8.fejezet

Emlékek a múltból

Cornelia elköszönt ,majd letette a telefont.Nem akarta , hogy Lexi tovább faggassa. Majd idejében megtud mindent.
Odalépett  az ágyhoz, amire már kikészítette a ruháját.Egy lila pántnélküli top,csőszárú farmernadrág,fekete zokni és egy sport cipő.Divatos,szexi de még is visszafogott.
Akkor öltözünk fel,aztán kezdek magammal valamit-gondolta Cornelia.
Kioldotta köntösét ,majd levette és ledobta a földre . Csak egy szexi, fekete ,pántnélküli melltartó volt rajta ,meg a hozzá tartozó bugyi.

-Akkor mehetünk?-Kérdezte Alice Bellától.
-Igen,persze- válaszolta majd elindult Cullenék garázsa felé.
Edward utána kapott.
-Bella megértem ha dühös vagy amiért nem szóltam Cor....
-Ezt most ne Edward-szakította félbe- nem szeretnék úgy elmenni vásárolni, hogy előtte mi veszekszünk.Majd megbeszéljük később- válaszolta majd Alice-szel a nyomában kiment a szobából.
Francba,segítség kell-gondolta Edward csalódottan, majd egy szempillantás alatt Cornelia szobájának ajtaja előtt termett.Azzal a lendülettel be is nyitott.
-Cornelia beszélhetnénk...-  a szava elakadt amikor megpillantotta Corneliát. Aki egy száll fehérneműben,mosolyogva nézte őt.

1927
Cornelia egy száll semmiben állt a szobájában.Éppen az esti bálra készülődött ,amikor hirtelen Edward lépett be. Cornelia egy pillanatra megmerevedett,majd a kezébe akadó első ruhadarabot maga elé kapta.
-Mr.Cullen nem tanították meg magának ,hogy mielőtt belép valahova kopogjon?-kérdezte felháborodva.
Edward zavarba jött,gyors másfelé kapta tekintetét.
-Elnézést Ms. Montez. Tényleg kopognom kellett volna ,én csak annyira izgatott voltam a kérdés miatt amit fel szeretnék tenni Önnek , hogy nem is gondolkoztam.Sajnálom.
Cornelia egy pillanatra elgondolkodott ,hogy kiküldje e a szobából.De furdalta a kíváncsiság ,hogy Edward mit akarhat.
-Rendben, megbocsátok.- oldódott fel-  mi lenne a kérdése hozzám?
-Azon gondolkodtam ,hogy esetleg lehetnék e  a kísérője a ma esti bálon.

