26. rész Megállapodás az ördöggel

-Nos..?-kérdezte Cornelia.
-Mi nos?-kérdezett vissza Aro.
-Miről akarsz beszélni?-forgatta a szemét Cornelia.
-ÁÁ, igen azért jöttem, hogy megállapodást kössek veled.De nem azt mondtad az előbb, hogy elmész?
-Ez most lényegtelen-legyintett-szóval milyen megállapodást is szeretnél velem kötni?-kérdezte kérdő tekintettel.
-Tudom, hogy most minden áron megszeretnéd tudni, hogy mit is tervezgettek-kezdte-segítettem is azzal, hogy megmondtam, hol van édesanyád naplója..
-Nem, te csak azt mondtad menjek haza, azt hogy mit kell keresnem és  hogy hol arra én jöttem rá-méregette Cornelia szúrós szemekkel.-De amúgy is a napló említést se tett arra, hogy még is mik a terveid.
-Igaz-bólintott, átgondolta mondani valóját majd folytatta-a lényeg az, hogy szeretnélek megkérni arra, hogy  hagyd abba a kutakodást.
-Kizárt-vágta rá.
Aro a válasz hallatán elmosolyodott majd pár lépést tett meg Cornelia felé.
-Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de kérlek hallgasd végig a mondani valómat-még közelebb lépett Corneliához, már csak két lépés távolság volt közöttük.-1 hónapig ne kutakodj, ne kíváncsiskodj és ha letelik ez az idő, utána én magam mondom el a terveimet.
-Ne egyez bele-Carlisle eddig Cornelia mögött állt csendben, de most lánya mellé lépet.Dühös tekintettel nézte Arot.-Megint csak szórakozni akar veled.
-1 hét-Cornelia nem figyelt apja szavaira. Itt lebegett előtte egy lehetőség amit nem szalaszthatott el.Ha maga keresne tovább lehet, hogy évek telnének el mire rájönne.
-Tessék?-Carlisle most döbbent tekintettel lánya felé fordult.
-3 hét-mondta Aro.
-Az túl sok-rázta a fejét-2 hét.
-Legyen-mondta még mindig mosollyal az arcán-2 hét.Ez idő alatt nem kutakodhatsz, és mással sem intéztetheted el a kereső munkát.Úgy kell tenned mint ha fogalmad sem lenne semmiről.
-Előszörre is megértettem.
-Csak biztosra akarok menni-Aro közelebb hajolt Corneliaához, arca csak pár centire volt az ő arcától-Azért kár, hogy  ilyen rossz a  a kapcsolatunk-mondta szomorkás mosollyal.
Cornelia Aro közelségétől egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, majd nagy nehezen megszólalt:
-Nem az én hibám, hogy a dolgok így alakultak.
-Igaz-értett vele újra egyet szemébe nézve.Felemelte a kezét majd kisimított egy hajtincset Cornelia arcából. Cornelia megmerevedett, kellemetlen borzongás futott végig rajta.
-Elmondtad amit akarsz, most menny amíg még szépen mondom-suttogta félelemmel teli hanggal.
-Milyen kár, hogy csak szavakkal tudsz fenyegetőzni, de mindketten tudjuk, hogy sohase tudnál ártani nekem-mondta gonosz mosollyal az arcán. Aro ismét felemelte a kezét, hogy megérintse a lány arcát de ekkor oldalról Carlisle elkapta a kezét.
-Nem hallatod?Azt mondta, hogy menny el-szavaiból harag  csengett.
Aro mosolya lehervadt az arcáról, Carlislera nézett majd vissza Corneliára, némi habozás után biccentett egyet, majd kezét kihúzva elindult hátra fele.
-Azért azt ne feled, hogy mit tettem érted-intézte még szavait Cornelia felé.
-Nem tettél te értem semmit-újra megtalálta a hangját-folyton csak hazudoztál, tönkre tetted az életemet, az apámat is miattad gyűlöltem.
-Lehet, de az apádat megtaláltad, híres énekes nő vagy már majdnem 100 éve, fantasztikus barátaid vannak, gazdag vagy és vámpírok százai félnek tőled.Ez mind nem valósult volna meg ha 1822-ben nem változtattalak volna át.
-Majd emlékeztess rá, hogy megköszönjem-mondta gúnyosan, majd hirtelen ledöbbent-még is hogy érted azt, hogy vámpírok félnek tőlem?
-Ugyan, ugyan hisz tudod a választ a kérdésre-gonosz mosolya vissza tért-Blood Rippah.
-Mi? Te tudtad?-kérdezte kikerekedett szemekkel .De Aro erre már nem válaszolt, ehelyett megfordult és egy szempillantás alatt eltűnt az házból.
