42. rész Egy elcseszett parti

-Rólad szól a prófécia? Ez nevetséges-kuncogott Magnus eme állításon.-Már meg ne sértődj, de ez teljességgel lehetetlen, már csak azért is, mert egy boszorkány családhoz se köthető a Montez név.
-Ilyen jól ismered az összeset?Betanultad a történelmeteket vagy mi?-tette fel a  kérdéseket, némi gúnnyal a hangjába Cornelia.
-Édesem, sokkal több éves vagyok mint azt gondolnád.Hiszed vagy sem, de egy magamfajta boszorkány mesternek megvannak a fortélyai ahhoz, hogy akár ezt-simított lassan végig a levegőben, a férfias arcától, le egészen a nadrágja tetejéig,-évszázadokig, sőt akár évezredekig fiatalon, fitten és szexin tartsam.
-Még is hogyan?-ráncolta a homlokát.
-Az legyen az én kis titkom-mosolygott bájosan Corneliara.-Most ha megbocsátasz, vissza mennék élvezni a partit.
-Tessék?De azt mondtad a telefonba, hogy segítesz-ahogy Magnus elhaladt mellette, hogy visszamehessen a szórakozóhelyre, karjánál fogva megállította.
-És én, segítettem is- nézett a karját szorító kézre, majd a tulajdonosára.Mikor Cornelia kapcsolt és elengedte Magnus tovább folytatta.-Elmondtam, hogy semmi közöd a próféciához, így hát megnyugodhatsz és nem kell ilyeneken törnöd a szép kis fejed. Inkább menj vissza a barátodhoz és szórakoztasd.Ahogy az előbb láttam egész jól elvoltatok-kacsintott rá feketével kihúzott szemével, aztán tovább indult az ajtó felé.
-Ő nem a barátom-rázta meg vadul a fejét és Magnus után fordult.
-Akkor a szeretőd vagy az egy éjszakás kalandod, nekem mindegy.Nem ítélkezek-vigyorgott rá őszintén, majd kinyitotta az ajtót és belépett rajta.
-De...várj..nem-hebegett össze-vissza Cornelia, majd némi tétovázás után követte a boszorkányt.Az ajtó nagy puffanással csapódott be utána.
Cornelia elviharzott pár, nagy hévvel smároló ember  mellett, akik a falnak dőlve feledkeztek bele egymás társaságába.Átvágott két pincér között, majdnem fellökött egy alkoholtól bűzlő, vörös hajú nem annyira vonzó férfit, majd végül oda ért a táncparketthez, ahol aztán tolakodva próbált átjutni a tömegen.Éppen egy barna hajú , fekete, az a tipikus dugj meg ruhájú lányt lökött arrébb amikor megpillantotta Magnust. Néhány  lépés választotta el tőle, és mivel nem akarta szem elől veszíteni ezért mit sem törődve az emberekkel, bevetette vámpír gyorsaságát és  egy szempillantás alatt mögötte termett.Jobb kezét vállára helyezte és egy kicsit szorított rajta, jelezvén, hogy nem engedi el ilyen könnyen.
-Magnus-mondta a nevét némi éllel a hangjába.
-Te aztán nem adod fel egykönnyen-a lány érkeztére nem fordult meg, így mondandóját maga elé mondta.De Cornelia így is kristálytisztán értett minden szót.
-Delacour-először csak ezt az egy nevet említette, majd amikor érezte, hogy a férfi válla megfeszül a keze alatt, folytatta most már normális hangnembe.-Cornelia Montez Fleur Delacour.Ez a teljes nevem.
Magnus lassan megfordult és értetlen tekintettel a lány pillantását kereste. Cornelia keze lecsúszott a válláról és várta, hogy a férfi akinek szemébe már csodálkozás és némi félelem játszott megszólaljon.
-Ez nem lehet, ez egyszerűen képtelenség.Neked több mint 100 éve halottnak kéne lenned.