Cornelia elmosolyodott az emlékre.
-Mr. Cullen látom még mindig nem tanult meg kopogni.-vigyorgott rá.
Edward mosolyogva válaszolt.
-Tényleg ideje lesz ha megtanulom végre.
-És mért törted rám az ajtót ismét, gondolom nem egy bálra szeretnél elhívni.
-Nem-vigyorgott- de úgy emlékszem múltkor bejött,hisz igent mondtál.
-Mégsem mehettem egyedül-lépett előre Cornelia kacarászva.
-Ááá,rendben ezt megjegyeztem-felnevetett.-Csak azért jöttem-tért rá a lényegre- , hogy a lenti dolgokat megbeszéljük.
-Áhá,tudod nem én vagyok a barátnőd ,nem nekem tartozol magyarázattal.
-Igen, tudom.Nem is azért jöttem-közelebb lépett Corneliához,már csak két lépés választotta el őket.- azért jöttem ,hogy megkérjelek segíts nekem Bellánál.Beszélj vele.
-Beszéljek vele? Tudod nem sok jó sül ki belőle ha az ex és a barátnő beszélgetnek a pasiról-húzta el a száját.
-Akkor mit tanácsolsz?Mit csináljak?
-Hagyd egy pár napig ,had gondolja át amit hallott. Aztán ülj le vele beszélni. Akárhogy csűröd ,csavaród más lehetőség nincs.Bella okos lány,biztos nem fog nagy ügyet csinálni belőle-közelebb lépet hozzá és megérintette a karját-Ne aggódj,nem lesz semmi baj.
-Kösz Cornelia- mosolygott rá hálásan.
Csönd telepedett a szobára.Csendben álltak egymással szemben egy karnyújtásnyira miközben egymás szemébe néztek. Közel de még is távol -gondolta Cornelia.
-Ha csak ennyit akartál,bocsi de most megyek-törte meg a csendet Cornelia- láttam ,hogy a hűtőtök üres,mondjuk ez egy vámpír házban nem is olyan fura.De mint tudod én eszek,szóval   bevásárolok.Ha persze nem baj ,hogy használom a hűtőtök,szekrényetek.
-Nem ,nem baj.Nyugodtan érezd magad otthon.
-Köszi.Majd később még beszélünk.
-Persze. Szia.-válaszolta Edwrad.Kilépett a szobából,majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Szia-köszönt a csukott ajtónak Cornelia.
Cornelia egész nap elvolt vásárolni.Sok mindent vett,megebédelt.Mire begurult Cullenék háza elé ,már est 6 óra volt.Kiszállt a zacskókkal a kezében ,majd bement a konyhába és kipakolt.Miután végzett csinált magának forró csokit.
Lépteket halott közeledni.Bögrével a kezében megfordult. Carlisle volt az.
-Szia-köszönt neki.
-Szia.Edward mondta ,hogy vásárolni mentél.-lépet mellé ,majd neki támaszkodott a konyhapultnak.
-Igen, nem muszáj ennem de valahogy jól esik ha ehetek.
-Értem-mosolygott rá-és mi jót iszol?
-Forró csokit.2 pillecukorral ,tejszínhabbal a tetején.
-Ááá szóval ez specialitás-nevetett fel Carlisle.
-Valami olyasmi.Gyerekoromban az anyukám mindig így készítette nekem.Igaz akkor kicsit másabb voltak a belevalók.De valami ehhez hasonló volt.- mosolygott bánatosan.
-Tudom régen volt de sajnálom. Ha nem veszed tolakodásnak ,hogy halt meg? Vagy miután vámpírrá változtál nem találkoztál vele?
Még egy emlék,még egy fájdalmas seb a szívén.
-Nem láttam miután vámpír lettem.De nem azért mert nem akartam ,hogy így lásson,hanem mert már 5 éves koromban meghalt.
-Ooo. Bocsáss meg én..
-Semmi baj-szakította félbe-nem tudhattad. De például ez is az egyik oka amiért utálom Arot és az apámat.Ugyanis Aro ölte meg  anyámat.
Carlisle bánatosan nézet Corneliára.Sajnálta szegényt.
-Szóval Aro már gyerekkorod óta rád szállt?
