6. fejezet

Különös találkozás

Cornelia kilépett a házból és az erdő felé vette az irányt. Szüksége volt egy kis levegőre , egy kis magányra.Minél beljebb akart menni az erdőbe, így hát szélsebesen elkezdett futni.Csak futott és futott, elakarta felejteni a múltat. Próbálta másra terelni  a gondolatait .
Cullenék arcán látszott a megértés mikor bejelentette, hogy szüksége van egy kis friss levegőre. Ezért Cornelia hálás is volt nekik.Később még biztos kérdezősködnek majd , és Cornelia szívesen is válaszol. De előtte mindenképp kell egy kis csend , hogy a múlt sebeit feldolgozhassa. Nem fájt már úgy mint régen , de ez akkor se tartozott a kedvenc emlékei közé.Sírni nem fog emiatt, de akkor se akarta hogy Cullenék lássák ahogy szomorkodik. Nem szerette ha gyengének látták.
Ahogy száguldva átfutott az erdőn gondolataiba merülve , egyszer csak egy fura illat csapta meg az orrát.Hirtelen megállt és körbe szimatolt.Az illat nem volt bántó csak különös.
Ahogy körbekémlelt észrevette az erdőn áthaladó patakot.A határ vonalat amiről Carlisle beszélt neki.
-Ilyen lenne a vérfarkasok illata?- Tűnődött el hangosan Cornelia   szaglászva.
-Hát attól függ milyen illatra gondolsz.-lépett elő a fák közül Jacob.
Cornelia közelebb ment a patak széléhez.Jól megnézte magának a fiút. Fekete,rövid haj.Meleg,barna szemek.Fekete póló ami alatt csak úgy dagadtak az izmok,és egy egyszerű farmernadrág.De a legérdekesebb hogy nem volt rajta cipő.
Cornelia felhúzta a bal szemöldökét, hát ilyen lenne egy vérfarkas.Érdekes.
-Hát nem zavaró ,de azért kicsit fúra.Mért milyen illatot kéne éreznem?-kérdezte Cornelia.
-Hát általában a vámpíroknak nagyon kellemetlen az illatunk.
-ÁÁá ilyen gyorsan levetted hogy vámpír vagyok?
-Vérfarkas ösztön.-válaszolta,és bár nem akarta önkéntelenül is elmosolyodott.
-Hát, én kicsit más vagyok-mosolygott vissza .-Amúgy Corneliának hívnak.Téged?
-Jacob.- El se hitte hogy nekiállt csevegni egy vámpírral.- Persze,minden vámpír ezt mondja, de mind ugyan olyan.
Cornelia inkább ráhagyta ,ma már egyszer elkellet mesélnie hogy mi is ő valójában.Valahogy nem volt kedve újra elregélni.
-És átutazóban ,vagy Cullenék egyik barátja vagy?-érdeklődőt Jacob.
-Edward barátja vagyok, de nyugi ismertették a szabályokat.Nem kell aggódni,jó kislány leszek.-válaszolta kacérkodva Cornelia.
-Áááá szóval Edwardé.És hogy,hogy  ide kint vagy és nem vele beszélgetsz?
-Legyen annyi elég hogy szükségem volt egy kis friss levegőre.-válaszolta.-És te?
-Én...csak sétáltam egyet.De azt nem  gondoltam volna ,hogy belebotlok egy vámpírba.
-Hmm...és ez ekkora nagy baj lenne?
-Hát,Cullenékkel úgymond jóba vagyunk, de azért nem árt óvatosnak  lenni az új jövevényekkel.
-Megnyugodhatsz.Nem harapok.-vigyorgott Cornelia.
Jake vissza vigyorgott rá.Kivillantak fehér fogai.
-Vagy akkor  ismerjük meg egymást jobban.-javasolta Cornelia-Szeretek énekelni,bulizni...imádóm a Simpson családot....-hangosan felnevetett.
-Igen egész jó ,rajzfilm-nevetett vele együtt Jacob.-egyéb fontos tudnivalók?
-Lenne még egy pár...-ekkor egy farkas üvöltést hallottak a közelben.-De gondolom ez azt jelenti ,hogy menned kell.
-Igen,hívnak a többiek.De ha gondolod legközelebb szívesen meghallgatom még azt a pár dolgot.
-Oké, gondolom amíg itt vagyok biztos össze futunk.
-Biztos.Hát akkor szia.-búcsúzott el tőle Jacob majd megfordult.
-Szia Jacob. Kösz ,hogy feldobtad a kedvem.-Cornelia is elindult.
-Tessék?-fordult vissza Jake.
-Semmi-mosolygott Cornelia ,majd eltűnt a fák között.
Ez fura volt, gondolta Jacob.
Elindult haza felé,várták már a többiek.Közben Cornelián gondolkozott.
Érdekes egy lány.És be kellet látni egész csinos is .De akkor is egy vámpír. Jake máskor ha találkozik egy vámpírral általában előbb cselekszik,utána kérdez.Remélte Cornelia tényleg nem fog galibát okozni.De hisz ő mondta ,hogy nem harap.
Jacob újra elmosolyodott.
Miközben ezen gondolkodott
hazaért.Egyedül Seth állt kint a ház előtt.
-Szia Seth.-ment oda hozzá.
-Szia.Jó ,hogy végre itt vagy.Paul már mérgelődik,menne haza,eléggé elfáradt ma.
-ÓÓÓ még a végén megsajnálom.
-Gondolom-mosolygott Seth.-Billy mondta ,hogy sétálni mentél.
-Ja,hát elég érdekes volt.-felelte Jacob majd belépett a házba.