+18, +18, +18
Gyorsan teltek a napok. Cornelia közben mindent elintézett.Megkapta az engedélyt a polgármestertől, a táncosai, sminkese, fodrásza, öltöztetője, zenekara épségbe megérkeztek Forksba.
Minden nap próbált, újra és újra megbeszélték a koncert menet rendjét.De a nagy szervezkedés mellett akadt ideje Jacobra és Cullenékre , és egy kis aggódásra is.
Amióta Lexitől elbúcsúzott egy párszor már fel hívta. Aggódót érte és nem akarta, hogy barátnőjének miatta bármi baja történjen.
-Ne aggodalmaskodj már annyit, minden rendben lesz-nyugtatgatta Lexi.-Demetri ma bejuttat.Én kicsit kutakodok, 2-3 óránál nem leszek tovább bent.Ahelyett, hogy miattam aggódsz inkább azon aggódj, hogy találjak is valamit.
-Azon is aggódom-egyik füléről a másikra tette a telefont-de te akkor is fontosabb vagy.De jó oké befejeztem.
-Azért.Most ne is foglalkozz ezzel, inkább pihenj készülj a holnapra.Hisz nagy napod lesz. Koncertet adsz...születésnapod lesz-halkan kuncogott.
-Ne is emlékeztess rá-forgatta a szemét.-Így is már azt ,,várom", hogy mikor bukkan fel Aro vagy az egyik csicskása hogy felköszöntsön.Vagy esetleg otthon nem vár rám az ajtó előtt a küszöbön egy szülinapi ajándék csomag tőle.
-Hát pedig valamelyikre biztos számíthatsz.Egyik születésnapodat se hagyta ki eddig.De hogy érted azt, hogy otthon?Mármint Horvátországban?Tudja, hogy most Cullenéknél laksz.
-Tudom, és én az otthon alatt azt értettem.
-Oké megint otthont mondtál itthon helyett. Ezek szerint nem otthon vagy?
-Nem.A ma estémet Jacobnál töltöm-hangjából öröm hallatszott.
-Szóval Jacobnál mi?-kérdezte olyan hangsúllyal amiből kilehetett hallani szavaiból, hogy mire gondol.
-Igen Jacobnál-beharapta a száját-de nem azért amiért te gondolod.
-Persze, persze.
-Lexi. Ha ezzel az a célod, hogy eltereld a gondolataimat, akkor közlöm veled, hogy nem sikerült.
-Hát majd Jacobnak az éjszaka alatt jobban fog menni az elterelés-nevettet-Úgyhogy nem is zavarok tovább.Szia-nyomta ki e telefont mielőtt Cornelia bármit is mondhatott volna.
-Ribanc-mondta Cornelia az elsötétülő telefonnak, majd szélesen elmosolyodott.
-Na, minden a terv szerint halad?-kérdezte a háta mögül Jacob.
-Igen-megfordult-eddig igen.
-Akkor jó-egy mosolyt vettet felé amitől Cornelianak egy pillanatra el állt a lélegzete, majd észbe kapott megrázta a fejét, Jacob ágyához lépdelt és leült rá.
A fiú helyett foglalt mellette.
-Ideges vagy a holnap miatt-nem kérdésnek szánta, de Cornelia rábólintott.-De nem a koncert az oka, igaz?
-Nem-rázta meg a fejét-azt már vagy ezerszer csináltam.Szó szerint.A szülinapom miatt vagyok ideges, hogy vajon Aro mivel rukkol elő idén.
-Lehet, hogy elfelejtette.Most is elmentek valami vámpír dolog miatt lehet, hogy ki is ment a fejéből a születésnapod.
