35.fejezet Visszatérés

Cornelia tekintette végig az édesanyán volt, de amit szeme látott azt az agya egyszerűen nem akarta felfogni, ahogy az érzései sem.Boldogságot, dühöt, szomorúságot kellet volna éreznie, de ezek helyett csak ürességet érzett, semmi többet.
-Érdekes-szólalt meg a lágy, csilingelő hang, amit Cornelia 5 éves korában hallott utoljára-azt gondoltam, hogyha újra találkozunk a nyakamba ugrasz, vagy elküldesz a francba-mosolyogva megrázta a fejét.-Ehelyett csak állsz ott és nem csinálsz semmit.
Cornelia e szavakra sem reagált.Eljutott a tudatáig, tudta mit jelentenek azok a szavak amik halottnak hitt anya ajkát hagyták el, de nem tudott rá válaszolni.
-Carlisle-mosolya továbbra se hervadt le az arcáról-jó téged újra látni.
Cornelia  a nagy gondolkodásban, hogy mit is kéne mondania, mit is kellene érezni észre se vette, hogy az anya már nem őt nézi.De a név hallatára ő is a mellette lévő személyt kezdte nézni.
Az apja arcát tanulmányozta amin több érzelem futott át egyszerre. Fájdalom, meglepettség, boldogság. Testtartásából viszont semmit se lehetett leolvasni, ugyan olyan meredten állt mint Cornelia. Már a lánya kezét sem fogta, ami Corneliaba még csak most tudatosult, annyira sokkolva volt, hogy idáig még ezt se vette észre.
-Zsüliett-szólalt meg Carlisle váratlanul.
-Zsüliett, Zsüliett-legyintett-hagyjuk ezt.Undorodom ettől a névtől, anyámra és az emberi életemre emlékeztet.Egy jó ideje már a második nevemet használom, Sophia. A csengése is sokkal jobb.
-Tűnjünk el innen-találta meg a hangját nagy nehezen Cornelia. Nem kommentálta amit Sophia mondott, nem is érdekelte, csak minél előbb ki akart innen jutni.
-Már mentek is?De hiszen nem is volt még alkalmunk beszélgetni-megbántottságot színlelt, majd közelebb lépett a lányához, kinyújtotta a kezét, hogy megérintse.
-Hozzám ne merj érni-lépett egyet hátra.
-Édesem, de hát miért vagy velem ilyen?Nem is örülsz, hogy újra láthatod az anyukádat?
-Nem vagy az anyám.Az én anyám 5 éves koromba meghalt-köpte a szavakat.Végre sikerült magát összeszedni.Képes volt már iránytani a testét, hogy mozogjon, a száját, hogy hangok távozzanak rajta és az érzéseit is.
-Óóó elszomorít, hogy ilyeneket mondasz nekem.Ezzel a lelkembe tiporsz-kezét szívére emelte.
-Szarok a lelkedre-majd ezzel befejezettnek tekintette az anyával lévő kommunikációt. Aro felé fordult.-Őrülj amíg lehet, mert hamarosan fordul a kocka-gonosz mosoly jelet meg az arcán.
-Kíváncsian várom-arcán győzedelmes mosoly terült szét.
Cornelia még egy pillantást vetett mindkettőjükre, majd elindult arra fele amerre bejöttek.A többiek habozás nélkül követték ők, még az apja is.Ő is össze volt zavarodva, válaszokat akart a kérdéseire, de úgy döntött az még ráér, lányának nagyobb szüksége van most rá.
-Boldog Születésnapot Cornelia-kiabálta még Aro a már félig becsukódó ajtónak, majd körbe nézett a terembe lévő maradék arcokon, melyekről a kíváncsiságot és az értetlenséget lehetett leolvasni.

Chrissék az elő csarnokba vártak, hogy Corneliaék felbukkanjanak. Közben Lexivel beszélgettek, és néha a még mindig félelemtől remegő Giannara pillantottak.
-Na végre, mit akart tőled Aro?-intézte a kérdést Corneliahoz Garrett amint megpillantotta közeledni a folyóson.
-Nem érdekes-válaszolta amikor oda ért hozzá.
-Nem érdekes?Hát én az előbbit nem nevezném nem érdekesnek-szólt közbe Emmett.
-Mindegy-pillantott válla felett Emmettre, majd amikor vissza fordult már Lexit nézte.-Örülök, hogy nincs semmi bajod-mondta érzelemmentes hangon.
-Azt látom, majd kicsattansz a boldogságtól-felelte ironikusan Lexi.
-Oké, miért érzem azt, hogy valami nagy dologról maradtunk le?Cornelia-Demetri a lány elé lépet-mégis mi történt odabent?
Cornelia nem válaszolt, csak semmit mondó tekintettel nézett a férfi szemébe.Ez így ment pár másodpercig míg végül Cornelia elfordult, kikerülte Demetri és Gianna asztalához sétált.
-Adj nekem egy papírt és egy tollat-szólalt meg olaszul.
A lány bólintott egyet, majd gyors elő kapart a fiókjából egy papírt és egy tollat.Remegő kézzel nyújtotta Cornelia felé.
-Mit csinálsz?-érdeklődött az apja.
-Egy kis üzenet Aronak-válaszolta miközben gyors ráfirkantott valamit a papira. Mikor kész volt össze hajtotta és oda adta Demetrinek.-Ezt légyszíves add oda neki.
-Rendben.
-Nos, akkor indulhatunk?-kérdezett közbe Alice-Ettől a helytől a hideg futkos a hátamon.
-Csak egy pillanat-válaszolta, majd egy szempillantás alatt, ember feletti gyorsasággal Gianna mögött termet és egy hirtelen mozdulattal kitörte a nyakát.Nagy reccsenés hallatszott, ahogy eltört a csont, amit egy hangos puffanás követett amikor a holtest összeesett.-Most már indulhatunk.
-Istenem-szörnyülködött Alice-te megölted.
-Jó észrevétel-kikerülte a holttestet és elindult a bejárati ajtó felé.
-Feltétlenül muszáj volt ez?-sopánkodott Rosalie is.
-Az agyam eldobom-nézte kikerekedett szemekkel Emmett a holttestet.
Cornelia hallotta a kérdéseket, a sopánkodásokat de nem foglalkozott velük, kinyitotta a bejárati ajtó és kilépett a csendes éjszakába miközben maga mögött hangos csattanással becsapta az ajtót.

