Cornelia békésen aludt az ágyában.Éppen átfordult az oldalára mikor kopogtattak a szobája ajtaján.Cornelia lustán felnyögött.Mivel más válasz nem jött Carlisle úgy gondolta ez azt jelenti, hogy szabad, így hát benyitott.Belépve a szobába takaróból összegyúrt kupac látványa fogadta az ágyon ami közt lánya még félig aludt.
Carlisle szája mosolyra húzódott, becsukta maga mögött az ajtót, majd az ágy oldalához sétált.
-Jó reggelt.
-Mmmmh-válaszolta Cornelia.
-Hoztam kávét-mondta továbbra is mosolyogva, majd a bögrét letette lánya éjjeliszekrényére-pont ahogy szereted.
-Kösz-mondta fejét a párnába nyomva.Lassan a hátára fordult-nem tudom mit szeretnél, de egy percet adj-mutatta fel mutató ujját-mindjárt magamhoz térek-hangja egyre halkabb lett.1-2 másodperc se telt bele és már csak hangos szuszogását lehetett hallani, vissza aludt.
Carlisle egy darabig a lányát nézte, majd az ágyat megkerülve odalépett az ablakhoz és elhúzta a piros sötétítő függönyt.
-Hé-kiáltott fel Cornelia, kezét szeme elé kapta, hogy eltakarja a szobába beáramló napfényt.-És még Forksra azt mondják, hogy esős város.Na persze.
-Jó reggelt, újra-Carlisle hangjában vidámság bujkált.-Feljöttem, hogy szóljak Jacob már vagy egy fél órája itt van és azt mondja hozzád jött.
-Tessék?-ült fel hirtelen-Jacob már itt van és még csak most szólsz?
-Nem akart felkelteni.
-Egyáltalán hány óra van?-könyökével ölébe támaszkodott, arcát kezébe temette.
-Lassan 10 óra-felelte az apja.
-Jézusom-vissza huppant az ágyába-jó sokat aludtam, még is úgy érzem magam mint akit agyonvertek volna.
-Ezen nem is csodálkozom.Már régóta nem ittál vért-közelebb ment az apja majd leült az ágy szélére.
-Ezt aztán összeraktad.
-Nem volt nehéz rájönni, hogy ha már jó ideje nem veszel magadhoz vért akkor többet alszol-vonta meg a vállát.
-Ahj-sóhajtott-tényleg ideje lenne már elmennem-újra felült, nekidőlt az ágytámlának.Ahogy felült takarója alól anyja naplója bukkant elő. Carlisle kézbe vette.
-Este is ezt olvasgattad?-emelte fel a naplót.
-Igen-bólogatott.- Még nem jutottam a végére mert bealudtam, de sajnos amit eddig olvastam abban szó sincs Aro tervéről.
Carlisle letette a naplót a másik éjjeliszekrényre. Cornelia takaróját nézte miközben megszólalt:
-Hogy, hogy megváltoztattad a döntésedet?
-Mondtam már, én ilyen vagyok-vonta meg a vállát.
-Ez nem volt kielégítő válasz, de oké-most már lánya arcát fürkészte.-És velünk mi van?Még mindig haragba vagyunk?
-Hát... nem is tudom-mondta játékosan.-De azért szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy viselkedtem.Sajnos ilyen a természetem, hamar felkapom a vizet főleg ha megakarják nekem mondani, hogy mit csináljak.Ezért is mondtam...
-Tudom, tudom-vágott közbe Carlisle egy mosollyal az arcán-szokjak hozzá.
-Igen-bólogatott mosolyogva.
-Tényleg el kéne menned vadászni-váltott vissza az előző témára miközben lánya szemeit nézte.
-Tudom, tudom.Majd ha lesz egy kis időm elmegyek.
-Ami azt illeti most van rá időd nem?-kérdezte Jacob aki pont belépet az ajtón.
-Szia-köszöntötte Cornelia ragyogó mosollyal.
-Szia-Jacob is széles mosolyt villantott felé, majd folytatta-ha gondolod menny el vadászni most, sőt én szívesen el is kísérnélek.
-Tessék?-kérdezte ledöbbenve-Jake én enni megyek, és ha te ott lennél...én -hadarta-olyankor teljesen csak a vérre koncentrálok.Nem akarom, hogy véletlenül te legyél a reggelim-tördelte a kezét idegességébe.
-Ezen ne aggódj, nagy fiú vagyok tudok magamra vigyázni.
-Jake-tekintetében ijedség játszott.
-Cornelia-Jacob szeme viszont nyugalmat, bizalmat sugárzott.
