Enged át magad a szerelemnek
-Cornelia-szólongatta Carlisle még mindig a kanapén ülve.Már vagy háromszor szólt neki, de Corneliától még mindig nem kapott semmi reakciót.Egy gyors mozdulattal lánya mellet termett.
-Cornelia.Mi a baj? -hangjában aggodalom csengett.De Cornelia még mindig nem reagált.
Ekkor a szomszéd szobából hangos, örömteli kiabálások hallatszottak, amire Cornelia egy kicsit felugrott és kiejtette a kezében lévő készüléket.De mielőtt az földet ért volna Carlisle elkapta.
-Semmi baj.Ez csak Emmet és Jasper. Meccset néznek-biccentett a másik szoba felé, majd Cornelia kezébe adta a telefonját.-Mi a baj?-ismételte meg a kérdést.
-Haza megyek-bökte ki suttogva.
-Valami történt Horvátországba?Vagy miért?Azt hittem maradsz még egy darabig-vonta össze a szemöldökét.
Cornelia még mindig Carlislet nézve vadul rázni kezdte a fejét.
-Nem , nem,nem-ismételte-nem Horvátországra gondoltam.Ha nem Versaillesre.
-Tessék?-kérdezte megdöbbenve. Cornelia válaszként felé fordította telefonja kijelzőjét. Carlisle elolvasta az smst.
-Honnan veszed, hogy igazat mond? Tudod milyen Aro. Valószínűleg csak szórakozik veled-hangjába düh hallatszott.
-Igen, Aro szórakozik velem , ehhez kétség sem fér.De szerintem nem úgy ahogy gondolod, nem úgy ahogy eddig tette.Szerintem az a célja, hogy rájöjjek mit tervez.Persze ha olyan egyszerűvé tenné, biztos nem lenne semmi élvezet benne neki.Ezért mond el csak kis részleteket, ezért akarja, hogy én magam kutassak, ezért akarja, hogy haza mennyek-Corneliának a haza szóra emlékek jutottak eszébe.Emlékek és érzések.Szerelem, fájdalom, magány.Érzései egy pillanatra kiültek az arcára és ezt az apja is észrevette.
-Biztos ezt akarod?-Cornelia kezeit lágyan az övébe vette.
-Nem.De nincs más megoldás-felsóhajtott-és azt szeretném, hogy te is velem gyere-Carlisle már válaszolt volna de Cornelia tovább folytatta.-Ez rád is ugyan úgy tartozik mint rám. Ezért is szeretném, hogy gyere.Másrészt meg nagyon régen voltam már ott...a sok emlék..-egy pillanatra elhallgatott-nem tudnék egyedül vissza menni oda.Csak annyit kérek gondold át.Most el kell mennem van még egy két elintézni valóm, de hamarosan visszajövök.
-Rendben-válaszolta Carlisle.Cornelia egy aprót biccentett fejével majd a bejárati ajtó felé vette az irányt.Kilépett az ajtón majd futásnak eredt.Neki vágott az erdőnek.Szélsebesen futott ahhoz az emberhez akire most a legnagyobb szüksége volt.
Mikor elérte a határvonalat egy nagy ugrással ment át a vérfarkasok területére.Egy pillanatra körül nézett majd tovább folytatta az útját.Itt már jobban érezte a falka jellegzetes illatát, ő még mindig nem tartotta kellemetlennek mint Cullenék. De ő most csak egyetlen illatra koncentrált, egyre amely elvezeti a célpontjához.
Sok idő nem is kellett neki, pár perc alatt egy kisebb tisztáshoz érkezett, ahol egy piros színű ház állt.Előtte egy fekete Harley Sprint motor , mellette pedig egy piros Volkswagen Rabbit állt.
A tisztáson még állt egy közepes méretű garázs is, és ahogy Jacob mondta imitt amott tényleg volt egykét autóalkatrész. Cornelia elmosolyodott majd átvágott az udvaron a ház bejáratához.Egy pillanatra megtorpant majd erőt vett magán és bekopogott.
Egy pármásodperc telhetett el amikor egyszer csak kinyitották a fehér ajtót.Egy 50 év körüli férfi volt az ajtó mögött, aki tolószékben ült.
-Segíthetek?-kérdezte udvariasan, de hangjában óvatosság hallatszott. Tudta, hogy micsoda az előtte álló ember.
-Cornelia vagyok. Jacobot keresem.
