-Máris?-tette fel a kérdést Jacob.-Nem érzed jól magad?Megbántottak valamivel?Ha Paul mondott valamit, azzal ne foglalkozz én se szoktam.-Tessék?-vonta össze a szemöldökét-nem, Jake. Én nem úgy értete...-mondani valóját telefonja csörgése zavarta meg.
Cornelia elővette farmerzsebéből a telefonját majd ránézett a készülék kijelzőjére.
-Bocsi-mondta Jacobnak majd felvette a telefont-Mit akarsz Edward?
-Neked is szia.Csak nem megint megzavartam valamit?A hangod nagyon morcosnak tűnik-jött a válasz a vonal másik feléről.
-Még csodálkozol?Azok után, hogy megzsaroltál?!
-Jogos.
-Szóval mi az amiért felhívtál?-tért a tárgyra.
-Csak megszerettem volna kérdezni, hogy mikor érsz haza?Szeretnék minél előbb beszélni veled, és nem szeretném, hogy esetleg elkerüljük egymást.
-Egy újabb beszélgetés?-sóhajtotta majd Jacobra nézett.Egy kis kapu, hogy megússza a beszélgetést-5 perc és ott vagyok.
-Remek, akkor várlak-mondta majd letette a telefont.
Cornelia zsebre vágta telefonját, majd lassan Jacob elé lépdelt.
-Nem haragszol meg ha ezt a beszélgetést elhalasztjuk későbbre?Most lenne egy kis dolgom.
-Hallottam. Menj csak, Edward már vár rád-mondta némi féltékenységgel a hangjában.
-Ajh Jake, ne legyél ilyen-megfogta mind a két kezét.
-Sajnálom-húzta el a száját-csak ez most kicsit rosszul eset, hogy az exed telefonál és te már ugrasz is.De ugye nem ő volt az eredeti oka annak amiért elakartál menni?
Megint témánál vagyunk-gondolta Cornelia.
-Nem, nem ő volt, de ezt most inkább hagyjuk is-zavarában egy hajtincset a füle mögé tűrt majd nehéz szível tudván, hogy ezt úgyis minél előbb meg kell beszélniük, kimondta a szavakat.-Figyelj mi lenne ha holnap reggel átjönnél és befejeznénk ezt a beszélgetést?Ha persze neked is jó.
-Amint felkeltem már megyek is-szája mosolyra húzódott. Cornelia viszonozta a mosolyt majd megcsókolta a fiút.
-Fantasztikusan éreztem magam-suttogta az ajkaiba. Jake egy mosoly kíséretében újra megcsókolta.
-Szeretlek-mondta Jacob a csókból kibontakozva.
-Szeretlek-felelte Cornelia is majd lassan hátrálni kezdet.Szerelme kezét elengedte, még egy ragyogó mosolyt vettet rá, majd eltűnt.
-Mi volt az a nagyon fontos ami miatt iderángattál?-lépet be Cornelia a nappaliba.
-Nem lehetne, hogy négyszemközt beszéljünk?-fordult felé Edward aki az imént még Alicel beszélgetett.
-Nem-vágta rá durván Cornelia.
-Oké-kezdte Edward-csak szeretem volna bocsánatot kérni az előbbiért.Nem kellet volna....nem volt helyes...-kereste a szavakat.
-Hogy megzsaroltál?!-fejezte be Cornelia a mondatott.Edward aprót biccentett.
-Te megzsaroltad?-kérdezett közbe Esme aki a laptopja mögül most Edwardra pillantott.
-Valami olyasmi-válaszolt Esmének, majd újra Cornelia felé fordult.-De sajnálom, komolyan.Nem avatkozok bele a dolgotokba soha többé, ígérem.Ha csak te nem kérsz meg rá.
-Mármint Jacob és az ő dolgába?Vagy kire gondolsz?-Emmett nem tudta megállni, hogy közbe ne kérdezzen.
Cornelia megrázta a fejét, Edwardról apjára pillantott.
-Velünk kapcsolatban?-mutatott először lányára majd magára Carlisle.
-Igen.Edward azt akarta, hogy beszéljem meg veled ami délután történt-sóhajtott egyet-én erre nemet mondtam, mire ő azt mondta, hogy ha ennyire sem vagyok hajlandó akkor.....-gyors elharapta a mondatot.-Miért gondoltad meg magad?-váltott gyors témát, tekintetével újra Edwardot figyelte.
-Én...eszembe jutott egy emlék és.... nem is tudom, bűntudatom lett.
-Egy emlék?Még is milyen emlék?-közelebb lépdelt Edwardhoz.
-Charlienak a szülinapjára két repülőjegyet adtam, hogy ő és Bella kicsit kikapcsolódjanak-kezeit zsebre tette, tekintetével a padlót pásztázta mint ha valami nagyon érdekes lenne ott-a jegyek Skóciába szólnak.
-Szerintem nem nagy szám az a hely-szólt közbe Emmett.
