-Nos..?-kérdezte Cornelia.-Mi nos?-kérdezett vissza Aro.
-Miről akarsz beszélni?-forgatta a szemét Cornelia.
-ÁÁ, igen azért jöttem, hogy megállapodást kössek veled.De nem azt mondtad az előbb, hogy elmész?
-Ez most lényegtelen-legyintett-szóval milyen megállapodást is szeretnél velem kötni?-kérdezte kérdő tekintettel.
-Tudom, hogy most minden áron megszeretnéd tudni, hogy mit is tervezgettek-kezdte-segítettem is azzal, hogy megmondtam, hol van édesanyád naplója..
-Nem, te csak azt mondtad menjek haza, azt hogy mit kell keresnem és hogy hol arra én jöttem rá-méregette Cornelia szúrós szemekkel.-De amúgy is a napló említést se tett arra, hogy még is mik a terveid.
-Igaz-bólintott, átgondolta mondani valóját majd folytatta-a lényeg az, hogy szeretnélek megkérni arra, hogy hagyd abba a kutakodást.
-Kizárt-vágta rá.
Aro a válasz hallatán elmosolyodott majd pár lépést tett meg Cornelia felé.
-Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de kérlek hallgasd végig a mondani valómat-még közelebb lépett Corneliához, már csak két lépés távolság volt közöttük.-1 hónapig ne kutakodj, ne kíváncsiskodj és ha letelik ez az idő, utána én magam mondom el a terveimet.
-Ne egyez bele-Carlisle eddig Cornelia mögött állt csendben, de most lánya mellé lépet.Dühös tekintettel nézte Arot.-Megint csak szórakozni akar veled.
-1 hét-Cornelia nem figyelt apja szavaira. Itt lebegett előtte egy lehetőség amit nem szalaszthatott el.Ha maga keresne tovább lehet, hogy évek telnének el mire rájönne.
-Tessék?-Carlisle most döbbent tekintettel lánya felé fordult.
-3 hét-mondta Aro.
-Az túl sok-rázta a fejét-2 hét.
-Legyen-mondta még mindig mosollyal az arcán-2 hét.Ez idő alatt nem kutakodhatsz, és mással sem intéztetheted el a kereső munkát.Úgy kell tenned mint ha fogalmad sem lenne semmiről.
-Előszörre is megértettem.
-Csak biztosra akarok menni-Aro közelebb hajolt Corneliaához, arca csak pár centire volt az ő arcától-Azért kár, hogy ilyen rossz a a kapcsolatunk-mondta szomorkás mosollyal.
Cornelia Aro közelségétől egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, majd nagy nehezen megszólalt:
-Nem az én hibám, hogy a dolgok így alakultak.
-Igaz-értett vele újra egyet szemébe nézve.Felemelte a kezét majd kisimított egy hajtincset Cornelia arcából. Cornelia megmerevedett, kellemetlen borzongás futott végig rajta.
-Elmondtad amit akarsz, most menny amíg még szépen mondom-suttogta félelemmel teli hanggal.
-Milyen kár, hogy csak szavakkal tudsz fenyegetőzni, de mindketten tudjuk, hogy sohase tudnál ártani nekem-mondta gonosz mosollyal az arcán. Aro ismét felemelte a kezét, hogy megérintse a lány arcát de ekkor oldalról Carlisle elkapta a kezét.
-Nem hallatod?Azt mondta, hogy menny el-szavaiból harag csengett.
Aro mosolya lehervadt az arcáról, Carlislera nézett majd vissza Corneliára, némi habozás után biccentett egyet, majd kezét kihúzva elindult hátra fele.
-Azért azt ne feled, hogy mit tettem érted-intézte még szavait Cornelia felé.
-Nem tettél te értem semmit-újra megtalálta a hangját-folyton csak hazudoztál, tönkre tetted az életemet, az apámat is miattad gyűlöltem.
-Lehet, de az apádat megtaláltad, híres énekes nő vagy már majdnem 100 éve, fantasztikus barátaid vannak, gazdag vagy és vámpírok százai félnek tőled.Ez mind nem valósult volna meg ha 1822-ben nem változtattalak volna át.
-Majd emlékeztess rá, hogy megköszönjem-mondta gúnyosan, majd hirtelen ledöbbent-még is hogy érted azt, hogy vámpírok félnek tőlem?
-Ugyan, ugyan hisz tudod a választ a kérdésre-gonosz mosolya vissza tért-Blood Rippah.
-Mi? Te tudtad?-kérdezte kikerekedett szemekkel .De Aro erre már nem válaszolt, ehelyett megfordult és egy szempillantás alatt eltűnt az házból.
Cornelia némán meredt arra a pontra ahol Aro az előbb állt.
