-Miért nem?Valami baj van?-kérdezte az apja.De mielőtt válaszolhatott volna Paul a dobosa lépett be az ajtón.-Ó-mondta mikor meglátta a kisebb társaságot-nem akartam zavarni, bocsi.Csak szólni akartam, hogy 10 perc és kezdünk.
-Nem kezdünk-Cornelia felállt a székből, csillogó, aranyszínű sálát letekerte a nyakáról.
-Mi az hogy nem kezdünk?Miért nem kezdünk?-értetlenkedett.
-Elmarad a koncert-emelte rá fájdalommal teli tekintettét.
-Miért?
Cornelia már így is ideges volt, kavarogtak fejében a gondolatok.Most nem érdekelte senki és semmi, főleg nem ez a beszélgetés, így hát kibökte először azt ami eszébe jutott.
-Nem érzem jól magam-neki dőlt a sminkes asztalának-fáj a fejem, hányingerem van.Sajnos ez most nem fog menni.
-És ha várnánk egy fél órát?Hátha jobban leszel.
-Azt mondtam nem fog menni-mondta kicsit hangosabban ahogy szerette volna.Próbált magára nyugalmat erőltetni, de nagy erőfeszítés kellett hozzá, hogy sikerüljön.
-Oké, felfogtam-emelte fel Paul védekezőleg a kezét-esetleg hívjak egy orvost?-próbált kedveskedni.
-Nem kell köszönöm.Már van itt egy-futó pillantást vetett apja felé.
Paul ránézett Carlislera aki biccentett felé, ezzel azt jelezve, hogy igen ő tényleg orvos és majd megvizsgálja a beteget.
-Hát rendben, akkor szólók a többieknek.A polgármester nem lesz elragadtatva de...
-Majd én beszélek vele.
-Oké-mondta végszóként, még egyszer körbe nézett a szobába lévőkön, majd kiment.
-Végre-sóhajtott fel Cornelia.
-Még is mi volt ez?-kért magyarázatot Carlisle.
-Ezt csak kitaláltad vagy tényleg nem érzed jól magad?-kérdezte aggódva Jacob.
-Egyáltalán lehetsz beteg?-szólt közbe Emmett is.
-Nem, az egészet csak kitaláltam-rázta meg a fejét miközben telefonjáért nyúlt.-Kellet valami magyarázat, hogy lelécelhessek-egy telefonszámot kereset a telefonjába.-Ami pedig azt illeti, hogy miért csináltam....Aro előbb tért vissza Volterába, elkapta Lexit és most fogva tartja-barátnője nevénél hangja megcsuklott.
A szobába mindenkit ledöbbentett a hír, de Cornelia most nem foglalkozott a csodálkozó arcokkal, nem akart értelmetlen kérdésekre válaszolni és nem akarta azt se, hogy sajnálatot érezzenek iránta.Mikor megtalálta a számot tárcsázni kezdett, a telefont füléhez emelte.Két csöngés után a hívott fél felvette.
-Drága egyetlen virágszálam-köszöntötte-minek köszönhettem a hívásodat?
-Chris, segíts. Lexi bajban van-szólt bele a készülékbe kétségbeesetten.
Cullenék Corneliaval együtt vissza mentek a Cullenházba.Cornelia azért, hogy letegye a cuccait mégse keljen magával hurcolnia , Cullenék pedig azért, hogy várjanak rá.Nehezen de Cornelia belement , hogy ők is vele tartsanak Volterába, viszont, hogy Jacob is velük tartson azt erősen ellenezte és nem is tágított a döntésétől.Nem szerette volna, hogy szerelmének esetleg miatta valami baja essen. Cullenéket is féltette, legfőképpen az apját, de rájött, hogy segítség nélkül úgysem boldogul, és ha csak Chrissel meg Garrettel megy oda az lehet, hogy nem lenne elég ahhoz, hogy Lexit és magukat is kihozzák onnan élve.
Egy elég hosszú veszekedés után végül meggyőzte Jacobot, hogy itt maradjon.Azt mondta neki, hogy Aro mivel nem tud róla, hogy oda mennek lehet, hogy Forksba küldet pár vámpírt.Viszont ha így dönt el kell valaki, aki megvédi az embereket. Jacob ezt átgondolva, nehéz szívvel de belement, csak előtte még megígértette Corneliaval, hogy nagyon vigyázz magára és, hogy épségbe haza jön.
-Bárcsak, ez az egész egy álom lenne.Amiből most azonnal felébrednék, melletted találnám magam és rájönnék, hogy még mindig tegnap este van-mondta Cornelia.