-Nem tudom, hogy ezt az információt honnan szedted, de ez az állítás hibás, ugyan is , ahogy azt magad is láthatod élek.Mármint amennyire egy vámpír élhet.
-Mindenkinek hazudott volna?-gondolkodott hangosan Magnus, nem törődve Cornelia elöbbi mondatával, miközben pillantása beleveszett a tömegbe.
-Ki hazudott?-kérdezte Cornelia.
-Grandmére-szedte össze magát a boszorkány mester.Kihúzta magát, a zavarodottság eltűnt az arcáról, vidám mosoly és lazaság került a helyére,-a nagymamád.
-Tessék?-hangja egy oktávval feljebb szökkent.Most belőle áradt a döbbenet és az értetlenség fűszeres keveréke.-Te ismerted?Honnan, és mit hazudott?Azt, hogy meghaltam?-rakta össze miközben záporoztak belőle  a kérdések.-Várjunk, ő nem is tudta, hogy átváltoztattak?Nem tudott semmit anyám meg Aro tervéről?
-Ho ho, lassabban a kérdésekkel-emelte fel mind a két kezét.-Mindenre szép sorba válaszolok.De azt amúgy nem értem, hogy mi köze ehhez édesanyádnak, ő már jóval azelőtt meghalt.
-Az az átkozott kurva még él-kiabálta olyan hangosan Cornelia, hogy a hangos zene ellenére is az egy méter távolságban lévő emberek meghallották. Corneliat nézték kíváncsian, hogy mi lehet a kiabálás tárgya.
Cornelia mikor észrevette. hogy egy páran őt nézik, mindenki felé egy gonosz pillantást vetett. Ennek hatására a bámészkodók elfordultak és újra belefelejtkeztek a táncolásba. Kíváncsiak lettek volna mi fog történni, de részegek voltak és az, hogy a DJ most tette fel a Timber című szám remix változatát, az sokkal jobban érdekelte őket.
Cornelia visszafordult Magnus felé, de nem tudott megszólalni.Meglepte az, ahogy előbb reagált anyja említésére és nem tetszett neki az, hogy egy másodpercre dühöt vélt felfedezni szívébe.Lehunyta a szemét és hangosan kifújta a levegőt.Arra koncentrált, hogy vissza zárja azt a kis rést a szívén amit az előbb  engedett kinyílni. Egy percre elszakadt a külvilágtól, nem hallotta a zenét, nem érzett szagokat, nem érezte a testét.Ilyen lehet az amikor Alec használja a képességét, teljesen megbénítja vele az embert-futott át egy pillanatra az elméjébe, majd ezzel az utolsó gondolattal, fejét is teljesen kiürítette.
-Jól vagy?-hozta vissza a ,,merülésből" Magnus kérdése Corneliat.
A lány kinyitotta a szemét és először a vállán lévő kézre nézett, majd pedig a férfira aki arca csak pár centire volt az övétől.Biztos volt benne, hogy Magnus már egy jó ideje szólongatja és az előbbi kérdést már párszor feltette.
-Igen-kezdte erőtlenül.Néhányat pislogott, vett egy nagy levegőt és aztán mintha nem történt volna semmi, mosolyt erőltetve magára folytatta tovább.-Persze, hogy jól vagyok.Csak egy pillanatra elgondolkoztam-hazudta.-Azt mondtad halottnak kéne lennem és elvileg ismerted a családomat is, ezek szerint még is több közöm van a próféciához mint azt gondoltad volna?
-Néha én is tévedhetek-mondta keserűen.Nem szívesen vallotta be ezt az állítást.-Nem tudom, hogy te kitől tudtad meg, de amit gondoltál az igaz.Rólad szól a prófécia.
-Remek-fordult el a boszorkánytól miközben két kezét lerázta magáról.-Ez egyszerűen fantasztikus-a korábbi mosolynak már nyoma se volt az arcán.
