30. fejezet Türelem rózsát terem

Cornelia békésen aludt az ágyában.Éppen átfordult az oldalára mikor kopogtattak a szobája  ajtaján.Cornelia lustán felnyögött.
Mivel más válasz nem jött Carlisle úgy gondolta ez azt jelenti, hogy szabad, így hát benyitott.Belépve a szobába takaróból összegyúrt kupac látványa fogadta az ágyon ami közt lánya még félig aludt.
Carlisle szája mosolyra húzódott, becsukta maga mögött az ajtót, majd az ágy oldalához sétált.
-Jó reggelt.
-Mmmmh-válaszolta Cornelia.
-Hoztam kávét-mondta továbbra is mosolyogva, majd a bögrét letette lánya éjjeliszekrényére-pont ahogy szereted.
-Kösz-mondta fejét a párnába nyomva.Lassan a hátára fordult-nem tudom mit szeretnél, de egy percet adj-mutatta fel mutató ujját-mindjárt magamhoz térek-hangja egyre halkabb lett.1-2 másodperc se telt bele és már csak hangos szuszogását lehetett hallani, vissza aludt.
Carlisle egy darabig a lányát nézte, majd az ágyat megkerülve odalépett az ablakhoz és elhúzta a piros sötétítő függönyt.
-Hé-kiáltott fel Cornelia, kezét szeme elé kapta, hogy eltakarja a szobába beáramló napfényt.-És még Forksra azt mondják, hogy esős város.Na persze.
-Jó reggelt, újra-Carlisle hangjában vidámság bujkált.-Feljöttem, hogy szóljak Jacob már vagy egy fél órája itt van és azt mondja hozzád jött.
-Tessék?-ült fel hirtelen-Jacob már itt van és még csak most szólsz?
-Nem akart felkelteni.
-Egyáltalán hány óra van?-könyökével ölébe támaszkodott, arcát kezébe temette.
-Lassan 10 óra-felelte az apja.
-Jézusom-vissza huppant az ágyába-jó sokat aludtam, még is úgy érzem magam mint akit agyonvertek volna.
-Ezen nem is csodálkozom.Már régóta nem ittál vért-közelebb ment az apja majd leült az ágy szélére.
-Ezt aztán összeraktad.
-Nem volt nehéz rájönni, hogy ha már jó ideje nem veszel magadhoz vért akkor többet alszol-vonta meg a vállát.
-Ahj-sóhajtott-tényleg ideje lenne már elmennem-újra felült, nekidőlt az ágytámlának.Ahogy felült takarója alól anyja naplója bukkant elő. Carlisle kézbe vette.
-Este is ezt olvasgattad?-emelte fel a naplót.
-Igen-bólogatott.- Még nem jutottam a végére mert bealudtam, de sajnos amit eddig olvastam abban szó sincs Aro tervéről.
Carlisle letette a naplót a másik éjjeliszekrényre. Cornelia takaróját nézte miközben megszólalt:
-Hogy, hogy megváltoztattad a döntésedet?
-Mondtam már, én ilyen vagyok-vonta meg a vállát.
-Ez nem volt kielégítő válasz, de oké-most már lánya arcát fürkészte.-És velünk mi van?Még mindig haragba vagyunk?
-Hát... nem  is tudom-mondta játékosan.-De azért szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy viselkedtem.Sajnos ilyen a természetem, hamar felkapom a vizet főleg ha megakarják nekem mondani, hogy mit csináljak.Ezért is mondtam...
-Tudom, tudom-vágott közbe Carlisle egy mosollyal az arcán-szokjak hozzá.
-Igen-bólogatott mosolyogva.
-Tényleg el kéne menned vadászni-váltott vissza az előző témára miközben lánya szemeit nézte.
-Tudom, tudom.Majd ha lesz egy kis időm elmegyek.
-Ami azt illeti most van rá időd nem?-kérdezte Jacob aki pont belépet az ajtón.
-Szia-köszöntötte Cornelia ragyogó mosollyal.
-Szia-Jacob is széles mosolyt villantott felé, majd folytatta-ha gondolod menny el vadászni most, sőt én szívesen el is kísérnélek.
-Tessék?-kérdezte ledöbbenve-Jake én enni megyek, és ha te ott lennél...én -hadarta-olyankor teljesen csak a vérre koncentrálok.Nem akarom, hogy véletlenül te legyél a reggelim-tördelte a kezét idegességébe.
-Ezen ne aggódj, nagy fiú vagyok tudok magamra vigyázni.
-Jake-tekintetében ijedség játszott.
-Cornelia-Jacob szeme viszont nyugalmat, bizalmat sugárzott.
-Nem tudom, hogy döntesz, de én most megyek is és magatokra hagylak-szólalt meg Carlisle majd felállt az ágyról és az ajtó felé lépdelt.
-Kösz még egyszer a kávét-mondta neki még Cornelia.
-Szívesen-mondta mosolyogva már az ajtóba állva. Jacob felé biccentett egyet, megfordult majd maga után becsukva az ajtót kilépett a szobából. Cornelia még a csukott ajtót bámulta amikor Jacob egy pólót vágott hozzá.
-Nos, mire vársz, öltözz. A szarvasok nem várnak őröké-vigyorgott hófehér fogát kivillantva.
-Hát-fintorgott-egy pumának jobban örülnék.De előtte ha lehet még had igyam meg a kávét-kortyolt bele a már langyos italába.

