Mikor beléptek a helyiségbe, bent mindenki elcsendesedett, pillantásuk a most érkezőkre siklott.
-Visszajöttél-szólalt meg Carlisle egy nagy sóhaj kíséretébe.
-Igen-válaszolta egyszerűen.
Carlisle egy darabig még habozott, de aztán erőt vett magán, odalépett a feleségéhez és szorosan magához ölelte.
-Sajnálom, tudom , hogy mit láttál, de esküszöm, hogy...
-Tudom-vágott a szavába, miközben eltolta magától annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.-Hallottam az üzenetedet és Cornelia is elmondta, hogy mi történt.Nem kell bocsánatot kérned, inkább én kérek elnézést, hogy ilyen bután reagáltam.
Carlisle elmosolyodott azon, hogy Esme kér bocsánatot a történtek után.Meg is akarta ezt mondani neki, de ekkor tudatához eljutott Esme szavainak azon része, amely arról szólt, hogy beszélt Corneliaval. Szerelméről lekapva tekintettét lánya felé fordult.
-Neked is közöd van hozzá, hogy visszajött?-kérdezte meglepődve.
-Igen, van némi közöm hozzá-bájosan elmosolyodott mint aki nagyon büszke magára.
Esme szúrós tekintett lövellt a lány felé, Cornelia viszont állta a pillantást és nézésével azt sugallta felé, hogy ennyi jár nekem, ha már egyszer nem árulóm el a titkodat.
-Köszönöm-szakította meg Carlisle a két nő közti néma csevejt, amit a szobában lévők észre sem vettek.
-Á ugyan már-legyintett Cornelia.-Nem kell hálálkodni, a lényeg, hogy ti boldog vagytok.
-Ahogy mondja-helyeselt Esme, majd átölelve Carlisle nyakát magához húzta és szájon csókolta. Carlisle mosolyogva viszonozta a csókot mire Emmett hangosan füttyenteni kezdet. Carlisleék nevetve szakadtak ki a csókból.
-Azért szeretnék később még beszélni veled.
-De csak később. Ne rontsuk el ezt a pillanatot-mondta szerelmes mosollyal az arcán Esme.
-Rendben-viszonozta a mosolyt Carlisle.
-Tudod azért elég hihetetlen, hogy a helyzetet ismerve, volt időd foglalkozni az ő boldogságukkal-intett Esmeek felé Lexi aki eddig a ház mögötti erdőre néző ablak mellett állt.
-Neked is szia Lexi. Mikor jöttetek?Miért jöttetek?Engem akartok ellenőrizni. Bocs, hogy elrontom a kedved de nincs szükségem az anyáskodásodra, remekül irányítom a dolgokat.Jót beszélgetünk, szia-zavarta le egymaga Cornelia az unalmas párbeszédet.
-Igen, azt nagyon is jól látom, hogy mindent faszán irányítasz. Jacob csak úgy ette a szavaidat, és azok a mű könnyek, remek alakítás.
-Köszönöm-vonta meg a vállát, nem érdekelte, hogy lebukott, neki csak az számított, hogy Jacob ne sejtsen meg semmit.-Nem kellet sokat gyakorolnom hiszen azt is jól eljátszom, hogy bírlak téged-próbálta megbántani-Amúgy ha esetleg bárkit is érdekel, Jake beszél a falkával, szóval ha minden jól megy akkor lesz egy csapat kutyánk.
-Nem is értem, hogy ejtheted ki ezeket a bántó és bunkó szavakat.Nem lehet igaz, hogy legalább egy cseppnyi megbánást nem érzel ilyenkor a szívedbe-mondta Alice, reménykedve.
-Még is milyen szívbe?-kérdezett vissza hűvösen, szemöldökét megemelve.
Alice erre csak bólintott, jelezve hogy megkapta a választ.
Cornelia egy darabig hideg tekintettel Alicet méregette, majd váratlanul ragyogó mosoly terült szét az arcán és Garrett mellé lépdelt.
-Igaz annak nem örülök, hogy Lexi ellenőrizget, de az felettébb boldoggá tesz, hogy te itt vagy.
-Igen?És még is miért?-kérdezte Garrett.
-Egyedül is jól elszórakozok-elkezdet Garrett körül járkálni,-de minden sokkal kellemesebb ha az embernek van társasága.-megállt mögötte, majd két kezével belemarkolt a fenekébe miközben odahajolt a füléhez és halkan duruzsolt tovább.-Főleg ha az a társaság ennyire szexi.
-Komolyan?Nem rég még a pasiddal smároltál, most meg egy másik férfival flörtölgetsz és kefélni hívod?-forgatta a szemét Lexi.