Cornelia egy olaszországi kis kocsmába ült, éppen arra várt, hogy valaki végre előre jöjjön a pultba és kiszolgálja.Ekkor kínyilt a bejárati ajtó, és Lexi lépett be rajta, nyomában a többiekkel.
-Hogy találtatok meg?-vettet rájuk egy gyors pillantást.
-Egy pár méterre voltunk tőled mikor láttuk, hogy bejössz ebbe a kocsmába-felelte a barátnője.
-De jó nekem-böfögte még oda, majd kiabálni kezdett.-Hahó, valaki.Milyen kiszolgálás ez?
-Cornelia, Carlisle elmondta, hogy miről maradtunk le-lépett mellé Chris. Előre nyúlt és gyengéden megérintette a kezét.
-Megértjük, hogy miért akadtál ki ennyire-folytatta Lexi mikor látta, hogy Cornelia nem fog válaszolni.-De megölni Giannat....ez még tőled is túlzás volt.
-Tényleg, Lexi, úgy gondolod?-húzta fel jobb szemöldökét, de továbbra se fordult feléjük.-Ha ezt Cullenéktől hallanám meg se lepődnék rajta, de hogy ezt pont a te szádat hagyta el.Elég meglepő azok után, hogy mennyi időt töltöttünk együtt.
Lexi válaszolni akart, de ahogy kinyitotta a száját csak levegő jött ki rajta.Nem tudta, hogy mit mondhatna erre.Ekkor hátulról egy szőke hajú, fiatal pincérnő jött előre a pultba.Mosolyogva megállt Cornelia előtt, bocsánatkérően lesütötte a szemét.
-Elnézést, hogy megvárattam, egy fontos telefont kellett elintéznem.
-Megkérhetném, hogy ne untasson a szánalmas kis magán életével?Helyette inkább adjon egy whiskyt-nézett élesen a szemébe.
A pincérnő e választól először köpni, nyelni nem tudót.
-Előbb szeretnék egy személyi igazolványt látni-szedte össze magát.A barátságos hangnemből átváltott hivatalosra.
-Ó ne már, most komolyan?
-Cornelia-Carlisle is már majdnem mellette állt.-Hosszú volt ez a nap.Mennyünk haza-mosolygott rá úgy amiből kilehetett olvasni, hogy ő itt van neki, számíthat rá.
-Amint megkaptam amit akarok mehetünk is-nézett rá ő is mosollyal az arcán, annyi különbséggel, hogy ebbe a mosolyba semmi vidám nem volt.Ez a mosoly hideg és kemény volt mint a kő.
-Ahogy az előbb is mondtam előbb kérem a személyidet-ismételte meg újra a pincérnő.
-Ahj-sóhajtott-úgy látom nekem kell kiszolgálni magamat.
-Tessék?-kérdezte  a lány, majd a kérdést egy halk, rövid sikítás követte amint meglátta maga előtt Corneliat, aki 2 másodperc alatt kihúzta a kezét Chriséből, átugrott a pulton és végül megállt a szőke lány előtt.Szegény lánynak sok ideje nem is volt felfogni a helyzetet, mert a következő pillanatba Cornelia magához rántotta, vállig érő szőke haját eltűrte, majd éles fogait belemélyesztette a lány torkába.
Nagy kortyokba nyelte az édes nedűt. Halk morgás hagyta el a torkát ahogy az első meleg cseppek végig folytak a torkán.Annyi év után újra emberi vért vett magához, amibe egész teste beleborzongott.
A lány szabadulni próbált, de Cornelia ereje miatt moccanni se bírt.Próbált sikítani, de Cornelia szorítása a nyakán túl erős volt, így csak halk hörgésre telt tőle.
Közben Cullenék döbbenten nézték az ,,előadást".Lexi kapott először észbe és már ott is termett Cornelia mellett, hogy megmentse a pincér lányt, de túl későn kapcsolt.Mert mire odaért Cornelia már szárazra szívta az áldozatát.Ledobta a földre majd szép lassan, vértől ragacsos arccal Lexi felé fordult.
-Nos, még mindig azt gondolod, hogy túlzás volt tőlem?
-Jaj, ne-suttogta félelemmel teli hangon.
-Jasper, koncentrálj Corneliára. Mit érzel?-szólalt meg Chris.
Jasper bólintott majd Corneliat kezdte nézni, minden erejével rá fókuszált.
-Semmit-szólalt meg néhány másodperc után meglepődve.
-Baszza meg, pont ettől tartottam-káromkodott Chris.
Cornelia egy elégedett mosollyal az arcán még egyszer Lexire nézett, majd kikerülte és elindult a bejárati ajtó felé.
-Ez nem lehet-mondta ki hangosan Carlisle amire gondolt.Tudta miről beszéltek Cornelia barátai, tudta, hogy Jasper mért nem érzett semmit Cornelianal.
-Már miért ne lehetne?-Cornelia lassan vissza fordult, ugyan azzal a mosollyal az arcán apja szemébe nézett.-Te akartál meg ismerni, hát itt a lehetőség.Hiszen kár lenne érte ha a pont legizgisebb oldalam maradna ki.

-Azért tényleg meg lep, az ahogy reagált.
-Igen én is másra számítottam-értett egyet Aro.
Aro és Sophia egy külön kis terembe beszélgettek.Az elmúlt percek eseményeit beszélték át.
-Mindegy is.Most össze van zavarodva, nem érti, hogy mi miért történik.De hamarosan úgyis vissza jön, mi meggyőzük és aztán végre véghez vihetjük amit annyit ideje tervezünk már-kuncogott Sophia.
-Ahogy mondod kedvesem-mosolygott rá Aro.
-Bocsánat a zavarásért-futott be sietve Demetri.-Csak szólni szerettem volna, hogy a vendégeink távoztak.És-oda nyújtotta az összehajtogatott papírlapot, amit aztán Aro elvett tőle-ezt Cornelia küldi.
-Köszönöm Demetri. Elmehetsz.
De Demetri továbbra is ott állt feszengve.
-Mi az?Szeretnél még mondani valamit?-kérdezte.
-Nos, igen lenne még valami, és ez szerintem Cornelia üzenetéhez tartozik-idegesen beletúrt a hajába.-Szükségünk lesz egy új titkárnőre.
-Miért, mi a baj Giannával?
-Az hogy hallott.
Aro szeme a döbbenettől elkerekedett.
-Értem, nos akkor intézkedj és szerez helyette valakit.
-Ahogy kívánod-meghajolt aztán el is tűnt.
Aro egy ideig még hűlt helyét nézte, majd széthajtogatta a papírt.Szemei azt a három szót falták amit ráfirkantottak.
-Ez nem is vitás, tiszta anyja-nevetgélt Sophia.-Szerinted számíthatunk tőle még egyéb ilyen incidensre?-tette fel a kérdést de aztán meg is válaszolta magának.-Nem hiszem, mellette van a tiszta szívű, becsületes, együtt érző apja.Ő úgyse engedné, hogy további butaságot csináljon.
-Én ebbe nem lennék olyan biztos-Aro hangja fagyosan csengett.
-Még is miért nem?-arcát tanulmányozta.-Még is mitől lettél ennyire komoly?Az előbb még kicsattantál a boldogságtól, hogy, idézem ,,ezt a csatát egyenlőre mi nyertük"-ujjával macska körmöt csinált a levegőbe.
-Ahogy mondod.Egyenlőre-megfordította a papírt, hogy Sophia is eltudja olvasni, akinek a mosolya pillanatok alatt lehervadt az arcáról.Vadul rázni kezdte  a fejét miközben újra meg újra elolvasta a papíron lévő üzenetet:
BLOOD RIPPAH VISSZATÉRT!

34. fejezet Boldog Szülinapot!

-Miért nem?Valami baj van?-kérdezte az apja.De mielőtt válaszolhatott volna Paul a dobosa lépett be az ajtón.
-Ó-mondta mikor meglátta a kisebb társaságot-nem akartam zavarni, bocsi.Csak szólni akartam, hogy 10 perc és kezdünk.
-Nem kezdünk-Cornelia felállt a székből, csillogó, aranyszínű sálát letekerte a nyakáról.
-Mi az hogy nem kezdünk?Miért nem kezdünk?-értetlenkedett.
-Elmarad a koncert-emelte rá fájdalommal teli tekintettét.
-Miért?
Cornelia már így is ideges volt, kavarogtak fejében a gondolatok.Most nem érdekelte senki és semmi, főleg nem ez a beszélgetés, így hát kibökte először azt ami eszébe jutott.
-Nem érzem jól magam-neki dőlt a sminkes asztalának-fáj a fejem, hányingerem van.Sajnos ez most nem fog menni.
-És ha várnánk egy fél órát?Hátha jobban leszel.
-Azt mondtam nem fog menni-mondta kicsit hangosabban ahogy szerette volna.Próbált magára nyugalmat erőltetni, de nagy erőfeszítés kellett hozzá, hogy sikerüljön.
-Oké, felfogtam-emelte fel Paul védekezőleg a kezét-esetleg hívjak egy orvost?-próbált kedveskedni.
-Nem kell köszönöm.Már van itt egy-futó pillantást vetett apja felé.
Paul ránézett Carlislera aki biccentett felé, ezzel azt jelezve, hogy igen ő tényleg orvos és majd megvizsgálja a beteget.
-Hát rendben, akkor szólók a többieknek.A polgármester nem lesz elragadtatva de...
-Majd én beszélek vele.
-Oké-mondta végszóként, még egyszer körbe nézett a szobába lévőkön, majd kiment.
-Végre-sóhajtott fel Cornelia.
-Még is mi volt ez?-kért magyarázatot Carlisle.
-Ezt csak kitaláltad vagy tényleg nem érzed jól magad?-kérdezte aggódva Jacob.
-Egyáltalán lehetsz beteg?-szólt közbe Emmett is.
-Nem, az egészet csak kitaláltam-rázta meg a fejét miközben telefonjáért nyúlt.-Kellet valami magyarázat, hogy lelécelhessek-egy telefonszámot kereset a telefonjába.-Ami pedig azt illeti, hogy miért csináltam....Aro előbb tért vissza Volterába, elkapta Lexit és most fogva tartja-barátnője nevénél hangja megcsuklott.
A szobába mindenkit ledöbbentett a hír, de Cornelia most nem foglalkozott a csodálkozó arcokkal, nem akart értelmetlen kérdésekre válaszolni és nem akarta azt se, hogy sajnálatot érezzenek iránta.Mikor megtalálta a számot tárcsázni kezdett, a telefont füléhez emelte.Két csöngés után a hívott fél felvette.
-Drága egyetlen virágszálam-köszöntötte-minek köszönhettem a hívásodat?
-Chris, segíts. Lexi bajban van-szólt bele a készülékbe kétségbeesetten.