-Én nem szoktam ilyet csinálni, de szerintem ha egy helyben állsz attól nem fogsz jól lakni-vonta össze a szemöldökét Jacob.
-Hát pedig reménykedtem-mondta gúnyosan.
-Ahj Cornelia, mire vársz, menny és vadász.Mondtam már, hogy engem nem zavar ahogy azt is, hogy bízom benned-lépett hozzá közelebb.
-Oké-sóhajtott egyet megadóan.-De egyezzünk meg.Előbb mond el azt amit tegnap este akartál és akkor utána ígérem vadászni fogok-jobb kezét felemelte-cserkész becsszavamra.
-Nagyon halogatni akarod ezt a vadászatot.
-Ahogy te is azt amit mondani akartál-vágott vissza.
-Oké-megnyalta a száját.-Te amúgy voltál cserkész?
-Jake-mosolyogva szemét forgatta.
-Én nos, a tegnap délutánról szeretem volna beszélni veled.
-Valami gáz volt a farkasoknál?
-Nem-rázta meg a fejét- nem arról, egy kicsit korábbi idő pontról.Amikor a szobádba voltunk.
-Áhá, Edward..amiatt ne izgulj rendesen lehordtam azért amiért ránk nyitott.
-Igen azt sejtem, de nem ez az amire gondoltam-Jacob egyre kínosabban érezte magát.
-Hát akkor még is mire?-Cornelia szemében már kíváncsiság és értetlenség látszott.
-Amikor mi...ott az ágyon...és-lehunyta a szemét majd kimondta a szavakat-én még szűz vagyok-hadarta.
-Oh-mondta Cornelia-Jacob én...én amikor a szobámba voltunk, nem szexelni akartam, csak jól esett, hogy ott vagy velem és kicsit elkapott a hév-megfogta szerelme kezét.-De nagyon örülök annak, hogy ezt elmondtad, pedig ahogy látom rajtad elég nehéz volt neked erről beszélni.
-Hát..-vonta meg a vállát.-Ez elégé kínos nekem tekintve, hogy...hogy te már tapasztalt vagy .
-Jake-kezébe vette a fiú arcát-ne érezd  magad emiatt kínosan csak mert én már szexeltem-arcáról lesiklott  a keze a nyakára.-És amúgy is tudok várni, minden csak akkor történik meg ha te is akarod.
-Egy kicsit most jobb lett a kedvem-engedett meg magának egy halvány mosolyt-bár még így is elég kínosan érzem magam.
Cornelia is elmosolyodott, fejét a fiú fejének támasztotta.
-Ha bármiről beszélni akarsz velem, én itt vagyok, legyen az bármennyire is kínos.Hisz együtt járunk, az ilyen dolgokat meg kell tudnunk beszélni.
Jacob továbbra is mosolyogva aprót bólintott, kezével beletúrt szerelme hajába majd közelebb húzta magához. Ajkuk lágyan összetalálkozott.
-Nos én elmondtam amit akartam, most meséld el te is amit tegnap elkezdtél-szólalt meg Jacob a csók után.
-Ööööö az már érvényét vesztette-Jacob összevonta a szemöldökét-amúgy is, megegyeztünk, hogyha elmondod akkor nem húzom tovább az időt és megyek vadászni-mondta játékosan.-És nem szeretném megszegni az ígéretem-lépett kettőt hátra miközben elengedte szerelme kezét.

Cornelia nem rég fejezte be  a vadásztatott. Egy ideig még beszélgettek, de aztán sajnos Jacobnak mennie kellet.Így hát Cornelia magányosan haza sétált.Belépett a Cullenházba, átment a másik nappaliba ahol Carlislet, Emmettet és Alicet pillantotta meg.
-Sziasztok-köszönt oda nekik.
-A vérfarkast hol hagytad?-kérdezte Emmett.
-Dolga akadt-fordult a fiú felé-de tudod van neve is-Emmett válaszképe egy hatalmas vigyort vetett felé.
Ekkor megcsörrent Cornelia telefonja.Kivette a zsebéből, majd a név láttán amit a kijelző mutatott elmosolyodott.Kiment a konyhába, hogy senki se zavarhassa, majd felvette a telefont.
-Szia Lexi. Mizujs?
-Szia.A helyzet változatlan, nagy büdös semmi.De beszéltem az embereddel amin amúgy meg is lepődtem, hogy Demetri az, és megbeszéltük, hogy ma  este találkozunk.
-Ennek örülök.És nem mondott semmit?Valamit nem derített ki?
-Ezt értettem azalatt amikor azt mondtam, hogy nagy büdös semmi-Cornelia szinte látta maga előtt ahogy barátnője forgatja a szemét.A kép láttán mosoly jelent meg az ajkán.
-Oké.Ez nem túl jó hír.Ezek szerint akkor most indulsz is Olaszországba?
-Nem nem.Már régen itt vagyok és az igazság az, hogy kezdem magam nagyon, nagyon halálra unni.Ez a sok várakozás és közben sem csinálhatok semmit, nehogy magamra vonjam a figyelmet.
-Elhiszem, de emlékez csak vissza rá, hogy te ajánlottad fel, hogy segítesz. Amúgy meg-sóhajtott-mint ahogy már a múltkor is mondtam itt se valami buli az élet.
-Lehet, de szerintem te azért feltalálod ott magad-kuncogott-de most bocsi mennem kell, van még egy két elintézni valóm az esti találka előtt.
-Hát persze-egy pár másodpercig mindketten hallgattak majd végül Cornelia szólalt meg.-Lexi azért vigyázz magadra, jó?Ha esetleg úgy érzed, hogy gáz van ne kockáztass inkább akkor felejtsük el a picsába.
-Hé ismersz engem tökös csajszi vagyok.De azért megígérem, hogy ha rossz felé fordul a szitu akkor lelépek-nyugtatta meg Corneliát.-De mióta is vagy te ilyen aggódós?-nevetett.
-Amióta ebben az unalmas városban élek-nevettet ö is.-Kezdem azt érezni, hogy rossz hatással van rám.Aggódó lettem, kicsit nyálas, együtt érző..már nyomát se látni a bunkó, egoista Corneliának.
-Óóó akkor tényleg gáz van-próbálta komolyan mondani de az nem segített rajta, hogy a végét elnevette.
-Az biztos.Azt hiszem ezen sürgősen változtatnom kell-elindult vissza a napaliba.-De most már tényleg hagylak, majd hívj ha megtudtál valamit.
-Mindenképpen. Szia.
-Szia-köszönt el majd kinyomta a telefont.Vissza csúsztatta a farmernadrágja hátsó zsebébe.
-Lexi telefonált?-kérdezte tőle Alice.
-Igen, de semmi újat nem derített ki-válaszolta kicsit letörten.
-Ez nem túl jó hír-szólt közbe Emmett majd témát váltott.-Elárulód, hogy mivel zsarolt meg Edward?
-Nagyon fúrja az oldaladat mi?-egyik kezét csípőre tette.
-Eléggé-elővette a ,, szemét" vagyok mosolyát.-Edward úgyse válaszolna ha megkérdezném, úgy hogy arra gondoltam bepróbálkozok nálad.
Cornelia megemelte a szemöldökét.Egy darabig így nézet Emmettre majd tekintette Alicere siklott.Felsóhajtott.Mindegy majd legfeljebb eltűnök ha nagy tervezgetésbe kezdene-gondolta Cornelia.
-Azt mondta, hogyha nem beszélek az apámmal akkor elmondja Alicenek, hogy hamarosan születésnapom lesz.
-Hamarosan szülinapod?Még is mikor?-Alic örömében majdnem ugrálni kezdett.
-Szeptember 3.De-emelte fel mutató ujját-eszedbe ne jusson bármit is tervezni.Nem kell felhajtás, nem kell ajándék, nem kell semmi.Sőt azt akarom, hogy felejtsétek is el.
-Tessék? De még is miért?Mindenkinek meg kell ünnepelnie a szülinapját.Te miért nem szeretnéd?-Alice lelkesedése kezdett alább hagyni.
-Nem tudok ünnepelni úgy, hogy csak a rossz emlékek jutnak eszembe-Alicről az apjára pillantott akinek egy pillanatra a szemébe szomorúságot vélt felfedezni, majd hirtelen elkapta a tekintettét és a szemközti falat kezdte tanulmányozni.-Az 5. születésnapomon Aro megölte  az anyám, a 18.-on pedig átváltoztatott.Egyéb kérdés?-nézett újra Alice szemébe, aki lassan megrázta a fejét.
-Sajnálom, csak gondoltam egy jó lehetőség lenne a bulizáshoz.Hisz te mondtad az előbb Lexinek, hogy nem valami buli itt  az élet.
-Te hallgatóztál?-vonta kérdőre Alicet.
-Sajnálom-ismételte egy erőltetett mosollyal a száján.
-Mindegy-vonta meg a vállát, egy hajtincset a füle mögé tűrt.-A lényeg, hogy ne tervez semmit.Légyszíves.
-Rendben-keseredett el egy pillanatra.-De és mi lenne ha-Cornelia közben akart szólni de Ali
ce leintette-csak hallgass meg.Utána is ráérsz nemet mondani.Szóval mi lenne ha adnál egy koncertet. Mi is halhatnánk énekelni, te is jól éreznéd magad, de mégse egy szülinapi buli lenne.Na mit szólsz hozzá?-nézett a lányra reménykedve.-A polgármester biztos beleegyezne. Végül is itt csak az a kérdés, hogy addig megtudod e szervezni.
-Alice-Cornelia közelebb lépdelt hozzá-ez egy fantasztikus ötlet-mosolygott.
-Tényleg?-döbbent le.Nem hitt benne, hogy Corneliának tetszene az ötlet.
-Igen, tényleg.Már úgyis régen volt az utolsó koncertem.
Alice egy aprót felsikoltott majd Cornelia nyakába ugrott. Cornelia viszonozta az ölelést, de amikor Alice pár perc után se akarta elengedni megszólalt:
-Nagyon örülök neki, hogy ennyire örülsz, de ha nem engedsz el nem fogok tudni elkezdeni telefonálgatni.
-Igaz-engedte el Corneliát mosolyogva.
-Csak úgy kíváncsiságból, még is milyen a hangod?Szeretném tudni, hogy vigyek e füldugót-szemétkedett.
-Hát az tuti, hogy a tiednél jobb-vágott vissza, majd elővette a telefonját, gyors bepötyögött valamit végül Emmett kezébe nyomta  a készüléket.
-Tessék, itt az egyik videoklipem.
Emmett nézni kezdte a klipet amiben Cornelia a Survivor című számát énekelte. Alice is oda lépett hozzá.
Mikor vége lett Emmett vissza adta neki a telefont.
-Nem is olyan rossz.-Ez nála már dicséretnek számított.
-Szerintem fantasztikusan énekelsz és táncolsz is-mondta Alice.
-Köszönöm.
-Azért annyira ne bízd el magad.Majd még meglátom, hogy elmegyek e-mondta Emmett majd leült a kanapéra és bekapcsolta a tvt.
-Ne is foglalkozz vele- lépett lánya  mellé Carlisle-szerintem csodás hangod van.
-Köszi. Ugye te eljössz a koncertre?
-Még szép.Semmi pénzért nem hagynám ki-karolta át lányát mosolyogva, aki szintén viszonozta az örömteli mosolyt.