-Igen,már gyerekkorom óta.-könnyek jelentek meg a szemében.Legszívesebben Carlisle nyakába borult volna és csak bőgött volna-Ráadásul az egészet végig néztem.
-Tessék?
Cornelia sóhajtott egyet.
- Az 5. születésnapom volt.Este fele járt már .A szobámba voltunk,anya oda adta az ajándékát.Egy csoda szép nyakláncot,amit még az apám adott neki. Azóta is imádom- elmerült az emlékekbe- Majd befektet az ágyba,adott egy puszit és boldog születésnapot kívánt. Miután kiment a szobából  pár perc elteltével halottam ,hogy valakik vitatkoznak a szomszéd szobában.Kíváncsi voltam ,így hát kimentem a folyosóra az ajtó elé, ami résnyire nyitva volt és benéztem.Anyámat láttam vitatkozni egy férfival.Mint később kiderül Aro volt az.Hogy min veszekedtek azt nem tudom,nem emlékszek rá mint mondtak.Csak arra ,hogy Aro egyszer csak magához rántotta az anyámat és kiszívta a vérét.Megölte.- a hangja megcsuklott.Abba hagyta a mesélést.Egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Sajnálom ,hogy felzaklattalak,nem akartam-megérintette a karját.
-Nem ,semmi baj-törölgette a szemét-nem kell bocsánatot kérned.
-Ezek után már főleg értem mért utálod Arot.

-Hát igen, és persze az apámat.Hisz Aro miatta szállt egyáltalán rá a családunkra.
-Szóval amit mondtál nekünk tegnap,hogy ha megtalálod megölöd.Azt komolyan mondtad?-kérdezte.
-A legkomolyabban.Anyámnak a sírjánál megígértem ,hogy megfogom ölni az apámat.És én amit megígérek azt mindig betartom.

7.fejezet

Családi örökség

Cornelia miután hazaért egyszerre ágyba feküdt és elaludt.Jó régen volt már az utolsó alkalom.Álmatlanul aludta át az éjszakát.
Másnap reggel telefonja csörgésére ébredt fel. Álmosan nyúlt a telefonjához.Horvátországi otthonából hívták.
-Mi a francot akarnak reggel 7 órakor?
Felvette a telefont ,majd morcosan beleszólt:
-Igen?
-Jó reggelt Cornelia. Mr. Andrews vagyok. Zavarok?
Thomas Andrwes Cornelia úgy mond szolgálója volt.Bár Cornelia barátként tekintett rá.
Még az 1800 as években mikor ember volt Thomas szolgálta a királyi családot. Cornelia miután vámpírrá változott egy ideig nem látta.De aztán az 1900 évek elején ismét találkozott vele.Őt is átváltoztatták. Onnantól kezdve Thomas újra ,,szolgálta" őt. Cornelia mondta neki ,hogy erre semmi szükség,az már régen volt. De Mr.Andrews ettől volt boldog.Így hát ráhagyta.
-Aludtam,de mindegy.Egyszer úgyis elkellet kezdenem ezt a napot.
-Sajnálom ,hogy felébresztettem ,de ön mondta ,hogy feltétlenül hívjam fel, ha megjavították a nyakláncát.
-Kész is van?-Ült fel izgatottan az ágyában.
-Igen,ma reggel mentem el érte az ékszerészhez.Gondoltam megkérdezem ,hogy  érte jön e vagy elküldjem postán.
-Hát...- egy pillanatra elgondolkozott- tudja mit, majd meglesz ha hazamegyek .Otthon megvár.-mondta Cornelia  fájó szívvel.
Még az 5. szülinapjára kapta azt a nyakláncot édesanyától, mielőtt meghalt. Az édesanya az apjától kapta, de attól még ő imádta.Nem foglalkozott azzal, hogy egyszer a szemét apjáé volt. Folyton azt hordta ,sose vette le.
-Rendben.Addig is biztonságos helyre teszem.
-Oké .köszönöm.
-Viszlát Cornelia.
-Viszlát.- köszönt el majd kinyomta a telefont.Ledobta az ágyra ,majd felkelt és be ment a fürdőszobába.