Cornelia némán meredt arra a pontra ahol Aro az előbb állt.
-Te nem tudtad, hogy ő tudja?-lépett mellé Edward.Cornelia megrázta a fejét.
-Nem.Azt hittem nem tudja mert sohasem állított le-Edward felé fordult-pedig ezt kellett volna tennie.Nem valami jó a Volturinak ha van valaki rajtuk kívül aki rettegéseben tartja  a vámpírokat.Nem értem, hogy hogy akadályozta meg, hogy Caius vagy Marcus tegyen ellenem valamit.
-Lehet, hogy őket nem avatta be a titkodba-szólalt meg Emmett.
-Aro nagyon sokat titkolózik előttük, ennek nem lesz így jó vége-mondta Jasper.
-Az nem a mi gondunk ha a Volturi közt háború alakul ki, annak mi csak őrülünk nem?-kérdezte Rosalie közelebb lépve  a többiekhez.
-Nem-rázta meg a fejét Jasper-az nekünk se lenne jó.A Volturi konfliktusa kiterjedhet a vámpírokra is.Megkérdőjeleznék a hatalmukat.Hisz ha egymás közt nem tudnak békét teremteni, akkor hogy tudnának több 1000 vámpírt közt.
-Fellázadnának -jelentette ki Emmett.
-Akárhogy is-terelte vissza a témát Edward-Aro valami nagy dolgot tervezz veled.Ezért sem tett semmit a Blood Rippahs tetteidért.
-Lehet-sóhajtott egyet Cornelia-de ez 2 hét múlva úgyis kiderül-válaszolta majd  egyesével végignézett mindenkin  a szobában, végül az apján akadt meg a tekintette.Aki némi csalódottsággal és haraggal a szemébe nézett lányára.
-Mi az?-kérdezte Cornelia döbbent arckifejezéssel.
-Segíteni akartam.
-És én hálás is vagyok amiért kiálltál mellettem és elküldted.
-Én nem erre gondoltam-kifújta a levegőt-hanem arra, hogy azt mondtam ne egyez bele erre még is megtetted.Még is, hogy segítsek neked ha nem is hallgatsz rám.
-Muszáj volt elfogadnom.Ha nem egyezek bele lehet, hogy soha nem jövök rá, hogy mit tervez.
-De akkor is, Aroval egyességet kötni ......azok után, hogy folyton úgy csinál mindent, hogy ezzel az ő szórakozására kedvezzen....ez egy hülye döntés volt.
-Szóval hülye döntés-Cornelia kezdett dühös lenni.-Eddig akár hogy döntöttem mindig jól jöttem ki belőle, hiszen ezért vagyok itt.Bocs de nem neked köszönhettem amit elértem, ami lett belőlem, ahogy eddig túléltem-hangját kicsit felemelte-Nekem ne most játszd itt az aggódó apát, ugyanis nem most van  rá szükségem hanem 200 évvel ezelőtt lett volna.
Carlisle erre már nem válaszolt , csak némán nézte a lányát.Még mindig kicsit mérges volt de most a bánat is eluralkodott rajta.
Cornelia még mindig őt nézte, átgondolta azt amit az előbb apja fejéhez vágott és ettől egy kis bűntudata támadt.De még mindig mérges volt attól, hogy megakarják neki mondani , hogy mit csináljon.Még egy pillantást vettet az apjára majd felfutott a szobájába és egy hangos csattanással becsapta az ajtaját.
-Miért vagy ilyen durci?-kérdezte mögötte egy hang.
Cornelia ugrott egyet majd lassan megfordult.
-Jacob te mit keresel itt?Hogy jutottál be?-minden haragja elszáll helyét átvette a döbbenet.
-Felmásztam és bejöttem az ablakon-vigyorgott rá-azt hitted csak így lerázhatsz.Szeretnék segíteni, de ehhez azt kell, hogy mindent elmesélj.Bízhatsz bennem és hidd el semmi olyat nem mondhatsz amivel kiábrándítanál magadból-egy pillanatig habozott-szeretlek.
Jacob Corneliát nézte aki még mindig az ajtó mellet állva meredten nézte a fiút.
-Ő izé...oké.Nem ilyen reakcióra számítottam-idegesen beletúrt a hajába-amúgy mi történt amitől ilyen feldúlt vagy?Mármint azt sejtem, hogy mi miatt történt de....
Cornelia átszelte a szobát majd Jacobhoz odaérve átölelte a nyakát.
-Csak csókolj meg-kérte, mire Jacob habozás nélkül megcsókolta.Csókjuk nem tartott sokáig mert Cornelia  egy pillanatra elhúzódott.
-Szeretlek-mondta ő is vigyorogva. Jacob szerelmes mosolyt vettet rá majd közelebb húzta magához és újra megcsókolta



