10.fejezet

Egyszer minden kiderül...

Cornelia miután beszélt Aroval egyszerre felhívta Thomast, hogy küldesse érte a a magánrepülőjét. Szeretett volna minél előbb Olaszországba érni.
Sajnos csak 5 óra múlva érkezik meg a gépe.
Most mi a franc lesz.Végre megtudom, hogy ki az apám.Feltéve ha Aro nem ver át.Amit nála sose lehet tudni -gondolta Cornelia miközben fel-le járkált a szobájában.
Közben Lexit is felhívta telefonon.Sok hozzáfűznie nem volt.Csak annyit kért Corneliától, hogy bárhogy is lesz, ne döntsön elhamarkodottan és, hogy vigyázzon Aroval.
Christ is felhívta. Ő is a legjobb barátjai közé tartozott. Bár vele kicsit másabb volt a kapcsolata mint Lexivel. Néha szexeltek, akárcsak másik barátjával Garrettel.
Miután Cornelia átváltozott rá 1 hétre találkozott Chris-sel.Ő segített neki abban, hogy hogyan uralkodjon a szomján.És ő volt az aki kiderített róla ezt azt.Mint például, hogy gyereket szülhet.
Chris amolyan orvos, tudós féle volt.
Chris is ugyan azt mondta neki mint Lexi. Ismerte Corneliát, tudta, hogy hamar elveszíti a fejét.Megbeszélte vele, hogy összeszedi Garrettet és felé néznek.Ha minden jól megy holnapra ott vannak. Cornelia leakarta beszélni, de Chris nem engedett.
Cornelia elbeszélgette az időt.Egy óra múlva itt a gépe.Felkapta magára bőrdzsekijét és lerohant a nappaliba.
Mikor leért Edwardot pillantotta meg a kanapén ülve.
-Szia.
-Szia-lepődött meg Edward- mi az végre kimozdulsz a szobádból? Azt hittem egész nap bent leszel.Azért ennyire nem vagyok szörnyű társaság-mosolygott rá Edward.
-Ja,őőő nem miattad... én csak -szedte össze magát- gondolkodtam,  elkellet intéznem néhány hívást. Utazáshoz meg ilyenek.
-Tessék?-lepődőt meg-máris elmész?Azt hittem hetekig itt maradsz még- állt fel Edward csalódottan.
-Igen.És maradok is.Mert vissza jövök.Csak elkel ugranom Olaszországba.De holnapra már újra itt leszek. És ígérem ha  visszajöttem nem szabadulsz tőlem.Hallanom kell a sztoriidat az elmúlt 80 évről- mosolygott rá Cornelia biztatóan.
-Reméltem is.De mi dolgod van Olaszországban?- kérdezte.
-Aro hajnalba felhívott.Azt mondta hajlandó végre elárulni, hogy ki az apám.
Edward nem találta a szavakat.
-A gépem hamarosan megérkezik úgy hogy mennem kell.
-Persze-találta meg hangját- menny csak.Gondolom majd úgyis mesélsz ha vissza jöttél.
-Hát persze. Akkor szia.
-Szia.
Cornelia  elindult a garázsba, beszállt az autójába és elindult a repülőtérre...

Újabb unalmas órák  után Cornelia végre megérkezett.Az egészben csak az az egy volt jó, hogy a repülőn egy díszdobozba ott várta a nyaklánca.Ami most már a nyakában lógott.El ne felejtse megköszöni Thomasnak.
Az egész repülő út alatt görcsben állt a gyomra.De most végre ott állt a Volturi ,,házában" Gianna asztala előtt és várt. Várta, hogy bejelentsék itt van. Gianna nem siette el a dolgot.
Mikor vagy már 10 perce ott állt és várt, egyszer csak Giannat pillantotta meg Demetrivel  az oldalán. Gianna helyett foglalt az asztalánál, Demetri pedig megállt Cornelia előtt.
-Helló szépségem. Aro fogad téged -mosolygott rá gonoszan.
-Na végre-a köszönést mellőzte- azt hittem itt öregszem meg.Aro nem kapkodta el.
-A várakozásért a bocsánatodat kéri.Még volt egy kis dolga.De akkor induljunk is -válaszolta, majd elindult.Cornelia követte.
Elindultak egy hosszú boltíves folyosón, amit szintén egy ugyan olyan folyosó követte. A folyosók egyformák voltak.Az ablakokat vörös függönyök takarták, más tárgy nem is volt a folyósokon. De a falak csodálatosan voltak kidolgozva.  Bonyolult, szép mintákkal volt tele. Egyszer csak megálltak egy lift előtt. Amit már Demetri hívott is, és ami hangos csengéssel kinyitotta az ajtaját.
Mindketten beszálltak, majd lefelé vették az irányt.
-Kiderítettél valamit?-kérdezte Demetri. A lift ajtót bámulta, úgy beszélt hozzá.
-Nem-válaszolta egyszerűen.Ő se nézett rá.
-Azt hittem ezért vagy itt.
-Ez más, személyes ügy.
-Szóval személyes-érezni lehetett  a hangján, hogy nem örül neki, hogy nem tudhatja.
-Te mondtad, hogy nem akarsz belekeveredni a dolgainkba Aroval.Csak téged védelek-fordult felé Cornelia.
-Hát persze- Demetri ránézett- Cullenék?
-Elmondtam nekik amit mondtál.De ne aggódj, azt nem tudják, hogy tőled tudom.
-Helyes-mondta végszóként, pont mikor megállt a lift és kinyílt az ajtó.
Kiléptek a liftből majd egy nagy, barna  ajtó felé vették az irányt.
Az ajtó nehéznek tűnt,de Demetri könnyedén kinyitotta  majd belépett rajta. Cornelia is ezt tette némi habozás után.
Mikor belépett egyszerre Arot pillantotta meg.A trónján ült. Mellette Jane  állt aki hideg tekintettel öt nézte.
Aro jobbján a mindig nyugodt Marcus ült.A másik oldalon pedig a forró fejű Caius.
A terembe még ott volt Jane  testvére Alec és a másik testőr Felix is.
-Cornelia. Örülök, hogy újra látlak.Már nagyon vártalak-köszöntötte Aro.
-Részemről....dögölj meg-válaszolta álszent mosollyal.
-Egy kicsit több tiszteletet- indult el Jane .Lelépet a lépcsőkön ami a székekhez vezetett.Majd pár méterel Cornelia előtt megállt.
-Látom még mindig Aro ölebe vagy.Tudod ez elég szánalmas -húzta Jane agyát- Szerintem változtass.Ettől csak egy begyöpösödött picsa vagy, és valljuk be  nem áll jól.
Jane  összeszorított szájjal, dühösen meredt rá. Bevetette képességét.

