Előre jelzem, hogy ez a fejezet tartalmaz +18-as részeket.Nem egy Szürke 50 árnyalata de gondoltam inkább szólók :)
És szeretnélek megkérni titeket, hogy légyszíves írjátok meg nekem, hogy legyen e még több +18, vagy inkább hanyagoljam .A válaszokat előre is köszönöm.
Jó olvasást :D :)
-Cornelia említette neked valaha is hogy a '80-as években Aro ,,elfogta"?-nézett Demetri Lexire.-Igen említette, hogy 2 hétig nála raboskodott de a részletekbe soha nem avatott be-válaszolta.
Demetri biccentett egyet majd további felesleges beszéd helyett belekezdett a mesélésbe.
-Hallottam róla, hogy Cornelia már régebben is sok hülyeséget csinált, köztük olyat is amivel felfedhette volna az emberek előtt a vámpírok kilétét.87-ig is csak azért úszta meg mert sikerül végül eltusolnia a dolgait-megfogott egy széket közelebb húzta Lexihez majd ráült.-Aro hallott Blood Rippah tetteiről és mivel sokszor figyeltette Corneliát tudta, hogy ő az, de azt nem akarta, hogy Cornelia tudjon róla.Aro soha nem tett semmit, ha Blood Rippah tett valamit, sőt még Caius és Marcus elől is eltitkolta.Hogy miért nem tudom de nem is ez a lényeg-felsóhajtott.-A '80-as évekbe Cornelia még nagyobb hülyeségeket csinált mint eddig, Aro pedig ezt már nem hagyhatta annyiba.Egyik éjjel elküldött egy kisebb csapatott érte és elhozatta Volterába. Cornelia persze ellenkezett, de végül itt kötött ki. Aro bezáratta egy ablaktalan szobába, az ajtaja elé őröket állított, nehogy véletlenül is kiszökjön. Aro sokat nem beszélt vele.Csak annyit mondott neki, hogy ezzel is csak rajta segít és, hogy majd szép lassan mindent megért. Cornelia nem értette, hogy ha most nem mond neki semmi lényegeset akkor mi a francnak tartja itt.De Aro csak azt felelte erre, hogy szüksége van rá, legyen ennyi elég.Ennyit beszélgettek az egész 2 hétben amíg Cornelia nálunk volt.Persze attól még, hogy Aro többet nem beszélt vele azért akadtak beszélgető partnerei-bámult kifele az ablakon messze a semmibe...
1987. március 6.
Cornelia 3 napja raboskodott Volterában, 3 napja ült azon az átkozott ágyon és törte a fejét, hogy hogyan juthatna ki.Az épület tele van őrökkel, ha az ajtó előtt állókat fel is tudná gyújtani, a segítség seperc alatt itt lenne és csak újra bezárnák ebbe a szobába.A falakat is már számításba vette, de azok túl vastagok és túl tömörek voltak ahhoz, hogy lyukat üssön rajtuk.Így maradt az üldögélés, a gondolkodás és a tehetetlenség.
Egyszer csak hangokat hallott kintről az ajtaja előtt, fejét oda kapta.Ekkor a kilincs lenyomódott és kinyílt az ajtó, Demetri lépett be rajta.Maga után becsukta az ajtót, ránézett Corneliara majd elindult felé.Az ágy szélénél állt meg.
-Aro azért küldött, hogy megkérdezzem nincs e szükséged valamire?
-Demetri, ugye?-találgatott Cornelia, mire a férfi bólintott egyet.-Nos, Demetri arra van szükségem, hogy minél előbb elhúzzak innen a picsába.Ezt a kérésemet is teljesítheted?-kérdezte gúnyosan .Demetri válaszkép megrázta a fejét.-Gondoltam-horkantott fel a lány-akkor üzenem neki, hogy bassza meg és dugja fel magának a szívességeit.
-Én átadom -szája széle egy pillanatra megremegett de végül elfojtotta a mosolyt-de nem hiszem, hogy tetszeni fog neki.
-Leszarom, hogy mi tetszik neki.Csak ki akarok innen jutni-válaszolta majd lábára hajtotta a fejét.
-Igen ezt már mondtad-nézte végig a lányt.-Esetleg ha gondolod, itt maradhatok veled beszélgetni.Legalább unatkozni nem fogsz.
-Esetleg ha gondolod kapd be -durcásan újra Demetrire pillantott.
-A hírek igazak, tényleg elég csípős nyelved van.
-A te híreid viszont nem igazak.Ilyen lágyszívűt a Volturi tagjai közül még sose láttam-vágott vissza.
