42. rész Egy elcseszett parti

-Rólad szól a prófécia? Ez nevetséges-kuncogott Magnus eme állításon.-Már meg ne sértődj, de ez teljességgel lehetetlen, már csak azért is, mert egy boszorkány családhoz se köthető a Montez név.
-Ilyen jól ismered az összeset?Betanultad a történelmeteket vagy mi?-tette fel a  kérdéseket, némi gúnnyal a hangjába Cornelia.
-Édesem, sokkal több éves vagyok mint azt gondolnád.Hiszed vagy sem, de egy magamfajta boszorkány mesternek megvannak a fortélyai ahhoz, hogy akár ezt-simított lassan végig a levegőben, a férfias arcától, le egészen a nadrágja tetejéig,-évszázadokig, sőt akár évezredekig fiatalon, fitten és szexin tartsam.
-Még is hogyan?-ráncolta a homlokát.
-Az legyen az én kis titkom-mosolygott bájosan Corneliara.-Most ha megbocsátasz, vissza mennék élvezni a partit.
-Tessék?De azt mondtad a telefonba, hogy segítesz-ahogy Magnus elhaladt mellette, hogy visszamehessen a szórakozóhelyre, karjánál fogva megállította.
-És én, segítettem is- nézett a karját szorító kézre, majd a tulajdonosára.Mikor Cornelia kapcsolt és elengedte Magnus tovább folytatta.-Elmondtam, hogy semmi közöd a próféciához, így hát megnyugodhatsz és nem kell ilyeneken törnöd a szép kis fejed. Inkább menj vissza a barátodhoz és szórakoztasd.Ahogy az előbb láttam egész jól elvoltatok-kacsintott rá feketével kihúzott szemével, aztán tovább indult az ajtó felé.
-Ő nem a barátom-rázta meg vadul a fejét és Magnus után fordult.
-Akkor a szeretőd vagy az egy éjszakás kalandod, nekem mindegy.Nem ítélkezek-vigyorgott rá őszintén, majd kinyitotta az ajtót és belépett rajta.
-De...várj..nem-hebegett össze-vissza Cornelia, majd némi tétovázás után követte a boszorkányt.Az ajtó nagy puffanással csapódott be utána.
Cornelia elviharzott pár, nagy hévvel smároló ember  mellett, akik a falnak dőlve feledkeztek bele egymás társaságába.Átvágott két pincér között, majdnem fellökött egy alkoholtól bűzlő, vörös hajú nem annyira vonzó férfit, majd végül oda ért a táncparketthez, ahol aztán tolakodva próbált átjutni a tömegen.Éppen egy barna hajú , fekete, az a tipikus dugj meg ruhájú lányt lökött arrébb amikor megpillantotta Magnust. Néhány  lépés választotta el tőle, és mivel nem akarta szem elől veszíteni ezért mit sem törődve az emberekkel, bevetette vámpír gyorsaságát és  egy szempillantás alatt mögötte termett.Jobb kezét vállára helyezte és egy kicsit szorított rajta, jelezvén, hogy nem engedi el ilyen könnyen.
-Magnus-mondta a nevét némi éllel a hangjába.
-Te aztán nem adod fel egykönnyen-a lány érkeztére nem fordult meg, így mondandóját maga elé mondta.De Cornelia így is kristálytisztán értett minden szót.
-Delacour-először csak ezt az egy nevet említette, majd amikor érezte, hogy a férfi válla megfeszül a keze alatt, folytatta most már normális hangnembe.-Cornelia Montez Fleur Delacour.Ez a teljes nevem.
Magnus lassan megfordult és értetlen tekintettel a lány pillantását kereste. Cornelia keze lecsúszott a válláról és várta, hogy a férfi akinek szemébe már csodálkozás és némi félelem játszott megszólaljon.
-Ez nem lehet, ez egyszerűen képtelenség.Neked több mint 100 éve halottnak kéne lenned.
-Nem tudom, hogy ezt az információt honnan szedted, de ez az állítás hibás, ugyan is , ahogy azt magad is láthatod élek.Mármint amennyire egy vámpír élhet.
-Mindenkinek hazudott volna?-gondolkodott hangosan Magnus, nem törődve Cornelia elöbbi mondatával, miközben pillantása beleveszett a tömegbe.
-Ki hazudott?-kérdezte Cornelia.
-Grandmére-szedte össze magát a boszorkány mester.Kihúzta magát, a zavarodottság eltűnt az arcáról, vidám mosoly és lazaság került a helyére,-a nagymamád.
-Tessék?-hangja egy oktávval feljebb szökkent.Most belőle áradt a döbbenet és az értetlenség fűszeres keveréke.-Te ismerted?Honnan, és mit hazudott?Azt, hogy meghaltam?-rakta össze miközben záporoztak belőle  a kérdések.-Várjunk, ő nem is tudta, hogy átváltoztattak?Nem tudott semmit anyám meg Aro tervéről?
-Ho ho, lassabban a kérdésekkel-emelte fel mind a két kezét.-Mindenre szép sorba válaszolok.De azt amúgy nem értem, hogy mi köze ehhez édesanyádnak, ő már jóval azelőtt meghalt.
