-Min gondolkodsz ennyire?-pillantott Garrett Cornelia felé a volán mögül.
-Csak az anyám hülyeségein-nézte az ablakból a közeledő Washington feliratú táblát.- A Midtown Partyplexbe megyünk.Azt mondják jó hely, plusz van ott egy kis elintézni valóm-váltott gyors témát.
-Oké-fordult be jobb oldalra Garrett,-ezek szerint hülyeségnek tartod ezt a vámpírkirálynős dolgot?
-Nem tudom-vonta meg a vállát, nem akart jobban belebonyolódni ebbe a témába.
-Hát jó.
5 perc csendes utazás után megérkeztek a Midtown Partyplex elé. Garrett keresett egy parkoló helyett, beállt, leállította a motort aztán behúzta a kéziféket.
-Megérkeztünk-jelentette ki Garrett.
-Látom-válaszolta Cornelia még mindig maga elé bámulva.
-Hé-fogta meg a kezét a férfi-ugye nem leszel végig ilyen?Cullenéknál lelkesebb voltál.
Cornelia a kezére pillantott amin Garrett keze pihent, majd megrázta a fejét és mosolyogva barátja szemébe nézett.
-Sajnálom, én csak.... túl sok minden történt a napokba.
-Annyira, hogy az már Blood Rippahnak is túl sok?-szája széles mosolyra húzódott, kivillantak fehér fogai.
-Nem- egy perce ö is elmosolyodott, majd hangosat sóhajtva folytatta-Blood Rippahnak nincsenek ilyen gondjai-,, de Cornelianak igen"folytatta magában a mondatott.
-Remek, akkor menjünk-lelkesedett Garrett és kiszállt az autóból. Cornelia ugyan így tett.
Kézen fogva elmentek a hosszú sor mellett ami a kivilágított szórakozóhely előtt állt.A bejárati ajtónál két az a tipikus kidobó ember kinézetű őrbe botlottak bele.
-Cornelia Montez, 2 személy-mondta tömören a lány.
-Igen , itt van-nézte a listáját az egyik őr-bemehetnek. Jó szórakozást- nyitotta ki nekik az ajtót.
Ahogy Cornelia és Garrett beléptek egyszerre megcsapta őket a hangos zene.De Corneliat ez érdekelte a legkevésbé.Ő inkább azt sok száz, alkoholtól mámoros embert figyelte, akik nevetve, adrenalintól túltengve táncoltak a táncparketten, vagy iszogattak a bárpultnál, vagy a kanapékon elfeledkezve mindenről smároltak és tépték egymásról a ruhát.
-Jó a buli-súgta Garrett Cornelianak. Hála vámpírhallásuknak nem kellet felemelniük a hangjukat, hogy túl kiabálják a zenét.
-Az-bólogatott a lány,-és még jobb lesz ha találunk valami nassolni valót-kacsintott rá miközben megnyalta a száját.
Garrett egyet értően mosolygott, majd elkezdte nézni a szobában lévőket.Szeme hamar megakadt egy vörös hajú lányon aki egyedül, az alkoholtól már félig kidőlve ült pár méterre egy kanapén és üveges tekintettel bámult maga elé.
Garrett a nő felé biccentett és miután Cornelia alaposan végigmérte részeg áldozatukat, majd beleegyezően bólintott elindult felé. Cornelia követte.-Szia édes.Szabad ez a hely?-ült le Garrett a vörös hajú lány mellé.
-Persze, szióka-nyögte ki nehezen, a mondat végét elnevetve.
-Segg részeg, remek áldozat-mosolygott elégedetten Cornelia.
-Hé, csajszi...he..he..hello-kacarászott a csaj.
Cornelia is elkezdett bután nevetni mintha valami nagyon vicceset mondott volna, majd nekidöntötte a kanapé háttámlájának a csajt és a nyaka felé hajolt.
-Várj-fogta meg a kezét Garrett,-itt akarsz inni belőle?Mindenki előtt?
-Garrett, nyugi, nem lesz baj-mondta lenézően.-Senkinek sem fog feltűnni, hogy mit csinálunk, mindenki be van rúgva.Ez a világ már nem olyan mint régen....több száz vámpír csinálja ezt, és hahó még mindig élnek.Csak annyi, hogy kicsit fogd vissza magad, hogy kevésbé fájdalmas legyen neki, az alkohol úgyis zsibbasztja szóval még élvezni is fogja.
-Oké-válaszolta, de ez az oké nem túlságosan győzte meg Corneliat.