-Az nem rá vallana.Nem is a szülinapomon van itt a hangsúly hanem azon amit eddig tett a szülinapjaimon.Minden évben emlékeztet rá nehogy véletlenül is elfelejtsem.Nem is ő lenne ha kihagyna egy alkalmat, hogy feltépje a múlt sebeit-miközben beszélt Jake szobájának ajtaját bámulta, majd lassan Jacob felé fordult.-És amik mostanság történtek, hogy megtudtam Carlisle az apám vagy, hogy Aro valami nagy dolgot tervez.Azon se csodálkoznék ha ezt a szülinapomat is emlékezetessé akarná tenni akárcsak az 5.-et vagy a 18.-at-hangjából szomorúság csengett.De arcán csak halványan derengtek a bánat jelei.Akár mennyire is fájt neki legbelül nem szerette kimutatni a külvilág felé, még szerelme Jacob előtt is próbálta tartani arcvonásait, nem akarta hogy gyengének lássa, nem akarta, hogy sajnálja.
-Hé-jobb kezével lágyan beletúrt szerelme hajába, fejét közelebb húzta.Neki támasztotta a fejét és belenézett a szemébe-inkább ne is gondolj rá, oké?Holnap koncertet adsz.Csak erre koncentrálj, nem akarom, hogy ilyeneken gondolkodj egész éjszaka.Ha kell segítek elterelni a gondolataidat.
Cornelia a mondat hallatán Lexi jutott eszébe mire mosoly jelent meg az ajkán.
-Mi az, mi olyan vicces?-kérdezte meglepődve Jacob.
-Semmi-rázta meg a fejét még mindig mosolyogva majd közelebb hajolt és megcsókolta a fiút.
Jacob pedig vissza csókolt, először gyengéden majd egyre vadabban.Keze ami még mindig Cornelia hajában pihent lesiklott a derekára és még közelebb húzta magához.Ekkor Cornelia egyik lábát átvetette Jaken, lovagló ülésben ráült és egy hirtelen mozdulattal mellkasánál fogva lenyomta az ágyra, miközben szájuk folyamatosan, szenvedélyesen összeforrt. Cornelia ajka lassan lesikolt Jacob nyakára azt kezdte becézgetni, majd váratlanul a levegőt kapkodva eltolta magát és felült.
-Sajnálom, elkapott a hév.Ne haragudj.
-Nem haragszom-ült fel ő is, majd Cornelia meglepetésére újra megcsókolta.Kigombolta a felsőjét, szája lecsúszott a kulcscsontjára.
-Még is mit csinálsz?-kérdezte Cornelia rekedtes hangon.
-És még azt hittem, hogy te vagy a tapasztalt-mondta nevetve a bőrébe amitől Corneliat kirázta a hideg.-Szerinted még is mit csinálok?-tette fel a kérdést játékosan miközben keze fekete csipke melltartójára vándorolt.
-Nem rég még azt mondtad, hogy nem állsz készen a szexre-mondta miközben Jacob lehámozta róla a blúzt.
-Tudom, és most se mondom azt-hanyatt döntötte, lekapta magáról a pólóját-de ez attól még nem jelenti azt, hogy nem kezdhetünk el szépen lassan haladni-ellenállhatatlan mosolyával az arcán rákacsintott amitől Cornelia elvörösödött volna ha képes lett volna rá.De az arcáról Jake még így is letudta olvasni, hogy zavarba hozta.-Nem hittem volna hogy valaha zavarba fogok tudni hozni egy vámpírt.
-Én nem is...-tiltakozott-én...-de további szavak helyett vámpír gyorsasággal helyett cserélt Jacobbal. Immár ő volt felül és Jake volt az akinek izmos háta az ágyon pihent. Cornelia ott folytatta a csókok sorozatát ahol pár perce abba hagyta, a nyakánál.Majd ment egyre lejjebb és lejjebb. Végig csókolta izmos mellkasát, szája mind a két mellbimbójánál egy pár percig elidőzött.
Jacob egyre hangosabban és szaporábban kezdte venni a levegőt, miközben Cornelia csók áradata már a kockás hasánál tartott.Mikor már a farmerja szélénél járt felnézett szerelmére. Jake őt nézte, szeméből szenvedélyes vágyat lehetett kiolvasni.
Cornelia vissza kúszott, szájon csókolta, kezével végig simított Jacob keményedő férfiasságán, melynek hatására a férfiből állatias nyögés tört ki ami beleveszett Cornelia ajkaiba.
Jacob keze sem tétlenkedett, Cornelia melltartójának kapcsával játszott, de akár hogy is rángatta nem sikerült neki amit eltervezett.