.

25. rész Menekülni egyszerűbb

Jacob némán, döbbent arckifejezéssel nézte Corneliát aki maga elé meredt a semmibe.
-Még is hogy érted, hogy te vagy Blood Rippah?-kérdezte gondolatait összeszedve.
-Úgy, hogy én vagyok-vonta meg a vállát majd lassan Jake felé fordította tekintettét.
Jacob szóra nyitotta a száját, de aztán gyors be is csukta.Nem akarta elhinni amit hallott, hogy a szerelme azonos azzal a gyilkossal akiről az előbb mesélt.Még mindig a lányt nézte amikor egyszer csak Cornelia minden szó nélkül felállt majd elindult a bejárati ajtó felé.
-Hová mész?-kérdezte Jacob aki szintén felkelt a kanapéról.
-A Cullen házba-válaszolta.Megállt, de nem fordult meg.Nem akart Jacob szemébe nézni.-Elmondtam amit tudnod kell, jobb lesz ha most megyek.
-Igen, elmondtad, hogy te vagy Blood Rippah, de egy magyarázat is jó lenne, hogy még is miért?-Jacob szerelme elé sétált és megfogta mindkét kezét-még is, hogy lehetséges az, hogy te aki ennyire jó vagy, az a kegyetlen vérszívó legyél?
-Jó?....Jake én minden más vagyok csak nem jó-ajkán szomorú mosoly jelent meg.Kiakarta húzni a kezeit a fiúéból de ő nem engedte, közelebb húzta magához.
-Kérlek, ne menny el.Meséld el.
Arcuk közel volt egymáshoz, csak pár centi választotta el őket. Cornelia érezte arcán Jacob meleg lehelettét, majd meghallotta dübörgő szívverését is.Nyelt egyet majd akaratlanul is a fiú nyaki ütőerére vándorolt a tekintete. Éhes volt.Múltkor Cullenékel kihagyta a vadászatot és azóta még mindig nem ment el enni.
-Cornelia, meséld el kérlek-ismételte meg Jacob.
Corneliát szerelme hangja kizökkentette a vér iránti sóvárgásból.Tekintettét el kapta a nyakáról, majd kezét hirtelen kirántva a szorításból hátra lépet.
-Nem lehet-mondta rekedtes hangon miközben abban reménykedett, hogy Jacob nem vette észre rajta, hogy egy pillanatra megkívánta a vérét-mennem kell-mondta búcsúzóul, majd kirohant a házból...