Lexi Demetrivel beszélgetett Volterába, egy elhagyatott házba.
-Ezek szerint még nem derítettél ki semmit?
-Nem.Elég nehéz úgy kémkedni Aro után, hogy ne bukjak le.
-Ja, sejtem.És engem mikor tudnál bejuttatni, hogy egy kicsit kutakodhassak?
-Aro, Cauis és Marcus valamelyik nap Oroszországba mennek, valami vámpír ügy miatt.Hogy pontosan melyik nap azt még nem tudom, de ha megtudom, majd szólok és bejuttatlak.
-Oké.Csak éljük meg azt a napot.Amúgy nem félsz, hogy esetleg lebuksz Aro előtt?
-Félni nem félek, de valahogy így is mondhatjuk.
-Akkor még is miért segítesz Corneliának?-kiváncsiskodott.-Amúgy miközött van egymáshoz?
-Ez egy nagyon hosszú történet.Nekem pedig lassan mennem kéne, mielőtt észrevennék, hogy eltüntem.
-Az előbb még azt mondtad, hogy fél órát rám tudsz szánni.És ahogy az órámat nézzem még nem telt le az a fél óra.Nekem pedig rengettek időm van, unatkozom és rohadtul érdekelne hogy hogyan is lett kettőtök közt ez a nagy ,, barátság"-makacskodott.
-Látszik, hogy a barátnője vagy.Pont olyan akaratos vagy mint ő.
-Ezt most vehetem bóknak?
Demetri szája széle megrándult egy pillanatra, majd elnézett az ajtó felé.
-Rendben-mondta végül-ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor helyezd magad kényelembe.El mesélem, hogy is alakult ki a mi kis történetünk Corneliával.

29.fejezet Ígéret szép szó.......

