Cornelia leghátul ült, mindenkitől messze.Kifelé bámult a repülőgép ablakán.Az elmúlt óra eseményeit pörgette újra át a fejébe, mikor a kocsmában lévő emléknél tartott egy halvány mosoly jelent meg az arcán.Aztán újra, akaratlanul is arra a személyre terelődött vissza a gondolata aki miatt úgy döntött, hogy kikapcsolja az érzéseit.Az anyjára.De ahogy eszébe jutottak édesanya finom vonásai, csengő hangja amivel hozzá beszélt, mosolya az arcán még széllesebb lett.Élvezte, hogy bár ennek fájó emléknek kéne lenni ő egyáltalán nem érez semmit.
Cornelia a nagy merengés közben megérezte, hogy valaki éppen őt nézi.Tekintettét elfordította az ablakról és az ő fürkészőt kezdte keresni.Az illetőt hamar megtalálta hisz jelenleg is őt nézte.Cornelia továbbra is széles mosollyal az arcán Carlisle szemébe nézett.
Carlisle, bár lebukott, továbbra is lányát bámulta.Nem tudta mire vélje azt a széles mosolyt az arcán, aggódni kezdett.Aggódott amiatt, hogy vajon lánya mit tervez még, milyen súlyos és borzalmas tetteket akar még véghez vinni, és mennyi ártatlan ember életébe fog ez kerülni.De legfőképpen azért aggódott, hogy hogyan fog ez hatni Corneliara ha egyszer vissza kapcsolja majd az érzéseit.Látta mit tett, hogy szemrebbenés nélkül megölte Giannat meg azt a csapos lányt, de ennek ellenére ő ugyan úgy szerette és segíteni akart neki.Megakarta védeni önmagától.
Kora délután volt mikor Cornelia magán gépe leszállt Seattlebe. Onnan induláskor leparkolt autóikkal mentek tovább Forksba.Cornelia autójában Chris, Garrett és Lexi utazott , de az egyórás autó út alatt továbbra se szóltak egy szót se.
A forgalom miatt Cornelia autója egy pár perccel később gurult csak be Cullenék háza elé.A többi autó már a garázsba parkolt, Cullenék pedig már a földszinti nappaliba vonultak és a nem rég történteket beszélték át.Most, hogy Cornelia nem volt velük egy légtérbe, kicsit felszabadultabban érezték magukat.
Cornelia nem gurult be a garázsba, egyszerűen csak leparkolt a ház előtt. Leállította a motort, behúzta a kéziféket és kiszállt a kocsiból.Becsapta autója ajtaját, majd elindult felfelé a lépcsőkön a bejárat felé.
-Cornelia-szólalt meg Lexi miközben ő is kiszállt az autóból-beszélnünk kell.
-Most?-fordult vissza-Nem várhat egy pár percet?Átszeretnék öltözni és egy zuhany se ártana.
-Most-szólt közbe Chris-minél előbb, mielőtt belépnél abba a házba.
Cornelia felhúzta a szemöldökét, majd megadóan kitárta a kezét és vissza sétált a földes útra.
-Rendben, akkor beszéljünk. Melyikőtök szeretné kezdeni?-nézett egyesével barátai szemébe.-De ha arról van szó, hogy kapcsoljam vissza az érzéseimet, akkor bele se kezdjetek-emelte a magasba mutató ujját.
-Hidd el tisztába vagyunk vele , hogy bármilyen érvet is hoznánk fel akkor se tennéd meg, hanem továbbra is a csökönyös fejedre hallgatnál-lépett hozzá közelebb Garrett.
-Remek.Nos akkor mondjátok amit szeretnétek-kezét mellkasán összefonta.
-Az igaz, hogy nem fogunk itt könyörögni, hogy vissza kapcsolj. De ez nem azt jelenti, hogy nem Blood Rippahról akarunk veled beszélni- mondta Chris nekidőlve a fekete autónak.
Cornelia intett a kezével, hogy folytassa, de Chris nem folytatta, bambán nézett maga elé mint aki nem tudja, hogy mit kell mondania.-Hát elkezdeni elkezdtem de hogy folytassam tovább?Sok kérdésünk lenne.
-Istenem, férfiak-forgatta a szemét Lexi miközben elment Chris mellet és oldalba lökte. Cornelia előtt állt meg.-Majd én folytatom.Előszór is mikor?
-Mit mikor?-tett úgy mintha nem tudná, hogy miről van szó. Lexi válaszkép tudom, hogy tudod nézést lövellt felé.-Hát lássuk csak.Amikor az a ribanc anyám megjelent és kiejtette az első mondatot a száján.
-Már akkor kikapcsoltál?-döbbent le Lexi.
-Ja- bólogatott aprókat-így is elég szar napom volt már.Téged elfogtak, elmaradt a koncert. Egész nap a düh keveredett bennem a bánattal.Az, hogy az anyám megjelent, az alaposan betett hozzá.Úgyhogy mielőtt a lelkemet eláraszthatta volna a kínnal teli fájdalom inkább kikapcsoltam-mondta mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Megfutamodtál.