Cullenék Corneliaval együtt vissza mentek a Cullenházba.Cornelia azért, hogy letegye a cuccait mégse keljen magával hurcolnia , Cullenék pedig azért, hogy várjanak rá.Nehezen de Cornelia belement , hogy ők is vele tartsanak Volterába, viszont, hogy Jacob is velük tartson azt erősen ellenezte és nem is tágított a döntésétől.Nem szerette volna, hogy szerelmének esetleg miatta valami baja essen. Cullenéket is féltette, legfőképpen az apját, de rájött, hogy segítség nélkül úgysem boldogul, és ha csak Chrissel meg Garrettel megy oda az lehet, hogy nem lenne elég ahhoz, hogy Lexit és magukat is kihozzák onnan élve.
Egy elég hosszú veszekedés után végül meggyőzte Jacobot, hogy itt maradjon.Azt mondta neki, hogy Aro mivel nem tud róla, hogy oda mennek lehet, hogy  Forksba küldet pár vámpírt.Viszont ha így dönt el kell valaki, aki megvédi az embereket. Jacob ezt átgondolva, nehéz szívvel de belement, csak előtte még megígértette Corneliaval, hogy nagyon vigyázz magára és, hogy épségbe haza jön.
-Bárcsak, ez az egész egy álom lenne.Amiből most azonnal felébrednék, melletted találnám magam és rájönnék, hogy még mindig tegnap este van-mondta Cornelia.
-Az fantasztikus lenne-egy erőltetett mosoly ült ki a szája szélére, hogy ezzel is tartsa a lelket a lányba, majd lágyan szájon csókolta és elbúcsúztak.
Cornelia vissza gondolt a mintegy 20 perccel történt emlékre miközben szobájába állt.Majd mielőtt lement volna a többiekhez, hogy induljanak egy gyors pillantást vetett tükörképére.És bár magát nézte mégse magát látta, hanem a múlt fájdalmas emlékeit.
-Ismét egy elcseszett szülinapot írhatsz a listádra-mondta magának miközben saját szemébe nézett.-Boldog Szülinapot-keserűen felnevetett.

Cornelia lefelé ment a lépcsőn, a második szinten járt amikor Edward jött vele szembe.
-Pont jó, hogy jössz. Megakartam kérdezni, hogy mikor érkezik meg a repülő?
-1-2 óra és leszáll a gépem Seattlebe.
-Oké.
-Edward-kezdte miközben közelebb ment hozzá, annyira, hogy már csak 2 lépés távolság volt köztük-nem muszáj eljönnöd.Nem akarom, hogy valami bajod legyen miattam.Inkább maradj itt Bellával, és segíts a farkasoknak, hátha Aro tényleg ide küldet pár vámpírt.
-Ezzel a dumával nem fogod nálam elérni, hogy itt maradjak.Ami pedig Bellát illeti, épp most utaznak Skóciába.Amúgy is koncert után tervezték, de most, hogy az elmaradt a korábbi géppel mennek.Ha nem így lenne, akkor vele maradnék, hogy vigyázzak rá-1 lépést tett felé, kezével álla alá nyúlt, kényszerítette, hogy szemébe nézzen.-De helyette most rád vigyázok.
-Nem kell rám vigyázni, ezt te is tudod.Főleg nem úgy ha közben a te életed is veszélybe forog-megfogta a kezét-de oké, látom akármit mondok, te is és a többiek is ragaszkodtok hozzá, hogy velem gyertek.Csak gondoltam még egy próbálkozás nem árt-halványan elmosolyodott, majd felsóhajtott.-Esküszöm, most nagyon lennék Bella helyébe.
-Tessék?-nézett rá.
-Mármint, úgy értem, hogy én is inkább elutaznék Skóciába minthogy el kéne mennem a Volturihoz-hadarta kínosan-így értettem.
-Hát persze-kínos mosoly jelent meg  a szája szélén-tudtam ám, hogy erre gondolsz.Pedig nem is halom a gondolataidat-próbálta oldani a helyzetet, de nem nagyon akart neki összejönni.
-Azt hiszem jobb lesz ha lemegyünk-Edward egyetértően bólogatott, majd elindult lefelé.
Cornelia mögötte lévő lépcsőfokokon haladt.Már csak két lépcsősor volt ami levezetett a napaliba.A nagy üveg ,,kép" keret mellett  mentek el amiben a ballagási sapkákat gyűjtötték, amikor Cornelia megszólalt.
-Edward, szerinted nem fog gyanú...-kezdte, de ahogy Edward szembe fordult vele és a kevés távolság miatt mellkasuk összeért, fejük pedig csak 2 centire volt a másikétól, Cornelianak elakadt a szava.
-Mit akartál mondani?-kérdezte Edward suttogva, Cornelia érezte ajkán hideg lehelettét.
-Nem tudom-suttogta ő is, majd minden további habozás nélkül szájon csókolta Edwardot, aki azonnal viszonozta a csókot.
Cornelia nem tudta, hogy mi ütött belé, hogy miért tette amit tett. Szerette Jacobot, tiszta szívből, a fiú volt a mindene.De valahol a szíve mélyén, halványan de még mindig érzett valamit Edward iránt.
Lehet, hogy más helyzetbe ez soha nem történt volna meg, de a mai nap után számtalan érzelem kavargott benne, és úgy érezte szüksége van a fiú csókjára, megnyugtató ölelésére.Szüksége van Edwardra.
Edward beletúrt a hajába és még közelebb húzta magához, annyira hogy egész testük már egymásnak nyomódott. Cornelia keze a fiú csípőjén pihent.
-Edward, beszéltél vele?Mit mon...-Carlisle lépett be a nappaliba.Lépteket hallott, ezért ment a nappaliba, de amint meglátta, hogy a lépcsőn ölelkezve smárolnak elakadt a szava.
Persze amint Edwardék tudatáig eljutott Carlisle hangja megszakították a csókot, így  a férfi a ,,műsort" nem sokáig láthatta.
Corneliaék Carlislera pillantottak, majd egymásra.Egy néma másodperc utána az ölelésből is kibontakoztak.Újabb néma másodpercek teltek el miközben folyamatosan egymás szemébe néztek, végül Cornelia törte meg a csendet.
-Ez nagy hiba volt.Sajnálom-kapta el a tekintettét, majd Edwardot kikerülve lement a lépcsőn.Gyors léptekkel elhaladt apja mellett is miközben direkt kerülte a tekintettét és kiment a nappaliból.
Edward is lesétált a lépcsőn és kellő távolságban megállt ,,apja" előtt. Vonakodva de végül belenézett a szemébe, viszont a gondolatolvasást erősen elnyomta, nem akarta hallani a gondolatait.
-Nem szólok bele, mert nem az én dolgom.De remélem tudod, hogy mit csinálsz.
-Pont ez a baj-rázta meg a fejét-fogalmam sincs róla-pillantott arra amerre Cornelia az imént távozott.