-Lágy szívű, ezt rosszul gondolod babám.Én sem repesek az örömtől, hogy bébi csőszködnöm kell feletted de hát ezt adták ki parancsba.Szóval hidd el én se vagyok oda ezért a ,, kurva jó" helyzetért.
-No lám, te tudsz káromkodni?-ragadta meg a lényeget.
Demetri ciccegő hangot adott ki.
-Tudod mit, azt hiszem tényleg jobb lesz ha én most megyek-mondta végszóként majd oda sétált az ajtóhoz és kilépett rajta.
1987. március 7.
Cornelia órák óta a fürdőszoba padlóján ült és némán meredt maga elé.Nem tervezett semmit se csinálni a fürdőbe csak már elunta az üldögélést az ágyon.Mikor már a fürdőszoba padlójából is elege lett, felállt, szoknyáját megigazította majd a fürdőből kilépve belépett a ,,szobájába" ahol az ajtóba már Demetri várta.
-Azt hittem nem jössz vissza-mondta majd leült a fotelba.
-Nem is nagyon akartam, Aro kényszerített rá.
-Tudod ezt nem értem-bökött felé-ő tart fogva, ő neki kellek, akkor még is mért nem ő jön ide és szórakoztat engem?Vagy egyáltalán miért nem böki ki, hogy mit akar és aztán hagy engem elmenni?
-Mindenre a választ én se tudhatom-vonta meg a vállát.-De mint két napja mondtam be kell érned velem.Szóval mi legyen beszélgetünk vagy csak egymást foglyuk bámulni?
-Oké-adta meg magát-miről szeretnél beszélgetni?
-Nem is tudom, mesélj az elmúlt hónapjaidról.Mi csináltál mielőtt Aro idehozatott volna?
-Összevesztem a legjobb barátommal.Kicsit az én hibám is de....-elgondolkozott-szerinted milyen barát az aki nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy?Eddig nem volt vele semmi baja azzal amiket csinálok de egyik napról a másikra, vagy inkább egyik évről a másikra megváltozik a véleménye.Igen lehet, hogy én is változtam valamennyire, de akkor is mindent egyszerre a fejemre zúdítani-Demetrire nézett.-Neked mi a véleményed erről?
-Szerintem ha nem tud olyannak elfogadni amilyen vagy akkor nem is igazi barát.Valaki azért szeressen aki vagy és ne próbáljon megváltoztatni, főleg ha ezzel árt neked.Mindenkiben van valami rossz de ha azt az illetőt igazán szereted akkor minden hibájával is tudnod kell szeretni-Demetri Cornelia szemébe nézet.Egy pillanatra bánatot vélt felfedezni a fiú szemeibe, de Demetri gyors elkapta a tekintettét majd közelebb lépdelt hozzá.-Persze én mit tudhatok erről, nekem nincsenek barátaim.
Cornelia megsajnálta.
-Azért elég szar lehet így élni-Demetri kérdő pillantást vettet felé.-Mármint hogy azt tenni amit Aroék mondanak, minden szavukra ugrani.Rettegésbe élni.Nem lehetnek barátaid, nem lehet családod.Ez a helyzet így nagyon nem kóser. Egyáltalán miért vagy velük?Miért nem éled szabadon az életedet?
-Szerinted én választottam magamnak ezt az életet?Nem-válaszolta meg a kérdését-Aro gondolt egyet és már a Volturihoz tartoztam.De amúgy is jó itt nekem, itt biztonságba vagyok.Itt segíthetek a Volturinak a jobb ügy érdekébe.
-A jobb ügy érdekébe?-pattant fel Cornelia-ezt te se gondolod komolyan!Mi ebben a jobb ügy, az hogy vámpírokat gyilkolnak le tök apró dolgokért?Vagy az hogy vámpírokat szakítanak el a családjaiktól csak, hogy bővülhessen a klánjuk?Vagy netalántán az, hogy a vámpírok ezrei szerte a világon próbálnak boldogan élni de nem tudnak mert ti rettegésbe tartjátok őket?-eközben Demetri elé ért, mellkasát bökdöste.-Nos válaszolj, ebből még is melyik a jobb ügy?
-Fent tartjuk a rendet, ügyelünk rá, hogy az emberek ne tudjanak a létezésünkről-suttogta.