Bella begurult  furgonjával Cullenék kocsifelhajtójára.
Bella megbeszélte Alic-szel ,hogy reggel 8 ra átjön, hogy aztán együtt elmenjenek ajándékot venni Charlienak.
1 hét múlva itt van az apja szülinapja ,és még fogalma se volt róla mit vegyen neki. Ezért kérte Alice segítségét. Alice ragaszkodott a reggeli találkához ,mondván lehet több órán keresztül is eltarthat a vásárlás.Remélte ,hogy nem.
Bella leparkolt ,majd kiszállt a kocsiból. Felsétált a lépcsőn a bejárati ajtóhoz majd bekopogott.
Eltelt egy két perc ,majd Bella ismét bekopogott.
Nem értette ,hogy Alice mért nem nyit már ajtót.Bella ránézet az órájára. 08:02. Pontosan érkezett,akkor hol van Alice,vagy a többiek...
-Szia.Kit keresel?-köszönt neki egy ismeretlen hang.
Bella felnézett az órájáról. Előtte a nyitott üvegajtóban egy ismeretlen vámpír lányt állt, akin egy rózsaszín köntös és egy fehér papucs volt.
-Szia.Én..öö Alichez jöttem.
-Neki és Cullenéknek dolguk van ,de szerintem mindjárt itt vannak.
-Oké, rendben.-biztos vadászni mentek-ne vedd tolakodásnak de te ki vagy?
-Óó,bocsi...Cornelia vagyok.Edward barátja.És te?
-Bella. Edward barátnője.
-Bella...az a Bella. Váu őrülök ,hogy megismerhetlek.-mosolygott Cornelia.-Sokat hallottam már rólad.-megfogta a kezét.-De gyere be, ne ott kint ácsorogjunk.
Bementek a nappaliba.Bella leült a kanapéra ,Cornelia pedig vele szemben foglalt helyet a fotelban.
-Hát örülök ,hogy örülsz-jött zavarba Bella-szóval te Edward barátja vagy.És honnan ismered?
-Hát....úgy 80 évvel ezelőtt együtt jártunk.
Bella egy pillanatra lefagyott.Edward sose mesélt neki Corneliáról, Ms. Szuper bombanőről.Ugyan
is bár Bella mikor meglátta akkor is szépnek találta,de most hogy megtudta Edwarddal járt, feltört benne a féltékeny kis manó és úgy gondolta ,hogy a csaj csoda szép, a nyomába se érhet.
-Hé Bella-csettingetett Cornelia.-Itt vagy még?Minden oké?
-Mi..igen,persze.Csak egy pillanatra elgondolkodtam.
-Áhh. Sejtem is min.De nyugi nem kell aggódnod. Edwarddal mi már csak barátok vagyunk.
-Hát persze -villantott egy erőltettet mosolyt Bella.
Ekkor érkeztek meg Cullenék.Alice  egyszerre odalépet Bellához.
-Szia.Bocsi kicsit megcsúsztam,de már mehetünk is.
-Semmi baj.Addig elbeszélgettem Corneliával..volt témánk
Edward elindult Bella felé ,hogy köszöntse ,de hirtelen megállt Alice mellet és Corneliára meredt.
-Jaj ,ne néz már így- állt fel Cornelia majd Edward elé lépett.- Az a te sarad lesz ,hogy nem meséltél neki rólam.De mi viszont tisztáztuk ,hogy veled csak barátok vagyunk.
Cornelia megérintette Edward vállát, majd hátra felé elindult a szobájába.
-Amúgy is, te túl jó vagy nekem.-Kacsintott rá Cornelia majd eltűnt.