-Én inkább ezt egy ,,hétvégi" kiruccanásnak nevezném.De-vonta meg a vállát-tőlem aztán hívhatod aminek csak akarod.
-Jó hosszú hétvége lesz ez-morogta orra alatt Chris, de Cornelia nem is foglalkozott vele.
-Na de haladjunk, erre a kérdésre válaszoltam, lökjétek a következőt.
- Blood Rippah nem szabály betartó, így hát félve kérdezzem meg.A vérfarkasokkal való szerződést betartod vagy semmibe veszed az egészet?-lépett ki Jasper a házból, Aliccel kézen fogva az oldalán.Őket a többi Cullen követte.
-Betartom-kijelentésére meglepett arcokat vélt felfedezni maga körül.
-Hol a csapda?-kérdezte Lexi.
-Még is honnan veszed, hogy van bármi féle csapda?-kérdezte meglepődést színlelve.
-Ugyan, Cornelia-szólt közbe Garrett.
Cornelia hátrább lépett, hogy nekitudjon támaszkodni a korlátnak és hogy mindenki arcát jól láthassa.Ugyan azzal a meglepődött arccal minden egyes jelen lévőre ránézett, majd váratlanul szélesen elmosolyodott.
-Túlságosan hagytam magam kiismerni-húzta el egy pillanatra a száját, majd vissza tért a vigyorgáshoz.
-Hol a csapda?-ismételte meg a kérdést Lexi.
-Nincs csapda.Egyszerűen csak nem akarok balhét a szövetségeseimmel.
-A szövetségeseiddel?-kérdezett vissza Emmett.
-Igen-pillantása felé siklott-a vérfarkasokkal és veletek.Bár nehezen ismerem be de egyedül nem fogok tudni vissza vágni Aronak és Zsüliettnek vagy Sophianak, bánom is én mi a neve.Ezért szükségem van szövetségesekre, és nem hinném, hogy ha felrúgnám a szabályokat bármelyikőtök is szívesen segítene nekem.Meg is fenyegethetnélek titeket, de nem teszem-egy pillanatra elgondolkodott-bár ha más választásom nem lesz....
-És még is miből gondolod, hogy hajlandóak vagyunk neked segíteni?
-Tudod van egy olyan érzésem, hogy Carlisle segíteni fog nekem-ellökte magát a korláttól és az apja elé sétált.Továbbra is Emmetnek címezte a mondandóját, de pillantása apja szemébe fúródott.-Azt mondta, hogy ha bármiben szükségem van rá, ő itt van és segít nekem, számíthatok rá-elfordult Carlisletől, a család többi tagjára pillantott.-Titeket ismerve mivel egy család vagytok úgy is mellé álltok és így segíteni fogtok nekem-undorodva mondta ki a család szót.-Ha mégse így lenne akkor marad a fenyegetés-rántotta meg a vállát.-De ne rohanjunk ennyire előre, először gondoljátok át, főleg te-most már Carlislehoz beszélt.-Aztán majd értesíts a döntésedről.Remélem a válaszod mindkettőnknek megfelelő lesz.
Carlisle aprót biccentett.
-És a vérfarkasokat még is hogyan akarod rávenni, hogy segítsenek neked?-vette át a szót újra Jasper.-Fenyegetéssel?
-Látom figyelsz-kacarászott, majd oda lépdelt Jasper elé Emmettet kikerülve.-De nem.Igazából a válasz baromi egyszerű és magától értetődő. Jacob a fiúm, így ha őt megkérem, hogy segítsen akkor a falka is segíteni fog nekem-miközben beszélt egy pillanatra lágyan megérintette a férfi állát, amire egy szúrós pillantást kapott Alicetől.Cornelia észrevette azt a nézést.
-Nyugi, Alice nem fogok rámászni, túl merev ő nekem-mosolyogva rá nézett-és nem, nem a farkára gondolok.
Alicben fortyogott a düh de nem szólt egy szót sem, továbbra is csak gyilkos pillantással méregette Corneliat.
-Nem hiszem, hogy érdekelni fogják, hogy Jacobbal jársz, ha megtudják, hogy embereket ölsz-szólalt meg Edward, hogy egy kicsit megtörje a feszültséget.
Cornelia egy darabig még némán Alicet nézte, majd elfordult és szépen lassan, kimérten Edwardhoz libbent.
-Ahogy mondod, ha megtudják-emelte ki a ha szócskát.
-Tessék?Mármint úgy érted, hogy nem mondod el neki?
-Úgy-vágta rá.-Én nem mondom el nekik, ahogy ti sem fogjátok.Vagy különben...
-Tudjuk, jön a fenyegetés-vágott közbe Edward.
-Nem akkor nem fenyegetek.Egyszerűen csak megölöm az illetőt-válaszolta nyers hangon.-Miért is hagyjuk, hogy parancsolgasson nekünk?-kérdezte Emmett.
