1822.Nagy csönd telepedett a szobára. Csak a nappaliban lévő álló óra kattogását lehetett hallani.Mindenki meglepődőt, a Volturi nagyon nem szokott embereket átváltoztatni.
Cornelia csendesen ült Alice mellet és várta hogy végre megtörjön a csend.Edward arcán is a meglepettséget látta. Hát persze, hisz sohase mesélt neki Aroval kapcsolatos múltjáról.
Nem is nagyon szerettet erről a témáról beszélni, mert ha már egyszer ez szóba került, olyankor előszokott jönni az anya halála is.....
Csak három legjobb barátja ismeri múltja minden részletét. Lexi, Chris és Garett.Velük valahogy könnyebb volt erről beszélni.
-Óóóóó...én ezt nem értem.Azt mondtad ,hogy félvámpír vagy.Akkor hogy tudnának átváltoztatni?-törte meg Alice a csöndet.
-Nos, igen.Félvámpírnak születem,de mégis valahogy az emberi oldalam erősebb volt.Így átváltoztatni is áttudtak.Bár hogy is mondjam így is hibás maradtam.-nevetett fel kínosan Cornelia.-Ez elég bonyolult.
- Ahogy beszélsz róla ,gondolom nem önszántadból mentél bele- ült le Jasper Alice mellé ,majd átölelte a derekát.
-Hát nem.
-Meséld el.-mondta Emmett.
-Persze ha csak szeretnéd.-tette hozzá Esme bátorító mosollyal.
Cornelia elgondolkodott.Már sok év eltelt, de még mindig ha vissza emlékezett rá kirázta a hideg. De hát legyen... Ha ők ettől boldogabbak.
-Oké. -vett egy mély levegőt.- 1822-ben történt. Versaillesban. Én voltam a következő trónörökös , aki 18. életévét betöltve megkapja majd a koronát.- Cornelia elbámult a semmibe, mintha ha újra átélné azt a napot.- El is érkezett a 18. szülinapom. Meggyőztem a nagymamámat... Grandmérét , hogy ne pont a szülinapomon tartsuk a koronázást, hanem tegyük át másnapra. Szeretem volna megünnepelni a barátaimmal a szülinapomat. Nem volt oda az ötletért, de nagy nehezen belemet. Én pedig elindultam az utolsó emberi éjszakámra................
Zenészek játszottak a tágas nappaliban. Mindenhol nevetgélő, táncoló embereket lehetett látni. A hercegnő születésnapját ünnepelték.A ház nem egy palota ,és nem a legdrágább ételek, italok voltak. De Cornelia boldogan, mosolyogva hallgatta a zenészeket az ajtófélfának dőlve. Nem kellet neki, a pompa , a fények. Örült hogy itt lehet a barátaival, a szerelme házába. Richardéba, a királyi kovácsfiújéba. Persze Grandmére foggal, körömmel harcolt ellene hogy vele legyen, de ő annál inkább szerette Richardot.
-Hát itt vagy.-ölelte át hátulról Richard Corneliát.
Cornelia nagyot ugrott.
-Megijesztettél- mosolygott rá .
-Ne haragudj.- vigyorgott rá Richrad, majd derekát átkarolva mellé lépet.-Hogy tetszik a szülinapod?
- Fantasztikus, el se tudnék jobbat képzelni. Köszönöm.-válaszolta majd lassan oda hajolt hozzá és meg csókolta.
Hosszú, forró csók volt. Cornelia átölelte Richard nyakát ő pedig átölelte a derekát.
Cornelia imádott vele csókolózni. Olyankor nem érdekelte semmi, senki.A gondjait elfelejtette.Egyszerűen beleveszett szerelme csókjába.
Lassan elváltak ajkaik, egymásra mosolyogtak.
-Mindent tökéletesre megcsináltál. Ezért is búcsúzkodom fájó szívvel.-húzta el a száját Cornelia.-Sajnos nekem mennem kell. Így is csodálom hogy egyáltalán eddig elengedett.