-Nem tudom, hogy döntesz, de én most megyek is és magatokra hagylak-szólalt meg Carlisle majd felállt az ágyról és az ajtó felé lépdelt.
-Kösz még egyszer a kávét-mondta neki még Cornelia.
-Szívesen-mondta mosolyogva már az ajtóba állva. Jacob felé biccentett egyet, megfordult majd maga után becsukva az ajtót kilépett a szobából. Cornelia még a csukott ajtót bámulta amikor Jacob egy pólót vágott hozzá.
-Nos, mire vársz, öltözz. A szarvasok nem várnak őröké-vigyorgott hófehér fogát kivillantva.
-Hát-fintorgott-egy pumának jobban örülnék.De előtte ha lehet még had igyam meg a kávét-kortyolt bele a már langyos italába.
-Én nem szoktam ilyet csinálni, de szerintem ha egy helyben állsz attól nem fogsz jól lakni-vonta össze a szemöldökét Jacob.-Hát pedig reménykedtem-mondta gúnyosan.
-Ahj Cornelia, mire vársz, menny és vadász.Mondtam már, hogy engem nem zavar ahogy azt is, hogy bízom benned-lépett hozzá közelebb.
-Oké-sóhajtott egyet megadóan.-De egyezzünk meg.Előbb mond el azt amit tegnap este akartál és akkor utána ígérem vadászni fogok-jobb kezét felemelte-cserkész becsszavamra.
-Nagyon halogatni akarod ezt a vadászatot.
-Ahogy te is azt amit mondani akartál-vágott vissza.
-Oké-megnyalta a száját.-Te amúgy voltál cserkész?
-Jake-mosolyogva szemét forgatta.
-Én nos, a tegnap délutánról szeretem volna beszélni veled.
-Valami gáz volt a farkasoknál?
-Nem-rázta meg a fejét- nem arról, egy kicsit korábbi idő pontról.Amikor a szobádba voltunk.
-Áhá, Edward..amiatt ne izgulj rendesen lehordtam azért amiért ránk nyitott.
-Igen azt sejtem, de nem ez az amire gondoltam-Jacob egyre kínosabban érezte magát.
-Hát akkor még is mire?-Cornelia szemében már kíváncsiság és értetlenség látszott.
-Amikor mi...ott az ágyon...és-lehunyta a szemét majd kimondta a szavakat-én még szűz vagyok-hadarta.
-Oh-mondta Cornelia-Jacob én...én amikor a szobámba voltunk, nem szexelni akartam, csak jól esett, hogy ott vagy velem és kicsit elkapott a hév-megfogta szerelme kezét.-De nagyon örülök annak, hogy ezt elmondtad, pedig ahogy látom rajtad elég nehéz volt neked erről beszélni.
-Hát..-vonta meg a vállát.-Ez elégé kínos nekem tekintve, hogy...hogy te már tapasztalt vagy .
-Jake-kezébe vette a fiú arcát-ne érezd magad emiatt kínosan csak mert én már szexeltem-arcáról lesiklott a keze a nyakára.-És amúgy is tudok várni, minden csak akkor történik meg ha te is akarod.
-Egy kicsit most jobb lett a kedvem-engedett meg magának egy halvány mosolyt-bár még így is elég kínosan érzem magam.
Cornelia is elmosolyodott, fejét a fiú fejének támasztotta.
-Ha bármiről beszélni akarsz velem, én itt vagyok, legyen az bármennyire is kínos.Hisz együtt járunk, az ilyen dolgokat meg kell tudnunk beszélni.
Jacob továbbra is mosolyogva aprót bólintott, kezével beletúrt szerelme hajába majd közelebb húzta magához. Ajkuk lágyan összetalálkozott.
-Nos én elmondtam amit akartam, most meséld el te is amit tegnap elkezdtél-szólalt meg Jacob a csók után.
-Ööööö az már érvényét vesztette-Jacob összevonta a szemöldökét-amúgy is, megegyeztünk, hogyha elmondod akkor nem húzom tovább az időt és megyek vadászni-mondta játékosan.-És nem szeretném megszegni az ígéretem-lépett kettőt hátra miközben elengedte szerelme kezét.
Cornelia nem rég fejezte be a vadásztatott. Egy ideig még beszélgettek, de aztán sajnos Jacobnak mennie kellet.Így hát Cornelia magányosan haza sétált.Belépett a Cullenházba, átment a másik nappaliba ahol Carlislet, Emmettet és Alicet pillantotta meg.
-Sziasztok-köszönt oda nekik.
-A vérfarkast hol hagytad?-kérdezte Emmett.
-Dolga akadt-fordult a fiú felé-de tudod van neve is-Emmett válaszképe egy hatalmas vigyort vetett felé.