-Billy vagyok, Jacob apja-mutatkozott be ő is-egy pillanat , szólók neki-mondta majd behajtotta az ajtót.
Cornelia amíg várt az erdőt kémlelte, nem szerettet volna más vérfarkassokkal találkozni.Attól még, hogy engedélyt kapott, hogy átjöjjön ő ugyan úgy egy vámpír volt.Nem szerette volna, hogy balhé alakuljon ki.
-Nem sietted el-szólalt meg mögötte Jacob. Cornelia felé fordult és egy halvány mosollyal köszöntötte, majd megvonta a vállát.
-Késett a vonatom-mondta gúnyosan.Erre Jacob fülig érő szájjal kezdett mosolyogni, fehér fogai kivillantak.
-És mi járatba vagy erre?-kérdezte Jacob majd kilépett a házból, maga után becsukva az ajtót. Cornelia mellé lépett.Őt nézte miközben a választ várta.
-Ne már Jacob, szerinted?! Átugrottam egy kis cukorér-forgatta a szemét.
Jacob kuncogni kezdett majd Cornelia kezét megfogva az autójához húzta.Mindketten beültek a Volskwagenbe.
-Szóval..-kezdte Jacob.
-Szóval-ismételte Cornelia. Csendben egymást nézték.Mindketten zavarban voltak, egyikük se tudta, hogy mit mondjon.
-Nézd én nem vagyok a szavak embere, főleg nem ilyen helyzetekben...-kezdte Jacob.
-Az jó mert én se-mondta Cornelia majd oda hajolt Jacobhoz és megcsókolta. Jacob nem húzódott el, ehelyett lágyan megérintette a lány arcát és visszacsókolt. Csókjuk egyszerre volt vad és szenvedélyes de egyben romantikus is .Ez a csókjuk sokkal tovább tartott mint az előző kettő, aztán egy idő után, vonakodva de ez is véget ért.Jacob elhúzta az arcát de csak annyira hogy Cornelia szemébe tudjon nézni, keze még mindig a lány arcán pihent.
-De ha most megint elküldesz a francba.....
Jacob válaszként egy gyors puszit lehelt az ajkára.
-Eszembe sincs.Nem akarlak elveszíteni-halványan elmosolyodott.-Ezek szerint ez az jelenti, hogy megbocsátasz?
-Igen-bólintott.-Sokat gondolkodtam rajtunk-folytatta-és arra jutottam adnom kell egy esélyt magunknak.Nem tudhatom milyen lesz ha meg se próbálom.
-Örülök, hogy ezt mondod-a fiú kezét levette Cornelia arcáról és most a lány kezét fogta meg-megfordult a fejembe, hogy majd idejössz és elmondasz mindennek.
-Hát egy pillanatra én is elgondolkodtam rajta-mosolygott-de így szerintem jobban döntöttem-Cornelia egy pillanatra elgondolkodott-de mit fog ehhez szólni a falka?
-Miattuk ne aggódj. Persze páran nincsenek oda az ötletért, de ez engem nem érdekel.De ha gondolod te magad is megkérdezheted tőlük ugyanis azt tervezzem, hogy hamarosan bemutatlak nekik.
-Tessék?
Jacob Cornelia ijedt arcát látva hangosan felnevetett.
-Nyugi nem harapnak, jó fej srácok.Szerintem jól kifogsz jön....
Jacob mondandóját Billy szakította félbe.A házból szólt ki Jacobnak, hogy egy pillanatra mennyen be.
-Mindjárt jövök-mondta, majd kiszállt az autóból, oda sétált a házhoz és eltűnt a bejárati ajtó mögött.
Cornelia egyedül maradt és ezt kihasználva gyors elintézte a másik fontos dolgot. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
-Lexi telefonja-köszönt egy mély hang a telefonba.
-Chris?-lepődött meg Cornelia-hol van Lexi?
-Garrettel ment el valami papírokat intézni. Lexi új kocsit vesz, azt mondta ideje lenne vennie már Amerikába is egy autót.
-Hogy aztán megint összetörje?
A vonal túlsó végéből csak egy halk nevetés jött válaszkép.
-Igazából mindegy te is eltudod intézni amit szeretnék.
-Igen? És mit tehetek az én egyetlen hercegnőmért?-hangjából mosolygás hallatszott.
Cornelia ellengette a füle mellet.Nem akart leállni vele vitatkozni, hogy ne hívja így. Már így is csomószor szólt neki.