Cornelia belépett a Cullenházba és a szobája felé vette az irányt. Reménykedett benne, hogy Cullenék idő közben elmentek itthonról és , hogy megússza a faggatózást.De nem így történt.Ahogy belépett a napaliba amelyből feltud menni a szobájába, megpillantotta Cullenéket akik még mindig Aroról beszélgettek.
Mikor Cornelia belépett a szobába abba hagyták a beszélgetést, minden szem rá szegeződött.
-Cornelia...-törte meg a csendet Emmett. Cornelia tudta mit fog kérdezni és nem akart rá válaszolni.De úgy is mindegy nem, hiszen már meghozta a döntést, akkor meg már tök mindegy, hogy ők is tudják e vagy sem.
-Én vagyok Blood Rippah-vágott bele minden kertelés nélkül.
Cullenék szavai hallatán ledöbbentek.Arcukon értetlenség látszott.
-Hát nem erre a válaszra számítottam-törte meg a csendett ismét Emmett.
-Ez még is hogyan lehetséges?-kérdezte Jasper.
Cornelia válaszkép megvonta a vállát.
-Na ne már.Azt ne mond, hogy elmondod nekünk, hogy te vagy akit keresünk de azt nem mondod el, hogy még is ez hogy lehetséges-lépett közelebb Emmett felháborodva.-Szerintem nem is te vagy Blood Rippah, csak azt mondod mert nem akarod , hogy megtaláljuk az igazit.
-Tessék?-kérdő pillantást vettet rá-Nem hazudok én vagyok az.Elmondtam, hogy tudjatok róla, gondoltam ennyi jár nektek.Csak részletesebb beszámolót nem szeretnék tartani róla.Ha nem hiszitek el nekem kérdezzétek meg Lexit, Christ vagy Garrettet.
-Ők tudtak róla?-kérdezte meg Alice.
-Persze.A legjobb barátaim, akkor is ott voltak velem mikor Ő voltam.
-Szóval tudták, hogy mi vagy és nekünk nem szóltak-szólt közbe Rosalie-ez remek hagyták, hogy egy gyilkossal éljünk egy fedél alatt.
-Ja mint ha a házban rajtam kívül nem lennének mások is akik már öltek embert, vagy vámpírt-mondta némi éllel a hangjába Cornelia. Tudta, hogy nem lenne joga ezt felhozni de nem tetszett neki ahogy Rosalie beszél róla.
-Lehet, de szerintem jogos ha így gondolom tekintve arra amit Blood Rippahról hallottunk.
-Igaz-aprót bólintott-de most nem ő vagyok. Cornelia vagyok aki állatok vérét issza, és aki nem tart rettegésbe több száz vámpírt.Na jó, oké-húzta el a száját-ha belém kötnek persze nem hagyom magam de értitek mit akarok mondani.
-Most akkor neked két személyiséged van?-kíváncsiskodót  Emmett.
Cornelia épp válaszolni szerettet volna de ehelyett csak bánatosan megrázta a fejét majd elindult  a szobája felé.De ahogy elhaladt az apja mellett az megfogta a kezét, maga elé húzta és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
-Meséld el, kérlek-használta ugyan azokat a szavakat mint Jacob.-Mond el, hogy mi is megértsük.
Cornelia apja szemébe nézett miközben azon gondolkozott,hogy mit tegyen.Arra kérik, hogy mondja el de mégis miért tenné. Jacobnak se mondta el akkor nekik miért mondaná. Ezen kattogott az agya és a választ hamar meg is kapta:
,,Mert tartozol egy magyarázattal az apádnak, ennyit megérdemel.Akkor is ha az igazságot megtudva örökre meggyűlöl."
-Rendben-kezdte, majd apja mellé állt, hogy mindenkit láthasson a szobába.-Ha úgy vesszük igen két személyiségem van, de azért ez még is más.Gondolom ti is tudjátok, hogy vannak olyan vámpírok akik embereket ölnek de ugyan úgy tudnak szeretni,szomorúak vagy mérgesek, mint mondjuk Lexi. De vannak olyanok is akik embereket ölnek de egyáltalán nincsenek érzéseik például mint a Volturi-hangosan nyelt egyet-nos Blood Rippah is ilyen.Azt mondják mindenkinek van egy rossz oldala, nos nekem ő az.Sajnos az évek során sokszor előfordult, hogy ő voltam és rengeteg ártatlant öltem meg.De biztosíthatlak titeket, hogy most nem ő vagyok és nem is tervezek mostanság az lenni. Higgyétek el ez azért nem úgy működik, hogy egyik pillanatról a másikra bekattanok.
-Hát akkor, hogy működik?-szólt közbe Edward.
-Hát....oké elég fura lesz amit mondok, és feltehetitek majd azt a kérdést és persze jogosan, hogy miért teszem meg újra és újra ha tudom mi lesz a következménye de a válaszom nem tudom.Szerintem már ez  magától jön, hogyha nagyobb bánat ér ami rohadt nagy érzelmi fájdalommal jár akkor az érzéseimet elnyomom. Ugyanis ez az alapja, a fájdalom, amit nem akarok érezni, ami miatt nem akarok szenvedni-kicsit megremegett a hangja-eleget szenvedtem emberként és nem akarok többet.
-Szóval bármi olyan történt az életedbe ami lelki fájdalommal járt te huss kikapcsoltál-mondta Jasper. Nem kérdésnek szánta csak összegezte amit hallott de Cornelia azért bólintott rá.
-Azok a történetek-szólalt meg Esme-Blood Rippahról, a gyilkosságok meg a többi, az mind igaz?
-Igen, minden igaz.Ezért is mondtam nektek a minap, hogy Blood Rippah segítségét nem kérhetitek, mert nekem ahhoz ki kéne kapcsolnom.De bármennyire is élveztem akkor, és mikor újra voltak érzéseim megbocsátottam magamnak, nem szeretnék ismét Blood Rippah lenni.Nem akarom, hogy  megint egy brutális gyilkos legyek.
-Lehet, hogy nem akarsz de te mondtad, hogy egy nagyobb lelki fájdalomnál kikapcsolsz.Mi van ha újra megtörténik?-kérdezte Emmett.
-Mire gondolsz?-nézett rá kérdő tekintettel, hangjába némi félelemmel.Egy elképzelése neki is volt.
-Arora gondolok.Kitudja mi lesz  a vége annak amit tervez és kitudja milyen hatással lesz ez rád.
-Igen erre én is gondoltam-Carlisle felé fordult.-Nem tudom, hogy mi lesz ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek.
-Tessék?-Carlisle döbbent tekitettel fordult lánya felé.-Még is miért?
-Nem maradhatok itt.Ha újra megtörténik árthatok nektek és én azt nem akarom.
-Akkor majd segítek, melletted leszek és nem hagyom, hogy megtörténjen.Kérlek ne menny el-kérlelte kétségbeesetten.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-De igen, csak te teszed bonyolulttá-mondta Edward.
Kopogást hallottak a bejárati ajtón.
-Megyek megnézem ki az-állt fel Alice a kanapéról majd átment a másik helyiségbe.
-Biztosan Jacob az-a többiek kérdő tekintettét látva kezével legyintett egyet a levegőbe-mindegy.
Az előbbi témára visszatérve folytatta:
-Tudom, hogy jót akartok de ti ezt nem érthetitek-könnyek jelentek meg a szemében.-Sajnálom, de én már döntöttem, még ma haza megyek.
-Ezt szomorúan hallom, pedig  reménykedtem benne, hogy beszélhetünk.Hisz van mit megbeszélnünk nem igaz?-kérdezte egy hang amelynek gazdája belépett a nappaliba.
Cornelia egy pillanatra megmerevedett, Cullenék arcát fürkészte akik mind a hang tulajdonosa felé fordultak.Lassan kifújta a levegőt majd megfordult.
-Az időzítésed fantasztikus, Aro-mondta szarkasztikusan.