-De még is milyen áron-válaszolta szemrehányóan. Cornelia Demetrit arcát nézte.A kemény maszkot az arcán amit e szavak hallatán nehezen próbál tartani.De végül sikerül neki. Cornelia tekintette a fiú szemére vándorolt, ami viszont mindent elárult. Őt is bántja a dolog amit a Volturivval tesznek, de legfőképpen az bántja, hogy nem tesz ellene semmit.Csak úgy sugárzik a szeméből a bűntudat, a fájdalom, aminek hatására Corneliba is felcsillant a bűntudat.Kérdőre vonja a Volturi tetteit pedig Blood Rippahként majdnem ugyan ezeket csinálta. Alig láthatóan megrázta magát, elkergette ezt a kósza gondolatot. Nem rég kapcsoltam vissza, még nincs helye a bűntudatnak. Túlságosan fájdalmas lenne-gondolta majd lágyan megérintette Demetri arcát.
-Sohasem akartál szabadon élni?Messze a Volturitól?
-A Volturi keze mindenhová elér.
-Ha ügyesen csinálod akkor nem-Demetri elakart fordulni de Cornelia kényszerítette rá, hogy továbbra is őt nézze.-Szabad lehetnél, azt csinálhatnál amit akarnál.Komolyan nem vágysz egy ilyen életre?
-Nem -hazudta.
-Én viszont igen.Mindig is szabadon éltem.Tudtam, hogy valahol a háttérben Aroék ott vannak de sohasem foglalkoztam ezzel-megnyalta a száját.-Ha most itt kell maradnom én abba beleörülök.Ezért is arra kérlek, sőt könyörgöm, segíts nekem megszökni.
-Nem lehet-mondta csüggedten-ha még akarnám se tudnék segíteni-kezét Corneliáéra tette majd levette az arcáról.Megfordult és elindult az ajtó felé.Mikor oda ért és kezét már a kilincsen pihentette Cornelia megszólalt:
-Látlak még?
-Nem tudom-válaszolta egy bánatos mosollyal a száján.
1987. március. 12.
Demetri azután a nap után újabb két napig Cornelia felé sem nézett.Nem azért mert megharagudott volna rá, vagy Aro nem akarta, hogy meglátogassa. Egyszerűen csak nem tudott újra a lány szemébe nézni.Belevésődött fejébe a szavak amik elhagyták az ajkát, újra meg újra átgondolta a beszélgetést.És tudta, hogy Corneliának igaza van.Igaza van a Volturival kapcsolatban és a legszívesebben segítene neki megszökni, de nem tehet semmit.
Még is ennek ellenére, 2 nap után újra felbukkant a ,,rab" szobájába.Órákon át beszélgettek, Demetri minden nap meglátogatta.Ahogy ma is.
Mindketten az ágyon ültek egymással szemben és Cornelia épp egy vicces történetet mesélt el a '60-as éveiből.
Demetri vidáman, szívből nevetett aminek láttán Cornelia is nevetni kezdett.A lány imádta nézni ahogy nevet, sokkal jobb látvány volt mint amikor bús komoran elmereng a semmibe.
Miután kinevették magukat csend telepedett a szobára. Cornelia az elmúlt napokba nem hozta fel, de most úgy érezte ideje újra megpróbálnia.
-Segíts nekem eltűnni innen-kérlelte.
-Tudod, hogy nem tehetem
-De te fontos ember vagy itt.Ha megmozgatnál pár szálat...-Cornelia némít habozott majd végig simított Demetri karján-bármit megtennék, hogy kijussak innen.
Demetri a karján lévő kézre pillantott majd a gazdájára.Mikor leesett neki, hogy Cornelia mire céloz felhúzta a jobb szemöldökét.
-Te komolyan képes lennél lefeküdni velem azért, hogy segítsek innen eltűnni?
-Hát....akár, ha nagyon muszáj-mondta kínosan.-Oké én nem vagyok ilyen, nem szoktam ilyet csinálni de...a jobb ügy érdekében-ismételte meg Demetri szavait majd kuncogni kezdett.
Demetri is nevetni kezdet, közben a fejét rázta.
-Sajnálom, de a bájaiddal sem vehetsz le a lábamról.Attól még, hogy mi szexelünk, nem fogsz tudni előbbre jutni a szabadsághoz.
-Azért próbálkozni szabad-mondta játékosan.
1987. március. 16.
Demetri szinte betörte az ajtót úgy lépett be a szobába.Amint megpillantotta Corneliát oda rohant hozzá.
-Mi az? Valami baj van?-kérdezte rémült tekintettel.
-Semmi baj, sőt ellenkezőleg.Ma kitudlak juttatni.
-Tessék?
-Aro, Caius és Marcus elmentek valami másik országba.Sok őrt magukkal vittek-hadarta-az épület ezen a felén most én vagyok a főnök. Igaz elég kockázatos, de szerintem kitudlak úgy juttatni, hogy senki ne vegyen észre.De sietnünk kell, pár óra és itthon vannak.
