-El se tudod képzelni mennyire boldoggá tetté ezzel az egy szóval-szedte össze gondolatait- és bármibe szükséged van rám, itt vagyok.
Cornelia nem válaszolt csak halványan belemosolygott apja vállába.Ekkor a szobában lévő óra hangosan éjfélt ütött. Cornelia elhúzódott az ölelésből majd apjára nézett.
-Eltelt az egy hét-Carlisle először kérdő tekintettel nézett rá, majd a felismeréstől kirekedett a szeme. Letelt az az idő amiben Cornelia megegyezett Lexivel-Jó éjszakát-folytatta némi habozás után majd elindult a szobája felé.
Carlisle még mindig le volt döbbenve.Akármi is történt ő folyton úgy gondolta, hogy ha letelik az 1 hét Cornelia megöli és most ehelyett apának szólította. Carlislet boldogság töltötte el, gondolat menetét Cornelia szakította félbe aki gyors visszafordult.
-Majdnem elfelejtettem.Tudta, hogy vámpír vagy.
-Kicsoda?
-Anya.
Carlisle aprót bólintott, nagyon nem lepte meg a hír.
-Valahogy mindig is éreztem, hogy tudja-elmosolyodott.
Cornelia rámosolygott majd felment a szobájába magára hagyva az apját gondolataiba merülve.
Cornelia másnap reggel mikor felkelt a fürdőbe vette az irányt.Zuhanyzás után a tükör előtt állva, törülközőbe csavarba telefonon beszélt Lexivel.
-Szóval Chris elmegy, ezt mondjuk megértem, oda van az ilyen orvosi akármikért.De Garrett, ő miért megy vele?
-Van egy két elintézni valója Vegasban.
-Értem, és te is elmész-ezt kijelentésnek szánta, de Lexi így is válaszolt rá.
-Igen.Tudod elég unalmas ez a hely.Kell nekem egy kis buli egy kis izgalom.
-Hát izgalom mostanság itt is akad bőven.
-Igen tudom, éppen ezért szarul is érzem magam, hogy itt hagylak.De esküszöm ha rosszabbra fordulnak a dolgok vissza jövök és mi ketten szétrúgjuk annak a seggét aki neked ártani akar-kuncogott.
-Ez jól hangzik-nevetett-Elhihetett nekem is hiányoznak a bulik, koncertet is már nagyon régen adtam, de már majdnem 200 éve menekülök az Aroval kapcsolatos problémáim elől.Itt az ideje, hogy szembe nézzek velük-felsóhajtott-szóval addig is érezd jól magad és buliz helyettem is.
-Meglesz.Neked pedig sok sikert a titkokhoz..és...apucihoz-hangosan felnevetett.
-Tessék?Te beszéltél vele?
-Szia Cornelia-köszönt el majd letette.
Cornelia egy darabig telefonja készülékét nézte, majd ő is nevetésbe tört ki.
Cornelia immár felöltözve le ment a nappaliba ahol Cullenék is voltak.Cornelia elkapva a beszélgetést fonalát rájött, hogy Aro a téma.
-Lehet, hogy leáll-mondta Jasper.
-Nem hiszem, hogy így lenne. Aro most nagyon elemében van-felelte Carlisle.
-Mi lenne ha segítséget kérnénk?- kérdezte Emmett váratlanul.
-Mégis kitől?Senki sem segítenek, mindenki fél a Volturitól-érvelt Alice.
-Nem is a Volturi ellen kérnénk segítséget hanem csak Aro ellen.
-Te is tudod, hogy ha Arot támadjuk azzal a Volturit támadjuk-szólt közbe Rosalie-de ahogy Alice is kérdezte, mégis kitől tudnánk segítséget kérni?
-Blood Rippahtól-mondta egyszerűen Emmett.
-Nem-válaszolta hangosan Cornelia. Eddig csöndben hallgatta a többiek beszélgetését de e nevet meghalva közbe kellet szólnia.Félelem, aggodalom és harag tombolt benne.-Nem, ő nem segíthet nekünk.
-Miért nem? A híre és tettei brutálisak és legendásak.Vámpírok százai félnek tőle.