-Grandmére...-sóhajtott fel Richard-hát persze ,a házi sárkány.
Hangosan felnevettek.Majd még kacarászva Richard kikísérte.
-Biztos ne kísérjelek haza?
-Biztos, máskor is mentem már haza egyedül. Ráadásul Grandmére biztos hogy már a kapuba vár. Nem szeretném hogy gond legyen belőle.-mondta Cornelia.-Mond meg a többieknek hogy köszönök mindent.Nagyon szuper este volt.
Oda hajolt még egy gyors csókra ,majd lassan elindult hátra felé.
-Boldog Születésnapot ,hercegnő- búcsúzott el mosolyogva Richard.
Cornelia visszamosolygott rá, majd megfordult és elindult haza.
Az éjszaka csendes volt.Az a néhány fáklya amik kint lógtak a házak oldalán gyéren megvilágítottak az utcát. Cornelia ezerszer ment már végig ezeken az utcákon ,fényes nappal és éjszaka is .Csak néhány percre volt innen a palota.
Üveg csörömpölés hallatszott. Cornelia megtorpant. Körbe nézett de nem látott semmit.Gondolta biztos csak egy macska.Tovább indult.Pár lépést se tett ,amikor újra zajt hallott.
Ismét megállt, idegesen körbe nézett de ugyanúgy nem látott semmit.Kapkodva a levegőt újra elindult ,de most már gyorsabban.
Egy perc se telt bele és újra zajt halott, de ezt már közelebbről.
-Hahó, van ott valaki?-állt meg Cornelia.
Semmi. Továbbra is csak a félhomály és csend.Majd hirtelen egy újabb hangos zaj a háta mögül. Cornelia hátra fordult.
Egy férfi lépett ki a házak árnyékából. A félhomályban Cornelia nem sokat tudott kivenni, csak hosszú fekete haját és köpenyét .És azt a gonosz mosolyt az arcán amivel öt nézte.
Egy hirtelen mozdulattal előtte termet. Cornelia nem értette hogy tudott olyan gyorsan elé menni.
-Üdvözletem, Cornelia.- Köszöntette őt.
-Ki maga? És mit akar?-kérdezte remegő hangon.Most hogy a férfi közelebb jött ,észrevette vörös szemét.
-Aro vagyok. És azért jöttem , hogy megváltoztassam az életed.-mosolygott továbbra is Aro, majd lágyan megfogta a kezét.
Cornelia kirántotta.
-Nem kell megváltoztatnia semmit.- közölte vele kicsit durvábban.-és ha most megbocsát, haza kell mennem.
Majd megfordult és kicsit gyorsabb tempóba elindult haza fele.
De Aro nem engedte el ilyen könnyen. Utána ment, megfogta és egy gyors mozdulattal meglökte. Cornelia a lökés erejétől elvesztette a talajt a lába alól, és egy pár métert odébb csúszott. Pont neki a szökőkútnak. Beverte a fejét a kőbe.
Egy pillanatra elkábult a fején ért ütéstől, de gyors összeszedte magát. Egy őrült állt előtte és nem hagyhatta hogy bántsa. Talpra állt és elkezdett futni.Balra vette az irányt.
Hallotta hogy az a férfi kimért léptekkel követi őt. Lassan közelített felé de még is valahogy gyors volt. Cornelia már lihegett a futástól, de az sem érdekelte ha kiköpi a tüdejét. Mikor az utca végére ért megpillantotta a temetőt. Ami mindig nyitva állt az emberek előtt.
Hirtelen jött ötlettől gyorsan befutott.Botladozva átfutott a sírok között. Néha - néha megbotlott egy-egy törött sírköbe, faágba. De mindig felállt, míg végül kiért a temető másik bejáratához. Ott végül megállt a temető kapujának támaszkodva. Hatalmas kortyokba nyelte a levegőt. Mikor már pihent egy kicsit, gondolta most már elindulhat.Biztos lerázta azt az őrültet.