-Máris?-tette fel a kérdést Jacob.-Nem érzed jól magad?Megbántottak valamivel?Ha Paul mondott valamit, azzal ne foglalkozz én se szoktam.
-Tessék?-vonta össze a szemöldökét-nem, Jake. Én nem úgy értete...-mondani valóját telefonja csörgése zavarta meg.
Cornelia elővette farmerzsebéből a telefonját majd ránézett a készülék kijelzőjére.
-Bocsi-mondta Jacobnak majd felvette a telefont-Mit akarsz Edward?
-Neked is szia.Csak nem megint megzavartam valamit?A hangod nagyon morcosnak tűnik-jött a válasz a vonal másik feléről.
-Még csodálkozol?Azok után, hogy megzsaroltál?!
-Jogos.
-Szóval mi az amiért felhívtál?-tért a tárgyra.
-Csak megszerettem volna kérdezni, hogy mikor érsz haza?Szeretnék minél előbb beszélni veled, és nem szeretném, hogy esetleg elkerüljük egymást.
-Egy újabb beszélgetés?-sóhajtotta majd Jacobra nézett.Egy kis kapu, hogy megússza a beszélgetést-5 perc és ott vagyok.
-Remek, akkor várlak-mondta majd letette  a telefont.
Cornelia zsebre vágta telefonját, majd lassan Jacob elé lépdelt.
-Nem haragszol meg ha ezt a beszélgetést elhalasztjuk későbbre?Most lenne egy kis dolgom.
-Hallottam. Menj csak, Edward már vár rád-mondta némi féltékenységgel a hangjában.
-Ajh Jake, ne legyél ilyen-megfogta mind a két kezét.
-Sajnálom-húzta el a száját-csak ez most kicsit rosszul eset, hogy az exed telefonál és te már ugrasz is.De ugye nem ő volt az eredeti oka annak amiért elakartál menni?
Megint témánál vagyunk-gondolta Cornelia.
-Nem, nem ő volt, de ezt most inkább hagyjuk is-zavarában egy hajtincset a füle mögé tűrt majd nehéz szível tudván, hogy ezt úgyis minél előbb meg kell beszélniük, kimondta a szavakat.-Figyelj mi lenne ha holnap reggel átjönnél és befejeznénk ezt a beszélgetést?Ha persze neked is jó.
-Amint felkeltem már megyek is-szája mosolyra húzódott. Cornelia viszonozta a mosolyt majd megcsókolta a fiút.
-Fantasztikusan éreztem magam-suttogta az ajkaiba. Jake egy mosoly kíséretében újra megcsókolta.
-Szeretlek-mondta Jacob a csókból kibontakozva.
-Szeretlek-felelte Cornelia is majd lassan hátrálni kezdet.Szerelme kezét elengedte, még egy ragyogó mosolyt vettet rá, majd eltűnt.

-Mi volt az a nagyon fontos ami miatt iderángattál?-lépet be Cornelia a nappaliba.
-Nem lehetne, hogy négyszemközt beszéljünk?-fordult felé Edward aki az imént még Alicel beszélgetett.
-Nem-vágta rá durván Cornelia.
-Oké-kezdte Edward-csak szeretem volna bocsánatot kérni az előbbiért.Nem kellet volna....nem volt helyes...-kereste a szavakat.
-Hogy megzsaroltál?!-fejezte be Cornelia a mondatott.Edward aprót biccentett.
-Te megzsaroltad?-kérdezett közbe Esme aki a laptopja mögül most Edwardra pillantott.
-Valami olyasmi-válaszolt Esmének, majd újra Cornelia felé fordult.-De sajnálom, komolyan.Nem avatkozok bele a dolgotokba soha többé, ígérem.Ha csak te nem kérsz meg rá.
-Mármint Jacob és az ő dolgába?Vagy kire gondolsz?-Emmett nem tudta megállni, hogy közbe ne kérdezzen.
Cornelia megrázta a fejét, Edwardról apjára pillantott.
-Velünk kapcsolatban?-mutatott először lányára majd magára Carlisle.
-Igen.Edward azt akarta, hogy beszéljem meg veled ami délután történt-sóhajtott egyet-én erre nemet mondtam, mire ő azt mondta, hogy ha ennyire sem vagyok hajlandó akkor.....-gyors elharapta a mondatot.-Miért gondoltad meg magad?-váltott gyors témát, tekintetével újra Edwardot figyelte.
-Én...eszembe jutott egy emlék és.... nem is tudom, bűntudatom lett.
-Egy emlék?Még is milyen emlék?-közelebb lépdelt Edwardhoz.
-Charlienak a szülinapjára két repülőjegyet adtam, hogy ő és Bella kicsit kikapcsolódjanak-kezeit zsebre tette, tekintetével a padlót pásztázta mint ha valami nagyon érdekes lenne ott-a jegyek Skóciába szólnak.
-Szerintem nem nagy szám az a hely-szólt közbe Emmett.
-Melyik emlék?-kérdezte Cornelia rá se hederítve arra amit Emmett mondott.Tett még egy pár lépést Edward felé, míg már csak egy karnyújtásnyira volt tőle.Kezével előre nyúlt gyengéden megérintette a fiú állát, majd kényszerítette, hogy rá nézzen.-Melyik emlék?-ismételte meg kérdését.
-Mikor a Moness-vízesésnél töltöttük az egész napot.Én belelöktelek a vízbe, majd amikor kiakartalak húzni te berántottál magad mellé. Elkezdtél fröcskölni...aztán..-ahogy mesélt egyre halkabban beszélt.
-Aztán azt mondtad szeretsz-szólt közbe Cornelia.
-Majd te is azt mondtad, hogy szeretsz...
-Majd megcsókoltalak-fejezete be a lány, ő is már suttogva beszélt.
Edward és Cornelia végig egymás szemébe néztek.Egyikük sem érintette meg a másikat, csak némán álltak egymással szemben.
-Ti voltatok Skóciában?-törte meg a csendet Jasper.
-Igen.Amíg együtt voltunk ott éltünk-találta meg újra  a hangját, majd tekintettét félre kapta, el sétált Edward elől.
-Oké, csak én szerintem kínos nagyon most a helyzet?-kérdezte Emmett összevont szemöldökkel.
-Már mért lenne?-vonta meg a vállát Cornelia-ez régen volt már.Edwarddal már csak barátok vagyunk.Igaz?-fordult újra Edward felé.
-Hát persze-vágta rá gyorsan egy kissé erőltetett mosollyal.
-Látod?-intézte szavait újra Emmetthez. Egy darabig még őt nézte majd, más felé terelte a témát.Akárhogy is Emmettnek igaza volt, a helyzet kezdett kínossá válni.-Most ha nem haragszotok, felmennék a  szobámba.Telefonálnom kell, el kell intéznem, hogy Lexi valahogy bejusson a Volturihoz.
-Még is miért kell bejutnia?-szólalt meg Carlisle.
-Hát valahogyan kémkednie kell Aro után-mondta egyszerűen.
-Mi..de..de hát..Aroval megegyeztél.Azt ígérted neki, hogy nem foglalkozol most vele, és mást se kérsz meg rá, hogy kutakodjon-Carlisle arcára döbbent arckifejezés ült ki.
-Nos igen..mondtam amit mondtam-egy pillanatra Lexi smsére gondolt, amit még akkor kapott miután eljött a falkától.