-Az fantasztikus lenne-egy erőltetett mosoly ült ki a szája szélére, hogy ezzel is tartsa a lelket a lányba, majd lágyan szájon csókolta és elbúcsúztak.
Cornelia vissza gondolt a mintegy 20 perccel történt emlékre miközben szobájába állt.Majd mielőtt lement volna a többiekhez, hogy induljanak egy gyors pillantást vetett tükörképére.És bár magát nézte mégse magát látta, hanem a múlt fájdalmas emlékeit.
-Ismét egy elcseszett szülinapot írhatsz a listádra-mondta magának miközben saját szemébe nézett.-Boldog Szülinapot-keserűen felnevetett.
Cornelia lefelé ment a lépcsőn, a második szinten járt amikor Edward jött vele szembe.
-Pont jó, hogy jössz. Megakartam kérdezni, hogy mikor érkezik meg a repülő?
-1-2 óra és leszáll a gépem Seattlebe.
-Oké.
-Edward-kezdte miközben közelebb ment hozzá, annyira, hogy már csak 2 lépés távolság volt köztük-nem muszáj eljönnöd.Nem akarom, hogy valami bajod legyen miattam.Inkább maradj itt Bellával, és segíts a farkasoknak, hátha Aro tényleg ide küldet pár vámpírt.
-Ezzel a dumával nem fogod nálam elérni, hogy itt maradjak.Ami pedig Bellát illeti, épp most utaznak Skóciába.Amúgy is koncert után tervezték, de most, hogy az elmaradt a korábbi géppel mennek.Ha nem így lenne, akkor vele maradnék, hogy vigyázzak rá-1 lépést tett felé, kezével álla alá nyúlt, kényszerítette, hogy szemébe nézzen.-De helyette most rád vigyázok.
-Nem kell rám vigyázni, ezt te is tudod.Főleg nem úgy ha közben a te életed is veszélybe forog-megfogta a kezét-de oké, látom akármit mondok, te is és a többiek is ragaszkodtok hozzá, hogy velem gyertek.Csak gondoltam még egy próbálkozás nem árt-halványan elmosolyodott, majd felsóhajtott.-Esküszöm, most nagyon lennék Bella helyébe.
-Tessék?-nézett rá.
-Mármint, úgy értem, hogy én is inkább elutaznék Skóciába minthogy el kéne mennem a Volturihoz-hadarta kínosan-így értettem.
-Hát persze-kínos mosoly jelent meg a szája szélén-tudtam ám, hogy erre gondolsz.Pedig nem is halom a gondolataidat-próbálta oldani a helyzetet, de nem nagyon akart neki összejönni.
-Azt hiszem jobb lesz ha lemegyünk-Edward egyetértően bólogatott, majd elindult lefelé.
Cornelia mögötte lévő lépcsőfokokon haladt.Már csak két lépcsősor volt ami levezetett a napaliba.A nagy üveg ,,kép" keret mellett mentek el amiben a ballagási sapkákat gyűjtötték, amikor Cornelia megszólalt.
-Edward, szerinted nem fog gyanú...-kezdte, de ahogy Edward szembe fordult vele és a kevés távolság miatt mellkasuk összeért, fejük pedig csak 2 centire volt a másikétól, Cornelianak elakadt a szava.
-Mit akartál mondani?-kérdezte Edward suttogva, Cornelia érezte ajkán hideg lehelettét.
-Nem tudom-suttogta ő is, majd minden további habozás nélkül szájon csókolta Edwardot, aki azonnal viszonozta a csókot.
Cornelia nem tudta, hogy mi ütött belé, hogy miért tette amit tett. Szerette Jacobot, tiszta szívből, a fiú volt a mindene.De valahol a szíve mélyén, halványan de még mindig érzett valamit Edward iránt.
Lehet, hogy más helyzetbe ez soha nem történt volna meg, de a mai nap után számtalan érzelem kavargott benne, és úgy érezte szüksége van a fiú csókjára, megnyugtató ölelésére.Szüksége van Edwardra.
Edward beletúrt a hajába és még közelebb húzta magához, annyira hogy egész testük már egymásnak nyomódott. Cornelia keze a fiú csípőjén pihent.
-Edward, beszéltél vele?Mit mon...-Carlisle lépett be a nappaliba.Lépteket hallott, ezért ment a nappaliba, de amint meglátta, hogy a lépcsőn ölelkezve smárolnak elakadt a szava.
Persze amint Edwardék tudatáig eljutott Carlisle hangja megszakították a csókot, így a férfi a ,,műsort" nem sokáig láthatta.
