Cornelia az ágyán ült és az anyja naplóját olvasta, szemei falták a sorokat.1803. augusztus 14.
Mai is találkoztam Carlisle Cullenel. Sok időt nem tudtam vele együtt tölteni, de az a pár óra is csodálatosan telt el vele.Azt hiszem kezdek bele szeretni...
1803. október 26.
A mai napom fantasztikus volt, leszámítva mikor haza értem.Anyám kérdezősködött, hogy még is hol voltam, persze én nem mondtam el neki az igazat.De ez nem is olyan fontos.
A mai napot is Carlisleval töltöttem.Messze mindentől és mindenkitől a csókjaiba belefeledkezve....
1803. december 18.
Igen, igen,igen.Elmondhatom, hogy a mai nap volt életem legjobb születésnapja. Carlisleval végre egymáséi lettünk. A csókjai a nyakamon, a me...
Cornelia elhúzva az orrát gyorsan tovább lapozott.Valahogy nem volt kíváncsi arra, hogy hogyan csinálták meg.De mégis melyik gyerek az.
1804. február 26.
Bár már egy hete történt, hogy elhagyott a szívem még is fáj.
De megértem miért tette.Ő vámpír én pedig ember...gondolom az ő fajtája nem szokott keveredni az enyémmel.De én akár mi is történt örökké szeretni fogom, ahogy a szerelmünk gyümölcsét is akit a szívem alatt hordok.
Neki nem szóltam róla, hogy gyermeket várok tőle. Nem akartam, hogy csak azért maradjon velem mert úgy érzi ez a kötelessége.Annak nem lett volna értelme ha velem marad de közben boldogtalan.Így mindkettőnknek jobb lesz.
Cornelia meredten nézte a naplót, az utolsó bekezdést elolvasta újra és újra.
Ezek szerint még is igazat mondott.Nem tudta, hogy anya velem várandós-gondolta.-Ezt nem hiszem el.Bassza meg, bassza meg, bassza meg.Én meg elküldtem a fenébe, pofon vágtam.Jó oké azt tegyük hozzá, hogy Aro akkor is miatta szállt rám és anyára.De a többi...a kurva életbe-morgolódott a fejét fogva.Majd egy nagy levegőt véve folytatta a napló olvasását.
1804. október 12.
Az életem boldog amióta a kislányom megszületett.Egyszerűen nem tudok betelni a látványával.Tiszta szívből szeretem és az életem árán is megvédem mindentől és mindenkitől.Erről jut eszembe.Ma megkeresett egy férfi, egy vámpír.Nem olyan mint Carlisle ugyanis az ő szemei vér vörösek voltak.A neve Aro. Carlisleről kérdezősködött meg rólunk.Azt mondta Carlisle jó barátja és azért jött, hogy segítsen.
Bár csak most ismertem meg elég kedves, barátságos vámpírnak tűnik.Ahogy beszélgetünk véletlenül elárultam neki, hogy Cornelia Carlisle lánya, de ő azt mondta nem kell aggódnom nem mondja el neki....
1805.szeptember 03.
Ma van a lányom első születésnapja.
Aro utolsó látogatása óta 3 hónap telt el, de ma ismét eljött megköszönteni Corneliát. Egy helyes kis plüss macit hozott neki, a lányomnak nagyon tetszik...
Maci úr?Attól a szeméttől kaptam az a játékot?-kérdezte magától, majd gondolatait megszakítva folytatta tovább.
Mielőtt Aro elment félre hívott.A lányomról mondott dolgokat.Azt mondta, hogy ő különleges és, hogy nagy jövő áll előtte.Nem fejtette ki, hogy mégis hogy érti, de a szemében azt láttam mint ha tervezne valamit...
1806. január 04.
Most nagyon mérges vagyok. Aro nem rég járt nálunk, de amit mondott feldühített.Azt mondta, hogy majd a későbbiekben vámpírrá kell változtatni a lányomat, hogy bár az apja miatt félvámpír így nem teljesedhet ki az ereje. Én persze hevesen tiltakozni kezdtem, senkinek sem engedem, hogy vámpírrá változtassa.Nincs bajom a vámpírokkal de nem tudnék úgy élni, hogy lehet, hogy ezzel ártok neki......
Corneliát meghatották anyja szavai.De félt is.Félt attól, hogy mi lehet az ami miatt Aro már az anyját is zaklatta.Még is mit tervezhet.
Cornelia megszomjazott úgyhogy a könyvet kinyitva letette az ágyára és lement a konyhába.A konyhába érve vizet engedett magának majd megitta.
-Szia.Na találtál valami érdekeset a naplóba?-kérdezte Carlisle az ajtófélfának dőlve. Cornelia berakta a mosogatóba a poharat és megfordult.
-Azt megtudtam, hogy Aro már a születésemtől fogva járt hozzánk.Meg hogy anyámnak említette, hogy majd a későbbiekben vámpírrá kéne váltóztatni engem.Ezt persze anya ellenezte és nagyon dühös volt Arora, gondolom a későbbiekben ezért ölte meg.
-Értem.Ennyi?
-Ja még csak eddig jutottam-vonta meg a vállát-ja igen meg tőle kaptam Maci úrt-mondta halvány mosollyal.
-Maci úrt?-kérdezte kuncogva.
-Na, 3 éves voltam mikor elneveztem.Jobb név nem jutott eszembe-mosolygott.
-Ezen kívül akkor mást még nem tudtál meg?-kérdezte Carlisle még mindig mosolyogva.
Corneliánk lehervadt a mosolya.Az apja szemébe nézett , elgondolkodott.Majd pár pillanat múlva némán megrázta a fejét. Carlisle válaszként bólintott majd megfordult, hogy átmenjen a nappaliba.
-Hé-szólt utána Cornelia, Carlisle megfordult-félek.Fura, hogy ezt mondom főleg tőlem fura ez de félek. Nem akarom, hogy miattam bárkinek is baja legyen.Nem fog menni egyedül...ezért is...szükségem va....szükségem van rád apa.
-Mit mondtál?-kérdezte Carlisle megdöbbenve. Cornelia közelebb lépett hozzá már csak 2 lépés távolság volt köztük.
-Szükségem van rád apa-ismételte.