Ekkor megcsörrent Cornelia telefonja.Kivette a zsebéből, majd a név láttán amit a kijelző mutatott elmosolyodott.Kiment a konyhába, hogy senki se zavarhassa, majd felvette a telefont.
-Szia Lexi. Mizujs?
-Szia.A helyzet változatlan, nagy büdös semmi.De beszéltem az embereddel amin amúgy meg is lepődtem, hogy Demetri az, és megbeszéltük, hogy ma este találkozunk.
-Ennek örülök.És nem mondott semmit?Valamit nem derített ki?
-Ezt értettem azalatt amikor azt mondtam, hogy nagy büdös semmi-Cornelia szinte látta maga előtt ahogy barátnője forgatja a szemét.A kép láttán mosoly jelent meg az ajkán.
-Oké.Ez nem túl jó hír.Ezek szerint akkor most indulsz is Olaszországba?
-Nem nem.Már régen itt vagyok és az igazság az, hogy kezdem magam nagyon, nagyon halálra unni.Ez a sok várakozás és közben sem csinálhatok semmit, nehogy magamra vonjam a figyelmet.
-Elhiszem, de emlékez csak vissza rá, hogy te ajánlottad fel, hogy segítesz. Amúgy meg-sóhajtott-mint ahogy már a múltkor is mondtam itt se valami buli az élet.
-Lehet, de szerintem te azért feltalálod ott magad-kuncogott-de most bocsi mennem kell, van még egy két elintézni valóm az esti találka előtt.
-Hát persze-egy pár másodpercig mindketten hallgattak majd végül Cornelia szólalt meg.-Lexi azért vigyázz magadra, jó?Ha esetleg úgy érzed, hogy gáz van ne kockáztass inkább akkor felejtsük el a picsába.
-Hé ismersz engem tökös csajszi vagyok.De azért megígérem, hogy ha rossz felé fordul a szitu akkor lelépek-nyugtatta meg Corneliát.-De mióta is vagy te ilyen aggódós?-nevetett.
-Amióta ebben az unalmas városban élek-nevettet ö is.-Kezdem azt érezni, hogy rossz hatással van rám.Aggódó lettem, kicsit nyálas, együtt érző..már nyomát se látni a bunkó, egoista Corneliának.
-Óóó akkor tényleg gáz van-próbálta komolyan mondani de az nem segített rajta, hogy a végét elnevette.
-Az biztos.Azt hiszem ezen sürgősen változtatnom kell-elindult vissza a napaliba.-De most már tényleg hagylak, majd hívj ha megtudtál valamit.
-Mindenképpen. Szia.
-Szia-köszönt el majd kinyomta a telefont.Vissza csúsztatta a farmernadrágja hátsó zsebébe.
-Lexi telefonált?-kérdezte tőle Alice.
-Igen, de semmi újat nem derített ki-válaszolta kicsit letörten.
-Ez nem túl jó hír-szólt közbe Emmett majd témát váltott.-Elárulód, hogy mivel zsarolt meg Edward?
-Nagyon fúrja az oldaladat mi?-egyik kezét csípőre tette.
-Eléggé-elővette a ,, szemét" vagyok mosolyát.-Edward úgyse válaszolna ha megkérdezném, úgy hogy arra gondoltam bepróbálkozok nálad.
Cornelia megemelte a szemöldökét.Egy darabig így nézet Emmettre majd tekintette Alicere siklott.Felsóhajtott.Mindegy majd legfeljebb eltűnök ha nagy tervezgetésbe kezdene-gondolta Cornelia.
-Azt mondta, hogyha nem beszélek az apámmal akkor elmondja Alicenek, hogy hamarosan születésnapom lesz.
-Hamarosan szülinapod?Még is mikor?-Alic örömében majdnem ugrálni kezdett.
-Szeptember 3.De-emelte fel mutató ujját-eszedbe ne jusson bármit is tervezni.Nem kell felhajtás, nem kell ajándék, nem kell semmi.Sőt azt akarom, hogy felejtsétek is el.
-Tessék? De még is miért?Mindenkinek meg kell ünnepelnie a szülinapját.Te miért nem szeretnéd?-Alice lelkesedése kezdett alább hagyni.
-Nem tudok ünnepelni úgy, hogy csak a rossz emlékek jutnak eszembe-Alicről az apjára pillantott akinek egy pillanatra a szemébe szomorúságot vélt felfedezni, majd hirtelen elkapta a tekintettét és a szemközti falat kezdte tanulmányozni.-Az 5. születésnapomon Aro megölte az anyám, a 18.-on pedig átváltoztatott.Egyéb kérdés?-nézett újra Alice szemébe, aki lassan megrázta a fejét.