-Várj-váltak el ajkaik-segítek-mosolygott, majd hátra nyúlt és egy gyors mozdulattal kikapcsolta és levette a csipkés anyagot.
Egy pillanatra Jacob lélegzete elállt ahogy megpillantotta szerelme kerek melleit.
Mikor már újra tudott gondolkodni, felült és lágyan kezébe vette a bal mellét.Némi tétovázás után már nem csak kezével szájával is cirógatni kezdte. Cornelia halkan nyögdécselt, egész testén meleg, borzongás futott át.Kezével Jacob nadrágjának gombjával játszott, amit sec perc alatt sikerült kigombolni és letolnia a combjáig.Vissza lökte a fiút fekvő pozícióba és lerángatta róla a nadrágját.Majd hamar ő is ki lépett a szoknyájából.Lefeküdt mellé az ágyra, ajkával újra szerelme ajkát kereste.
A nyelvük lassú táncot járt a másikéval.
Cornelia újabb lassú csók hadjárat után, ismét Jacob ágyékánál járt.Megérintette a tetején a bokszert, majd Jacobra pillantott.
-Biztos ezt akarod?
-Mindennél jobban-rekedtes suttogás hagyta el az ajkait.
Cornelianak több se kellet, egy mozdulattal lehúzta róla a bokszert. Amint meglátta a férfiasságát önkéntelenül is megnyalta a száját, majd kezébe fogta és mélyen bekapta.Izgatta, bevetette minden türkjét és tapasztalatát amit az elmúlt évek alatt szerzett csak hogy kielégítse barátját.
Jacob már egyre közelebb került az extázishoz.Hallani lehetett egyre szaporább lélegzetén, az állatias nyögések egyre gyakoribb sorozatán.
-Cornelia-préselte ki a fogai közt.
Cornelia tovább munkálkodott, miközben ő is egyre jobban felizgult attól, hogy látta és hallotta, hogy szerelme mennyire élvezi amit csinál.
Végül Jacobot elérte az orgazmus, háta ívbe megfeszült, hangosan felkiáltott.Mikor véget ér Cornelia mellé mászott és az arcát fürkészte.
Jacob mikor magához tért a kábulatból szerelme felé nézett, rámosolygott.
-Ha ezt tudom, már előbb is benne lettem volna-Cornelia válaszkép csak mosolygott, mire Jake fölé mászott és megcsókolta.-Nehogy azt hidd, hogy te megúszod.
-Jake, nem musz...
-De én szeretném-fojtotta belé a szót egy csókkal-kiakarlak elégíteni-majd nem habozva tovább keze lassan lecsúszott a mellein át a hasán egészen a bugyija széléig.-Persze ha te is szeretnéd-szavak helyett a lány csak meg emelte csípőjét.
Jacob csókot lehelt az arcára, majd a nyakára, a vállára, kulcscsontjára végül a mellét kezdte ismét csókolgatni, miközben keze sem tétlenkedett, becsúszott a vékony anyag alá.
-Istenem, de nedves vagy-nyögte jobb mellébe. Cornelia is felnyögött ahogy megtalálta azt a bizonyos pontot.
Cornelianak már nem kellet sok, annyira fel volt izgulva, hogy mikor Jacob bedugta először egy majd két úját és lassan mozgatni kezdte, Pár pillanat alatt elérte az orgazmus.Meleg, remegés futott végig testén, halk sikítás hagyta el a száját, miközben Jacob hátába mélyesztette körmeit.
Jake egész végig szerelme arcát nézte, és büszkeség töltötte el hogy szerelmét sikerült eljuttatnia a csúcsra.
Cornelia becsukott szemmel élvezte még a mámor utóhatásai, amikor egyszer csak vér szag csapta meg az orrát.Szemei kipattantak, az illat forrását kezdte keresni.Rémület ült ki az arcára mikor meglátta, hogy Jacob hátáról kis patakocskákba folyik a vér.
-Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni.
Jacob megvonta a vállát.
-Ez semmiség, ne is foglalkozz vele.Nem okoztál vele fájdalmat és amúgy is, gyorsan gyógyulok-hogy megnyugtassa rá mosolygott.