Szia.
Átgondoltam amit írtál, és igen jó lehetőség,kihagyhatatlan ajánlat amit Aro ajánl, de mind a ketten tudjuk jól, hogy nem tudsz megmaradni a fenekeden.
Ezért ötletem támadt.
Kémkedjen neked a Volturiból az akivel jóban vagy, és hogy Aronak ne legyen feltűnő először velem beszél, én pedig átadom neked az üzenetet.
Ha az az illető esetleg eltudná intézni, hogy bejussak, akkor akár én magam is tudnék kémkedni Aro után.
Nos?Mit gondolsz? Azért nagyon ne akadj ki.

Puszi.
Lexi.

-Ezt nem értem.Nem rég még összevesztél velem, amiért azt mondtam ne egyezz bele.Most meg mégse tartod meg az ígéretedet.
-Igen tudom, nehéz eset vagyok. Szokj hozzá-mosolygott apjára.Ez a mosoly igazi vidám mosoly volt.
Cornelia megfordult, elindult a lépcső felé,hogy felmenjen a szobájába, de ahogy megérintette a korlátot megtorpant. Lexi smsének utolsó sora jutott eszébe.

UI: A költözéssel kapcsolatban.Ne légy hülye.Megérdemled végre a boldogságot.

Cornelia némi habozás után megfordult, mosolyogva apjára nézett.
-10 perccel ezelőtt még mást mondtam de, ha nem zavarok akkor itt maradnék.
-Nem költözöl el?-kérdezte Carlisle ledöbbenve.
-Szerintem az itt maradnék ezt jelenti-mondta kacarászva Emmett.
Cornelia a szemét forgatta.
-Bár ha továbbra is egy szemét, tahó lesz még meggondolom-biccentett még mindig mosolyogva Emmett felé.
-Majd beszélek vele-most már Carlisle is mosolygott.
-Na kösz.Még én vagyok a rossz, mert apuci pici lánya nem bírja ha beszólnak neki-sértődöttséget játszott, de azért nem bírta ki és szélesen elmosolyodott.
Erre mindenki a szobába nevetni kezdett, feloldódott a feszült hangulat.
-Még a végén megsajnállak-kuncogott Cornelia.-De most apuci pici lánya-idézte Emmettet egyre szélesebb mosollyal a száján-megy és nagy galibát csinál-mondta majd még egy pillantást vettet apjára és felszaladt a szobájába.

28. rész Menni vagy nem menni

Jacob és Cornelia Samék háza felé tartott.Félúton járhattak amikor Cornelia hirtelen megtorpant, elengedte a fiú kezét.
-Mi a baj?-fordult felé Jacob némi aggodalommal az arcán.
-Én nem mehetek oda-rázta meg a fejét-tudod indoknak jó volt, hogy kiszabaduljak a házból, de... mint mondtam nem mehetek oda.
-Még is miért nem ?
-Jake-sóhajtott-az előbb tudtad meg , hogy én vagyok Blodd Rippah. Most komolyan, képes lennél egy gyilkost elvinni a falkához?
-Cornelia-közelebb lépett hozzá, arcát két keze közé fogta-te nem vagy gyilkos.
-Ezt csak azért mondod mert nem ismered a múlt minden részletét-mondta szomorúan.
-Valamennyit elmeséltél.És igen abból amit mondtál tudom, hogy embereket öltél, tudom, hogy vámpírokat kínoztál. De ez a múlt, te most nem Blood Rippah vagy.
-De bármikor újra az lehetek-hangjából fájdalom csengett.-Ez már a lényem része.Ha valami olyasmi történik újra kikapcsolhatok, mert nekem ez a természetes.Bármennyire is fura ezt hallani, egyrészt  azt akarom, hogy ne történjen meg újra, de egyrészt viszont újra átszeretném élni, mert ismerem az előnyeit és a hátrányait is.
-Hát ezt tényleg fura volt hallani-ajkán halvány mosoly játszott.
-Jake-ütötte meg a vállát-ez nem vicces.
-Igen, tudom-vette komolyra-de hé én itt vagyok és segítek.Nem hagyom, hogy újra megtörténjen.Boldoggá teszlek minden lehetséges módon ahogy csak lehet.
-Istenem, ez annyira cuki volt-mosolyodott el-de a tények...
-A tény most az, hogy elmegyünk Samék házába és bemutatlak a falkának-vágott közbe.-A Blood Rippah részről meg nem kell tudniuk.Te is feletkezz meg róla most egy kis időre.
-Szóval hazudsz nekik? Miattam?
-Én nem nevezném hazugságnak, inkább csak nem említem meg azt a témát amit nem hoznak fellnek hívnám.És nem hinném, hogy bármelyikük is megkérdezné, hogy hé te vagy Blood Rippah?-egy pillanatra elgondolkodott.-Azt meg valahogy majd megoldom, hogy farkas alakban ne kutakodjanak a fejemben-mondta ki hangosan.
-Tessék?-kérdezte Cornelia csodálkozva.
-Ja semmi, semmi.Ne foglalkozz vele.Inkább menjünk, már várnak ránk-megfogta a kezét, egy gyors csókot lehet az ajkára majd Sam háza felé kezdte húzni.
Cornelia gondolkodott rajta, hogy megemlítse e Jacobnak, hogy elköltözik.De olyan boldognak látta a fiút, hogy nem akarta most elrontani a kedvét.Inkább úgy tett ahogy Jacob mondta, és egy kis időre megfeledkezett Blood Rippahról.