Cornelia kicsattant a boldogságtól a hír hallatán.Végre kijuthat innen, újra szabad lehet.Nagy ujjongásába megölelte Demetrit. Boldogan karolta át a nyakát amikor egyszer csak egy gondolat vettet véget boldogságának.
-Aro megöl ha megtudja, hogy segítettél nekem-húzódott pár centivel el tőle.
-Akkor úgy kell csinálnunk, hogy ne tudja meg-mosolygott.
-De...akkor se jöhet össze.Az ajtóm előtt őrök állnak.
-Nem állnak.Vagyis mostanság fognak lelépni.Fontosabb dolguk lesz az épület másik felén-kacsintott.
-Mit csináltál?
-Az legyen az én titkom.Most inkább azzal foglalkozz, hogy ki juss innen.
Cornelia az ajtóra pillantott, majd újra Demetri arcára nézett.És ahogy belepillantott azokba a szemekbe elhitte, hogy minden rendben lesz.
-Köszönöm-mondta majd megcsókolta.Hevesen tapadt a szája az ajkára. Demetri pedig visszacsókolt, keze most már a lány derekán pihent.Majd észbe kapott és egy kicsit eltolta magától.
-Mit csinálsz?Sietnünk kell-mondta fájó szívvel.
-Azt mondtad, hogy még az őrök az ajtóm előtt állnak és hogy Aroék csak órák múlva jönnek vissza.Szóval van bőven időnk-miközben beszélt Demetri köpenyét kigombolta és ledobta a földre.Már az ing gombjaival játszott.
-Ezt most azért csinálod, hogy megköszönd a segítségemet?
-Nem.Ezt azért csinálom hogy megköszönjem, hogy itt voltál velem és meghallgattál. És azért mert őrülten kívánlak-szeme csillogott a vágytól.Kigombolta az inget is ami most megmutatta Demetri szívdöglesztő izmos mellkasát. Cornelia keze végig siklót rajta, felfelé a vállához.
-Ebben az esetben udvariatlanság lenne ha vissza utasítanálak-zihálta.Segített Corneliának, kibújt korom fekete ingéből, majd magához vonta a lányt és szenvedélyesen megcsókolta. Keze szoknyája aljánál kezdett matatni, megragadta majd elkezdte felfelé húzni.Mikor Cornelia kibújt belőle Demetri ledobta a ruhadarabot a földre, keze újra a lány testén barangolt. Cornelia se perc alatt kigombolta Demetri nadrágját, lehúzta, a fiú kilépett belőle.
Demetri Corneliaval az ágyhoz araszolt majd az ágyra engedte. Ajka lesiklott a lány nyakára, csókolgatta, harapdálta.Keze melltartójára siklott amit egy rántással letépett róla.A melltartó tönkre ment, de Corneliat ez most nem érdekelte.Csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb magába érezze Demetrit.
Miközben szájával melleit becézgette, Demetri keze lesiklott a hasára, majd lejjebb és lejjebb míg végül keze eltűnt a bugyijában.
-Demetri-nyögött fel hangosan Cornelia. Testében szétáradt a vágy, nem tudott már gondolkodni.Egy hírtelen mozdulattal helyett cserélt Demetrivel, immár ő volt fölül.Egymásra vigyorogtak, majd Cornelia elkezdte csókolgatni a mellkasát és lassan haladt egyre lejjebb.Mikor az alsónadrágjához ért, nem vacakolt vele sokat egy pillanat alatt letépte róla, majd péniszét kezébe vette.Demetri egyre szaporábban szedte a levegőt, ha
ngosan szinte már állatiasan felnyögött amikor vesszeje elmerült Cornelia szájába.
Cornelia nyelte, szívta, nyelvével izgatta a péniszét. Demetri már zihált, és lihegett, ágyékát tolta előre.Majd egyszer csak belemarkolt a hajába és visszalökte maga alá .Lerántotta Corneliáról a bugyiját, az utolsó ruhadarabot ami közéjük állt. Demetri beférkőzött Cornelia két combja közé, kemény férfiassága a lány ágyékán pihent.Újra melleit kezdte el csókolgatni, mire Cornelia feljebb húzta a fejét, megcsókolta, felnyögött.