Némán utaztak a repülőn. Senki nem szólt senkihez. Cornelia is csak addig váltott pár szót Garrettel és Chrissel amíg elmondta nekik, hogy Demetri mit mondott neki.De ennyi.
Az út további részét gondolataiba merülve töltötte. Lexin gondolkodott és közbe-közbe akaratlanul is gondolatai az Edwarddal való csókra terelődtek.
Mikor leszállt a gépük, bérelt autókkal mentek tovább.Mikor elérték a várost leparkoltak és onnan gyalog folytatták útjukat.
Cornelia vezette a sort.Elmentek egy sötét sikátorhoz ahol az egyik bejárat volt található.Bementek az ajtón, és egy hosszú folyóson találták magukat.
Végig mentek a folyóson aminek a végén egy nagy társalgó szerűség volt, ahol Gianna ült az író asztala mögött.
Cornelia olaszul oda köszönt neki, majd közölte vele, hogy most azonnal beszélnie kell Aroval.A nő azt felelte erre, hogy előre leegyeztettet idő pont nélkül nem mehetnek be, és hogy különben is a Volturinak most fontos dolga van.
Majd nyomatékosan felállt az asztalától, jelezve vele, hogy nem jutnak be és hogy menjenek haza.
Cornelia bájosan rámosolygott, lassan oda lépdelt hozzá.Egy hirtelen mozdulattal megfogta jobb karját és kicsavarta neki.
-Te meg mit csinálsz?-sopánkodott Alice.
-Semmit.Csak elbeszélgetek ezzel a hülye kurvával-nézett Alicre, majd ismét vissza Giannara-csak úgy csajosan-tette hozzá egy gonosz mosoly kíséretébe.
-Na ide figyelj te ribanc-folytatta olaszul, most már Giannanak-nem érdekel, hogy nem érnek rá.Most fogod magad és szépen elviszel hozzájuk.Mert ha nem -közelebb hajolt fájdalomtól szenvedő arcához, hangját fenyegetőre vette-akkor megöllek, és nekem elhiheted nem lesz gyors halálod.Hisz miért is ölnélek meg gyorsan? Nincs annál élvezetesebb, ahogy órákon látom a félelmet és a fájdalmat a szemedbe, ahogy tudatosul benned, hogy újabb fájdalmat okozok de messze még a halál.
Gianna arcára e szavak hallatán kiült a felismerés.
-Blood Rippah-suttogta félelemmel teli hanggal. Elkapta a tekintettét, szabad kezével a lifthez való kulcsot kereste és olaszul gyors azt hadarta, hogy indulhatunk.
-Remek-engedte el a kezét és intett neki, hogy mennyen előre.
-De te most nem is Blood Rippah vagy-jelentette ki Emmett.
-Igaz, de neki ezt nem kell tudnia-indult Gianna után.

Miután lelifteztek az alsó szintre és pár folyóson végig mentek, a Volturi nagytermének ajtaja előtt találták magukat.
-Menj csak vissza, innentől már boldogulunk-szólt oda Giannának akinek több szó se kellet, máris sietve ment vissza.
Cornelia a kilincsre tette kezét, hogy benyisson de ekkor egy kéz érintette meg a vállát.Tulajdonosa felé fordult.
-Csak gondold át, hogy mit csinálsz, ne dönts elhamarkodottan-apja volt az.
-Ne aggódj, már átgondoltam-szeméből harag sütött, de ez nem apjának szólt-ha Lexinek egy haja szála is görbült mindenkit megölök.
-Ez remek, egyenesen belevezett a halálba.
-Ha akarsz még vissza fordulhatsz-pillantott hátra Emmettre.
-Nem megy sehova, igaz Emmett?-nézett rá Jasper-Ha már egyszer eddig eljöttünk oda is bemegyünk, akár mi is vár minket odabent.
Cornelia biccentett felé egyet, vissza fordult az ajtóhoz és egy hirtelen mozdulattal belökte azt.Hangos csattanással csapódott be. A hang hallatán a teremben lévők mind az ajtó felé kapták tekintetüket.
-Nos, örülök, hogy így felkeltettem a figyelmeteket-lépet be Cornelia mögötte a többiekkel, de mielőtt tovább mehetek volna Felix állt elé .-Ha nem szeretnéd egy kupac hamuként végezni, akkor kurva gyorsan eltűnsz az útból-köpte a férfinak a szavakat.
-Felix, hagyd őket beljebb jönni-utasította Aro mire Felix odébb állt.-Üdvözletem, minek köszönhetem látogatásotokat?
-Nem kell a rizsa, nagyon jól tudod te, hogy miért vagyunk itt.
-Tudja hát, csak azt nem akarja, hogy Caius és Marcus tudomást szerezzen róla-Carlisle lánya mellé lépett, megfogta a kezét nehogy hirtelen felindulásból valakinek neki ugorjon.
-Ami azt illeti, tudnak a behatolásról. Ők is velem voltak mikor elkaptuk Lexi kisasszonyt.
-Remek, akkor mindenki boldog mert tud mindent.Most viszont enged szabadon a barátnőmet.
-A kérést vissza utasítjuk-szólalt meg Caius Aro jobb oldaláról.-A barátnőd betört hozzánk ezért megfogjuk büntetni.
-Nem hagyhatjuk csak úgy, hogy kisétáljon minden következmény nélkül.Híre kelne engedékenységünknek és a végén még más vámpírok is megpróbálnának betörni-vette át a szót Marcus.
-Baromira leszarom, hogy mi lesz a ti hírnevetekkel, nekem csak az számít, hogy engedjétek szabadon Lexit-emelte fel a hangját.
-Carlisle-rázta meg fejét Aro miközben őt nézte-látom nem sikerült jó modort nevelned a lányodba.
-Hogy az a..-kezdte Cornelia és már ugrott is volna előre de apja vissza fogta.
-Ne foglalkozz vele, csak felakar idegesíteni.
-Az már rég sikerült neki-rántott egyet a kezén amit Carlisle lefogott, de ő továbbra sem engedte el.Feladva a reményt, hogy kiszabaduljon abba hagyta a rángatást és helyette felemelte a másik kezét.-Van egy ajánlatom. Lexi szabadon távozhat és én nem kezdem el egyesével felgyújtani az embereidet-kezével máris Felix felé célzott.
-Ez nevetséges, ne is hallgass rá, mind tudjuk, hogy úgysem teszi meg-lépett közelebb Cornelia szeme elé Jane.
-Te ezt gondolod mert nem ismersz-villantotta felé tekintettét egy gonosz mosoly kíséretével.-Apropó jó lesz ha befejezed a próbálkozást.A képességeddel semmire se mész.Pajzs vagyok.Amint beléptem ebbe a terembe, rájuk is kiterjesztettem.Nem árthatsz egyikünknek sem-egy pillanatra Alecre nézett-ahogy te sem.
-Jane használja a képességét?-kérdezte háta mögül Rose meglepődve.
-Igen, vagyis csak használná ha menne neki-újabb mosolyt lövellt Jane felé, majd miután a szőkeség arcáról lehervadt a mosoly újra Arohoz beszélt.-Te viszont nagyon is jól tudod, hogy megteszem.
-Már mért tudnám?-tette fel a kérdést Aro.
-Mert te tudod, hogy ki vagyok-nézett farkasszemet Aroval. Ez ment egy darabig, némán egymást szemébe nézve méregették a másikat , amíg Garrett meg nem törte a csendet.
-Aro, egyikünknek se lenne jó ha Cornelia elkezdene gyújtogatni.
-Pedig Cornelia ezt fogja tenni ha 10 másodperc múlva nincs itt Lexi-vágott közbe Cornelia.
Garrett ezt elengedte a füle mellett.
-Ezért is kérlek enged szabadon Lexit. Ahogy említette ismered, megteszi-intett a lány felé-Nehogy az elsők közt legyél akikből égő kupacot csinál.
-Garrett, nagyra értékel...-a sarokban lévő kigyulladt őr láttán félbehagyta mondanivalóját
-Garrett ne legyél nevetséges, őt hagynám a legutoljára-ránézett égő, kiabáló áldozatára, aki csapkodva próbálta eloltani a lángokat.-Apropó, letelt a 10 másodperc.
Aro égő testőrét nézte.Szemében ebbe a pillanatra félelmet lehetett felfedezni.
-Elég legyen, azonnal hagyd abba-szólt Aro Cornelianak.
-Ó, neki már úgy is mindegy, hamarosan véget ér a szenvedése.Én viszont még mindig nem látom a barátnőmet.
-Cornelia-súgta neki oda Chris-azért ha nem muszáj ne öles meg minket.
-Nyugi, ura vagyok a helyzetnek-súgta vissza.
-Vettük észre-halk mormogás hagyta el a száját Jaspernek.
Aro újra az égő vámpírra pillantott, aki már holtan a földön feküdt.
-Nos ki legyen a következő, megengedem, hogy te válaszd ki-Cornelia egyre jobban élvezte a helyzetet.
-Aro, ezt nem hagyhatjuk annyiba, tennünk kell valamit-állt fel Caius felháborodva.
-Teszek is fivérem-Aro is felállt-Demetri, kísérd el Garrettet és Christ Lexihez.Lexi szabadon távozhat.
-Igen mester-válaszolta Demetri, majd Chris és Garrett mellé lépet.
-Tessék?Elengeded?-hitetlenkedett Caius.
-El-Caius mondani akart volna még valamit de Aro leintette-ne most fivérem.Ezt majd megbeszéljük ha a vendégeink elmentek.De szerintem te is úgy véled, hogy jól döntöttem, igazam van?
-Már mér vélném úgy?-vitázott.
-Gondold át, és megkapod a kérdésedre a választ-ezzel be fejezetnek tekintette ezt a beszélgetést.
-Tudjátok ez mind szép és jó, de mi garantálja, hogy ha Chris és Garrett elmennek Lexiért, akkor végül nem lesznek ők is a foglyaid.
-A szavamat adom.
-Sokat érek vele.Én is velük megyek.
-Szó se lehet róla, veled még beszédem van.És mielőtt leállnál velem vitatkozni, ebből nem engedek.Ők elmehetnek közbe Lexiért, de te addig itt maradsz és meghallgatsz.
-Ne aggódj,nem lesz semmi bajuk-súgta oda neki Demetri úgy, hogy csak ő hallja.
-Oké-adta meg magát.
Aro biccentett mire Demetri a két férfival a nyomában elindult Lexiért.
-Nos miről szeretnél velem beszélni?-kérdezte kicsit higgadtabban.Bár már nyugodtabb volt amiatt, hogy Lexi velük jöhet de a hely még mindig feszélyezte.
-Nekünk lenne egy találkozónk 4 nap múlva.De mivel emiatt a kellemetlen ügy miatt ez előbbre került, ezért gondoltam megejthetnénk most ezt a beszélgetést.Persze, minden információt nem fogok fel fedni.
-A szavadat adtad, hogy elmondod a terveidet-nézett rá Carlisle dühösen.
-Ez így is lett volna, de mivel a kedves lányod megszegte a szavát, örülhet, hogy egyáltalán bármibe is beavatom-lelépdelt a lépcsőkön.-De minden további szó nélkül, először is, had mutassak be valakit.Az ő jelenlétével sokkal könnyebb és izgalmasabb a társalgás.Kérlek gyere be-fordult Aro jobbra egy függöny mögötti ajtó felé.
Az ajtó kitárult és ahogy az illető belépett, a függönyt odébb söpörte.A nő egy hosszú szárú fekete csizmát viselt, egyszerű kék farmernadrágot.Egy fehér, elegáns póló volt rajta felül és egy zöld színű kardigán.Arca hófehér volt, vörös szeme, és szája ami gonosz mosolyra volt húzódva  kiemelte arca egész szépségét.Barna, vállig érő haja selyemként lebegett a levegőbe miközben lassan odasétált Aro mellé.
Cornelia már várta ezt a pillanatot.Tudta, hogy Aronak van egy társa és már régóta szerette volna kideríteni, hogy ki az.
De ahelyett, hogy boldogság vagy megkönnyebbülés áradt volna szét benne helyette csak ürességet érzett.Végig kísérte a nő minden egyes mozdulatát, minden egyes lélegzett vételét és amikor Arohoz ért akkor tudott  csak megszólalni:
-Anya?!
-Boldog születésnapot, édesem!