Corneliaék Carlislera pillantottak, majd egymásra.Egy néma másodperc utána az ölelésből is kibontakoztak.Újabb néma másodpercek teltek el miközben folyamatosan egymás szemébe néztek, végül Cornelia törte meg a csendet.-Ez nagy hiba volt.Sajnálom-kapta el a tekintettét, majd Edwardot kikerülve lement a lépcsőn.Gyors léptekkel elhaladt apja mellett is miközben direkt kerülte a tekintettét és kiment a nappaliból.
Edward is lesétált a lépcsőn és kellő távolságban megállt ,,apja" előtt. Vonakodva de végül belenézett a szemébe, viszont a gondolatolvasást erősen elnyomta, nem akarta hallani a gondolatait.
-Nem szólok bele, mert nem az én dolgom.De remélem tudod, hogy mit csinálsz.
-Pont ez a baj-rázta meg a fejét-fogalmam sincs róla-pillantott arra amerre Cornelia az imént távozott.
Némán utaztak a repülőn. Senki nem szólt senkihez. Cornelia is csak addig váltott pár szót Garrettel és Chrissel amíg elmondta nekik, hogy Demetri mit mondott neki.De ennyi.
Az út további részét gondolataiba merülve töltötte. Lexin gondolkodott és közbe-közbe akaratlanul is gondolatai az Edwarddal való csókra terelődtek.
Mikor leszállt a gépük, bérelt autókkal mentek tovább.Mikor elérték a várost leparkoltak és onnan gyalog folytatták útjukat.
Cornelia vezette a sort.Elmentek egy sötét sikátorhoz ahol az egyik bejárat volt található.Bementek az ajtón, és egy hosszú folyóson találták magukat.
Végig mentek a folyóson aminek a végén egy nagy társalgó szerűség volt, ahol Gianna ült az író asztala mögött.
Cornelia olaszul oda köszönt neki, majd közölte vele, hogy most azonnal beszélnie kell Aroval.A nő azt felelte erre, hogy előre leegyeztettet idő pont nélkül nem mehetnek be, és hogy különben is a Volturinak most fontos dolga van.Majd nyomatékosan felállt az asztalától, jelezve vele, hogy nem jutnak be és hogy menjenek haza.
Cornelia bájosan rámosolygott, lassan oda lépdelt hozzá.Egy hirtelen mozdulattal megfogta jobb karját és kicsavarta neki.
-Te meg mit csinálsz?-sopánkodott Alice.
-Semmit.Csak elbeszélgetek ezzel a hülye kurvával-nézett Alicre, majd ismét vissza Giannara-csak úgy csajosan-tette hozzá egy gonosz mosoly kíséretébe.
-Na ide figyelj te ribanc-folytatta olaszul, most már Giannanak-nem érdekel, hogy nem érnek rá.Most fogod magad és szépen elviszel hozzájuk.Mert ha nem -közelebb hajolt fájdalomtól szenvedő arcához, hangját fenyegetőre vette-akkor megöllek, és nekem elhiheted nem lesz gyors halálod.Hisz miért is ölnélek meg gyorsan? Nincs annál élvezetesebb, ahogy órákon látom a félelmet és a fájdalmat a szemedbe, ahogy tudatosul benned, hogy újabb fájdalmat okozok de messze még a halál.
Gianna arcára e szavak hallatán kiült a felismerés.-Blood Rippah-suttogta félelemmel teli hanggal. Elkapta a tekintettét, szabad kezével a lifthez való kulcsot kereste és olaszul gyors azt hadarta, hogy indulhatunk.
-Remek-engedte el a kezét és intett neki, hogy mennyen előre.
-De te most nem is Blood Rippah vagy-jelentette ki Emmett.
-Igaz, de neki ezt nem kell tudnia-indult Gianna után.
Miután lelifteztek az alsó szintre és pár folyóson végig mentek, a Volturi nagytermének ajtaja előtt találták magukat.
-Menj csak vissza, innentől már boldogulunk-szólt oda Giannának akinek több szó se kellet, máris sietve ment vissza.
Cornelia a kilincsre tette kezét, hogy benyisson de ekkor egy kéz érintette meg a vállát.Tulajdonosa felé fordult.
-Csak gondold át, hogy mit csinálsz, ne dönts elhamarkodottan-apja volt az.
-Ne aggódj, már átgondoltam-szeméből harag sütött, de ez nem apjának szólt-ha Lexinek egy haja szála is görbült mindenkit megölök.