-Figyelj, mi lenne ha most elmennél?Mindkettőnknek jobb lenne.Én tovább tudnám élvezni a partit te pedig letudnál higgadni.
-Én higgadt vagyok-emelte fel újra a hangját Cornelia egy gonosz pillantás kíséretében
-Igen, azt látom-emelte fel Magnus védekezően a kezét, közben pedig szemét forgatta. Cornelia egy csípős megjegyzéssel akart rá válaszolni, de a férfi tovább folytatta így sikerült a lányba a szót belefojtani.-Ezen ha lehet, most ne kezdjünk el vitázni.Csak azt akartam mondani, hogy ezt a beszélgetést inkább máshol, máskor kéne befejeznünk.Ahol csak kettesben lehetünk és senki sem zavarhat meg minket.A telefonszámodat úgy is tudom, majd üzenek ha ráérek.
-Legyen-adta meg magát,-egyenlőre beérem annyival, hogy tudom az a ribanc nem hazudott.-Magnus kérdő pillantása láttán jobb kezével legyintett egyet és tovább folytatta.-Majd elmesélem amikor összefutunk.Ami amúgy remélem nem hetek múlva lesz.
Magnus válasz helyett csak mosolyogva megvonta a vállát, majd megfordult és átfurakodva a tömegen elsétált.
Cornelia elindult a másik irányba, vissza a kanapéhoz ahol Garrettet hagyta a Mimi nevű lánnyal.
-Hol a csaj és a hulla ?-kérdezte Cornelia zavart tekintettel amint odaért barátjához.Ugyanis Garrettet egyedül találta a kanapén, se Mimi, se pedig a halott csaj nem volt már a férfival.
-Miminek csodás a szája kár, hogy sokat csacsog vele. Így hát miután elrepített a mennybe, megkértem segítsen kivinni az áldozatunkat.Annyira be volt baszva, hogy fel se tűnt neki, hogy egy hullát  cipeltettek vele-szélesen vigyorgott.Fogai fehéren villogtak a gyér fénybe, ajka áldozata vörös vérétől csillogott.-Kint elsétáltam vele egy közeli sikátorhoz, ahová aztán leraktuk a hullát.Gondoltam, majd amikor megyünk haza, te a varázslatos tüzeddel majd elintézed, hogy senki se találja meg.Ezt Miminek is elmondtam, aki ezt halva furán nézett rám, de mielőtt felfoghatta volna a szavaim értelmét, már a falnak szorítottam és az édes vérét szívtam.
-Szuper, pár percre eltűnök és te gyártod nekem a hullákat.
-Ha már itt tartunk- nem is foglalkozott Cornelia megjegyzésével, az sokkal jobban érdekelte, hogy amíg ő élvezkedett,  a lány mit csinált.-Ki volt az az alak akivel az előbb a szemközti kanapénál beszélgettél, majd igen gyorsan eltűntél vele a hátsó ajtón?
-Mindegy, nem fontos, csak menjünk haza-sóhajtott.
-Most?
-Igen most-szeme villámokat lövellt. Elege volt már ebből az estéből.Megtudta hogy tényleg ő a királynő, egy pillanatra megcsapta a düh szele, fel kellett még gyújtania két hullát és ráadásul most még Garrett is faggatózik, meg leakar vele állni vitatkozni.-Menj, szállj be a  kocsiba.Gyors elintézem azt a két csajt aztán én is megyek-választ nem várva, már indult is a bejárati ajtó felé, így Garrett mondatát se halhatta amit hangosan maga elé mondott.
-Ebbe meg mi a fene ütött?!

Cornelia és Garrett dél fele gurult be Cullenék garázsába.