-Én nem kefélni hívtam-újra Garrett elé került, hogy barátnője szemébe tudjon nézni,- bár hosszú az éjszaka, bármi lehet belőle-kacsintott Lexire.-Mindig is sejtettem, hogy nagy kurva vagy , de ez most be is bizonyosodott-mondta Emmett jól szórakozva a helyzeten.
-Tényleg, Emmett?Kurva lennék?- halkan kuncogni kezdett, ami gyorsan átváltott csilingelő, borzongató kacagásba.-Nem pénzért dugok, házas férfira vagy olyanra akinek barátnője van nem mászok-egy gyors pillantást vetett Edward felé,-jó Edy más téma. De amúgy szex partnerem is csak 3 van.Meg most ráadásként Jacob, akivel megjegyzem még nem szexeltünk.Bár másban elég tehetséges a fiú-szexin beharapta a száját.
-Kösz, de a részletektől kímélj meg-ódzkodott a témától Jasper.
-Istenem, vámpír létetekre rohadt prűdek vagytok-forgatta a szemét, majd vissza fordult Garretthez és átölelte.
-Nem vagyunk prűdek, csak nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy hogyan dugatod meg magad.Mi se szoktuk a családban egymásnak elmondani-szólt hozzá Rosalie.
-Ááá akkor csak Edward élvezheti, a mocskosabbnál mocskosabb gondolataitokat.Szegény, nem lennék a helyébe-húzta el a száját.-Na de térjünk vissza a lényegre-Garrettre mosolygott.-Mit szólsz szépfiú, csapatunk egy olyan véres, vad és szexi bulit mint régen?Csak te, én, Washington és az egész éjszaka. Lexit gondoltam inkább hagyjuk itt mert ma nagyon buli lohasztós kedvében van, Chris pedig úgy látom nagyon Lexi oldalára hajlik.
-Hé, mióta itt vagyok nem is mondtam semmit-kérte ki magának Chris.
-Hát éppen ez az.De amúgy is, a legutóbb miattad kapcsoltam vissza, nem akarom, hogy ezt is elcseszd.
Lexi szemébe egy remény szikra csillant fel, elkezdtek kattogni fejében a kerekek. Cornelia észrevette barátnője szemében ezt a csillogást, és észrevette ugyan ezt az apjáéban is.De most ez nem érdekelte, nem akart tovább húzni az időt.Amúgy is, most erősebb a szívén a páncél , bármit tesznek úgysem tudják megtörni.
-Nos, akkor velem tartasz?-tette fel inkább a kérdést Garrettnek.
Garrett kifürkészhetetlen tekintettel nézte a lányt.Teltek a másodpercek és Cornelia már azt hitte, hogy a férfi válasza nemleges lesz, de ekkor Garrett kezével ami eddig a lány derekán pihent közelebb húzta magához és szenvedélyes csókot lehelt ajkára.Amíg egy pár milliméterre elhúzódtak Cornelia elmosolyodott, majd ugyan olyan szenvedéllyel visszacsókolt.Nyelvük vad táncot járt, szájuk keményen összeforrt. Cornelia beletúrt a férfi sötét hajába, de ahelyett, hogy még közelebb húzta volna magához, elhúzta magától.
-Ezt szerintem, majd kettesbe fejezzük be-nehezen mondta ki e szavakat.
-Régen nem zavart ha közönségünk is van-Garrett hangja a vágytól rekedtesen csengett.
-Nem akarom megrontani a lelküket-zárta le a témát.Megfogta Garrett kezét és elindult vele a garázs felé, de amikor már majdnem kiértek a szobából megtorpant.Elővette zsebéből a kocsikulcsot és Garrett kezébe nyomta.
-Menj előre. Mindjárt megyek én is-mondandóját egy leheletnyi csókkal fejezte be.
Garrett elvette a kulcsot és tovább ment. Cornelia vissza fordult Cullenék felé.Vagyis pontosabb Edward felé.
-Bella mikor jön haza Skóciából?
-Holnap este érkeznek vissza-Edward összezavarodott a gyors témaváltástól,-de miért kérded?
-Csak hogy tudjam, hogy mikortól várhatom Bella féltékenységi kirohanását.Mert téged ismerve, sokáig úgyse fogod tudni titokba tartani a csókunkat-Edward gyanakodva hallgatta exe minden egyes szavát, Cornelia a férfi arcát látva nevetni kezdett.-Te úr isten, látva az arcvonásaidat eltudom képzelni, hogy mire gondolhattál.De megnyugtatlak, nem akarom megölni, nem azért kérdeztem.
Edward engedett a feszült testtartásából. Egy kicsit megnyugodott e szavak hallatán, de azért, hogy ne bízza a véletlenre megpróbált Cornelia gondolataiba olvasni.Sajnos, ugyan úgy mint mindig, most is falba ütközött és egy kis gondolat foszlányt se tudott elkapni.Ostobának érezte magát azért, hogy egyáltalán megpróbálta hiszen sohase sikerült, sejthette volna, hogy ez most se lesz másként.