-Ez remek, egyenesen belevezett a halálba.
-Ha akarsz még vissza fordulhatsz-pillantott hátra Emmettre.
-Nem megy sehova, igaz Emmett?-nézett rá Jasper-Ha már egyszer eddig eljöttünk oda is bemegyünk, akár mi is vár minket odabent.
Cornelia biccentett felé egyet, vissza fordult az ajtóhoz és egy hirtelen mozdulattal belökte azt.Hangos csattanással csapódott be. A hang hallatán a teremben lévők mind az ajtó felé kapták tekintetüket.
-Nos, örülök, hogy így felkeltettem a figyelmeteket-lépet be Cornelia mögötte a többiekkel, de mielőtt tovább mehetek volna Felix állt elé .-Ha nem szeretnéd egy kupac hamuként végezni, akkor kurva gyorsan eltűnsz az útból-köpte a férfinak a szavakat.
-Felix, hagyd őket beljebb jönni-utasította Aro mire Felix odébb állt.-Üdvözletem, minek köszönhetem látogatásotokat?
-Nem kell a rizsa, nagyon jól tudod te, hogy miért vagyunk itt.
-Tudja hát, csak azt nem akarja, hogy Caius és Marcus tudomást szerezzen róla-Carlisle lánya mellé lépett, megfogta a kezét nehogy hirtelen felindulásból valakinek neki ugorjon.
-Ami azt illeti, tudnak a behatolásról. Ők is velem voltak mikor elkaptuk Lexi kisasszonyt.
-Remek, akkor mindenki boldog mert tud mindent.Most viszont enged szabadon a barátnőmet.
-A kérést vissza utasítjuk-szólalt meg Caius Aro jobb oldaláról.-A barátnőd betört hozzánk ezért megfogjuk büntetni.
-Nem hagyhatjuk csak úgy, hogy kisétáljon minden következmény nélkül.Híre kelne engedékenységünknek és a végén még más vámpírok is megpróbálnának betörni-vette át a szót Marcus.
-Baromira leszarom, hogy mi lesz a ti hírnevetekkel, nekem csak az számít, hogy engedjétek szabadon Lexit-emelte fel a hangját.
-Carlisle-rázta meg fejét Aro miközben őt nézte-látom nem sikerült jó modort nevelned a lányodba.
-Hogy az a..-kezdte Cornelia és már ugrott is volna előre de apja vissza fogta.
-Ne foglalkozz vele, csak felakar idegesíteni.
-Az már rég sikerült neki-rántott egyet a kezén amit Carlisle lefogott, de ő továbbra sem engedte el.Feladva a reményt, hogy kiszabaduljon abba hagyta a rángatást és helyette felemelte a másik kezét.-Van egy ajánlatom. Lexi szabadon távozhat és én nem kezdem el egyesével felgyújtani az embereidet-kezével máris Felix felé célzott.
-Ez nevetséges, ne is hallgass rá, mind tudjuk, hogy úgysem teszi meg-lépett közelebb Cornelia szeme elé Jane.
-Te ezt gondolod mert nem ismersz-villantotta felé tekintettét egy gonosz mosoly kíséretével.-Apropó jó lesz ha befejezed a próbálkozást.A képességeddel semmire se mész.Pajzs vagyok.Amint beléptem ebbe a terembe, rájuk is kiterjesztettem.Nem árthatsz egyikünknek sem-egy pillanatra Alecre nézett-ahogy te sem.
-Jane használja a képességét?-kérdezte háta mögül Rose meglepődve.
-Igen, vagyis csak használná ha menne neki-újabb mosolyt lövellt Jane felé, majd miután a szőkeség arcáról lehervadt a mosoly újra Arohoz beszélt.-Te viszont nagyon is jól tudod, hogy megteszem.
-Már mért tudnám?-tette fel a kérdést Aro.
-Mert te tudod, hogy ki vagyok-nézett farkasszemet Aroval. Ez ment egy darabig, némán egymást szemébe nézve méregették a másikat , amíg Garrett meg nem törte a csendet.
-Aro, egyikünknek se lenne jó ha Cornelia elkezdene gyújtogatni.
-Pedig Cornelia ezt fogja tenni ha 10 másodperc múlva nincs itt Lexi-vágott közbe Cornelia.
Garrett ezt elengedte a füle mellett.
-Ezért is kérlek enged szabadon Lexit. Ahogy említette ismered, megteszi-intett a lány felé-Nehogy az elsők közt legyél akikből égő kupacot csinál.