-Sajnálom, csak gondoltam egy jó lehetőség lenne a bulizáshoz.Hisz te mondtad az előbb Lexinek, hogy nem valami buli itt az élet.
-Te hallgatóztál?-vonta kérdőre Alicet.
-Sajnálom-ismételte egy erőltetett mosollyal a száján.
-Mindegy-vonta meg a vállát, egy hajtincset a füle mögé tűrt.-A lényeg, hogy ne tervez semmit.Légyszíves.
-Rendben-keseredett el egy pillanatra.-De és mi lenne ha-Cornelia közben akart szólni de Ali
ce leintette-csak hallgass meg.Utána is ráérsz nemet mondani.Szóval mi lenne ha adnál egy koncertet. Mi is halhatnánk énekelni, te is jól éreznéd magad, de mégse egy szülinapi buli lenne.Na mit szólsz hozzá?-nézett a lányra reménykedve.-A polgármester biztos beleegyezne. Végül is itt csak az a kérdés, hogy addig megtudod e szervezni.
-Alice-Cornelia közelebb lépdelt hozzá-ez egy fantasztikus ötlet-mosolygott.-Tényleg?-döbbent le.Nem hitt benne, hogy Corneliának tetszene az ötlet.
-Igen, tényleg.Már úgyis régen volt az utolsó koncertem.
Alice egy aprót felsikoltott majd Cornelia nyakába ugrott. Cornelia viszonozta az ölelést, de amikor Alice pár perc után se akarta elengedni megszólalt:
-Nagyon örülök neki, hogy ennyire örülsz, de ha nem engedsz el nem fogok tudni elkezdeni telefonálgatni.
-Igaz-engedte el Corneliát mosolyogva.
-Csak úgy kíváncsiságból, még is milyen a hangod?Szeretném tudni, hogy vigyek e füldugót-szemétkedett.
-Hát az tuti, hogy a tiednél jobb-vágott vissza, majd elővette a telefonját, gyors bepötyögött valamit végül Emmett kezébe nyomta a készüléket.
-Tessék, itt az egyik videoklipem.
Emmett nézni kezdte a klipet amiben Cornelia a Survivor című számát énekelte. Alice is oda lépett hozzá.
Mikor vége lett Emmett vissza adta neki a telefont.
-Nem is olyan rossz.-Ez nála már dicséretnek számított.
-Szerintem fantasztikusan énekelsz és táncolsz is-mondta Alice.
-Köszönöm.
-Azért annyira ne bízd el magad.Majd még meglátom, hogy elmegyek e-mondta Emmett majd leült a kanapéra és bekapcsolta a tvt.
-Ne is foglalkozz vele- lépett lánya mellé Carlisle-szerintem csodás hangod van.
-Köszi. Ugye te eljössz a koncertre?
-Még szép.Semmi pénzért nem hagynám ki-karolta át lányát mosolyogva, aki szintén viszonozta az örömteli mosolyt.
Lexi Demetrivel beszélgetett Volterába, egy elhagyatott házba.
-Ezek szerint még nem derítettél ki semmit?
-Nem.Elég nehéz úgy kémkedni Aro után, hogy ne bukjak le.
-Ja, sejtem.És engem mikor tudnál bejuttatni, hogy egy kicsit kutakodhassak?
-Aro, Cauis és Marcus valamelyik nap Oroszországba mennek, valami vámpír ügy miatt.Hogy pontosan melyik nap azt még nem tudom, de ha megtudom, majd szólok és bejuttatlak.
-Oké.Csak éljük meg azt a napot.Amúgy nem félsz, hogy esetleg lebuksz Aro előtt?-Félni nem félek, de valahogy így is mondhatjuk.
-Akkor még is miért segítesz Corneliának?-kiváncsiskodott.-Amúgy miközött van egymáshoz?
-Ez egy nagyon hosszú történet.Nekem pedig lassan mennem kéne, mielőtt észrevennék, hogy eltüntem.
-Az előbb még azt mondtad, hogy fél órát rám tudsz szánni.És ahogy az órámat nézzem még nem telt le az a fél óra.Nekem pedig rengettek időm van, unatkozom és rohadtul érdekelne hogy hogyan is lett kettőtök közt ez a nagy ,, barátság"-makacskodott.
-Látszik, hogy a barátnője vagy.Pont olyan akaratos vagy mint ő.
-Ezt most vehetem bóknak?
Demetri szája széle megrándult egy pillanatra, majd elnézett az ajtó felé.
-Rendben-mondta végül-ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor helyezd magad kényelembe.El mesélem, hogy is alakult ki a mi kis történetünk Corneliával.