A haza fele úton Garrett meg kérdezte Corneliat , hogy jól van e, mi történt amitől ilyen lett a kedve, de Cornelia az egyszerű egyszavas igen és semmi válasszal felelt csak. Garrett ebből a két semmit mondó szóból megértette, hogy többet úgyse fog tudni egyenlőre kihúzni barátjából, így hát hanyagolta a beszélgetést. Egészen mostanáig. Ugyanis amikor leállította a motort és kikapcsolta a biztonsági övet, a szavak csak úgy záporozni kezdtek belőle.
-Oké, eddig vártam, hogy magadtól beszélj, de nem tetted.Szóval megkérdezzem újra, még is mi a faszom történt amíg távol voltál?Mit csináltatok azzal a férfival?-hangját kicsit felemelte és némi düh hallatszott ki belőle. Nem tetszett neki, hogy nem tudhatja, hogy még is miért léptek le olyan hamar.-És nekem ne gyere azzal, hogy semmi, meg mindegy-folytatta,-mert rohadtul látszik rajtad, hogy valami nem okés .Úgyhogy gyerünk, kezdj bele a mesélésbe.
-Bazdmeg Garrett-köpte oda neki a szavakat Cornelia lenézően, majd beintett neki és kiszállt az autóból.
Cornelia mérgesen becsapta az autó ajtaját, majd elindult az ajtó felé, hogy beléphessen a házba és megszabaduljon Garrettől.
De Garrett nem hagyta annyiba, nem engedte, hogy Cornelia ilyen egyszerűen kitérjen a kérdések elől, így hát ő is kiszállt a kocsiból és a lány után futott.
A konyhába érte utol, ahol aztán, hogy megállítsa megfogta a bal kezét. Cornelia rántott egyet rajta, de a kéz ami  körbe fogta túl erősnek bizonyult.
-Garrett, eressz el!-parancsolta neki Cornelia, miközben felé fordult, hogy egy mérges pillantást tudjon felé lövellni.
-Nem, amíg nem válaszolsz arra, hogy mégis mi a fene bajod lett hirtelen-mondta Garrett hangosan, szinte már üvöltve a szavakat.
-Még is mi a faszért akarod tudni, bazdmeg?-emelte már ő is fel a hangját, miközben  sikerült kirángatnia a szorításból a kezét.-Nem kurvásul mindegy neked?Ittál egy jót, sőt kettőt is, egy ribanc leszopta a faszodat, egyszóval csodás estéd volt.Akkor meg?-Cornelia kiabálás közben hátra felé lépdelt, hogy átmehessen a nappaliba, majd onnan fel a szobájába ahol reményei szerint Garrett már nem fogja zaklatni.-Vagy az a gond, hogy nem dughattál meg? Mert akkor sajnálom, én sem így terveztem, de azt ne várd el hogy térden állva könyörögjek a bocsánatodért, meg sajnáljalak mert jelenleg vannak kibaszottul nagyobb problémáim is.
-Ki a faszt érdekel, hogy szexeltünk e vagy sem?Igen persze, jó lett volna és akartam is, de ez most rohadtul nem izgat.Az ami érdekel, az az hogy mik a kibaszott problémáid, mert tetszik vagy sem de a barátod vagyok és aggódók érted.
-Aggódsz értem? Ez csodás, de ez is csak egy elbaszott érzés ami meggyengíti a vámpírt-lépett át a nappali küszöbén még mindig mérgesen Garrettre meredve, aki az egész vita alatt együtt lépett a lánnyal.
-Igen , és ? Nem mindegy neked, hogy mit érzek?Én legalább érzek nem úgy mint te.
-Hát ez az, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy olyan elcseszett legyek mint te, mert majdnem visszakapcsoltam, a jó kurva életbe-az utolsó szavakat szinte már sikította, majd megfordult, hogy belerúgjon a mögötte lévő fotelba.De ahogy fordult és lendítette a lábát belefagyott a mozdulatba, ugyanis észrevette, hogy nincsenek egyedül.