-Majd én segítek ellazulni-huncut vigyor jelent meg az arcán, közelebb hajolt a férfihoz és szájon csókolta. Az első csók gyengéd volt és lágy, a második viszont teljesen az ellentéte. Cornelia szenvedélyesebben, durvában kezdte csókolni barátját, nyelvét átdugta a szájába és vad táncot kezdett járni Garrett nyelvével.A férfi közelebb húzta magához, nem érdekelte hogy közöttük a részeg csajt ül.Beletúr a hajába és amennyire lehetséges még közelebb húzta magához miközben már ő is vadul csókolta Corneliat.
Ismét Cornelia szakította meg a csókot, de csak annyira hajolt el, hogy az orruk még össze érjen.
-Nos, jobb már?-kérdezte zihálva miközben kezét lecsúsztatta Garrett egyre keményebb férfiasságára.
Garrett egy állatias, mély nyögéssel válaszolt.
-Hé, és velem mi lesz?-kérdezett közbe az ittas bige.
-Ne aggódj, nem felejtkeztünk meg rólad-fordult a lány felé Cornelia. Visszacsúszott a lány bal oldalára és ismét oda hajolt a nyakához.-Most te következel-ahogy e szavak elhagyták az ajkát, már tátotta is a száját és belemélyesztette tűhegyes fogait a nő puha husába.
Ahogy az első meleg cseppek belefolytak a szájába Cornelia és az áldozatuk egyszerre nyögtek fel.
Garrett egy pillanatig még ezt a ,,csodás" látványt nézte, aztán hogy ne maradjon ki a buliból, követe Cornelia példáját és az áldozat nyakának jobb felébe beleharapott.
Ketten pillanatok alatt a halál szélére vitték a nőt.Szíve már az utolsókat dobogta, lélegzete szaggatottá vált.
Garrett átnyúlt az áldozatuk felet és lágyan végig simított Cornelia combján, majd amikor a vörös hajú lány szíve örökre elhalkult egy hirtelen mozdulattal Corneliat az ölébe rántotta és a lány száját kezdte vadul falni.
Miközben vértöl vörös ajkuk továbbra is szorosan összetapadt Cornelia egy gyors mozdulattal kigombolta a férfi ingét és kezével lágyan végig simított rajta.Eközben Garrett belemarkol Cornelia fenekébe és közelebb húzta magához, a szája lesiklott a nyakára és harapdálni kezdte.
Cornelia belenyögött a barátja vállába, azután pedig felemelte a fejét, hogy a fülébe szexin beleharapjon, de mielőtt a füléhez érhetett volna mozdulatlanná meredt. A szemközti kanapén meglátta azt a férfit aki miatt jött, vagy legalábbis a leírás amit mondtak neki illet a lányok és férfiak társaságában italozó férfira.Fekete haja zselézve meredezett az ég felé, szeme erősen kisminkelve, ruhája feltűnő még is elegáns, ujjain gyűrűk csillogtak.
Cornelia tetőtől talpig végigmérte, majd mikor újra az arcát kezdte fürkészni észrevette, hogy az illető is őt nézi. Cornelia egy bájos mosolyt akart felé villantani, de ez sajnos nem sikerült neki mert Garrett ismét vadul csókolni kezdte.-Várj-szakadt el az ajka a férfiétól-ott van akivel beszélnem kell.
-Tessék?-értetlenkedett.-Itt akarsz hagyni álló farokkal?- megemelte a csípőjét, hogy Cornelia jobban érezze a kemény dudort a nadrágjába.
-Sajnálom-komolyan is gondolta, hiszen ő is elégé fel volt izgulva és Garrett kielégíthette volna a vágyait.De most bosszúját előbbre kellett helyeznie a testi szükségleteinél.-Siettek vissza.De addig is, hogy nehogy azt mond elrontom a napodat....-rákacsintott, felkelt az öléből, szoknyáját lesimította és oda lépdelt egy közelben táncikáló, részeg szőke lányhoz.Váltott vele pár szót, aztán kézen fogva oda vitte Garretthez.
-Garrett, ő itt Mimi, Mimi ő itt Garrett-Mimi felé fordult.-Mint ahogy látod a haverom nagyon szexi, gazdag és kanos.
-Igen, azt látom-Garrett dudorodó nadrágja láttán kuncogni kezdett.
-Komolyan?Rám akarsz sózni egy kurvát?-kérdezte miközben végigmérte Mimit.
-Ő nem egy kurva, csak egy nő a sok közül aki jól akarja érzeni magát.De amúgy látom a szemeden, hogy bejön neked, hisz hé, ismerem az ízlésedet és azt te sem tagadhatód, hogy jó csajt hoztam ide neked.