Díj :)
Kapott egy díjat az oldal amit nagyon, nagyon köszönök neked Celine Lahey :D

Szabályok: 
1. Köszönd meg a díjat!
2. Írj magadról 10 dolgot!
3. Válaszolj a 10 kérdésre!
4. Tegyél fel 10 kérdést!
5. Küld tovább 10 embernek!

10 dolog magamról:

1. 22 éves vagyok.

2. Cukrász a végzettségem.

3. Jelenleg a Star Wars a kedvenc filmem. :)

4. Imádom, imádom, imádom a vámpírokat :D

5. 2015-ben 25 könyvet olvastam ki.

6. Imádom a csokit :D

7. Ellie Goulding- Love Me Like You Do számát hallgatom amikor blogot írok.

8.Kedvenc színem a kék.

9.Az Alkonyat miatt szerettem bele a vámpírokba.

10. Van egy cicám, Nudlinak hívják.

Válasz a 10 kérdésre:

1.Hány éves vagy?

22 éves vagyok.

2.Voltál már szerelmes?

Igen, voltam.

3.Hány blogod van/volt összesen?

Ez az egy van csak.

4. Szerinted van fiú és lány között barátság?

Szerintem van.

5.Milyen témájú könyveket szoktál olvasni?

Fantasy

6. Kedvenc énekes/zenekar?

Pitbull, Lady Gaga

7. Mi szeretnél lenni ha "nagy" leszel?

Már nagy vagyok :D

8.Kedvenc blogod?

Cullen család 

9. Milyen lesz a félévi bizonyítványod?

Már 3 éve nem járok iskolába :)

10. Ha bárhova elutazhatnál, hova mennél és miért?

Egyiptom, mindig is szerettem volna élőbe látni a piramisokat.

10 kérdés:

1. Hány éves vagy?

2. Mióta blogolsz?

3.Van valamilyen háziállatod?

4.Mi a kedvenc filmed?

5.Mi a kedvenc blogod?

6.Miért kezdtél el blogolni?

7.A díj előtt ismerted a blogomat?

8. Szereted a csokit?

9.Szereted a vámpírokat?

10. Mi a kedvenc színed? 

10  ember, akinek tovább küldöm:

Cullen család

Az alvilág angyala

My swagg Lyfe

A Beavatott fanfic

33. fejezet A koncert +18

+18, +18, +18

Gyorsan teltek a napok. Cornelia közben mindent elintézett.Megkapta az engedélyt a polgármestertől, a táncosai, sminkese, fodrásza, öltöztetője, zenekara épségbe megérkeztek Forksba.
Minden nap próbált, újra és újra megbeszélték a koncert menet rendjét.De a nagy szervezkedés mellett akadt ideje Jacobra és Cullenékre , és egy kis aggódásra is.
Amióta Lexitől elbúcsúzott egy párszor már fel hívta. Aggódót érte és nem akarta, hogy barátnőjének miatta bármi baja történjen.
-Ne aggodalmaskodj már annyit, minden rendben lesz-nyugtatgatta Lexi.-Demetri ma bejuttat.Én kicsit kutakodok, 2-3 óránál nem leszek tovább bent.Ahelyett, hogy miattam aggódsz inkább azon aggódj, hogy találjak is valamit.
-Azon is aggódom-egyik füléről a másikra tette a telefont-de te akkor is fontosabb vagy.De jó oké befejeztem.
-Azért.Most ne is foglalkozz ezzel, inkább pihenj készülj a holnapra.Hisz nagy napod lesz. Koncertet adsz...születésnapod lesz-halkan kuncogott.
-Ne is emlékeztess rá-forgatta a szemét.-Így is már azt ,,várom", hogy mikor bukkan fel Aro vagy az egyik csicskása hogy felköszöntsön.Vagy esetleg otthon nem vár rám az ajtó előtt a küszöbön egy szülinapi ajándék csomag tőle.
-Hát pedig valamelyikre biztos számíthatsz.Egyik születésnapodat se hagyta ki eddig.De hogy érted azt, hogy otthon?Mármint Horvátországban?Tudja, hogy most Cullenéknél laksz.
-Tudom, és én az otthon alatt azt értettem.
-Oké megint otthont mondtál itthon helyett. Ezek szerint nem otthon vagy?
-Nem.A ma estémet Jacobnál töltöm-hangjából öröm hallatszott.
-Szóval Jacobnál mi?-kérdezte olyan hangsúllyal amiből kilehetett hallani szavaiból, hogy mire gondol.
-Igen Jacobnál-beharapta a száját-de nem azért amiért te gondolod.
-Persze, persze.
-Lexi. Ha ezzel az a célod, hogy eltereld a gondolataimat, akkor közlöm veled, hogy nem sikerült.
-Hát majd Jacobnak az éjszaka alatt jobban fog menni az elterelés-nevettet-Úgyhogy nem is zavarok tovább.Szia-nyomta ki e telefont mielőtt Cornelia bármit is mondhatott volna.
-Ribanc-mondta Cornelia az elsötétülő telefonnak, majd szélesen elmosolyodott.
-Na, minden a terv szerint halad?-kérdezte a háta mögül Jacob.
-Igen-megfordult-eddig igen.
-Akkor jó-egy  mosolyt vettet felé amitől Cornelianak egy pillanatra el állt a lélegzete, majd észbe kapott megrázta a fejét, Jacob ágyához lépdelt és leült rá.
A fiú helyett foglalt mellette.
-Ideges vagy a holnap miatt-nem kérdésnek szánta, de Cornelia rábólintott.-De nem a koncert az oka, igaz?
-Nem-rázta meg a fejét-azt már vagy ezerszer csináltam.Szó szerint.A szülinapom miatt vagyok ideges, hogy vajon Aro mivel rukkol elő idén.
-Lehet, hogy elfelejtette.Most is elmentek valami vámpír dolog miatt lehet, hogy ki is ment a fejéből a születésnapod.
-Az nem rá vallana.Nem is a szülinapomon van itt  a hangsúly hanem azon amit eddig tett a szülinapjaimon.Minden évben emlékeztet rá nehogy véletlenül is elfelejtsem.Nem is ő lenne ha kihagyna egy alkalmat, hogy feltépje a múlt sebeit-miközben beszélt Jake szobájának ajtaját bámulta, majd lassan Jacob felé fordult.-És amik mostanság történtek, hogy megtudtam Carlisle az apám vagy, hogy Aro valami nagy dolgot tervez.Azon se csodálkoznék ha ezt a szülinapomat is emlékezetessé akarná tenni akárcsak az 5.-et vagy a 18.-at-hangjából szomorúság csengett.De arcán csak halványan derengtek a bánat jelei.Akár mennyire is fájt neki legbelül nem szerette kimutatni a külvilág felé, még szerelme Jacob előtt is próbálta tartani arcvonásait, nem akarta hogy gyengének lássa, nem akarta, hogy sajnálja.
-Hé-jobb kezével lágyan beletúrt szerelme hajába, fejét közelebb húzta.Neki támasztotta a fejét és belenézett a szemébe-inkább ne is gondolj rá, oké?Holnap koncertet adsz.Csak erre koncentrálj, nem akarom, hogy ilyeneken gondolkodj egész éjszaka.Ha kell segítek elterelni a gondolataidat.
Cornelia a mondat hallatán Lexi jutott eszébe mire mosoly jelent meg az ajkán.
-Mi az, mi olyan vicces?-kérdezte meglepődve Jacob.
-Semmi-rázta meg a fejét még mindig mosolyogva majd közelebb hajolt és megcsókolta a fiút.
Jacob pedig vissza csókolt, először gyengéden majd egyre vadabban.Keze ami még mindig Cornelia hajában pihent lesiklott a derekára és még közelebb húzta magához.Ekkor Cornelia egyik lábát átvetette Jaken, lovagló ülésben ráült és egy hirtelen mozdulattal mellkasánál fogva lenyomta az ágyra, miközben szájuk folyamatosan, szenvedélyesen összeforrt. Cornelia ajka lassan lesikolt Jacob nyakára azt kezdte becézgetni, majd váratlanul a levegőt kapkodva eltolta magát és felült.
-Sajnálom, elkapott a hév.Ne haragudj.
-Nem haragszom-ült fel ő is, majd Cornelia meglepetésére újra megcsókolta.Kigombolta a felsőjét, szája lecsúszott a kulcscsontjára.
-Még is mit csinálsz?-kérdezte Cornelia rekedtes hangon.
-És még azt hittem, hogy te vagy a tapasztalt-mondta nevetve a bőrébe amitől Corneliat kirázta a hideg.-Szerinted még is mit csinálok?-tette fel a kérdést játékosan miközben keze fekete csipke melltartójára vándorolt.

-Nem rég még azt mondtad, hogy nem állsz készen a szexre-mondta miközben Jacob lehámozta róla a blúzt.
-Tudom, és most se mondom azt-hanyatt döntötte, lekapta magáról a pólóját-de ez attól még nem jelenti azt, hogy nem kezdhetünk el szépen lassan haladni-ellenállhatatlan mosolyával az arcán rákacsintott amitől Cornelia elvörösödött volna ha képes lett volna rá.De az arcáról Jake még így is letudta olvasni, hogy zavarba hozta.-Nem hittem volna hogy valaha zavarba fogok tudni hozni egy vámpírt.
-Én nem is...-tiltakozott-én...-de további szavak helyett vámpír gyorsasággal helyett cserélt Jacobbal. Immár ő volt felül és Jake volt az akinek izmos háta az ágyon pihent. Cornelia ott folytatta a csókok sorozatát ahol pár perce abba hagyta, a nyakánál.Majd ment egyre lejjebb és lejjebb. Végig csókolta izmos mellkasát, szája  mind a két mellbimbójánál egy pár percig elidőzött.
Jacob egyre hangosabban és szaporábban kezdte venni a levegőt, miközben Cornelia csók áradata már a kockás hasánál tartott.Mikor már a farmerja szélénél járt felnézett szerelmére. Jake őt nézte, szeméből szenvedélyes vágyat lehetett kiolvasni.
Cornelia vissza kúszott, szájon csókolta, kezével végig simított Jacob keményedő férfiasságán, melynek hatására a férfiből állatias nyögés tört ki ami beleveszett Cornelia ajkaiba.
Jacob keze sem tétlenkedett, Cornelia melltartójának kapcsával játszott, de akár hogy is rángatta nem sikerült neki amit eltervezett.
-Várj-váltak el ajkaik-segítek-mosolygott, majd hátra nyúlt és egy gyors mozdulattal kikapcsolta és levette a csipkés anyagot.
Egy pillanatra Jacob lélegzete elállt ahogy megpillantotta szerelme kerek melleit.
Mikor már újra tudott gondolkodni, felült és lágyan kezébe vette a bal mellét.Némi tétovázás után már nem csak kezével szájával is cirógatni kezdte. Cornelia halkan nyögdécselt, egész testén meleg, borzongás futott át.Kezével Jacob nadrágjának gombjával játszott, amit sec perc alatt sikerült kigombolni és letolnia a combjáig.Vissza lökte  a fiút fekvő pozícióba és lerángatta róla a nadrágját.Majd hamar ő is ki lépett a szoknyájából.Lefeküdt mellé az ágyra, ajkával újra szerelme ajkát kereste.
A nyelvük lassú táncot járt a másikéval.
Cornelia újabb lassú csók hadjárat után, ismét Jacob ágyékánál járt.Megérintette a tetején a bokszert, majd Jacobra pillantott.
-Biztos ezt akarod?
-Mindennél jobban-rekedtes suttogás hagyta el az ajkait.
Cornelianak több se kellet, egy mozdulattal lehúzta róla a bokszert. Amint meglátta a férfiasságát önkéntelenül is megnyalta a száját, majd kezébe fogta és mélyen bekapta.Izgatta, bevetette minden türkjét és tapasztalatát amit az elmúlt évek alatt szerzett csak hogy kielégítse barátját.
Jacob már egyre közelebb került az extázishoz.Hallani lehetett egyre szaporább lélegzetén, az állatias nyögések egyre gyakoribb sorozatán.
-Cornelia-préselte ki a fogai közt.
Cornelia tovább munkálkodott, miközben ő is egyre jobban felizgult attól, hogy látta és hallotta, hogy szerelme mennyire élvezi amit csinál.
Végül Jacobot elérte az orgazmus, háta ívbe megfeszült, hangosan felkiáltott.Mikor véget ér Cornelia mellé mászott és az arcát fürkészte.
Jacob mikor magához tért a kábulatból szerelme felé nézett, rámosolygott.
-Ha ezt tudom, már előbb is benne lettem volna-Cornelia válaszkép csak mosolygott, mire Jake fölé mászott és megcsókolta.-Nehogy azt hidd, hogy te megúszod.
-Jake, nem musz...
-De én szeretném-fojtotta belé a szót egy csókkal-kiakarlak elégíteni-majd nem habozva tovább keze lassan lecsúszott a mellein át a hasán egészen a bugyija széléig.-Persze ha te is szeretnéd-szavak helyett a lány csak meg emelte csípőjét.
Jacob csókot lehelt az arcára, majd a nyakára, a vállára, kulcscsontjára végül a mellét kezdte ismét csókolgatni, miközben keze sem tétlenkedett, becsúszott a vékony anyag alá.
-Istenem, de nedves vagy-nyögte jobb mellébe. Cornelia is felnyögött ahogy megtalálta azt a bizonyos pontot.
Cornelianak már nem kellet sok, annyira fel volt izgulva, hogy mikor Jacob bedugta először egy majd két úját és lassan mozgatni kezdte, Pár pillanat alatt elérte az orgazmus.Meleg, remegés futott végig testén, halk sikítás hagyta el a száját, miközben Jacob hátába mélyesztette körmeit.
Jake egész végig szerelme arcát nézte, és büszkeség töltötte el hogy szerelmét sikerült eljuttatnia a csúcsra.
Cornelia becsukott szemmel élvezte még a mámor utóhatásai, amikor egyszer csak vér szag csapta meg az orrát.Szemei kipattantak, az illat forrását kezdte keresni.Rémület ült ki az arcára mikor meglátta, hogy Jacob hátáról kis patakocskákba folyik a vér.
-Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni.
Jacob  megvonta a vállát.
-Ez semmiség, ne is foglalkozz vele.Nem okoztál vele fájdalmat és amúgy is, gyorsan gyógyulok-hogy megnyugtassa rá mosolygott.
A mosoly láttán aggodalma elszállt.De nem csak Jacob válla miatt. Lexinek igaza volt, Jacobnak sikerült elterelni a figyelmét.