Azzal a lendülettel ahogy megfordult hogy elinduljon ,két oldalról kapta el Aro a vállát. Cornelia síkitani próbált de Aro befogta a száját. Szorosan magához ölelte és mielőtt Cornelia észbe kaphatott volna már egy házban voltak.Nem értette hogy kerültek olyan gyorsan oda ,de most valahogy nem is ez volt a lényeg.
-Mit akar tőlem? Mért csinálja ezt?-kérdezte remegő hangon.
Aro a falhoz nyomta, majd megsimogatta az arcát.
-Mint mondtam, jöttem megváltoztatni az életed.-lehelte Cornelia hajába.- És hogy mért teszem ezt veled.Hmm.... hát az apád miatt.
-Az a...apám miatt? Nem tudom mi dolga vele ,de nekem semmi közöm hozzá. Soha nem ismertem.
-Tudom-felette nyájasan.- Viszont a részelteteket még nem szándékozom feltárni előtted. Legyen annyi elég hogy apád miatt teszem. És ezt vésd jól az eszedbe.Soha ne felejtsd el.Hogy minden ami veled történik ,miatta van.
-Maga őrült.
Aro mosollyal az ajkán odahajolt Corneliához és megcsókolta.Durva,követelődző csók volt. Cornelia próbálta ellökni magától, de Aro nagyon erős volt. Mikor abba hagyta, a lányt a házban lévő ágyra dobta.
-Bár azt el kell ismernem ,igen bájos lánya van. És micsoda erő lakozik benned.Kár érte hogy félig ember vagy , de ha átváltoztattalak igen értékes kincs leszel.- duruzsolta majd fölé hajolt.
-Hogy érti ,hogy félig ember?-Cornelia próbált odébb csúszni ,de Aro lefogta.
-Úgy , hogy apád vámpír. Akárcsak én. Az édesanyád halandó volt.Senki sem sejtette hogy egy vámpír férfinak és egy halandó nőnek gyermeke lehet, de hát itt az élő bizonyíték. Bár sajnos az emberi éned erősebbnek bizonyult, de amint vámpírrá változtatlak ez megváltozik. Persze a forrásaim alapján valószínűleg megmaradnak egyes emberi tulajdonságaid, de végre vámpír éned is kibontakozhat.
Hogy micsoda? Vámpír? Ez megőrült.
-Kérem ne tegye.-könyörgött neki Cornelia.
Aro újra meg csókolta. Majd Cornelia heves tiltakozása ellenére, elkezdte levetkőztetni.
-Ne félj gyermekem, meglátod egy nap még meg köszönöd nekem.
Cornelia abba hagyta a mesélést. Körülötte mindenki csendben, nagy szemekkel figyelte őt.
-Aro meg....megerőszakolt ,majd átváltoztatott!?- törte meg a csendet Rosalie.
Kijelentésnek szánta ,de Cornelia lassan rá bólintott.
-Most már értem mért utálod ennyire-fogta meg Cornelia kezét Alice.- Én sem bocsátom meg ,hogy átváltoztattak, de ez amit Aro veled tett.........
-Mindez az apád miatt. - szólalt meg Carlisle.- Gondolom Aro azóta se részletezte ,hogy mért tette.
-Hát nem......Amúgy is próbálom kerülni amennyire lehet, ha kettesbe kerülnék vele ,valószínűleg megpróbálnám megölni. Ami nem biztos hogy nekem vagy a Volturi tagjainak jót tenne.
-Érthető- mondta Emmett.
-Először inkább az apámra fókuszálok, hisz részben ez az egész miatta van.Nem azt mondom hogy ész nélkül keresem....szóval értitek.-minden egyes szavából csak úgy áradt a gyűlölet
-És ha esetleg megtalálod...Mit fogsz csinálni?- kérdezte tőle Esme.
-Megölöm.