Cornelia pont akkor lépett be a szobájába ,amikor megszólalt a telefonja.Odalépett az ágyához ,megnézte ki keresi ,majd felvette.
-Szia ribanc.-köszönt mosolyogva.
-Te is hiányoztál.- szólt bele egy női hang a telefon másik felén.Lehetett hallani a hangján ,hogy ő is vigyorog.
-3  napja láttalak utoljára Lexi ,és már telefonálsz?
Lexi Cornelia legjobb barátnője volt. 1840- ben találkoztak egy bálon.Elkezdtek beszélgetni és megkedvelték egymást.Imponált nekik,hogy ugyan úgy leszarnak mindent.És még rengeteg közös tulajdonságot fedeztek fel egymásban.
-Gondoltam megkérdezem, nem e romboltad le még Forksot.-nevettet Lexi.
-Ha ha ha. Ez aztán nagyon muszáj volt.
-Na ná. Hisz ismersz .És amúgy mi a helyzet?A szépfiúd meg van?
-Igen , és köszöni jól van.Sőt nagyon jól.
-Mért van  az érzésem ,hogy neked ez  nem jó?
-Nincs ilyenről szó...Csak ma megismertem a barátnőjét,Bellát.
-És mi ebben a meglepő.Tudtad ,hogy van csaja.
-Ja.....
Pár percig csak a csendet lehetett hallani.
-Óóó ne ,te most gondolkodsz. Mond hogy nem fogsz hülyeséget csinálni......Cornelia-szólongatta Lexi.-Cornelia.....ajh,hülyeséget fogsz csinálni.-sóhajtott egyet.
-Talált.Hülyeséget fogok csinálni.-válaszolta.

Blogom trailere :D Remélem tetszik

6. fejezet

Különös találkozás

Cornelia kilépett a házból és az erdő felé vette az irányt. Szüksége volt egy kis levegőre , egy kis magányra.Minél beljebb akart menni az erdőbe, így hát szélsebesen elkezdett futni.Csak futott és futott, elakarta felejteni a múltat. Próbálta másra terelni  a gondolatait .
Cullenék arcán látszott a megértés mikor bejelentette, hogy szüksége van egy kis friss levegőre. Ezért Cornelia hálás is volt nekik.Később még biztos kérdezősködnek majd , és Cornelia szívesen is válaszol. De előtte mindenképp kell egy kis csend , hogy a múlt sebeit feldolgozhassa. Nem fájt már úgy mint régen , de ez akkor se tartozott a kedvenc emlékei közé.Sírni nem fog emiatt, de akkor se akarta hogy Cullenék lássák ahogy szomorkodik. Nem szerette ha gyengének látták.
Ahogy száguldva átfutott az erdőn gondolataiba merülve , egyszer csak egy fura illat csapta meg az orrát.Hirtelen megállt és körbe szimatolt.Az illat nem volt bántó csak különös.
Ahogy körbekémlelt észrevette az erdőn áthaladó patakot.A határ vonalat amiről Carlisle beszélt neki.
-Ilyen lenne a vérfarkasok illata?- Tűnődött el hangosan Cornelia   szaglászva.
-Hát attól függ milyen illatra gondolsz.-lépett elő a fák közül Jacob.
Cornelia közelebb ment a patak széléhez.Jól megnézte magának a fiút. Fekete,rövid haj.Meleg,barna szemek.Fekete póló ami alatt csak úgy dagadtak az izmok,és egy egyszerű farmernadrág.De a legérdekesebb hogy nem volt rajta cipő.
Cornelia felhúzta a bal szemöldökét, hát ilyen lenne egy vérfarkas.Érdekes.
-Hát nem zavaró ,de azért kicsit fúra.Mért milyen illatot kéne éreznem?-kérdezte Cornelia.
-Hát általában a vámpíroknak nagyon kellemetlen az illatunk.
-ÁÁá ilyen gyorsan levetted hogy vámpír vagyok?
-Vérfarkas ösztön.-válaszolta,és bár nem akarta önkéntelenül is elmosolyodott.
-Hát, én kicsit más vagyok-mosolygott vissza .-Amúgy Corneliának hívnak.Téged?
-Jacob.- El se hitte hogy nekiállt csevegni egy vámpírral.- Persze,minden vámpír ezt mondja, de mind ugyan olyan.
Cornelia inkább ráhagyta ,ma már egyszer elkellet mesélnie hogy mi is ő valójában.Valahogy nem volt kedve újra elregélni.
-És átutazóban ,vagy Cullenék egyik barátja vagy?-érdeklődőt Jacob.
-Edward barátja vagyok, de nyugi ismertették a szabályokat.Nem kell aggódni,jó kislány leszek.-válaszolta kacérkodva Cornelia.
-Áááá szóval Edwardé.És hogy,hogy  ide kint vagy és nem vele beszélgetsz?
-Legyen annyi elég hogy szükségem volt egy kis friss levegőre.-válaszolta.-És te?
-Én...csak sétáltam egyet.De azt nem  gondoltam volna ,hogy belebotlok egy vámpírba.
-Hmm...és ez ekkora nagy baj lenne?
-Hát,Cullenékkel úgymond jóba vagyunk, de azért nem árt óvatosnak  lenni az új jövevényekkel.
-Megnyugodhatsz.Nem harapok.-vigyorgott Cornelia.
Jake vissza vigyorgott rá.Kivillantak fehér fogai.
-Vagy akkor  ismerjük meg egymást jobban.-javasolta Cornelia-Szeretek énekelni,bulizni...imádóm a Simpson családot....-hangosan felnevetett.
-Igen egész jó ,rajzfilm-nevetett vele együtt Jacob.-egyéb fontos tudnivalók?
-Lenne még egy pár...-ekkor egy farkas üvöltést hallottak a közelben.-De gondolom ez azt jelenti ,hogy menned kell.
-Igen,hívnak a többiek.De ha gondolod legközelebb szívesen meghallgatom még azt a pár dolgot.
-Oké, gondolom amíg itt vagyok biztos össze futunk.
-Biztos.Hát akkor szia.-búcsúzott el tőle Jacob majd megfordult.
-Szia Jacob. Kösz ,hogy feldobtad a kedvem.-Cornelia is elindult.
-Tessék?-fordult vissza Jake.
-Semmi-mosolygott Cornelia ,majd eltűnt a fák között.
Ez fura volt, gondolta Jacob.
Elindult haza felé,várták már a többiek.Közben Cornelián gondolkozott.
Érdekes egy lány.És be kellet látni egész csinos is .De akkor is egy vámpír. Jake máskor ha találkozik egy vámpírral általában előbb cselekszik,utána kérdez.Remélte Cornelia tényleg nem fog galibát okozni.De hisz ő mondta ,hogy nem harap.
Jacob újra elmosolyodott.
Miközben ezen gondolkodott
hazaért.Egyedül Seth állt kint a ház előtt.
-Szia Seth.-ment oda hozzá.
-Szia.Jó ,hogy végre itt vagy.Paul már mérgelődik,menne haza,eléggé elfáradt ma.
-ÓÓÓ még a végén megsajnálom.
-Gondolom-mosolygott Seth.-Billy mondta ,hogy sétálni mentél.
-Ja,hát elég érdekes volt.-felelte Jacob majd belépett a házba.