Aro ellengette a füle mellet, csak nézte a Cullen családot és Corneliát  egy elégedett mosollyal az arcán.

24. rész Blood Rippah

1832.

Chris eseményekkel teli napja után hazaérkezett.Fejében még az előbb   hallottak jártak amikor belépet a nappaliba, ahol elég bizarr látvány fogadta.
Cornelia egy férfi ölébe ült a kanapén , kezével véres  ingét markolta miközben szája a torkára tapadt.Nagy kortyokba nyelte áldozata vérét.
Chris a vér illatától és látványától hangosan nyelt egyet.
-Megvárhattál volna a vacsorával-mondta Chris.Ő nem lepődött meg a látványon.Chris mindig is ember vért ivott és egy pár éve már Cornelia is azon élt.Számára ez mindennapos dolog volt.
Cornelia lassan felemelte fejét, majd Chris felé fordult.Szeme vérvörös volt, szája körül maszatos volt  a vértől, álláról kis cseppekbe csöpögött.
-Bocsi-mondta őzike szemekkel-de ez itt már kezdett nagyon idegesíteni.Csak így tudtam elérni, hogy végre befogja-biccentett a férfi felé aki félelemtől kikerekedett szemmel nézte őket és halkan hörgőt.
Chris leült a férfi jobb oldalára és egy mosolyt villantott Cornelia felé.
-Te lány-sóhajtott-miért van az hogy nem tudok rád  haragudni?!
Cornelia válaszképp csak vigyorgott, majd vissza fordult a férfi torkához és újra belemélyesztette a fogait.Chris követte a példáját.Pár perc se telt bele mire szárazra szívták a férfit.

1878.

-És akkor még csodálkozol miért kaptad azt a nevet-mondta Lexi Corneliának.
-Azért mert megöltem Damiant meg a csatlósait...nem nagy szám-vonta meg a vállát.
-Hát szerintem igen is az.Egyedül kicsináltál 8 vámpírt-mondta Chris ámulattal a hangjába-de amúgy is, te is tudod, hogy nem csak emiatt az egy tetted miatt hívnak a vámpírok Blood Rippahnak.
Cornelia önelégülten elmosolyodott.Nem azért gyilkolt, hogy hírnevet szerezzen vele, de azért tetszett neki ez a helyzet.
-Blood Rippah..hmm..,,vér gyilkos"-ízlelgette a szót-ez tetszik.Hát ha akarnak akkor hívjanak így.Ha úgy vesszük ez az énem, aki hidegvérrel öl, aki az embereket semmibe veszi és aki szarik az életre végül is egy teljesen más személyiség.Miért ne kaphatna egy nevet?!-mosolygott.
-Hát ja miért ne-értett vele együtt Lexi.-Akkor most Blood Rippah vagy de mind tudjuk, hogy ez csak pár évig tart.Szóval mikor kapjuk vissza Corneliát?
-Nem tudom.Nekem most ez így jó.2 évvel ezelőttig 20 éven keresztül éltem állatvéren, nem voltam brutális, nem tiszteltek...
-Éreztél-vágott közbe Chris.Cornelia rámeredt.Igen akkor még érzett, nem úgy mint most.Aro annyi idő után újra feltűnt az életében, felidézte a múltat amit Cornelia nem tudott elviselni, rettentően fájt neki .Így hát elnyomta az érzéseit.És így lett ez a szörnyeteg belőle.
-Nossss igen.De az érzések gyengéknek valók, és én nem akarok gyenge lenni.De ezt most ne vegyétek magatokra-nézett barátaira.-Amúgy is azt hittem ezt az énemet is szeretitek.
-Igen, persze, szeretjük.Hisz nagyon klassz az amiket csinálsz, de néha viszont ijesztő is.
-Pontosan-helyeselt Lexi-nincs bajunk azzal amilyen vagy csak nekünk néha kicsit sok amit csinálsz.
-Nos, pedig jó lesz ha meg szokjátok.Mert egy darabig még nem tervezek vissza térni az érzelmek világába.

1931.

Lexi és Chris New York utcáján álltak és Corneliát keresték.
-Jobb lesz ha minél előbb megtaláljuk mielőtt valami nagy hülyeséget csinál-fordult Chris Lexihez.
-Ahogy őt ismerem már rég csinált valamit-válaszolta.-Ezt nem hiszem el 40 éven keresztül önmaga volt.A rendes, jószívű, törődő Cornelia-Lexi Chrissel együtt felkuncogott-na oké azért akkor is voltak stikliei és nem ő a jó minta képe  de érted, hogy mit mondok.Mikor Edwarddal járt igaz, hogy embereket öltek de legalább  érzett, hisz szerelmes volt Edwardba.És most...
-Értem mit akarsz mondani-nézett rá együtt érzően-40 éven keresztül senki nem hallott Blood Rippahról, de most hogy Edward szakított vele, nem tudta elviselni a vele járó fájdalmat és elnyomta az érzéseit-Chris felsóhajtott-Blood Rippah visszatért.