Cornelia érezte Edward próbálkozását. Még ha nem akarta volna akkor is észre vette volna, hiszen olyan érzést keltett benne ez, mint amikor erősen nekifeszül az ember egy beragadt ajtónak, de az ajtó akkor sem enged. Csak ebben a helyzetben Cornelia volt most az ajtó.Cornelia a férfi próbálkozása miatt bájos mosolyt vetett felé, majd aztán apja felé fordult.Volt egy két dolog amit mondni akart neki, kérések, kérdések, szavak végtelen tengere ami akár könnyen érzelgősnek is tűnhet és ha nem vigyáz végül azá is válik.Így hát nem kockáztatva, vigyázva a jégbörtönre szíve körül, ránézett Esmere is és egy egyszerű, de még is Cornelias stílusba lezárta a beszélgetést:
-Csak ügyesen-kacsintott feléjük, majd eltűnt a szobából.
Egy perc sem telt bele, mire a szobába maradottak már hallották is a garázsból kihallatszó autó motorjának hangját, ami aztán pillanatok alatt kigurult a köves útra és elhajtott az ország út felé.
-Van esetleg valami ötleted?-kérdezte váratlanul Chris Lexi mellé lépve. Lexit annyira váratlanul érte a kérdés és az is, hogy Chris hirtelen mellette termet, hogy egy kicsit ijedtébe, összerázkódott.
-Ezt ne csináld többet-ütötte meg mérgesen barátját.
-Bocsánat, de ne tereld a témát.Láttam, hogy annál a mondatnál, hogy én miattam kapcsolt vissza a legutóbb, felcsillant a szemed.
-Cornelia is észrevette-jelentette ki Lexi. Egy pillanatra elmerül a gondolataiba, majd visszatérve a világba Chrishez fordult.-Van egy sejtésem hogy mivel tudjuk visszahozni Corneliat. Vagyis inkább kivel.
-Jacobbal, de ez egyértelmű-mondta Emmett.
-Már mért lenne olyan egyértelmű?-szólalt meg Rosalie aki szerelme ölébe ült és most úgy fordult, hogy a szemébe tudjon nézni-Ha annyira ő lenne az, akkor szerintem Cornelia nem flörtölgetne más férfiakkal, meg nem feküdne le velük.
-Lehet, hogy ez csak valami megtévesztés akar lenni, hogy mi azt higgyük nem érdekli semmi, azt csinál amit akar- állt ki Emmett állítása mellett Jasper.
-Nem hiszem, hogy így lenne. Jacobot lehet, hogy szerette de nem ismeri olyan régóta, nem lett olyan bensőséges a kapcsolatuk.Lehet, hogy inkább Chris az aki megtudja lágyítani a szívét, hiszen ahogy mondta is, neki már egyszer sikerült-adta le szavazatát Alice Chris mellett.
-Kizárt, hogy én legyek az-rázta meg a fejét,-pont azért nem lehetséges ez mert egyszer már sikerült nekem.Fel van készülve arra ha esetleg én próbálkoznék.
-Szerintem Sophia lesz az-hozót szóba egy újabb embert Esme, -hiszen gondoljatok bele, mennyire szerette, oda volt érte.Rengeteg gyűlölet és fájdalom járta át a szívét, amikor azt hitte hogy meghalt.Most meg, hogy megtudta, hogy még is életbe van összetört és kikapcsolt.Szerintem ő lesz az aki rátudja venni, hogy újra legyenek érzései és szerintem segítene is.Úgy tűnt mintha nem nagyon tetszene neki meg Aronak, hogy Cornelia Blood Rippah lett.
-Bárcsak tudtam volna olvasni a gondolataiba, de ugyan úgy lehetetlen mint a lányáéba-bosszankodott Edward.
-Ne magad hibáztasd tesó, nekem se sikerült rajta használnom a képességem, ahogy Alicenek se-mondta Jasper.
-Pontosan-erősítette meg férje állítását Alice, hogy Edwrad ne legyen emiatt olyan letört.-Viszont-hirtelen kikerekedett a szeme-Cornelia jövőjébe beletudnék pillantani.Persze nem biztos, hogy olyan könnyen menne, de őt nem védi varázslat, szóval vele biztos könnyebb dolgom lenne mint Sophiaval.
-Ez jó ötlet-értett vele egyet Carlisle,- de most már szerintem hallgassuk meg végre azt, hogy Lexi kire gondolt.
-Hanem az, hogy ha a helyzet rosszabbra fordul vissza kell hoznunk Corneliat. És az egyetlen személy aki ezt majd megtudja tenni az én vagyok-fejezte be Lexi mondandóját Carlisle.