5.Fejezet

1822.

Nagy csönd telepedett a szobára. Csak a nappaliban lévő álló óra kattogását lehetett hallani.Mindenki meglepődőt, a Volturi nagyon nem szokott embereket átváltoztatni.
Cornelia csendesen ült Alice mellet és várta hogy végre megtörjön a csend.Edward arcán is a meglepettséget látta. Hát persze, hisz sohase mesélt neki Aroval kapcsolatos múltjáról.
Nem is nagyon szerettet erről a témáról beszélni, mert ha már egyszer ez szóba került, olyankor előszokott jönni az anya halála is.....
Csak három legjobb barátja ismeri múltja minden részletét. Lexi, Chris és Garett.Velük valahogy könnyebb volt erről beszélni.
-Óóóóó...én ezt nem értem.Azt mondtad ,hogy félvámpír vagy.Akkor hogy tudnának átváltoztatni?-törte meg Alice a csöndet.
-Nos, igen.Félvámpírnak születem,de mégis valahogy az emberi oldalam erősebb volt.Így átváltoztatni is áttudtak.Bár hogy is mondjam így is hibás maradtam.-nevetett fel kínosan Cornelia.-Ez elég bonyolult.
- Ahogy beszélsz róla ,gondolom nem önszántadból mentél bele- ült le Jasper Alice mellé ,majd átölelte a derekát.
-Hát nem.
-Meséld el.-mondta Emmett.
-Persze ha csak szeretnéd.-tette hozzá Esme bátorító mosollyal.
Cornelia elgondolkodott.Már sok év eltelt, de még mindig ha vissza emlékezett rá kirázta a hideg. De hát legyen... Ha ők ettől boldogabbak.
-Oké. -vett egy mély levegőt.- 1822-ben történt. Versaillesban. Én voltam a következő trónörökös ,  aki 18. életévét betöltve megkapja majd a koronát.- Cornelia elbámult a semmibe, mintha ha újra átélné azt a napot.- El is érkezett a 18. szülinapom. Meggyőztem a nagymamámat... Grandmérét , hogy ne pont a szülinapomon tartsuk a koronázást, hanem tegyük át másnapra. Szeretem volna megünnepelni a barátaimmal a szülinapomat. Nem volt oda az ötletért, de nagy nehezen belemet. Én pedig elindultam az utolsó emberi éjszakámra................

