Emlékek a múltból
Odalépett az ágyhoz, amire már kikészítette a ruháját.Egy lila pántnélküli top,csőszárú farmernadrág,fekete zokni és egy sport cipő.Divatos,szexi de még is visszafogott.
Akkor öltözünk fel,aztán kezdek magammal valamit-gondolta Cornelia.
Kioldotta köntösét ,majd levette és ledobta a földre . Csak egy szexi, fekete ,pántnélküli melltartó volt rajta ,meg a hozzá tartozó bugyi.
-Akkor mehetünk?-Kérdezte Alice Bellától.
-Igen,persze- válaszolta majd elindult Cullenék garázsa felé.
Edward utána kapott.
-Bella megértem ha dühös vagy amiért nem szóltam Cor....
-Ezt most ne Edward-szakította félbe- nem szeretnék úgy elmenni vásárolni, hogy előtte mi veszekszünk.Majd megbeszéljük később- válaszolta majd Alice-szel a nyomában kiment a szobából.
Francba,segítség kell-gondolta Edward csalódottan, majd egy szempillantás alatt Cornelia szobájának ajtaja előtt termett.Azzal a lendülettel be is nyitott.
-Cornelia beszélhetnénk...- a szava elakadt amikor megpillantotta Corneliát. Aki egy száll fehérneműben,mosolyogva nézte őt.
1927
Cornelia egy száll semmiben állt a szobájában.Éppen az esti bálra készülődött ,amikor hirtelen Edward lépett be. Cornelia egy pillanatra megmerevedett,majd a kezébe akadó első ruhadarabot maga elé kapta.
-Mr.Cullen nem tanították meg magának ,hogy mielőtt belép valahova kopogjon?-kérdezte felháborodva.
Edward zavarba jött,gyors másfelé kapta tekintetét.
-Elnézést Ms. Montez. Tényleg kopognom kellett volna ,én csak annyira izgatott voltam a kérdés miatt amit fel szeretnék tenni Önnek , hogy nem is gondolkoztam.Sajnálom.
Cornelia egy pillanatra elgondolkodott ,hogy kiküldje e a szobából.De furdalta a kíváncsiság ,hogy Edward mit akarhat.
-Rendben, megbocsátok.- oldódott fel- mi lenne a kérdése hozzám?
-Azon gondolkodtam ,hogy esetleg lehetnék e a kísérője a ma esti bálon.
Cornelia elmosolyodott az emlékre.
-Mr. Cullen látom még mindig nem tanult meg kopogni.-vigyorgott rá.
Edward mosolyogva válaszolt.
-Tényleg ideje lesz ha megtanulom végre.
-És mért törted rám az ajtót ismét, gondolom nem egy bálra szeretnél elhívni.
-Nem-vigyorgott- de úgy emlékszem múltkor bejött,hisz igent mondtál.
-Mégsem mehettem egyedül-lépett előre Cornelia kacarászva.
-Ááá,rendben ezt megjegyeztem-felnevetett.-Csak azért jöttem-tért rá a lényegre- , hogy a lenti dolgokat megbeszéljük.
-Áhá,tudod nem én vagyok a barátnőd ,nem nekem tartozol magyarázattal.
-Igen, tudom.Nem is azért jöttem-közelebb lépett Corneliához,már csak két lépés választotta el őket.- azért jöttem ,hogy megkérjelek segíts nekem Bellánál.Beszélj vele.
-Beszéljek vele? Tudod nem sok jó sül ki belőle ha az ex és a barátnő beszélgetnek a pasiról-húzta el a száját.
-Akkor mit tanácsolsz?Mit csináljak?
-Hagyd egy pár napig ,had gondolja át amit hallott. Aztán ülj le vele beszélni. Akárhogy csűröd ,csavaród más lehetőség nincs.Bella okos lány,biztos nem fog nagy ügyet csinálni belőle-közelebb lépet hozzá és megérintette a karját-Ne aggódj,nem lesz semmi baj.
-Kösz Cornelia- mosolygott rá hálásan.
Csönd telepedett a szobára.Csendben álltak egymással szemben egy karnyújtásnyira miközben egymás szemébe néztek. Közel de még is távol -gondolta Cornelia.