A mosoly láttán aggodalma elszállt.De nem csak Jacob válla miatt. Lexinek igaza volt, Jacobnak sikerült elterelni a figyelmét.
Másnap reggel Cornelia mosolyogva, boldogan elbúcsúzott Jacobtól. Mennie kellet, készülnie kellet a délutáni koncertre.
Mielőtt elment volna Jacobal megbeszélték, hogy majd kezdés előtt 15 perccel ott találkoznak.Még egy gyors csókot váltottak, Jacob boldog születésnapot kívánt neki ,aztán Cornelia neki vágott az erdőnek.
Mikor haza ért kivételesen a ház üres volt.Gyorsan felfutott a szobájába, össze szedte a maradék cuccát ami még a koncertre kellet.Egy gyors üzenetet hagyott még Cullenéknek a nappaliba, majd beült az autójába és a koncert helyszíne felé vette az irányt.
Délután 5 óra 40 perc volt.Még 20 perc volt hátra a koncert kezdéséig. Cornelia izgatottan várta már, hogy elkezdhesse.Fejbe még gyors átfutotta a számok menetét, a tánc lépéseket, azt, hogy melyik számoknál kell átöltöznie.
-Cornelia-zökkentette ki gondolat menetéből egyik táncosa-itt van egy kisebb csoport téged keresnek.
-Enged csak be őket-mondta majd leült a kis öltözőjében lévő székre.
A táncosa biccentett egyet, majd az ajtót becsukva maga mögött kiment.Ekkor megszólalt a telefonja.Ahogy megpillantotta a kijelzőn az ismeretlen számot egy pillanatra ledermedt.
Miért is gondoltam, hogy megfeledkezik rólam-gondolta és felvette a telefont.
-Igen?-szólt bele.
-Cornelia, de jó hogy utol értelek-a vonal túlsó feléről Demetri izgatott hangját hallotta meg.
-Demetri, szia-könnyebbült meg-mi az, miért telefonálsz?Sikerült?
-Nem, épp ellenkezőleg. Aroék előbb tértek vissza és elkapták Lexit-hadarta idegességébe.
-Tessék?-Cornelia arcára félelem és értetlenség jött ki.Hallotta amit Demetri mondott de az agya egyszerűen nem volt képes felfogni.
-Aro elkapta Lexit, és most fogva tartja. Aro nagyon dühös amiért megszegted a szavad.Lexi nem mondta el, hogy neked is közöd van hozzá, de tisztán látszott Aro arcán, hogy ő ezzel tisztában van.
Cornelia némán meredt maga elé, emésztette a szavakat.Mondani akart valamit de semmi hang nem jött ki a torkán.
-Cornelia, ott vagy még?Figyelj tudom, hogy ez borzasztó hír, de nekem nehogy sokkot merj most kapni.Mint említettem Aro nagyon dühös és nála bármi elképzelhető.Az is lehet...az is lehet, hogy kivégezteti.
-Oda megyek-egy könny csepp gördült le az arcán-ahogy tudok indulok is.
-Rendben, várlak.
-Demetri-szólalt még meg mielőtt kinyomta volna a telefont-ugye rólad Aro nem tudd semmit?A te életed ugye nem forog veszélybe?
-Nem, rólam semmit se tud.Lexi nem árult el engem és én is óvatos voltam.
-Hála istennek-fújta ki remegve a levegőt.-Majd találkozunk-búcsúzott el és kinyomta a telefont.
Kinyílt az ajtó és Cullenék léptek be rajta és Jacob. Emmett és Jacob épp vitatkoztak valamin amikor meglátták, hogy Cornelia sír és ha egyáltalán lehetséges még sápadtabb mint szokott lenni.
-Cornelia, mi a baj?-vette észre lánya bánatát Carlisle. Letérdelt a szék mellé amin ült és megfogta a kezét.Cornelia az érintésre össze rándult, majd apja szemébe nézett.Szinte suttogva megszólalt, de a szobába így is mindenki hallotta jó hallásuknak köszönhetően.
-Nem lesz megtartva a koncert.