Másnap reggel Cornelia mosolyogva, boldogan elbúcsúzott Jacobtól. Mennie kellet, készülnie kellet a délutáni koncertre.
Mielőtt elment volna Jacobal megbeszélték, hogy majd kezdés előtt 15 perccel ott találkoznak.Még egy gyors csókot váltottak, Jacob boldog születésnapot kívánt neki ,aztán Cornelia neki vágott az erdőnek.
Mikor haza ért kivételesen a ház üres volt.Gyorsan felfutott a szobájába, össze szedte a maradék cuccát ami még a koncertre kellet.Egy gyors üzenetet hagyott még Cullenéknek a nappaliba, majd beült az autójába és a koncert helyszíne felé vette az irányt.

Délután 5 óra 40 perc volt.Még 20 perc volt hátra a koncert kezdéséig. Cornelia izgatottan várta már, hogy elkezdhesse.Fejbe még gyors átfutotta a számok menetét, a tánc lépéseket, azt, hogy melyik számoknál kell átöltöznie.
-Cornelia-zökkentette ki gondolat menetéből egyik táncosa-itt van egy kisebb csoport téged keresnek.
-Enged csak be őket-mondta majd leült a kis öltözőjében lévő székre.
A táncosa biccentett egyet, majd az ajtót becsukva maga mögött kiment.Ekkor megszólalt a telefonja.Ahogy megpillantotta a kijelzőn az ismeretlen számot egy pillanatra ledermedt.
Miért is gondoltam, hogy megfeledkezik rólam-gondolta és felvette a telefont.
-Igen?-szólt bele.
-Cornelia, de jó hogy utol értelek-a vonal túlsó feléről Demetri izgatott hangját hallotta meg.
-Demetri, szia-könnyebbült meg-mi az, miért telefonálsz?Sikerült?
-Nem, épp ellenkezőleg. Aroék előbb tértek vissza és elkapták Lexit-hadarta idegességébe.
-Tessék?-Cornelia arcára félelem és értetlenség jött ki.Hallotta amit Demetri mondott de az agya egyszerűen nem volt képes felfogni.
-Aro elkapta Lexit, és most fogva tartja. Aro nagyon dühös amiért megszegted a szavad.Lexi nem mondta el, hogy neked is közöd van hozzá, de tisztán látszott Aro arcán, hogy ő ezzel tisztában van.
Cornelia némán meredt maga elé, emésztette a szavakat.Mondani akart valamit de semmi hang nem jött ki a torkán.
-Cornelia, ott vagy még?Figyelj tudom, hogy ez borzasztó hír, de nekem nehogy sokkot merj most kapni.Mint említettem Aro nagyon dühös és nála bármi elképzelhető.Az is lehet...az is lehet, hogy kivégezteti.
-Oda megyek-egy könny csepp gördült le az arcán-ahogy tudok indulok is.
-Rendben, várlak.
-Demetri-szólalt még meg mielőtt kinyomta volna a telefont-ugye rólad Aro nem tudd semmit?A te életed ugye nem forog veszélybe?
-Nem, rólam semmit se tud.Lexi nem árult el engem és én is óvatos voltam.
-Hála istennek-fújta ki remegve a levegőt.-Majd találkozunk-búcsúzott el és kinyomta a telefont.
Kinyílt az ajtó és Cullenék léptek be rajta és Jacob. Emmett és Jacob épp vitatkoztak valamin amikor meglátták, hogy Cornelia sír és ha egyáltalán lehetséges még sápadtabb mint szokott lenni.
-Cornelia, mi a baj?-vette észre lánya bánatát Carlisle. Letérdelt a szék mellé amin ült és megfogta a kezét.Cornelia az érintésre össze rándult, majd apja szemébe nézett.Szinte suttogva megszólalt, de a szobába így is mindenki hallotta jó hallásuknak köszönhetően.
-Nem lesz megtartva a koncert.

32.fejezet Készülődés a koncertre

Boldog Karácsonyt és Boldog Új évet!


3 nap telt el azóta, hogy Cornelia beleegyezett Alice ötletébe.Azóta Cornelia folyamatosan szervezkedik, telefonálgat, hogy 7 nap múlva minden tökéletesen készen álljon az első koncertjére Forksban.
Most is épp a táncosaival beszélt telefonon.Kényelmesen helyet foglalt a nappaliban a kanapén.Ölében egy halom papír, amin további nevek és telefonszámok szerepeltek.
Eközben Esme tevékenykedett a szobába, virágot öntözött, porolt és Aliccel beszélgetett aki segített neki a takarításban.
-Oké, akkor várlak titeket.Holnap találkozunk.Sziasztok-köszönt el, letette a telefont, majd a konyha irányába kapta a tekintettét ahonnan Carlisle és Edward épp bejöttek.
-Sziasztok-üdvözölte őket.Mosolyogva viszonozták a köszönést.
Esme amint észrevette őket letette a rongyot a kezéből, sietősen szerelméhez lépet majd egy gyengéd csókkal köszöntötte.
-Szia.Hogy, hogy ilyen korán itthon vagy?
-Hamarabb jött a váltás-mosolyogva átölelte a feleségét-haza fele pedig felszedtem Edwardot Belláéktól-nézett a fiúra.
-Jó neked tesó, hogy fuvarozzák a fenekedett.Nekünk úgy kellet el sétálni meg vissza a farkasokhoz-mondta Emmett miközben belépet a szobába, mögötte Rosalie és Jasper követte.
-Miért voltatok a farkasoknál?-kapta el tekintetét a papírokról Cornelia , Emmett arcát fürkészte.De helyette Jasper szólalt meg:
-Sammel beszéltünk a szerződésről.Most hogy Jacobbal együtt vagy tudnunk kellett, hogy nem e akarnak szigorítani  a szabályokon.
-Vagy esetleg engedni egy kicsit a pórázon-kottyantotta közbe Emmett.
-De ezt 2 napja már mondtuk.Sőt tegnap is meg lett említve, hogy ma átmegyünk.
-Persze, tényleg, bocsi-homlokát simogatta-mostanában szétszórt vagyok.
-Azt észrevettem-lépett be Lexi  a nappaliba.-Nyitva volt a hátsó ajtó-bökte oda Jaspernek miközben elhaladt mellette. Jasper Rosaliera nézet.
-Mi az?Ne rám néz.Te jöttél be utoljára-mondta szemrehányóan Rose.
-2 napja hívogatlak, de a telefonod vagy nem veszed fel vagy egyszerre hangpostára vált-folytatta Lexi miközben a kanapé elé sétált.-Gondoltam most már megnézem, hogy mi a helyzet.Valami baj van csak csak szimplán szarsz a pofámra.
-Lexi, sajnálom. Koncertet szervezek és teljesen belemerültem.Ne haragudj-bocsánatkérően elmosolyodott.-Miért kerestél?
-Gondoltam szólók, hogy el lett intézve, hogy 6 nap múlva bejussak a Volturihoz. Demetri egész jól megszervezte.Egyébként-bökőt felé-azért még haragszom, hogy nem avattál bele előbb, hogy a Volturinál lévő embered Demetri. Ahogy azért is, hogy tőle kellet megtudnom mi történt abba a két hétben amíg Volterába voltál.És  meg kell mondjam elégé meglepett mikor közölte velem, hogy lefeküdtél vele.De mondjuk megértem...-kacsintott rá.
-Tessék?-pattant fel Cornelia a kanapéról-el..el mondta?-nyögte ki. Lexi válaszolni akart de Alice meg előzte:
-Demetri  a ,,kémed" a Volturinál?-fordult felé.
-És dugtál vele?-tette fel a kérdést kuncogva Emmett. Cornelia egy gyilkos pillantást lövelt felé majd újra Lexire nézett.
-Kösz.Most egy hétig ezt fogom tőle hallgatni.
-Még jó hogy-hangosan felnevetett.
-Bocs.Nem tudtam, hogy ők nem tudják.
-Miért mit gondoltál egy cetlit hordok a fejemen amire ráírom, hogy kikkel dugtam?-vonta össze a szemöldökét.
-Nem is rossz ötlet-szólt újra közbe Emmett-bár én inkább a helyedben egy póló mellett döntenék, arra több név fér rá.
,,Ne foglalkozz vele és akkor abba hagyja. Nem érdemes miatta felhúzni magad"-gondolta miközben a szemét forgatta.
-Mindegy-mondta Lexinek miközben beletúrt a hajába.-A lényeg, hogy akkor ezek szerint sikerülhet  amit elterveztünk-Lexi bólintott.-Szuper.Majd a részleteket  megbeszéljük csak még gyorsan el kel intéznem egy hívást-elindult a konyha felé.De egy pillanatra megtorpant és újra Lexi felé fordult-azt mondtad, hogy 6 nap múlva, ezek szerint nem leszel itt 3-án?
-Nem tudom.Ott pár órával előbbre járnak, de ez sajnos  sok mindentől függ.De miért kérded?Úgy emlékszem nem szoktad ünnepelni a születésnapodat, vagy esetleg valami más miatt kérdezed?
-Igen is és nem is. Konkrétan nem lesz megünnepelve, csak tartok egy koncertet-mosolyogva Alicre pillantott, aki viszonozta a meleg mosolyt-Alice ötlete volt.
-Hát mindegy így jártam-Cornelia megint elindult a konyha felé de most Lexi szólt utána.-Cornelia. Tényleg segítesz neki?Kihozod onnan, hogy szabad lehessen?
-Igen, megígértem neki és nem fogom cserben hagyni-lassan vissza fordult-olyan messzire viszem Arotól amennyire csak lehet.De most már tényleg telefonálnom kell.
-Persze, csak még valami.Azt mondta adjak át egy üzenetet-sóhajtott.-Üdvözöl és ne aggódj. El lesz intézve minden, a jobb ügy érdekében.
Cornelia halványan elmosolyodott, szeme felcsillant az emlékek hatására majd megfordult és kiment  a konyhába.