-Utána kéne nézned nekem, hogy mi újság a Versaillesi kastéllyal. Múzeum lett e, megvette e valaki vagy , hogy egyáltalán áll e még.
-Mért akarod tudni? Csak nem haza mész?
-De, van ott egy kis dolgom, és ha már itt tartunk ide hívhatnád a magán gépemet is.Mond meg neki, hogy hajnali 5 körül indulunk.
-Rendben.Vedd úgy, hogy el van intézve.Az infó miatt majd még hívlak. Addig is vigyázzon magára felség-búcsúzott el kacarászva.
-Chris, ne...-kezdte el Cornelia de Chris már letette a telefont-mindegy-mondta magának majd zsebre vágta a telefonját.
Közben Jacob is végzett és éppen felé tartott.Kinyitotta az autó ajtaját majd becsusszant Cornelia mellé.
-Szóval, hol is tartottunk?
-Épp azt kezdted el mondani, hogy jól kifogok jönni a falkával-mosolygott rá Cornelia. Jacob vissza mosolygott rá, majd mesélni kezdett a vérfarkas barátairól.
Cornelia és Carlisle nem rég szálltak le a párizsi repülőtéren, onnan kölcsön kocsival mentek tovább Versaillesben.Carlisle vezetett miközben Cornelia felhívta Christ. Pár órája beszéltek, de a barátja azóta nem hívta vissza és mivel lassan odaérnek kellet neki az információ.
Elkezdett tárcsázni majd kicsengett.
-Chris telefonja.
-Garrett? Mi van nálatok senki nem a saját telefonját használja?Hol van Chris?
-Valami férfi kereste meg valami orvosi ügybe, aztán még mindig vele beszél.De elmondta, hogy beszéltettek és azt is elmondta amit kiderített. A kastély épen van, de nem lett múzeum belőle.Párszor gondoltak rá, de amikor elmentek felmérni mindig úgy jöttek el onnan mintha kísértetett láttak volna. Ez így ment évekig, senki nem is merte megvenni, így most csak van. Szóval elméletileg érintetlen, ha csak rablók nem jártak bent.
-Érdekes, vajon mi lehetett az ami miatt letettek róla?
-Chris ennek is utána járt.Valahogy sejtette, hogy vámpíroknak lehet hozzá köze.Így hát elkezdett telefonálgatni és megtudta, hogy a kastély környékén vámpírok élnek.Vigyáznak a kastélyra.De ez neked csak jó hír, mert azt mondják, hogy azok a vámpír a te családod régi szolgái.
Cornelia kicsit elcsodálkozott ezen, nem gondolta volna, hogy Thomason kívül mással is újra találkozhat.De így legalább könnyebb lesz megszereznie az információt amiért jött.
-Kösz Garrett, mond meg Chrisnek, hogy majd meghálálom.
-Oké, átadom.Majd felhívsz ha vissza jöttél?
-Persze, de gondolom úgyis Lexi veszi majd fel nem?Ő még kimaradt a sorból-mondta kis mosollyal a hangjában.
-Az sem kizárt-Garrett kuncogott-addig is vigyáz magadra.Szia.
-Szia-köszönt el majd letette a telefont.
-Minden rendben?-kérdezte tőle Carlisle.
-Igen, befogunk tudni jutni.Maximum belefutunk egy két vámpírba, de ha minden igaz ismerem őket.
-Akkor jó-válaszolta majd leállította a kocsit.Megérkeztek.Pont a kastélynál nem tudtak megállni ugyanis az oda vezető utcák keskenyek voltak egy autóhoz.Így hát egy pár utcával odébb álltak meg.
Kiszálltak az autóból majd Cornelia arra meredt amerre a kastély állt.Réggeben Versailles kisebb volt így ahol eddig autóval jöttek nem volt neki ismerős.De ahol megálltak pont az volt az a hely ahonnan a régi város kezdődött.
Cornelia elszeretett volna indulni de egyszerűen nem tudott megmozdulni.Megérezte, hogy megfogják a karját, a gazdájára nézett.
-Még vissza fordulhatunk ha gondolod.
-Nem.Ha már egyszer eddig eljöttünk.Mennyünk, nincs semmi baj-mondta egy erőltetett mosoly kíséretében
majd elindult.Elindult a régi szeretett városába ahova már majdnem 200 éve nem tette be a lábát.