1965.

-Ez atom jó buli volt-lépett be a kis kávézóba Garrett.Chris, Lexi és Cornelia már ott várták.Az utóbbi épp a pincér nő vérét szívta ki.Garrett felé nézett.
-Még jó, hogy rajtunk kívül nincs itt senki.Tényleg, miért nincsenek itt az emberek?
-Cornelia mindenkinek aki beakart jönni azt mondta, hogy mára bezárt a kávézó.,,Rose a pincérnő megbetegedett emiatt ma korábban zárt"-Lexi ujjaival macskakörmöt mutatott a levegőbe.
-Ahogy látom  elhalálozás miatt nem fog egyhamar kinyitni a kávézó-biccentett mosolyogva  Chris Cornelia felé.
Cornelia még egy utolsót kortyolt a nőből majd élettelen testét a földre dobta.Arcán elégedett mosoly játszott, száját ragacsos vért vette körül.
-Ne tegyetek úgy mintha annyira érdekelne titeket-lépet ki a pult mögül még mindig mosolyogva-Ez a kis csitri mindenkinek az agyára ment, ennek a helynek is csak jót tesz a változás-Cornelia oda sétált Garrett elé akinek fülig ért a szája.-Látom jól szórakozol.
-Még szép.Voltak ütős buliink de ez ami ma volt,meg ami az elmúlt hónapokba.Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen vagy Blood Rippahként és meg kell mondanom nagyon tetszik amit látok-szemében vágy csillogott, majd egy pillanatra megbántottságot színlelt.-Azért mondjuk kicsit haragszom, hogy a régi buliitokról lemaradtam, meg azért , hogy 28 évet kellett várnom erre-Garrett körbe mutatott.
-Hidd el vissza sírod még az érzelmekkel rendelkező Corneliát, de addig is   használd ki Blood Rippah jelenlétét ameddig lehet-mosolygott Chris.
-Ugye tudod, hogy ennek a mondatnak tökre nem volt értelme-intézte szavait Lexi Chrishez.Chris válaszkép vigyorogva megvonta a vállát.
-Szóval használjam ki amíg lehet, ezek szerint még ennél is lehet jobb?-kérdezte Garett most már minden figyelmét Corneliának szentelve.
-Ezerszer jobb-suttogta Garrett szemébe nézve.
Garrett tett még egy lépést Cornelia felé majd közelebb hajolt hozzá és lenyalta az álláról a vért.Corneliából ennek hatására egy halk sóhaj tört fel, majd megérintette Garett arcát és szenvedélyesen szájon csókolta.
-Na aszem jobb lesz ha most mi lelépünk-szólalt meg Chris.
-Egyetértek nem szeretném végig nézni ahogy ezek ketten egymásnak esnek-helyeselt Lexi majd Chrissel a nyomába kiléptek a kávézóból maguk mögött hagyva Corneliát és Garrettet akik épp egymásról tépték le a ruhát, hogy elmerülhessenek a testi gyönyörökbe.

1987.

-Ezt abba kell hagynod-mondta Chris kicsit ingerülten-ahogy telnek az évek ha Blood Rippah vagy egyre rosszabb vagy.
-Én ezt nem így látom-forgatta a szemét Cornelia.Chrissel kint álltak a sötét utcán és  veszekedtek.
-Ó tényleg.Miért is nem lepődök meg a válaszodon, hiszen neked ez a normális, pedig nem az.Az előbb nyírtad ki a polgármestert a családja szeme láttára.Utána pedig, hogy ne legyenek szemtanúk felgyújtottad őket az egész házzal együtt.
-Valahogy elkellet őket hallgattatnom, nem derülhet ki, hogy vámpír vagyok-vonta meg a vállát lazán mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne.
-Cornelia...az istenit...-Chris nem tudta mit mondjon.
-Most mit akadsz ki ezen?Máskor is öltem ebereket, jó sokat.Ahogy vámpírokat is.Ezért is rettegnek tőlem ha csak a nevemet meghallják.Nem tudom, hogy ez mitől lenne másabb mint a többi.
Chris nem válaszolt csak nézte Corneliát.Arcán csalódottság, düh és félelem játszott.Cornelia ahogy az arcát nézte rádöbbent valamire.
-Nem lehet, hogy inkább te változtál? Régen se voltál oda minden Blood Rippahs tettemért, de az uttobb időkben máshogy viselkedsz-felsóhajtott-azt hittem azt az énem is szereted.Azt hittem, hogy szereted ahogy bulizunk és nem érdekel semmi, hogy embereket ölünk meg nem számolva a következményekkel majd a vértől feltöltődve, erőre kapva egymásnak esünk.
-Én ezeket szeretem is, csak... csak nem tudom.Mint mondtam ez már nem olyan mint régen.De ezt nem csak magam miatt mondom hanem miattad is.Segíteni akarok neked.Neked se tesz jót ha ilyen vagy, ha majd a későbbiekben újra csak Cornelia leszel nem akarlak szenvedni látni a tetteid miatt-hangjából szomorúság hallatszott.
-Kösz , hogy aggódsz értem de magam is eltudom dönteni, hogy mi nekem a jó-Corneliába halványan megmozdult egy érzés.A szomorúság.-Tudod sohasem hittem volna, hogy pont te leszel az aki szemrehányást tesz nekem, aki kioktat.
-Én nem....-mentegetőzött.
-Nem érdekel-vágott közbe Cornelia, az érzés egyre nagyobb lett benne és keveredett némi bűnbánattal-szeretnék most egyedül lenni-mondta majd elindult hátra fele.
-Várj,  ugye nem tűnsz el?-kérdezte Chris kétségbe esetten-nem azért mondtam, hogy elváljanak útjaink.
-Tudom-a kérdést elengedte a füle mellet-csak egyet ne felejts el Chris.Lehet, hogy hamarosan  újra az  érzelmekkel teli lány leszek, de Blood Rippah akkor is mélyen , de megmarad bennem és kitudja, hogy mikor jön újra elő.De ha megtörténik iszonyat nagy vérengzés lesz.