-Blood Rippah tényleg kegyetlen és a tetteinek nincs párja.Lehet, hogy segíteni is tudna nekünk de ezzel van egy két probléma-kezdte Edward.-Először is fogalmunk sincs, hogy hogyan néz ki, ha bárki valaha is tudta Blood Rippah megölte. Így elég nehéz lesz megtalálnunk.Másodszor pedig nem hinném, hogy segítene.Nem érdekli mások problémái, csak olyannal foglalkozik amivel ő is jól jár.
-Hát ha az neki nem elég, hogy Aro eltűnik a képből a Voltrui meg meginog...akkor valamit ajánljunk fel cserébe.Mindenkinek va...
-Elég-kiabálta Cornelia-Azt mondtam, hogy nem kérjük a segítségét és kész.Ez az én problémám szóval én döntök, és ezennel ezt a témát le is zárom-mondta majd elindult az ajtó felé, elakart tűnni a házból, nem akarta ezt tovább hallgatni.
Emmett kérdő és némi kárörvendő tekintettel nézett utána.
-Csak nem félsz tőle?-Corneliának a keze már a kilincsen volt.-Na várjunk, te már találkoztál vele?-kérdezte de ekkor Cornelia már kint volt a házból.Maga mögött még hallotta ahogy a Emmett utána szól de nem foglalkozott vele.Futni kezdett és eltűnt az erdőbe.
Két kopogás után már nyílt is az ajtó ami mögött egy fekete pólóban és egy farmer halászgatyában Jacob állt.
-Szia, zavarok?-kérdezte Cornelia mosolyogva.
-Te soha nem zavarsz-mosolygott ő is majd megfogta szerelme kezét és behúzta a házba.
-Billy nincs itthon?-kérdezte.
-Nincsen, átment Charliékhoz meccset nézni.Nekem nem volt kedvem , de így utólag örülök annak, hogy nem mentem-mondta vigyorogva.
Cornelia leült a nappaliba a kanapéra.
-És minek köszönhettem a látogatásodat?-ült le mellé Jacob.
De Cornelia nem válaszolt helyette közelebb hajolt hozzá és megcsókolta. Jacob visszacsókolt és átölelte a lány derekát.Csókjuk tele volt szenvedéllyel. Cornelia hallotta ahogy Jacob szíve egyre hevesebben ver amitől a lány még erőteljesebben kezdte csókolni a fiút, de hirtelen újra eszébe jutott a beszélgetés Cullenékkel és lassan kibontakozott a csókból. Jacob még mindig a lány derekát ölelve szerelme szemébe nézett.
-Mi a baj?
-Semmi.. én csak...-elfordult, de Jacob gyengéden az állánál fogva vissza fordította.
-Nekem bármit elmondhatsz.
Cornelia egy darabig Jacobot nézte és azon gondolkodott, hogy mit tegyen.Végül elmesélte neki a beszélgetést ami a Cullenházban történt.
-Megértem, hogy aggódsz azok alapján amit mondtál ez egy nagyon veszélyes vámpír lehet. De ha...
-Nincs de, Jacob, nincs de.Ezt ti nem érthetitek.
-Akkor mond el, hogy megértsük.Én melletted állok, de azt sem akarom, hogy bajod legyen és ha ez az egyetlen megoldás...
-Ez nem megoldás.Ha Blood Rippah előkerülne rengetegen halnának meg.Kegyetlen, brutális módon-mondta szinte suttogva.
-Emmett jól sejtette igaz?Tudod ki az, találkoztál már vele.
Cornelia csak némán maga elé bámult. Jacob mikor rájött, hogy választ nem kap tovább folytatta.
-És ha valahogy elérnénk, hogy ne tegye.Itt egy egész vérfarkas kordába tudnánk tartani.
-Ő neki nem lehet megmondani, hogy mit tegyen és mit ne.
-Cornelia....nem akarom megkérdőjelezni amit mondasz, de biztos vagy benne?
-Igen, biztos vagyok benne.Biztos vagyok benne, mert...-elhallgatott .Nem akarta, hogy Jacob vagy bárki más tudjon róla de ha ez az egyetlen megoldás, hogy ezt a témát többet ne emlegessék fel...-mert....mert....én vagyok Blood Rippah.