Garrett a szemét forgatta, majd Mimire mosolygott.
-Jól szopsz szépségem?-fogta meg a kezét, hogy közelebb húzza magához. Mimi válaszkép rámosolygott és már térdelt is le Garrett elé.Gyors kigombolta a nadrágját és már neki is állt szájával kényeztetni a férfit.
-Ezt a dugást akkor is behajtom rajtad-mondta Cornelianak két nyögés között.
-Hidd el, előbb megkapod mint gondolnád-nyalta meg erotikusan a száját, majd megfordult és otthagyva a kéjtől nyögdécselő barátját elindult a boszorkány felé.
Cornelia azzal a bájos mosollyal az arcán ért a kanapéhoz amit előbb akart bevetni.Újra végig mérte a férfit aztán a társaságát is, majd megszólalt.
-Magnus Bane-ezt nem kérdésnek szánta, legrosszabb esetbe ha mégsem ő az az illető akivel találkozni kell, majd elnézést kér és tovább keres.
-Cornelia Montez-a férfi hangja dallamosan csengett.
-Vagy Blood Rippah..ahogy tetszik.
-Ezt a nevet nyilvánosan a helyedbe nem emlegetném. Blood Rippaht sokan akarják holtan látni.
-Tudom, de leszarom.Eddig akik megakartak ölni....nos...nem járkálnak már az élők között-húzta ki magát magabiztosan.-De hagyjuk a felesleges beszédet, térjünk a tárgyra.
-Igazad van, legyünk túl ezen a beszélgetésen, több idő jut a bulizásra.Szóval, miért akartál velem találkozni?
-Szerintem ezt kettesbe kéne megbeszélnünk.
-Miért?Biztosra veszem, hogy a mondandód nem annyira fontos, hogy itt hagyjam ezeket a csodás embereket, és ezeket a finom koktélokat.
-Azért-kezdte Cornelia, meg sem hallva Magnus előző mondatát,-mert szerintem ahogy nem akarod emlegetni a másik nevemet, úgy nem szeretnél nyilvánosan beszélni a próféciáról sem.
-Nem érdekelnek a próféciák-legyintett kezével.
-Szerintem ez érdekelni fog, mert ez nem csak egy egyszerű prófécia, hanem A prófécia.Ami a vámpírok és boszorkányok jövőjét határozza meg-Magnus arcára a felismerés, majd egy cseppnyi félelem tükröződött ki.-Persze én ebbe az egészbe nem hiszek-folytatta Cornelia-és ha téged sem érdekel, akkor bizonyára nem is igaz, szóval hagyjuk is a fenébe az egészet-biccentett, majd megfordult, hogy távozzon.
-Várj-pattant fel hirtelen a kanapéról Magnus-talán még is félre kéne vonulnunk.
-Hát ha ennyire ragaszkodsz hozzá-fordult vissza Cornelia és elindult arra amerre a férfi mutatott.
Átfurakodtak a táncoló emberek között, elhaladtak a bárpult mellett ahol a pultos buzgón keverte a színesebbnél színesebb koktélokat, majd kimentek egy barna kétszárnyú ajtón amely a szórakozóhely hátsó udvarára nyílott.
Magnus karba tett kézzel nekidőlt a szemközti tégla falnak, amin egy lámpa lógott, fényének köszönhetően Cornelia jobban végig tudta mérni a férfit.
Fekete bőrnadrág feszült szorosan a testéhez, kiemelve ezzel testi adottságait. Felül egy lila, mintás ingszerű felső volt rajta, aminek csak az utolsó gombja volt begombolva, így láttatni engedte Mr. Bane izmos mellkasát és mind a 6 kockáját.A látványon az a kicsit csillogó zakó sem rontott ami a lila felső felett hordott, ugyanis azt teljesen kigombolva viselte.
-Nos, ha kibámészkodtad magad, esetleg beszélhetnénk a próféciáról-zökkentette vissza a lányt.
-Igen, a prófécia-belenézett a férfi lágy barna szemébe.-Tényleg létezik?Ez a dolog a vámpírkirálynőről meg az esetleges világ elpusztításról....van benne valami igazság vagy csak egy kitaláció?
-A prófécia létezik, bár azt nem tudom, hogy amit hallottál róla azok a valóságot tükrözik e-Közelebb sétált hozzá, egyik kezével Cornelia felé bökött.-Még is mit tudsz te róla?
-Nem sokat-szájába keserű ízt érzet, nem akarta kimondani a következő szavakat,-csak azt tudom, hogy lehetséges, hogy rólam szól a prófécia.