-Rendben, oké. Mindjárt indulok is.Köszönöm viszlát-köszönt el majd kinyomta a telefont.
-El mész?-kérdezte a háta mögül Carlisle. Cornelia megfordul, neki dőlt a konyha pultnak.
-Igen, találkozok a polgár mesterrel a koncert miatt.
-Értem. Látom nagyon várod már a szülinapodat.
-Nem a szülinapomat várom-rázta meg a fejét-ha nem a koncertet .A szülinapomra nem is akarok gondolni, és ahogy már mondtam ti is felejtsétek el.
-Tényleg ennyire utálod?
-Most mondjam el újra amit 3 nappal ezelőtt mondtam?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem kell-mondta bánatosan.-Én megértem, hogy miért érzel ahogy érzel, de az akkor is már régen volt.Most már itt vagyunk, vagyok , nem hagyom hogy Aro továbbra is ártson neked.Tudom, tudom-emelte fel védekezően a kezét, mosolyogva-hagyjam ezt a családi maszlagot, meg ezt az apád vagyok féltelek és megvédelek szöveget mert ettől csak a falra tudnál mászni.
-Hát igen-nevettet-látom már egész jól kiismertél.
-Nem volt nehéz, hiszen folyton a tudtomra adod.
-Tudom és sajnálom-húzta el a száját-sajnos csökönyös, makacs, kicsit hisztis lány vagyok.
-Ez igaz.De az én csökönyös, makacs, hisztis lányom.
Cornelia szélesen elmosolyodott majd apjához lépet és átölelte. Carlisle viszonozta az ölelést.
-Nem hisztis, csak kicsit hisztis-nevetett bele az apja mellhasába.
-Tényleg, bocsánat-nevetett ő is.
-Kérdezhetek valamit?-kérdezte kicsit halkabban-persze nem mint ha számítana, és nem szoktam mások véleményére adni...
-Most akkor megkérdezed vagy játszod a leszarom az egész világot stílust?-húzódott el annyira, hogy még egymást öleljék de bele tudjon nézni lánya szemébe.
-Az előbb amit Lexi mondott-lesütötte a szemét-hogy én és Demetri. És..hogy-összevissza kezdett beszélni-gondolom sejteni lehet, hogy én,  Chris és Garrett mi...-kibontakozott az ölelésből, zavarában a füle mögé tűrt egy tincset-szóval, hogy én...ó bassza meg-hunyta le a szemét-rohadt nagy pofám van és én vagyok Blood Rippah, de ha az apámtól megakarom kérdezni, hogy nem tart e egy rohadt kurvának amiért az előbb említett személyekkel dugtam akkor persze zavarba jövök-hadarta el gyorsan majd az apjára nézett. Carlisle szája mosolyra volt húzódva, szeméből meglepőség és egyben megértés látszott.
-Remek-mondta ahogy észrevette apja mosolyát-és te még élvezed is a helyzetet.
-Nem dehogy is nem arról van szó-tagadásának ellenére hangosan felkacagott, nem bírta tovább visszatartani.
-Most meg még ki is nevetsz-próbálta mérgesen mondani de ahogy átgondolta magába, hogy az előbb mit is mondott, a mondat végét elkuncogta.
-Sajnálom, sajnálom-hagyta abba a nevetést bár még mindig mosolygott.-Sajnálom.De hogy a kérdésedre válaszoljak, nem nem tartalak kurvának.Miért is lenél az?Több mint 200 éves felnőt nő vagy azt csinálsz amit akarsz-vette komolyra.-Ugyan úgy a lányom vagy, és ugyan úgy szeretlek és nem nézlek le ha akár az életed során 100 szeretőd is volt.
-100 nem csak ők 3-an. Meg Richard de vele jártam is.De értem, hogy mire akarsz kilyukadni.És köszönöm.
-Mit?-csodálkozott el egy pillanatra.
-Hogy itt vagy nekem, hogy meghallgatsz, annak ellenére, hogy én hogy viselkedtem.  Az tuti egy normális családban az apa ha egy ilyen lánya lenne mint én  már rég elküldte volna a francba.
-Hát ezért jó, hogy mi nem vagyunk normális család-ismételte meg azokat a szavakat amiket pár napja még Esmenek mondott.Annyi különbséggel, hogy akkor bánatában mondta , most viszont kicsattant a boldogságtól.
-Az tuti-nevettet újra fel hangosan.-De most már tényleg mennem kell, a polgármester már vár rám.
-Persze, menny csak, nehogy késés miatt ne tarthasd meg a koncertet.
Még egyszer átölelték egymást majd Cornelia gyors átment még a táskájáért a nappaliba.
Magához vette a táskát majd mielőtt elindult volna megszólalt.
-Megvársz vagy esetleg eljössz velem?-intézte a kérdést Lexihez.
-Majd itt megvár.Kicsit szeretnék vele elbeszélgetni-lépett Lexi mellé Emmett miközben átölelte a vállát.
-Én is pont ezt akartam mondani-másik oldalára Japser lépett, gonosz mosoly villant meg az ajkán.
-Oké, rosszat sejtek-méregette a két fiút Cornelia.-Lexi Demetri mégis mennyi mindent mondott el rólunk?
-Hát úgy konkrétan mindent.Részletes beszámolót adott mindenről-nyögte kicsit kínosan.
-Mindenről?-szemei elkerekedtek.
-Ahaa-nyújtotta el a szót.
Cornelia újra a két srácra pillantott, először Emmettre majd Jasperre, majd ismét vissza Emmettre.
-Azt hiszem jobb lesz ha velem jössz.
-Igen én is így gondolom-húzódott el Emmett öleléséből majd Cornelia mellé lépet.
-Hé ez nem ér-hüledezett Emmett-elrontod a játékunkat.
-Játssz azzal amivel egy idős vagy-válaszolta majd Lexit maga után húzva kimentek a garázsba a kocsijához.