Bella ajtót nyitott ami előtt szerelme állt arcán ellenállhatatlan mosolyával.A lány rámosolygott majd kabátjánál fogva közelebb húzta Edwardot és megcsókolta.
-Késtél-suttogta még a fiú ajkaiba.
-Igen tudom.Sajnálom, de volt egy kis családi viszály.
-De minden rendben?-kérdezte rémült tekintettel.
-Persze, semmi baj.Ne is foglalkozz vele, inkább mennyünk be, ne várassuk meg a szülinapost-lépett be a lakásba, becsukta a bejárati ajtót majd Bellát követve belépett a nappaliba ahol Charlie ült a fotelben és őket nézte.
-Áá, szia Edward-köszöntötte Charile a szokásosnál kicsit kedvesebb hangnembe.
-Boldog születésnapot Charlie-köszönt mosolyogva, majd előbbre lépett és átadott neki egy piros borítékot.
-Igazán nem kellett volna-kezdte az ünnepelt.
-Apa, csak nyisd ki-szólt közbe Bella.
-Oké-adta meg magát-köszönöm-vettet még egy pillantást Edwardra majd kibontotta a borítékot és kivet belőle két repülőjegyet.-Két jegy Skóciába, váu. Nagyon köszönöm-halvány mosoly jelent meg arcán-hogy jött az ötlet?
-Skócia gyönyörű hely, tele érdekességekkel.Ráadásul horgászni is lehet ott.
-Az már igaz-Edwardra nézett-te voltál már ott?
Edward emlékeiből  a kérdés hallatán egy emlék jött elő.

1929.
Cornelia és Edward a Moness-vízesés alján álltak a parton és csodálták a természetet.Edward hátulról ölelte szerelmét, fejét vállán pihentette.
-Egy ideje már itt élünk mégse tudok betelni Skócia látványaival.Egyszerűen gyönyörű, varázslatos.
-És romantikus-mondta Edward majd egy puszit nyomott Cornelia arcára.
-Igen az-Cornelia is mosolygott.-Ez a nap nem is lehetne ennél csodálatosabb-sóhajtotta.
-Szerintem lehet-kibontakozott az ölelésből majd a lány mellé lépet.
-Hogyan?
-Tudod elég meleg van ma, egy kicsit le kéne hűtened magad-mondta játékosan.
-Mi?-kérdezte de hamar észbe kapott-eszedbe ne jusson-vigyorgott.De amint kimondta Edward már bele is lökte  a vízbe. Corneliát elnyelte a víz, majd pár másodperc múlva felúszott a felszínre.
-Edward Cullen ezt még nagyon megfogod bánni-hangjában színlelt harag játszott.
Edward válaszkép csak megrázta a fejét és vigyorgott, kezét kinyújtotta, hogy Corneliát kihúzza. De amint a lány megfogta a kezét berántotta maga mellé a vízbe.Edward fejét megrázva jött elő a víz alól.Egymásra mosolyogtak majd Cornelia fröcskölni kezdte, amit aztán Edward is viszonzott. Így játszottak hangosan nevetgélve amíg Edward oda nem úszott Cornelia mellé és le nem fogta a kezét.
-Oké ezt megérdemeltem.
-Meg bizony-mondta még mindig fülig érő szájjal.
Mosolyogva egymás szemébe néztek.Edward egyik kezét kihúzta a vízből, gyengéden megérintette vele a lány arcát. Cornelia szabad keze felsiklott a fiú mellhasán majd végül átölelte vele a nyakát.
Fejük egyre közelebb került egymáshoz, míg végül ajkaikat csak egy két centi választotta el.Gyorsabban kezdték venni a levegőt, érezték egymás leheletét a bőrükön.
-Szeretlek-suttogta zihálva a szavakat Edward.
-Szeretlek-mondta rekedtes hangon Cornelia is majd megcsókolta.

-Edward?-zökkentette ki gondolat menetéből Bella.
-Bocsánat, egy pillanatra elkalandoztam-mentegetőzött-nem, nem voltam még Skóciába-hazudta.-Csak hallottam, hogy nagyon szép hely és gondoltam neked és Bellának jó kis kikapcsolódás lenne.
-Hát köszönöm még egyszer-mosolygott Charlie.Edward örült mosolyának, eddig nem sokszor élvezhette.
Charlie vissza tette a borítékba  a jegyeket.Majd felállt és a konyha felé vette az irányt.
-Együnk egy kis tortát.Edward te kérsz valamit inni?-hallatszott a kérdés a konyhából.
-Nem köszönöm.
-Várj apa mindjárt megyek és segítek-kiabált ki Bella majd Edward felé fordult-miért akarod, hogy elmenjek?-suttogta.
-Azért, hogy egy kicsit pihenhess és az apáddal legyél.
-Aha, szóval ennek nincs semmi köze ahhoz, hogy Aro tervez valamit Carlisle és Cornelia ellen?
-Már miért lenne?-kérdezte ártatlan arccal.
Bella egy darabig szúrós szemmel őt nézte majd úgy döntött egyenlőre hanyagolja ezt a témát és kiment apja után a konyhába.
Edward azt a pontot nézte ahol Bella állt, de már gondolatai nem azon jártak amit a lány mondott. Corneliával való emlék után bűntudat járta át amiért megzsarolta.Miközben elindult a többiekhez ki a konyhába elhatározta, hogy amint hazaér beszél vele és bocsánatot kér tőle.

Cornelia már agy egy órája ott volt a farkasoknál és egész jól kijött velük.Az elején kicsit még izgatott volt ahogy a többiek is de mostanra már mindenki felengedett.Még Paul is aki az elején még gonosz szemekkel méregette.
Cornelia Emilyvel és Sammel beszélgettek éppen a konyhába, miközben Jacob és Seth kimentek szívni egy kis friss levegőt.
-Látod haver én mondtam, hogy jól döntesz ha a szívedre hallgatsz. Látszik rajtad, hogy a szerelem jót tesz neked.És nézd-bökött az ajtó felé Seth- a többiek is milyen jól kijönnek vele.Paul kicsit morgolódott, de hát mind a ketten tudjuk, hogy milyen-forgatta a szemét.
-Elhiheted Paul véleménye érdekel a legkevésbé-mosolygott Jacob-de amúgy én is örülök, hogy hallgattam rátok-mondta majd tekintettét elkapva  az ajtóról egy pillanatra elkomorodott.
-Hé , mi a baj?
-Semmi, hülyeség az egész, hagyjuk is.
-Jacob-lökte oldalba-na már.
-Mielőtt idejöttünk volna-adta meg magát-Corneliánál voltam a szobájában. És mi...csókolóztunk...meg ilyenek.
-Várj úgy érted, hogy ti?
-Mi ? Nem, nem  feküdtünk le.Edward ránk nyitott mielőtt bármi is történhetett volna.
-Óó akkor már értem mért vagy így lelombozva-vigyorgott Seth.
-Nem, szinte még őrülök is neki, hogy ránk tört.
-Ezt nem értem miért is örülsz te ennek?
-Nem tudom, még csak egy ideje járunk, és talán nekem ez túl gyors.
-Lehet, hogy nem is dugni akart, hanem csak...
-Jo oké Seth, légyszíves inkább ne részletezzük-ráncolta a homlokát.
-Rendben.De mi itt a probléma?Beszélj vele, szerintem megértő lesz.
-Ja de ez nem csak arról szól, hogy túl gyors.
-Akkor?
-Seth, még soha nem jártam senkivel.Szerinted?Még szűz vagyok-halkította le a hangját.
-Ezt valahogy sejtetem.De megismétlem, mi itt a probléma?Szerintem megtudod vele ezt beszélni, te mondtad, hogy nem harap-kuncogott.
-Igen, de ..... nem.Nem akarom, hogy Cornelia kinevessen.
-Még is miért nevetnélek ki?-jött a kérdés a hátuk mögül.
-Cornelia-fordult meg Jacob-te még is mióta állsz itt?
-Ebben a pillanatban jöttem ki.Szerettem volna veled beszélni.
-Micsoda véletlen-lépett oda Seth Corneliához-Jake is éppen beszélni szerettet volna veled.
-Seth, ne-mondta mérgesen. Seth egy ragyogó mosolyt vettet rá majd Corneliát és Jakobot magára hagyta.
-Nos, miről szerettél volna beszélni velem?-lépett hozzá közelebb Cornelia.
-ÖÖÖ-Jacob elvörösödött-nem lehetne, hogy inkább te kezd, az enyém még ráér.
-Rendben-mondta majd kifújta a levegőt-Jacob, én elmegyek.