-Melyik emlék?-kérdezte Cornelia rá se hederítve arra amit Emmett mondott.Tett még egy pár lépést Edward felé, míg már csak egy karnyújtásnyira volt tőle.Kezével előre nyúlt gyengéden megérintette a fiú állát, majd kényszerítette, hogy rá nézzen.-Melyik emlék?-ismételte meg kérdését.
-Mikor a Moness-vízesésnél töltöttük az egész napot.Én belelöktelek a vízbe, majd amikor kiakartalak húzni te berántottál magad mellé. Elkezdtél fröcskölni...aztán..-ahogy mesélt egyre halkabban beszélt.
-Aztán azt mondtad szeretsz-szólt közbe Cornelia.
-Majd te is azt mondtad, hogy szeretsz...
-Majd megcsókoltalak-fejezete be a lány, ő is már suttogva beszélt.
Edward és Cornelia végig egymás szemébe néztek.Egyikük sem érintette meg a másikat, csak némán álltak egymással szemben.
-Ti voltatok Skóciában?-törte meg a csendet Jasper.
-Igen.Amíg együtt voltunk ott éltünk-találta meg újra a hangját, majd tekintettét félre kapta, el sétált Edward elől.
-Oké, csak én szerintem kínos nagyon most a helyzet?-kérdezte Emmett összevont szemöldökkel.
-Már mért lenne?-vonta meg a vállát Cornelia-ez régen volt már.Edwarddal már csak barátok vagyunk.Igaz?-fordult újra Edward felé.
-Hát persze-vágta rá gyorsan egy kissé erőltetett mosollyal.
-Látod?-intézte szavait újra Emmetthez. Egy darabig még őt nézte majd, más felé terelte a témát.Akárhogy is Emmettnek igaza volt, a helyzet kezdett kínossá válni.-Most ha nem haragszotok, felmennék a szobámba.Telefonálnom kell, el kell intéznem, hogy Lexi valahogy bejusson a Volturihoz.
-Még is miért kell bejutnia?-szólalt meg Carlisle.
-Hát valahogyan kémkednie kell Aro után-mondta egyszerűen.
-Mi..de..de hát..Aroval megegyeztél.Azt ígérted neki, hogy nem foglalkozol most vele, és mást se kérsz meg rá, hogy kutakodjon-Carlisle arcára döbbent arckifejezés ült ki.
-Nos igen..mondtam amit mondtam-egy pillanatra Lexi smsére gondolt, amit még akkor kapott miután eljött a falkától.
Szia.
Átgondoltam amit írtál, és igen jó lehetőség,kihagyhatatlan ajánlat amit Aro ajánl, de mind a ketten tudjuk jól, hogy nem tudsz megmaradni a fenekeden.
Ezért ötletem támadt.
Kémkedjen neked a Volturiból az akivel jóban vagy, és hogy Aronak ne legyen feltűnő először velem beszél, én pedig átadom neked az üzenetet.
Ha az az illető esetleg eltudná intézni, hogy bejussak, akkor akár én magam is tudnék kémkedni Aro után.
Nos?Mit gondolsz? Azért nagyon ne akadj ki.
Puszi.
Lexi.
-Ezt nem értem.Nem rég még összevesztél velem, amiért azt mondtam ne egyezz bele.Most meg mégse tartod meg az ígéretedet.
-Igen tudom, nehéz eset vagyok. Szokj hozzá-mosolygott apjára.Ez a mosoly igazi vidám mosoly volt.
Cornelia megfordult, elindult a lépcső felé,hogy felmenjen a szobájába, de ahogy megérintette a korlátot megtorpant. Lexi smsének utolsó sora jutott eszébe.
UI: A költözéssel kapcsolatban.Ne légy hülye.Megérdemled végre a boldogságot.
Cornelia némi habozás után megfordult, mosolyogva apjára nézett.
-10 perccel ezelőtt még mást mondtam de, ha nem zavarok akkor itt maradnék.
-Nem költözöl el?-kérdezte Carlisle ledöbbenve.
-Szerintem az itt maradnék ezt jelenti-mondta kacarászva Emmett.
Cornelia a szemét forgatta.
-Bár ha továbbra is egy szemét, tahó lesz még meggondolom-biccentett még mindig mosolyogva Emmett felé.
-Majd beszélek vele-most már Carlisle is mosolygott.
-Na kösz.Még én vagyok a rossz, mert apuci pici lánya nem bírja ha beszólnak neki-sértődöttséget játszott, de azért nem bírta ki és szélesen elmosolyodott.
Erre mindenki a szobába nevetni kezdett, feloldódott a feszült hangulat.
-Még a végén megsajnállak-kuncogott Cornelia.-De most apuci pici lánya-idézte Emmettet egyre szélesebb mosollyal a száján-megy és nagy galibát csinál-mondta majd még egy pillantást vettet apjára és felszaladt a szobájába.