-Te nem tudtad, hogy ő tudja?-lépett mellé Edward.Cornelia megrázta a fejét.
-Nem.Azt hittem nem tudja mert sohasem állított le-Edward felé fordult-pedig ezt kellett volna tennie.Nem valami jó a Volturinak ha van valaki rajtuk kívül aki rettegéseben tartja a vámpírokat.Nem értem, hogy hogy akadályozta meg, hogy Caius vagy Marcus tegyen ellenem valamit.
-Lehet, hogy őket nem avatta be a titkodba-szólalt meg Emmett.
-Aro nagyon sokat titkolózik előttük, ennek nem lesz így jó vége-mondta Jasper.
-Az nem a mi gondunk ha a Volturi közt háború alakul ki, annak mi csak őrülünk nem?-kérdezte Rosalie közelebb lépve a többiekhez.
-Nem-rázta meg a fejét Jasper-az nekünk se lenne jó.A Volturi konfliktusa kiterjedhet a vámpírokra is.Megkérdőjeleznék a hatalmukat.Hisz ha egymás közt nem tudnak békét teremteni, akkor hogy tudnának több 1000 vámpírt közt.
-Fellázadnának -jelentette ki Emmett.
-Akárhogy is-terelte vissza a témát Edward-Aro valami nagy dolgot tervezz veled.Ezért sem tett semmit a Blood Rippahs tetteidért.
-Lehet-sóhajtott egyet Cornelia-de ez 2 hét múlva úgyis kiderül-válaszolta majd egyesével végignézett mindenkin a szobában, végül az apján akadt meg a tekintette.Aki némi csalódottsággal és haraggal a szemébe nézett lányára.
-Mi az?-kérdezte Cornelia döbbent arckifejezéssel.
-Segíteni akartam.
-És én hálás is vagyok amiért kiálltál mellettem és elküldted.
-Én nem erre gondoltam-kifújta a levegőt-hanem arra, hogy azt mondtam ne egyez bele erre még is megtetted.Még is, hogy segítsek neked ha nem is hallgatsz rám.
-Muszáj volt elfogadnom.Ha nem egyezek bele lehet, hogy soha nem jövök rá, hogy mit tervez.-De akkor is, Aroval egyességet kötni ......azok után, hogy folyton úgy csinál mindent, hogy ezzel az ő szórakozására kedvezzen....ez egy hülye döntés volt.
-Szóval hülye döntés-Cornelia kezdett dühös lenni.-Eddig akár hogy döntöttem mindig jól jöttem ki belőle, hiszen ezért vagyok itt.Bocs de nem neked köszönhettem amit elértem, ami lett belőlem, ahogy eddig túléltem-hangját kicsit felemelte-Nekem ne most játszd itt az aggódó apát, ugyanis nem most van rá szükségem hanem 200 évvel ezelőtt lett volna.
Carlisle erre már nem válaszolt , csak némán nézte a lányát.Még mindig kicsit mérges volt de most a bánat is eluralkodott rajta.
Cornelia még mindig őt nézte, átgondolta azt amit az előbb apja fejéhez vágott és ettől egy kis bűntudata támadt.De még mindig mérges volt attól, hogy megakarják neki mondani , hogy mit csináljon.Még egy pillantást vettet az apjára majd felfutott a szobájába és egy hangos csattanással becsapta az ajtaját.
-Miért vagy ilyen durci?-kérdezte mögötte egy hang.
Cornelia ugrott egyet majd lassan megfordult.
-Jacob te mit keresel itt?Hogy jutottál be?-minden haragja elszáll helyét átvette a döbbenet.
-Felmásztam és bejöttem az ablakon-vigyorgott rá-azt hitted csak így lerázhatsz.Szeretnék segíteni, de ehhez azt kell, hogy mindent elmesélj.Bízhatsz bennem és hidd el semmi olyat nem mondhatsz amivel kiábrándítanál magadból-egy pillanatig habozott-szeretlek.Jacob Corneliát nézte aki még mindig az ajtó mellet állva meredten nézte a fiút.
-Ő izé...oké.Nem ilyen reakcióra számítottam-idegesen beletúrt a hajába-amúgy mi történt amitől ilyen feldúlt vagy?Mármint azt sejtem, hogy mi miatt történt de....
Cornelia átszelte a szobát majd Jacobhoz odaérve átölelte a nyakát.
-Csak csókolj meg-kérte, mire Jacob habozás nélkül megcsókolta.Csókjuk nem tartott sokáig mert Cornelia egy pillanatra elhúzódott.
-Szeretlek-mondta ő is vigyorogva. Jacob szerelmes mosolyt vettet rá majd közelebb húzta magához és újra megcsókolta
.