-Ha csak ennyit akartál,bocsi de most megyek-törte meg a csendet Cornelia- láttam ,hogy a hűtőtök üres,mondjuk ez egy vámpír házban nem is olyan fura.De mint tudod én eszek,szóval bevásárolok.Ha persze nem baj ,hogy használom a hűtőtök,szekrényetek.
-Nem ,nem baj.Nyugodtan érezd magad otthon.
-Köszi.Majd később még beszélünk.
-Persze. Szia.-válaszolta Edwrad.Kilépett a szobából,majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Szia-köszönt a csukott ajtónak Cornelia.
Cornelia egész nap elvolt vásárolni.Sok mindent vett,megebédelt.Mire begurult Cullenék háza elé ,már est 6 óra volt.Kiszállt a zacskókkal a kezében ,majd bement a konyhába és kipakolt.Miután végzett csinált magának forró csokit.
Lépteket halott közeledni.Bögrével a kezében megfordult. Carlisle volt az.
-Szia-köszönt neki.
-Szia.Edward mondta ,hogy vásárolni mentél.-lépet mellé ,majd neki támaszkodott a konyhapultnak.
-Igen, nem muszáj ennem de valahogy jól esik ha ehetek.
-Értem-mosolygott rá-és mi jót iszol?
-Forró csokit.2 pillecukorral ,tejszínhabbal a tetején.
-Ááá szóval ez specialitás-nevetett fel Carlisle.
-Valami olyasmi.Gyerekoromban az anyukám mindig így készítette nekem.Igaz akkor kicsit másabb voltak a belevalók.De valami ehhez hasonló volt.- mosolygott bánatosan.
-Tudom régen volt de sajnálom. Ha nem veszed tolakodásnak ,hogy halt meg? Vagy miután vámpírrá változtál nem találkoztál vele?
Még egy emlék,még egy fájdalmas seb a szívén.
-Nem láttam miután vámpír lettem.De nem azért mert nem akartam ,hogy így lásson,hanem mert már 5 éves koromban meghalt.
-Ooo. Bocsáss meg én..
-Semmi baj-szakította félbe-nem tudhattad. De például ez is az egyik oka amiért utálom Arot és az apámat.Ugyanis Aro ölte meg anyámat.
Carlisle bánatosan nézet Corneliára.Sajnálta szegényt.
-Szóval Aro már gyerekkorod óta rád szállt?
-Igen,már gyerekkorom óta.-könnyek jelentek meg a szemében.Legszívesebben Carlisle nyakába borult volna és csak bőgött volna-Ráadásul az egészet végig néztem.
-Tessék?
Cornelia sóhajtott egyet.
- Az 5. születésnapom volt.Este fele járt már .A szobámba voltunk,anya oda adta az ajándékát.Egy csoda szép nyakláncot,amit még az apám adott neki. Azóta is imádom- elmerült az emlékekbe- Majd befektet az ágyba,adott egy puszit és boldog születésnapot kívánt. Miután kiment a szobából pár perc elteltével halottam ,hogy valakik vitatkoznak a szomszéd szobában.Kíváncsi voltam ,így hát kimentem a folyosóra az ajtó elé, ami résnyire nyitva volt és benéztem.Anyámat láttam vitatkozni egy férfival.Mint később kiderül Aro volt az.Hogy min veszekedtek azt nem tudom,nem emlékszek rá mint mondtak.Csak arra ,hogy Aro egyszer csak magához rántotta az anyámat és kiszívta a vérét.Megölte.- a hangja megcsuklott.Abba hagyta a mesélést.Egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Sajnálom ,hogy felzaklattalak,nem akartam-megérintette a karját.
-Nem ,semmi baj-törölgette a szemét-nem kell bocsánatot kérned.
-Ezek után már főleg értem mért utálod Arot.
-Szóval amit mondtál nekünk tegnap,hogy ha megtalálod megölöd.Azt komolyan mondtad?-kérdezte.
-A legkomolyabban.Anyámnak a sírjánál megígértem ,hogy megfogom ölni az apámat.És én amit megígérek azt mindig betartom.