-Demetri, kérlek-kérlelte, nem akart tovább várni majd szétrobbant a vágytól.Amint kimondta ezeket a szavakat nem habozott tovább. Demetri lassan merült belé, egyre mélyebbre és mélyebbre. Aztán lassan kihúzta belőle magát, egy pillanatra megpihent a vaginája szájánál, majd váratlanul belé vágta, egy lendülettel, tövig, úgy, hogy Cornelia felkiáltott.De nem a fájdalomtól.Demetri elkezdet mozogni először lassan majd egyre gyorsabban. Cornelia az élvezett hevébe belemarkolt a fenekébe.A nyögések egyre intenzívebbek lettek, egyre hangosabbak. Demetri így döngölte kitartóan, egyenletes és hatékony ritmusban.
Míg végül egyszer csak Corneliara lecsapott az orgazmus, élesen, és váratlanul.Az egyik pillanatban még lökte vissza Demetri testének ritmusát, a másikban meg már átcsapott rajta az extázis, a gyönyör netovábbja.Körmeit belevájta az oldalába, felsikoltott.
Szinte ugyanabban a pillanatban Demetri is jött vele, hátravetett fejjel, kifeszült gerinccel.
Majd még egy csókot lehet Cornelia ajkára és ráhanyatlott.
Fél órával később...
Mindketten gyors felöltöztek, kiléptek a szobából.Az őrök ahogy Demetri ígérte tényleg nem voltak ott.Ahogy máshol sem.
Cornelia nem tudta elképzelni, hogy lehet ekkora mázlijuk, de épp Volterra sötét utcájára léptek ki és senki sem vette észre őket.
Demetri oda vezette egy autóhoz amit nem rég kötött el.
-Az autóba bent van a táskád ami nálad volt amikor behoztak.Menny egyenesen a reptére és tűnj el.
-Úgy lesz-kinyitotta a kocsi ajtaját-veled biztos minden rendben lesz?
-Igen, ne aggódj. Ne törd ezen a fejed, csak élvezd a szabadságot-mosolygott.
-Megígérem-két keze közé vette az arcát-hogy egyszer kihozlak innen és soha többé nem kell senki parancsát követned.Úgy élhetsz ahogy te akarsz.
-Úgy legyen-egy lágy csókot lehet a lány ajkára-de most már tényleg menj, Aro bármikor visszajöhet.
Cornelia elengedte, beszállt a kocsiba.
-Barátok?-kérdezte még mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Barátok-válaszolta mosolyogva.
-Majd becsukta a kocsi ajtót és elhajtott.Én pedig vissza mentem és úgy tettem mint ha nem tudnék semmiről-fejezte be meséjét Demetri. Pillantását elkapta az ablakról Lexi tekintettét kereste.
-Nos, őő váu-nyögte ki.
-Ez a mi különleges történetünk.Azóta barátok vagyunk és ha az egyikünk segítségre szorul akkor a másikunk segít neki.
-Aha, ezt így már magamtól is levágtam-nyelt egyet.-Bocsi csak ez most így hirtelen jött.Az nagy meglepetés volt, hogy te vagy a segítsége de hogy le is fekütettek....Ezt mostanában is szoktátok csinálni?
-Nem. Cornelia mesélt róla, hogy Jacobbal jár, hogy szereti.És ismered a szabályait ha szerelmes soha nem fekszik le mással.
-Nos igen, ez hülye kérdés volt, hisz így volt Chrissel is amikor Edwarddal járt.A szerelmet tényleg megbecsüli.De-gondolkozott el egy pillanatra-Chris és Garrett se szerelmesek belé.Mindkettő csak dug vele amikor Cornelia épp szabad préda.De te...veled mi a helyzet.
-Nem kell aggódnod-rázta meg a fejét-én sem vagyok belé szerelmes.Csak egy jó barátnak tartom, aki megért, aki meghallgat, akivel bármit megtudok beszélni és....akivel szexelek ha úgy adódik-nevetett.-Elmondtam a történetünket és nekem most már tényleg mennem kell.
-Persze meny csak.Én meg majd később felhívom Corneliát .Szólok neki, hogy betudsz juttatni.
Demetri biccentett majd elindult az ajtó felé.
-Demetri-szólt utána Lexi-még egy szóra.Mivel érted el, hogy az őrök az épület másik felében legyenek?
-Egyszerű-vonta meg a vállát-csináltam egy kis felfordulást, ők meg azt hitték, hogy van egy illetéktelen behatolónk.
-Ennyi?Azt hittem felrobbantottál valamit, vagy mit tudom én.
A férfi csak mosolygott majd mikor az ajtóhoz ért egy szó erejéig még vissza fordult:
-Mond meg neki, hogy üdvözlöm és hogy ne aggódjon. El lesz minden intézve...a jobb ügy érdekében-majd eltűnt.
-Átadom-suttogta Lexi mosolyogva az üres szobának.