A Cullen család összes tagja, plusz  Lexi és Chris álltak vagy ültek némán a nappaliba és figyelték Corneliaékat. Tegnap este óta, hogy Cornelia és Garrett elmentek, senki sem hagyta el a házat. Lexi és Chris azért, hogy kifaggathassák Garrettet amikor visszajönnek, hogy mi történt és hogy megpróbáljanak újra beszélni Corneliaval. Cullenék pedig belefelejtkeztek a beszélgetésbe arról, hogy mi legyen Corneliaval, mit tehetnének és vajon, hova fog ez a Blood Rippah dolog tovább fajulni.
-Ne hagyjátok abba, most kezd érdekes lenni-törte meg a már, már kínosnak ható csendet, széles vigyorral az arcán Emmett.
-Majdnem visszakapcsoltál?-kérdezte Lexi reménykedve.
De Cornelia nem válaszolt Lexi kérdésére és Emmett hozzászólását se kommentálta.Ehelyett fogta magát és vámpírgyorsasággal a szobájába futott, hangosan becsapta az ajtaját, majd lehuppant az ágyára.

Kedves Naplóm!
A mai nap kibaszott nagy szívás. 
Azt gondoltam partizok majd egy fantasztikusat úgy mint régen, de sajnos a ribanc anyám ezt is elcseszte. Jó nem szó szerint ő volt, hiszen nem volt ott, de maga az említése, az emlékek és az, hogy beigazolódott, hogy igazat mondott a próféciával kapcsolatba mindent tönkre tett.Majdnem miatta vissza kapcsoltam, de csak majdnem, mert ügyességemnek és kitartottságomnak hála nem sikerült megtörnöm.Erre bizony jobban oda kell figyelnem, mert egy rossz baki és vége ennek a békés lebegésnek.Aminek csak a lenti nyúlszívű, nyápic ,,családom" örülne, én már annyira nem.
Biztosra veszem, hogy most is engem beszélnek ki. Kihallgathatnám őket, de nincs kedvem hozzá, nem fárasztom magam ilyenekkel. Garrettnek is megmondtam, hogy van fontosabb dolgom is minthogy a hülye kis dolgaikkal, meg a panaszkodásukkal foglalkozzak.Na jó nem így mondtam, nem ezekkel a szavakkal de ez volt a  lényege.
Apropó fontosabb dolgok.Az előbb említettem, hogy megtudtam, hogy én vagyok a királynő, nos ezt egy boszorkány mesternek, Magnus Banek köszönhetem.Persze ha hihetek neki és tényleg igazat mondott.Mert ugye kitudja, hogy ki szövetkezik még anyámékkal, nem hiába a mondás, hogy az ember csak magába bízhat. De mondjuk nem is azt mondtam, hogy bízok benne, csak talán végre akad valaki aki segíthet megérteni az életemet.Majd meglátjuk hogy alakul, ha esetleg kiderül, hogy becsapott vagy Aroéknak dolgozik úgyis kinyírom, szóval veszteni valóm nagyon nincs....
Hát így ennyi, ez történt velem a mai napon.Most elugrok kicsit vásárolni estére, ugyanis az éjszakát Jacobnál töltöm.Ha szerencsém van ma este végre megdug, így legalább a Garrettel való dugásom ami elmaradt kárpótolva lesz.Gonosz lennék, esetleg szemét?! Nem hiszem, egyszerűen csak megragadom a lehetőségeket és élvezem az életet. De mindegy is, mert lehet nem lesz este szex.Szegénykém még szűz és nem akarok erőszakos lenni, fent kell tartanom a látszatot mintha érdekelnének az érzései.Vigyáznom kell, nehogy lebuktassam magam és még a végén megtudja, hogy gyilkoló gép lett belőlem.....
Na de lépek is...csáó...

Cornelia letette a tollat, össze csukta a naplóját, majd bement a gardróbjába és egy fiókos szekrénybe amibe a fehérneműit tartotta, elrejtette a kis könyvecskét.