Senkitől se jött válasz.De Cornelia nem szerette volna, hogy Emmett tudatlan maradjon így hát legyintett egyet a kezével mire a férfi mellet tűz lobbant. Emmett nagyot ugrott hátra, majdnem Rosaliet is fellökte. Cornelia hagyta egy pár másodpercig égni a tűzet, majd egy újabb legyintéssel eloltotta.
-Egyéb kérdés?-ahogy remélte nem kapott választ.-Remek.
Cornelia újra visszafordult Edwardhoz és folytatta az előző témát.
-Amúgy meg, ha Jacob megtudná, hogy kikapcsoltam szerintem nagyon nem viselné meg.Tekintve arra, hogy mennyire áradozott, hogy mellettem áll, segít bármibe blablabla. Szerintem az sokkal jobban össze törné a kicsi szívét ha megtudná, hogy néhány órája mi ketten még smároltunk.Vagy te nem így gondolod Edward?-szája megint felfelé görbült.
-Tessék?-Alice hangja élesen csengett.De Edward nem tudott megszólalni.Némán nézte ahogy Cornelia élvezi a helyzetet amit kialakított. Alice mivel választ nem kapott tovább folytatta.
-Még is, hogy teheted ezt Bellaval, az a lány tiszta szívéből szeret.
-Nyugi, Alice, nem dugtunk csak egy sima csók volt-forgatta a szemét.-Amúgy is Edward nagy fiú már, eltudja dönteni, hogy mit akar és mit nem.Nem én erőltettem rá azt a csókot.Igaz?-miközben beszélt lágyan megérintette Edward mellkasát,majd bele markolt a pólójába és egy hirtelen mozdulattal magához rántotta.Testük szorosan egymáshoz ért, arcukat csak pár centi választotta el egymástól.-Komolyan hagyod, hogy mások is beleszóljanak az életed irányításába?-megrázta a fejét.-Amíg együtt voltunk nem erre tanítottalak-lassan közelebb hajolt hozzá, majd egy pillanatra szinte alig érezhetően ajka megérintette a férfiét.
A ,,csók" után hátrább hajolt Edwardtól, végül a pólóját is eleresztette és kettőt hátra lépett.
-Tudjátok, nem is értem, hogy mit vagytok, úgy fen akadva.Nem régen még Blood Rippaht akartátok megkérni, hogy segítsen Aro ellen.Hát tessék, itt vagyok-tárta ki diadalittasan a kezét.
-Azóta már rájöttünk, hogy ez rossz ötlet volt-mondta Rosalie szinte csak magának.
-Tényleg, ha már itt tartunk, miért pont most?Máskor ha kikapcsoltál nem foglalkoztál Aroval, helyette embereket öltél, buliztál, élvezted az életet. Mi változott?-Cornelia már meg is feledkezett róla, hogy Lexi is ott van így egy kicsit váratlanul érte mikor meghallotta a hangját.De amint össze szedte magát , mosolyogva felé fordult, hogy megválaszolja a kérdést.
-Ó a bulizás meg a többi most is lesznek, semmi pénzért nem hagynám ki.De viszont amellett, hogy élvezem az életet sajnos most Aroval is foglalkoznom kell.Nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom, de Blood Rippahra is fenyegetést jelent, és ezt nem hagyhatom annyiba.
-Félsz?-kérdezte Chris még mindig az autónak támaszkodva.
-Félni?Ugyan már, ahhoz érzéseimnek kéne lennie.Nem, nem félek.Csak nem akarom, hogy Aro az anyámmal való kis tervezgetése közbe tönkre tegye amit eddig Blood Rippahként elértem.Nem szeretném, hogy elbasszák a szórakozásomat-belenyúl a zsebébe és előhalászta a telefonját.-Viszont most már tényleg megyek átöltözni.Van ma egy találkám és nem akarom megváratni-indult fel a bejárathoz.
-Kivel találkozol?-hangzott el a kérdés Emmettől, de Cornelia úgy tett mint ha meg se hallotta volna.Becsukta maga mögött az ajtót és felfutott a szobájába.
-Beszélj vele, hátha te tudsz rá valamennyire hatni-szólalt meg Esme ki eddig némán figyelte az eseményeket.
-Beszélni fogok-fordult felé Carlisle-bármit megteszek, hogy se neki se senki másnak ne essen baja-egy pillanatra el gondolkodott.-Éppen ezért az Aro elleni tervben segítek neki, most már én is szeretnék ennek az egésznek véget vetni.
-Tudom, szívem.Ezt mind tudjuk.Már akkor tudtuk, hogy belemész amikor Cornelia megemlítette.De viszont tudnod kell, hogy mi is segíteni fogunk-Carlisle mondani akart valamit de Esme kezét szájára téve elhallgattatta.-Ez nem vita tárgya.Mi mind ezt akarjuk-a többiek egyetértően bólogattak.
-Tudjátok ez mind szép és jó, de én azt se értem, hogy egyáltalán miért lakik velünk továbbra is-bökött a ház felé Emmett.
-Mert a lányom, és szüksége van rám.