27. rész Gondold át, mielőtt cselekszel

Cornelia és Jacob az ágyon feküdtek miközben szenvedélyesen csókolóztak. Cornelia a hátán feküdt, fölötte Jacob a könyökén támaszkodott.
A lány lassan végig simított szerelme hátán majd beletúrt a hajába, miközben a fiú keze lassan lesiklót a lány combjára.Gyengéden végig simított rajta, majd keze felkúszott a pólója aljához és azt felfelé kezdte húzni. Cornelia nem ellenkezett, kicsit megemelte a felső testét, hogy segítsen neki, majd a kezén átbújtatva végül a ruha darab a földre került.
Szájúk újra találkozott, folytatták a heves csók csatát. Cornelia keze is Jacob pólója aljánál kezdett matatni, de ekkor hirtelen Edward rontott be az ajtón.
Edward lemerevedve bámulta őket. Jacobék nem vették egyszerre észre őt, de amint észbe kaptak szétrebbentek.
-Azt hiszem tényleg meg kell tanulnom kopogni-mondta zavartan, majd idegességében beletúrt a hajába.
-Azt hiszed!-nézett rá haragosan Cornelia aki nagyon nem igyekezett eltakarni magát végtére is Edward már meztelenül is látta.
-Sajnálom-kínosan próbált másfelé nézni-én csak beszélni szerettem volna veled mielőtt elmegyek Charlie szülinapjára.Nem akartam zavarni...nem tudtam, hogy vendéged van....nem figyeltem-hebegte.
-Minek a vámpír hallás vagy a gondolat olvasás ha egyszer nem figyelsz?!-kérdezte Jacob horkantva egyet.
-Most már mindegy, mond mit akarsz.
-Nem lehetne, hogy négyszemközt beszéljünk?
Cornelia Edwardról Jakere pillantott.
-Menj csak-válaszolta. Cornelia előre hajolt, gyors puszilt lehelt az ajkára majd az ágyról felállva az ajtó felé vette az irányt.
-Akkor gyere-húzta maga után Edwardot aki még gyors becsukta a szoba ajtaját.
Pár lépéssel arrébb  megálltak egymással szembe, Edward nagy levegőt vett, hogy belekezdjen, de mielőtt bármit is mondhatott volna Cornelia felemelt kezével belé fojtotta a szót.
-Ha Carlisleról akarsz beszélni akkor el se kezd.
-Ó szóval most már nem apa, csak Carlisle-húzta fel a szemöldökét.
-Mindenkinek elmondta?-megdöbbent-esküszöm ez a hír gyorsabban terjed mint a zongorázó cica videója a facebookon. Tényleg ott még nem osztotta meg?-kérdezte gúnyosan.
-Ne legyél már ilyen.Nem mondta el senki másnak csak Lexinek. Neki is csak azért mert Lexi felhívta és nagyon kíváncsiskodott.
-Tipikus Lexi-rázta meg a fejét-de akkor te honna...gondolat olvasás, hát persze.
-Igen.Nem volt nehéz nem meg hallani.Amióta apának szólítottad szinte csak erre tud gondolni.Nagyon boldoggá tetted vele-halványan elmosolyodott.
-Szóval neki meghallod a gondolatait, de azt nem veszed észre ha Jake a szobámba van-terelte el a szót mire Edward a szemét forgatta.
-Mondtam már, hogy sajnálom.De ne tereld a témát, azért vagyok itt, hogy rábeszéljelek, bocsáss meg  az apádnak.Igen tudom, hogy te szeretsz a magad feje után menni, de értsd meg ez ha úgy vesszük még új neki.Csak szeretne segíteni, szeretne megvédeni.Van egy vér szerinti lánya és mindent megakar tenni, hogy a múltat jóvá tegye.De legfőképpen azt akarja  hogy boldog legyél.
-Szép beszéd volt-Cornelia kicsiket kezdett tapsolni-tudod nem kéne annyit más fejében kutakodnod.Ilyenkor annyira örülök annak, hogy az enyémben nem tudsz.
-Cornelia... istenem, hogy lehet valaki ennyire.....
-Ennyire mi?-ajkán mosoly játszott, egy lépést tett meg a fiú felé.
Edward fülig érő szájjal megrázta a fejét.
-Mondták már, hogy nehéz eset vagy?
-Egy párszor hallottam már, de hé te ezzel a nehéz esettel jártál-mutatott magára, mire Edward felkacagott.
-Hát az tuti, hogy  én se voltam normális.
-Hé-bokszolt bele a vállába most már ő is kacarászva-azért te sem vagy ám egy főnyeremény.
-Ó oké ezt megérdemeltem-vigyorgott-de az eredeti témára vissza térve, ezt nem úszod meg ám ilyen könnyen.Hidd el csak neked és Carlislenek akarok jót.Ezért is teszem amit teszek.
-Ajh Edward szakadj már le  a témáról.De amúgy is amint látod, az hogy beszéltél velem nem nagyon jött össze.
-Nem is arra gondoltam-rázta meg vigyorogva a fejét.-Nem azt mondom, hogy most menj és békülj is ki vele csak annyit kérek, hogy legalább ülj le vele megbeszélni, mert ha nem, akkor véletlenül elkottyantom Alicnek a szülinapodat.
-Te most megzsarolsz?-mosolya lehervadt.
-Vedd aminek akarod-vonta meg a vállát majd elindult a nappaliba vezető lépcső felé.
-Edward állj meg, ezt nem teheted, ilyet nem játszunk-kiabálta utána Cornelia miközben ő is a lépcső felé vette az irányt.