23. rész Szerezzünk segítséget

Carlisle némán nézte még egy darabig a lányát majd azt a két lépést átszelve köztük megölelte. Corneliát ez kicsit meglepte, de némi habozás után ő is vissza ölelt.Ölelkezve, némán álltak a konyhába kiélvezve a pillanatot.
-El se tudod képzelni mennyire boldoggá tetté ezzel az egy szóval-szedte össze gondolatait- és bármibe szükséged van rám, itt vagyok.
Cornelia nem válaszolt csak halványan belemosolygott apja vállába.Ekkor a szobában lévő óra hangosan éjfélt ütött. Cornelia elhúzódott az ölelésből majd apjára nézett.
-Eltelt az egy hét-Carlisle először kérdő tekintettel nézett rá, majd a felismeréstől kirekedett a szeme. Letelt az az idő amiben Cornelia megegyezett Lexivel-Jó éjszakát-folytatta némi habozás után majd elindult a szobája felé.
Carlisle még mindig le volt döbbenve.Akármi is történt ő folyton úgy gondolta, hogy ha letelik az 1 hét Cornelia megöli és most ehelyett apának szólította. Carlislet boldogság töltötte el, gondolat menetét Cornelia szakította félbe aki gyors visszafordult.
-Majdnem elfelejtettem.Tudta, hogy vámpír vagy.
-Kicsoda?
-Anya.
Carlisle aprót bólintott, nagyon nem lepte meg a hír.
-Valahogy mindig is éreztem, hogy tudja-elmosolyodott.
Cornelia rámosolygott majd felment a szobájába magára hagyva az apját gondolataiba merülve.

Cornelia másnap reggel mikor felkelt a fürdőbe vette az irányt.Zuhanyzás után a tükör előtt állva, törülközőbe csavarba telefonon beszélt Lexivel.
-Szóval Chris elmegy, ezt mondjuk megértem, oda van az ilyen orvosi akármikért.De Garrett, ő miért megy vele?
-Van egy két elintézni valója Vegasban.
-Értem, és te is elmész-ezt kijelentésnek szánta, de Lexi így is válaszolt rá.
-Igen.Tudod elég unalmas ez a hely.Kell nekem egy kis buli egy kis izgalom.
-Hát izgalom mostanság itt is akad bőven.
-Igen tudom, éppen ezért szarul is érzem magam, hogy itt hagylak.De esküszöm ha rosszabbra fordulnak a dolgok vissza jövök és mi ketten szétrúgjuk annak a seggét aki neked ártani akar-kuncogott.
-Ez jól hangzik-nevetett-Elhihetett nekem is hiányoznak a bulik, koncertet is már nagyon régen adtam, de már majdnem 200 éve menekülök az Aroval kapcsolatos problémáim elől.Itt az ideje, hogy szembe nézzek velük-felsóhajtott-szóval addig is érezd jól magad és buliz helyettem is.
-Meglesz.Neked pedig sok sikert a titkokhoz..és...apucihoz-hangosan felnevetett.
-Tessék?Te beszéltél vele?
-Szia Cornelia-köszönt el majd letette.
Cornelia egy darabig telefonja készülékét nézte, majd ő is nevetésbe tört ki.