Zenészek játszottak a tágas nappaliban. Mindenhol nevetgélő, táncoló embereket lehetett látni. A hercegnő születésnapját ünnepelték.A ház nem egy palota ,és nem a legdrágább ételek, italok voltak. De Cornelia boldogan, mosolyogva hallgatta a zenészeket az ajtófélfának dőlve. Nem kellet neki, a pompa , a fények. Örült hogy itt lehet a barátaival, a szerelme házába. Richardéba, a királyi kovácsfiújéba. Persze Grandmére foggal, körömmel harcolt ellene hogy vele legyen, de ő annál inkább szerette Richardot.
-Hát itt vagy.-ölelte át hátulról Richard Corneliát.
Cornelia nagyot ugrott.
-Megijesztettél- mosolygott rá .
-Ne haragudj.- vigyorgott rá Richrad, majd derekát átkarolva mellé lépet.-Hogy tetszik a szülinapod?
- Fantasztikus, el se tudnék jobbat képzelni. Köszönöm.-válaszolta majd lassan oda hajolt hozzá és meg csókolta.
Hosszú, forró csók volt. Cornelia átölelte Richard nyakát ő pedig átölelte a derekát.
Cornelia imádott vele csókolózni. Olyankor nem érdekelte semmi, senki.A gondjait elfelejtette.Egyszerűen beleveszett szerelme csókjába.
Lassan elváltak ajkaik, egymásra mosolyogtak.
-Mindent tökéletesre megcsináltál. Ezért is búcsúzkodom fájó szívvel.-húzta el a száját Cornelia.-Sajnos nekem mennem kell. Így is csodálom hogy egyáltalán eddig elengedett.
-Grandmére...-sóhajtott fel Richard-hát persze ,a házi sárkány.
Hangosan felnevettek.Majd még kacarászva Richard kikísérte.
-Biztos ne kísérjelek haza?
-Biztos, máskor is mentem már haza egyedül. Ráadásul Grandmére biztos hogy már a kapuba vár. Nem szeretném hogy gond legyen belőle.-mondta Cornelia.-Mond meg a többieknek hogy köszönök mindent.Nagyon szuper este volt.
Oda hajolt még egy gyors csókra ,majd lassan elindult hátra felé.
-Boldog Születésnapot ,hercegnő- búcsúzott el mosolyogva Richard.
Cornelia visszamosolygott rá, majd megfordult és elindult haza.
Az éjszaka csendes volt.Az a néhány fáklya amik kint lógtak  a házak oldalán gyéren megvilágítottak az utcát. Cornelia ezerszer ment már végig ezeken az utcákon ,fényes nappal és éjszaka is .Csak néhány percre volt innen a palota.
Üveg csörömpölés hallatszott. Cornelia megtorpant. Körbe nézett de nem látott semmit.Gondolta biztos csak egy macska.Tovább indult.Pár lépést se tett ,amikor újra zajt hallott.
Ismét megállt, idegesen körbe nézett de ugyanúgy nem látott semmit.Kapkodva a levegőt újra elindult ,de most már gyorsabban.
Egy perc se telt bele és újra zajt halott, de ezt már közelebbről.
-Hahó, van ott valaki?-állt meg Cornelia.
Semmi. Továbbra is csak a félhomály és csend.Majd hirtelen egy újabb hangos zaj a háta mögül. Cornelia hátra fordult.
Egy férfi lépett ki a házak árnyékából. A félhomályban Cornelia nem sokat tudott kivenni, csak hosszú fekete haját és köpenyét .És azt a gonosz mosolyt az arcán amivel öt nézte.
Egy hirtelen mozdulattal előtte termet. Cornelia nem értette hogy tudott olyan gyorsan elé menni.
-Üdvözletem, Cornelia.- Köszöntette őt.
-Ki maga? És mit akar?-kérdezte remegő hangon.Most hogy a férfi közelebb jött ,észrevette vörös szemét.
-Aro vagyok. És azért jöttem , hogy megváltoztassam az életed.-mosolygott továbbra is Aro, majd lágyan megfogta a kezét.
Cornelia kirántotta.
-Nem kell megváltoztatnia semmit.- közölte vele kicsit durvábban.-és ha most megbocsát, haza kell mennem.
Majd megfordult és kicsit gyorsabb tempóba elindult haza fele.
De Aro nem engedte el ilyen könnyen. Utána ment, megfogta és egy gyors mozdulattal meglökte. Cornelia a lökés erejétől elvesztette a talajt a lába alól, és egy pár métert odébb csúszott. Pont neki a szökőkútnak. Beverte a fejét a kőbe.
Egy pillanatra elkábult a fején ért ütéstől, de gyors összeszedte magát. Egy őrült állt előtte és nem hagyhatta hogy bántsa. Talpra állt és elkezdett futni.Balra vette az irányt. 
Hallotta hogy az a férfi kimért léptekkel követi őt. Lassan közelített felé de még is valahogy gyors volt. Cornelia már lihegett a futástól, de az sem érdekelte ha kiköpi a tüdejét. Mikor az utca végére ért megpillantotta a temetőt. Ami mindig nyitva állt az emberek előtt.
Hirtelen jött ötlettől gyorsan befutott.Botladozva átfutott a sírok között. Néha - néha megbotlott egy-egy törött sírköbe, faágba. De mindig felállt, míg végül kiért a temető másik bejáratához. Ott végül megállt a temető kapujának támaszkodva. Hatalmas kortyokba nyelte a levegőt. Mikor már pihent egy kicsit, gondolta most már elindulhat.Biztos lerázta azt az őrültet.
Azzal a lendülettel ahogy megfordult hogy elinduljon ,két oldalról kapta el Aro a vállát. Cornelia síkitani próbált de Aro befogta a száját. Szorosan magához ölelte és mielőtt Cornelia észbe kaphatott volna már egy házban voltak.Nem értette hogy kerültek olyan gyorsan oda ,de most valahogy nem is ez volt a lényeg.
-Mit akar tőlem? Mért csinálja ezt?-kérdezte remegő hangon.
Aro a falhoz nyomta, majd megsimogatta az arcát.
-Mint mondtam, jöttem megváltoztatni az életed.-lehelte Cornelia hajába.- És hogy mért teszem ezt veled.Hmm.... hát az apád miatt.
-Az a...apám miatt? Nem tudom mi dolga vele ,de nekem semmi közöm hozzá. Soha nem ismertem.
-Tudom-felette nyájasan.- Viszont a részelteteket még nem szándékozom feltárni előtted. Legyen annyi elég hogy apád miatt teszem. És ezt vésd jól az eszedbe.Soha ne felejtsd el.Hogy minden ami veled történik ,miatta van. 
-Maga őrült.
Aro mosollyal az ajkán odahajolt Corneliához és megcsókolta.Durva,követelődző csók volt. Cornelia próbálta ellökni magától, de Aro nagyon erős volt. Mikor abba hagyta, a lányt a házban lévő  ágyra dobta.
-Bár azt el kell ismernem ,igen bájos lánya van. És micsoda erő lakozik benned.Kár érte hogy félig ember vagy , de ha átváltoztattalak igen értékes kincs leszel.- duruzsolta majd fölé hajolt.
-Hogy érti ,hogy félig ember?-Cornelia próbált odébb csúszni ,de Aro lefogta.
-Úgy , hogy apád vámpír. Akárcsak én. Az édesanyád halandó volt.Senki sem sejtette hogy egy vámpír férfinak és egy halandó nőnek gyermeke lehet, de hát itt az élő bizonyíték. Bár sajnos az emberi éned erősebbnek bizonyult, de amint vámpírrá változtatlak ez megváltozik. Persze a forrásaim alapján valószínűleg megmaradnak egyes emberi tulajdonságaid, de végre vámpír éned is kibontakozhat.
Hogy micsoda? Vámpír? Ez megőrült.
-Kérem ne tegye.-könyörgött neki Cornelia.
Aro újra meg csókolta. Majd Cornelia heves tiltakozása ellenére, elkezdte levetkőztetni.
-Ne félj gyermekem, meglátod egy nap még meg köszönöd nekem.