-Ugyan Jane, ne erőlködj, csak megárt.Tudod jól, hogy a képességed nem hat rám-felemelte a kezét,ujjainak vége meggyulladtak- veled ellentétben én viszont nagyon is jól tudom használni ellened a képességem.
Alec és Felix tettek egy lépést.
-Nyugalom-intette le őket Aro- ma este nem lesz itt harc.Igaz Cornelia?
Leengedte a kezét.
-Persze, hogy nem.Ma nem azért jöttem, hogy gyilkoljak-válaszolta lazán.
-Most megszeretnék kérni mindenkit, hogy hagyjon magamra Corneliával-Caius és Marcus felé fordult- titeket is.
-Még is mi az amit nem tudhatunk?-háborodott fel Caius.
-Ezt ne most. Corneliával személyes ügyünk van.De ha esetleg azon aggódsz, hogy ellened tervezünk valamit, megnyugtatlak, hogy szó sincs ilyesmiről.
-Ilyen meg se fordult a fejében,igaz Caius?-szólalt meg Marcus.
-Hát persze, hogy nem.-válaszolta gúnyosan, majd felállt és Marcusal a nyomában elindult kifelé.
A többiek követék őket. Jane zárta a sort.Mielőtt kilépet volna az ajtón Cornelia még utána szólt.
-Nagyon feszültnek tűnsz Jane. Egy dugás segítene.- vágta hozzá fülig érő szájjal.
-Te kis...
-Jane- vágott közbe Aro.
Jane szó nélkül,dühöngve kilépett az ajtón majd becsapta.
Cornelia önelégült mosollyal Aro felé fordult.Lehervadt a mosoly az arcáról.
Aro felállt és elindult Cornelia felé, miközben folyamatosan őt nézte.
-Nos, itt vagyok.Térjünk a lényegre.Ki az apám?-nem köntörfalazott.
-Csak így bele a közepébe.. Ez is az amit annyira szeretek benned- oda ért Corneliához. Pár lépéssel előtte állt meg.
-Hagyjuk a rizsát.Csak bökd ki, hogy ki az apám.
-Gyönyörű vagy -hízelgett neki- és nagyon okos is.Ezért nem is értem, hogy nem jöttél rá magadtól.
-Aro...- Cornelia kezdett türelmetlen lenni.
-Tudod ez még talán vicces is. Majdnem hogy ott volt végig előtted és te sose jöttél rá.
-Micsoda?Ezek szerint már régóta ismerem?-hüledezett.
-Nem.Ez kicsit bonyolult.Ezért is mondtam, hogy majdnem hogy. Ha elmondtam a nevét majd úgyis megérted.
-Akkor végre nyögd már ki-mondta most már hangosabban.
-Biztos, hogy tudni akarod? Lehet, hogy sokkal jobb lenne neked, ha nem tudnád - húzta az idegeit.
-Ki az apám?
-Mert ha most elmondom.Akkor a sok emlék újra előjön.A gyűlölet elönti az agyad, nem fogsz tudni másra gondolni csak, hogy megöld az apád.
-Az isten szerelmére, ki az apám?-kérdezte most már üvöltve
.-Carlisle Cullen- válaszolta nyugodt hangon miközben Cornelia arckifejezését figyelte.
-Tessék?-kérdezte megrökönyödve.