Cornelia immár felöltözve le ment a nappaliba ahol Cullenék is voltak.Cornelia elkapva a beszélgetést fonalát rájött, hogy Aro a téma.
-Lehet, hogy leáll-mondta Jasper.
-Nem hiszem, hogy így lenne. Aro most nagyon elemében van-felelte Carlisle.
-Mi lenne ha segítséget kérnénk?- kérdezte Emmett váratlanul.
-Mégis kitől?Senki sem segítenek, mindenki fél a Volturitól-érvelt Alice.
-Nem is a Volturi ellen kérnénk segítséget hanem csak Aro ellen.
-Te is tudod, hogy ha Arot támadjuk azzal a Volturit támadjuk-szólt közbe Rosalie-de ahogy Alice is kérdezte, mégis kitől tudnánk segítséget kérni?
-Blood Rippahtól-mondta egyszerűen Emmett.
-Nem-válaszolta hangosan Cornelia. Eddig csöndben hallgatta a többiek beszélgetését de e nevet meghalva közbe kellet szólnia.Félelem, aggodalom és harag tombolt benne.-Nem, ő nem segíthet nekünk.
-Miért nem? A híre és tettei brutálisak és legendásak.Vámpírok százai félnek tőle.
-Blood Rippah tényleg kegyetlen és a tetteinek nincs párja.Lehet, hogy segíteni is tudna nekünk de ezzel van egy két probléma-kezdte Edward.-Először is fogalmunk sincs, hogy hogyan néz ki, ha bárki valaha is tudta Blood Rippah megölte. Így elég nehéz lesz megtalálnunk.Másodszor pedig nem hinném, hogy segítene.Nem érdekli mások problémái, csak olyannal foglalkozik amivel ő is jól jár.
-Hát ha az neki nem elég, hogy Aro eltűnik a képből a Voltrui meg meginog...akkor valamit ajánljunk fel cserébe.Mindenkinek va...
-Elég-kiabálta Cornelia-Azt mondtam, hogy nem kérjük a segítségét és kész.Ez az én problémám szóval én döntök, és ezennel ezt a témát le is zárom-mondta majd elindult az ajtó felé, elakart tűnni a házból, nem akarta ezt tovább hallgatni.
Emmett kérdő és némi kárörvendő tekintettel nézett utána.
-Csak nem félsz tőle?-Corneliának a keze már a kilincsen volt.-Na várjunk, te már találkoztál vele?-kérdezte de ekkor Cornelia már kint volt a házból.Maga mögött még hallotta ahogy a Emmett utána szól de nem foglalkozott vele.Futni kezdett és eltűnt az erdőbe.

Két kopogás után már nyílt is az ajtó ami mögött egy fekete pólóban és egy farmer halászgatyában Jacob állt.
-Szia, zavarok?-kérdezte Cornelia mosolyogva.
-Te soha nem zavarsz-mosolygott ő is majd megfogta szerelme kezét és behúzta a házba.
-Billy nincs itthon?-kérdezte.
-Nincsen, átment Charliékhoz meccset nézni.Nekem nem volt kedvem , de így utólag örülök annak, hogy nem mentem-mondta vigyorogva.
Cornelia leült a nappaliba a kanapéra.
-És minek köszönhettem a látogatásodat?-ült le mellé Jacob.
De Cornelia nem válaszolt helyette közelebb hajolt hozzá és megcsókolta. Jacob visszacsókolt és átölelte a lány derekát.Csókjuk  tele volt szenvedéllyel. Cornelia hallotta ahogy Jacob szíve egyre hevesebben ver amitől a lány még erőteljesebben kezdte csókolni a fiút, de hirtelen újra eszébe jutott a beszélgetés Cullenékkel és lassan kibontakozott a csókból. Jacob még mindig a lány derekát ölelve szerelme szemébe nézett.
-Mi a baj?
-Semmi.. én csak...-elfordult, de Jacob gyengéden az állánál fogva vissza fordította.
-Nekem bármit elmondhatsz.
Cornelia egy darabig Jacobot nézte és azon gondolkodott, hogy mit tegyen.Végül elmesélte neki a beszélgetést ami a Cullenházban történt.
-Megértem, hogy aggódsz azok alapján amit mondtál ez egy nagyon veszélyes vámpír lehet. De ha...
-Nincs de, Jacob, nincs de.Ezt ti nem érthetitek.
-Akkor mond el, hogy megértsük.Én melletted állok, de azt sem akarom, hogy bajod legyen és ha ez az egyetlen megoldás...
-Ez nem megoldás.Ha Blood Rippah előkerülne rengetegen halnának meg.Kegyetlen, brutális módon-mondta szinte suttogva.
-Emmett jól sejtette igaz?Tudod ki az, találkoztál már vele.
Cornelia csak némán maga elé bámult. Jacob mikor rájött, hogy választ nem kap tovább folytatta.
-És ha valahogy elérnénk, hogy ne tegye.Itt egy egész vérfarkas kordába tudnánk tartani.
-Ő neki nem lehet megmondani, hogy mit tegyen és mit ne.
-Cornelia....nem akarom megkérdőjelezni amit mondasz, de biztos vagy benne?
-Igen, biztos vagyok benne.Biztos vagyok benne, mert...-elhallgatott .Nem akarta, hogy Jacob vagy bárki más tudjon róla de ha ez az egyetlen megoldás, hogy ezt a témát többet ne emlegessék fel...-mert....mert....én vagyok Blood Rippah.