Cornelia abba hagyta a mesélést. Körülötte mindenki csendben, nagy szemekkel figyelte őt.
-Aro meg....megerőszakolt ,majd átváltoztatott!?- törte meg a csendet Rosalie.
Kijelentésnek szánta ,de Cornelia lassan rá  bólintott.
-Most már értem mért utálod ennyire-fogta meg Cornelia kezét Alice.- Én sem bocsátom meg ,hogy átváltoztattak, de ez amit Aro veled tett.........
-Mindez az apád miatt. - szólalt meg Carlisle.- Gondolom  Aro azóta se részletezte ,hogy mért tette.
-Hát nem......Amúgy is próbálom kerülni amennyire lehet, ha kettesbe kerülnék vele ,valószínűleg megpróbálnám megölni. Ami nem biztos hogy nekem vagy a Volturi tagjainak jót tenne.
-Érthető- mondta Emmett.
-Először inkább az apámra fókuszálok, hisz részben ez az egész miatta van.Nem azt mondom hogy ész nélkül keresem....szóval értitek.-minden egyes szavából csak úgy áradt a gyűlölet
-És ha esetleg megtalálod...Mit fogsz csinálni?- kérdezte tőle Esme.
-Megölöm.

4.fejezet

Ki lehet a célpont ?

Cornelia gyors kipakolta a cuccait. Még egyszer körülnézett a szobájába. Igaz nem olyan mint Horvátországban de azért tetszett neki. Kisétált a tágas üvegajtón az erkélyre ,hogy megcsodálhassa a gyönyörű látványt. Ahogy nézte az erdőt, az olyan megnyugtató volt.Bár ő a hangzavarhoz ,bulikhoz van hozzá szokva. Néha azért kellet ilyen is.
Cornelia felbámult a sötét égboltra amin csak úgy sziporkáztak a csillagok. Erről eszébe jutott egy emlék, amire elmosolyodott.
-Kop,kop .-kopogtatott Edward az üvegen.
-Szia.- köszönt mosolyogva Cornelia.
Edward vissza mosolygott majd oda sétált Corneliához.
-Őrülök hogy itt vagy.-Ölelte át Cornelia derekát.
- Ja, csak bár ne azért jöttem volna amit pletykálnak.-húzta el a száját.
-Apropó ha már itt tartunk.Lecsesztél amiért nem meséltem rólad a családomnak. De a mi helyzet azzal ,hogy gyakorlatilag csak azért néztél felém mert Aro elvileg tervez valamit.
-Nem ,dehogy is én már terveztem hogy megkereslek....csak...
-Csak nem találtad a számom igaz.?-nevettet Edward.
-Pontosan.-mosolygott.-De oké vettem a célzást ,érezzem magam lebaszva.
-Ahogy mondod.-lökte oldalba Corneliát.-Ha már témánál vagyunk.Lejönnél megbeszélni velünk az Aroval kapcsolatos dolgot? Gondolom sejted hogy aggódunk emiatt.
-Igen persze, csak egy pillanat.-Cornelia megint felnézett az égboltra.-Tudod mi jutott eszembe az előbb.
-Micsoda?
-Mikor együtt voltunk.Folyton kint ültünk a mezőnkön, bámultuk a csillagokat...Gyönyörű volt.
-Igen az volt.-válaszolta Edward .
Kínos csend telepedet rájuk amit Cornelia szakított meg.
-Akkor menjünk-elindult Edwardot húzva maga után
Mikor leértek a többiekhez a nappaliba voltak akik ültek és voltak akik álltak. Cornelia Alice mellé ült le a kanapéra.
Alice nem akart egyszerre belevágni .Kíváncsi volt Corneliára, így hát elkezdet kérdezősködni.
-És mit csinálsz amúgy? Tanulsz? Dolgozol?-fordult felé Alice.
-Dolgozok. Énekesnő vagyok.-válaszolta Cornelia.
-Érdekes még nem hallottam rólad.-vágott közbe Emmett a szekrénynek támaszkodva.
-Hát nem ismerhet mindenki.-forgatta a szemét Cornelia.
-És mióta csinálod?.-folytatta a kérdezősködést Alice.
-A 20.-as években kezdtem el az énekesi karrierem.-kezdte Cornelia.-Persze ahogy teltek az évek ,mindig más néven futottam.De így Cornelia Montezként 3 éve ismer a világ.
-Biztos tök jó lehet.-lelkesedett Alice.- Nem énekelnél valamit?
-Ó, bocsi de inkább passzolnám ,  nem akarlak untatni titeket.
-Na, kérlek...
-Alice hagyd már -vágott közbe Emmett.-ha nem akar hát nem akar. Legalább megkíméli a fülünket.-vigyorgott Corneliára.
Cornelia Dühös arccal ,visszafojtott levegővel nézett Emmettre. Majd lassan kifújta.
-Majd máskor ,inkább térjünk a lényegre, mert még a végén olyat teszek amit nem bánok meg-mondta gonosz mosollyal Cornelia.
-Hú, de megijedtem ,te aztán....
-Emmett.- vágott közben Carlisle.
Emmet védekezőn felemelte a kezét, majd fülig érő szájjal leült Rosalie mellé.
Cornelia ismét nagy levegőt vett.

,,Nyugi ez az első napod itt, ne nyírj már is ki valakit. Nem tennél vele valami jó benyomást rájuk. Ráadásul egy ilyen légypiszok miatt a kisujjad se érdemes megemelni. "-gondolta Cornelia.

-Akkor elmeséled hogy mit hallottál? Egyáltalán honnan halottad?- kérdezte Jasper.
-Van a Volturinál egy -két ember akit ismerek. És bár sosem árulná el Arot gondolta ha szól abból nem lehet baj. Ő mondta hogy Aro mostanában nagyon furcsán viselkedik, mint ha tervezne valamit ,de Caiust és Marcust nem vonja be . Szóval hallotta egykét emberel beszélni, halott ezt azt, és innen tudom amit tudok. És ahogy egyre többet gondolok rá szerintem is közötök lehet hozzá ,legalább is egyvalakinek.
-Kinek?-kérdezte őzike szemekkel Rosalie.
-Edwardnak.
Meglepettség ült ki mindenkinek az arcára. Arra gondoltak lehet hogy az öngyilkos kísérlet miatt, vagy Bella miatt.
Edward hallotta a gondolataikat de ő mindkettő érvet kizárta. Inkább az lehetséges hogy Aro pályázik rá az ereje miatt, de azt akkor sem ilyen csendes szervezkedéssel csinálná. Bár Aronál soha semmit nem lehet tudni biztosra.
-Honnan veszed hogy Edwardnak köze lehet hozzá? Egyáltalán mért szólna neked valaki a Volturitól ? Rendben hogy ismered de akkor sem értem..- nézet rá Corneliára értetlenül Esme.
-Mert nagyon valószínű hogy hozzám van köze .Tudom ezt is említhettem volna az elején,de még én magam se vagyok benne biztos. Aro körül a dolgok mindig rohadt rejtélyesek. De  ebből adódóan pedig az első kérdésedre  a válaszom az hogy miattam.Tudjátok Aro és köztem már elég régóta nézett eltérés van, bár fogalmam sincs hogy ő hogy viszonyul hozzám de én teljes szívből gyűlölöm.-nyelt egyet Cornelia- Edwardra pedig azért gondoltam mert ugye említették nekem a Cullen nevet, mi meg ugyebár  régen együtt jártunk Edwardal. Aro pedig ahol tud ott keresztbe tesz nekem.-húzta el a száját Cornelia.
-Ne vedd tolakodásnak, de mégis mért gyűlölőd? Igaz senki sincs oda a Volturiért ,főleg nem Aroért, de az ahogy mondod hogy keresztbe tesz neked.... Még is mért ilyen a viszonyod vele?- kérdezte bátortalanul Alice.
-Ő változtatott át.