Carlisle a konyhában támaszkodott a falnak.Még mindig dühös volt egy kicsit de az egyre jobban tűnt el, ahogy helyét átvette  a szomorúság.Gondolataiból egy érintés a vállán zökkentette ki.
-Hé jól vagy?-kérdezte tőle Esme bánatos arccal.
Carlisle lassan felé fordult , majd magához húzta a feleségét és átölelte.
-Nem, nem vagyok jól.
-Gondoltam-sóhajtott.-Ne aggódj szerintem minden rendbe fog jönni, ez csak afféle apa lánya vita volt-elhúzódott annyira az ölelésből, hogy a szemébe tudjon nézni-valószínűleg lesz is még ilyen, de hé minden normális családban ez a szokás-szája széle mosolyra húzódott.
-Lehet, csak hogy mi nem vagyunk normális család-kibontakozott az ölelésből, tekintettével a szemközti falra meredt.
-Igaz, de a múltkor amikor beszélgettünk is azt mondtam, hogy minden jóra fordul, és így is lett nem?
-Apának szólított-egy pillanatra elmosolyodott, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is tűnt el-és igen úgy tűnt minden jól alakul.A segítségemet kérte... mégis akkor most miért nem hallgatott rám?!Szóval most ez meg, az hogy most elakar költözni....kicsit se látom már úgy, hogy minden jól alakulna.
-Csak várd ki a végét és hidd el minden jobbra fordul.
-Hogy hihetsz ebben ennyire?
-Mert ismerlek, és Corneliát is ismerem már valamennyire-megvonta a vállát.-Megérzés.
-Fantasztikus egy nő vagy-mondta mosollyal az ajkán.
Esme játékosan nekilökte a falnak.
-Hiszen ezért vettél el, nem?-ő is mosolygott majd megcsókolta Carlislet. Derekánál fogva közelebb húzta Esmét majd  gyengéden vissza csókolt.Csókjukat hangos kiabálás szakította meg ami a lépcső felől jött.A hang irányába néztek, majd kézen fogva bementek a nappaliba.Ahogy beértek Edwardot pillantották meg a lépcső alján, mögötte pedig Cornelia jött le a nevét kiabálva.
-Edward, Edward eszedbe ne jusson.Amúgy is az előbbi eseményekre tekintve nem hiszem, hogy jogod lenne ehhez.
-Az előbb azt mondtad, hogy megbocsátod.
-Tévedésben vagy- érte le ő is a lépcső aljához-én azt mondtam, hogy mindegy nem azt hogy megbocsátom.
-Jó oké akkor azért majd kiengesztelek-mondta Edward majd tovább indult-de mint mondtam most mennem kell.Belláék már várnak.
-Leszarom, hogy várnak akkor sem teheted ezt meg velem.Úgy kell kiengesztelned, hogy nem baszol ki velem-ment utána.
Edward éppen mondani akart valamit de ekkor Emmett az újságot letéve a kezéből egy hangosat füttyentett.
-Nem tudtam, hogy műsor is lesz.Ha tudok róla szerzek popcornt-vigyorgott.
-Neked meg mi bajod?-Cornelia tekintettét most Emmettre szegezte aki lassan végig mérte Corneliát. Magára pillantott majd hirtelen észbe kapott, hogy felül nincs más rajta csak egy fekete, csipkés melltartó.Kezeivel gyors eltakarta magát.
-Most egy kicsit túl öltözöttnek érzem magam-folytatta tovább Emmett a szekálást.
-Cornelia-hallatszott a lépcső tetejéről-Sam az előbb hívott, beszélni szeretne velem, úgyhogy most mennem kéne-hangja elhalkult ahogy leért a lépcső végére és megpillantotta Cullenéket.
-Óóó azt hiszem én már kezdem kapiskálni a dolgokat-most már Jasper is vigyorgott.
-Fiúk hagyjátok már abba-szólt rájuk Alice, de ők csak tovább vihogtak.
Jacob nem foglalkozva velük odalépett Corneliához és oda adta neki a pólóját.
-Ezt lehoztam és gondoltam megkérdezzem nem e szeretnél eljönni velem a falkához.
-Nos Cornelia nem szeretnél elmenni vele?-hangsúlyozta ki az elmenni szót.
-Emmett, fogd be-mondta mérgesen, majd Jacob felé fordult-szívesen veled tartok.
-Oké, akkor majd kint megvárlak-mondta majd átment a másik szobába végül ki a bejárati ajtón.
Cornelia gyors magára kapta a felsőjét majd meghallotta Emmett egyre hangosabb nevetését.
-Na várjunk, csak várjunk, te-mutatott Edwardra -rájuk nyitottál?-nyögte ki két nevetésroham között-basszus, hogy miért nem én mentem fel.
-Rohadj meg-vágta még a fejéhez, majd Edwardhoz intézte a szavait-veled majd még beszédem van-mondta  majd Jacob után indult.Ahogy elhaladt az apja mellett az megszólalt.
-Azt hittem már rég csomagolsz.
-Úgy döntöttem, ezt a költözés témát még átgondolom, nem volt rá elég időm-fordult Carlisle felé, arcán semmi érzelemmel.
-El is hiszem, hisz elégé el voltál foglalva-mondta gúnyosan Emmett, de Cornelia rá se hederített.
Carlisle válaszkép csak bólintott egyet. Cornelia még egy pillanatig őt nézte majd hirtelen a ház előtt termett.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Jacob.
-Aha-lépett a fiú mellé majd megfogta a kezét.
-Ez állati ciki volt-mondta Jacob miközben az erdő felé vették az irányt.
-Nekem mondod, nem te álltál ott előttük melltartóban.
-Hát én elég hülyén is néztem volna ki benne-kuncogott mire Cornelia is nevetni kezdett miközben bevetették magukat a  fák sűrűjébe.