-Garrett, nagyra értékel...-a sarokban lévő kigyulladt őr láttán félbehagyta mondanivalóját
-Garrett ne legyél nevetséges, őt hagynám a legutoljára-ránézett égő, kiabáló áldozatára, aki csapkodva próbálta eloltani a lángokat.-Apropó, letelt a 10 másodperc.
Aro égő testőrét nézte.Szemében ebbe a pillanatra félelmet lehetett felfedezni.
-Elég legyen, azonnal hagyd abba-szólt Aro Cornelianak.
-Ó, neki már úgy is mindegy, hamarosan véget ér a szenvedése.Én viszont még mindig nem látom a barátnőmet.
-Cornelia-súgta neki oda Chris-azért ha nem muszáj ne öles meg minket.
-Nyugi, ura vagyok a helyzetnek-súgta vissza.
-Vettük észre-halk mormogás hagyta el a száját Jaspernek.
Aro újra az égő vámpírra pillantott, aki már holtan a földön feküdt.
-Nos ki legyen a következő, megengedem, hogy te válaszd ki-Cornelia egyre jobban élvezte a helyzetet.
-Aro, ezt nem hagyhatjuk annyiba, tennünk kell valamit-állt fel Caius felháborodva.
-Teszek is fivérem-Aro is felállt-Demetri, kísérd el Garrettet és Christ Lexihez.Lexi szabadon távozhat.
-Igen mester-válaszolta Demetri, majd Chris és Garrett mellé lépet.
-Tessék?Elengeded?-hitetlenkedett Caius.
-El-Caius mondani akart volna még valamit de Aro leintette-ne most fivérem.Ezt majd megbeszéljük ha a vendégeink elmentek.De szerintem te is úgy véled, hogy jól döntöttem, igazam van?
-Már mér vélném úgy?-vitázott.
-Gondold át, és megkapod a kérdésedre a választ-ezzel be fejezetnek tekintette ezt a beszélgetést.
-Tudjátok ez mind szép és jó, de mi garantálja, hogy ha Chris és Garrett elmennek Lexiért, akkor végül nem lesznek ők is a foglyaid.
-A szavamat adom.
-Sokat érek vele.Én is velük megyek.
-Szó se lehet róla, veled még beszédem van.És mielőtt leállnál velem vitatkozni, ebből nem engedek.Ők elmehetnek közbe Lexiért, de te addig itt maradsz és meghallgatsz.-Ne aggódj,nem lesz semmi bajuk-súgta oda neki Demetri úgy, hogy csak ő hallja.
-Oké-adta meg magát.
Aro biccentett mire Demetri a két férfival a nyomában elindult Lexiért.
-Nos miről szeretnél velem beszélni?-kérdezte kicsit higgadtabban.Bár már nyugodtabb volt amiatt, hogy Lexi velük jöhet de a hely még mindig feszélyezte.
-Nekünk lenne egy találkozónk 4 nap múlva.De mivel emiatt a kellemetlen ügy miatt ez előbbre került, ezért gondoltam megejthetnénk most ezt a beszélgetést.Persze, minden információt nem fogok fel fedni.
-A szavadat adtad, hogy elmondod a terveidet-nézett rá Carlisle dühösen.
-Ez így is lett volna, de mivel a kedves lányod megszegte a szavát, örülhet, hogy egyáltalán bármibe is beavatom-lelépdelt a lépcsőkön.-De minden további szó nélkül, először is, had mutassak be valakit.Az ő jelenlétével sokkal könnyebb és izgalmasabb a társalgás.Kérlek gyere be-fordult Aro jobbra egy függöny mögötti ajtó felé.
Az ajtó kitárult és ahogy az illető belépett, a függönyt odébb söpörte.A nő egy hosszú szárú fekete csizmát viselt, egyszerű kék farmernadrágot.Egy fehér, elegáns póló volt rajta felül és egy zöld színű kardigán.Arca hófehér volt, vörös szeme, és szája ami gonosz mosolyra volt húzódva kiemelte arca egész szépségét.Barna, vállig érő haja selyemként lebegett a levegőbe miközben lassan odasétált Aro mellé.Cornelia már várta ezt a pillanatot.Tudta, hogy Aronak van egy társa és már régóta szerette volna kideríteni, hogy ki az.
De ahelyett, hogy boldogság vagy megkönnyebbülés áradt volna szét benne helyette csak ürességet érzett.Végig kísérte a nő minden egyes mozdulatát, minden egyes lélegzett vételét és amikor Arohoz ért akkor tudott csak megszólalni:
-Anya?!
-Boldog születésnapot, édesem!