-Az az átkozott kurva még él-kiabálta olyan hangosan Cornelia, hogy a hangos zene ellenére is az egy méter távolságban lévő emberek meghallották. Corneliat nézték kíváncsian, hogy mi lehet a kiabálás tárgya.
Cornelia mikor észrevette. hogy egy páran őt nézik, mindenki felé egy gonosz pillantást vetett. Ennek hatására a bámészkodók elfordultak és újra belefelejtkeztek a táncolásba. Kíváncsiak lettek volna mi fog történni, de részegek voltak és az, hogy a DJ most tette fel a Timber című szám remix változatát, az sokkal jobban érdekelte őket.
Cornelia visszafordult Magnus felé, de nem tudott megszólalni.Meglepte az, ahogy előbb reagált anyja említésére és nem tetszett neki az, hogy egy másodpercre dühöt vélt felfedezni szívébe.Lehunyta a szemét és hangosan kifújta a levegőt.Arra koncentrált, hogy vissza zárja azt a kis rést a szívén amit az előbb  engedett kinyílni. Egy percre elszakadt a külvilágtól, nem hallotta a zenét, nem érzett szagokat, nem érezte a testét.Ilyen lehet az amikor Alec használja a képességét, teljesen megbénítja vele az embert-futott át egy pillanatra az elméjébe, majd ezzel az utolsó gondolattal, fejét is teljesen kiürítette.
-Jól vagy?-hozta vissza a ,,merülésből" Magnus kérdése Corneliat.
A lány kinyitotta a szemét és először a vállán lévő kézre nézett, majd pedig a férfira aki arca csak pár centire volt az övétől.Biztos volt benne, hogy Magnus már egy jó ideje szólongatja és az előbbi kérdést már párszor feltette.
-Igen-kezdte erőtlenül.Néhányat pislogott, vett egy nagy levegőt és aztán mintha nem történt volna semmi, mosolyt erőltetve magára folytatta tovább.-Persze, hogy jól vagyok.Csak egy pillanatra elgondolkoztam-hazudta.-Azt mondtad halottnak kéne lennem és elvileg ismerted a családomat is, ezek szerint még is több közöm van a próféciához mint azt gondoltad volna?
-Néha én is tévedhetek-mondta keserűen.Nem szívesen vallotta be ezt az állítást.-Nem tudom, hogy te kitől tudtad meg, de amit gondoltál az igaz.Rólad szól a prófécia.
-Remek-fordult el a boszorkánytól miközben két kezét lerázta magáról.-Ez egyszerűen fantasztikus-a korábbi mosolynak már nyoma se volt az arcán.
-Figyelj, mi lenne ha most elmennél?Mindkettőnknek jobb lenne.Én tovább tudnám élvezni a partit te pedig letudnál higgadni.
-Én higgadt vagyok-emelte fel újra a hangját Cornelia egy gonosz pillantás kíséretében
-Igen, azt látom-emelte fel Magnus védekezően a kezét, közben pedig szemét forgatta. Cornelia egy csípős megjegyzéssel akart rá válaszolni, de a férfi tovább folytatta így sikerült a lányba a szót belefojtani.-Ezen ha lehet, most ne kezdjünk el vitázni.Csak azt akartam mondani, hogy ezt a beszélgetést inkább máshol, máskor kéne befejeznünk.Ahol csak kettesben lehetünk és senki sem zavarhat meg minket.A telefonszámodat úgy is tudom, majd üzenek ha ráérek.
-Legyen-adta meg magát,-egyenlőre beérem annyival, hogy tudom az a ribanc nem hazudott.-Magnus kérdő pillantása láttán jobb kezével legyintett egyet és tovább folytatta.-Majd elmesélem amikor összefutunk.Ami amúgy remélem nem hetek múlva lesz.
Magnus válasz helyett csak mosolyogva megvonta a vállát, majd megfordult és átfurakodva a tömegen elsétált.
Cornelia elindult a másik irányba, vissza a kanapéhoz ahol Garrettet hagyta a Mimi nevű lánnyal.
-Hol a csaj és a hulla ?-kérdezte Cornelia zavart tekintettel amint odaért barátjához.Ugyanis Garrettet egyedül találta a kanapén, se Mimi, se pedig a halott csaj nem volt már a férfival.
-Miminek csodás a szája kár, hogy sokat csacsog vele. Így hát miután elrepített a mennybe, megkértem segítsen kivinni az áldozatunkat.Annyira be volt baszva, hogy fel se tűnt neki, hogy egy hullát  cipeltettek vele-szélesen vigyorgott.Fogai fehéren villogtak a gyér fénybe, ajka áldozata vörös vérétől csillogott.-Kint elsétáltam vele egy közeli sikátorhoz, ahová aztán leraktuk a hullát.Gondoltam, majd amikor megyünk haza, te a varázslatos tüzeddel majd elintézed, hogy senki se találja meg.Ezt Miminek is elmondtam, aki ezt halva furán nézett rám, de mielőtt felfoghatta volna a szavaim értelmét, már a falnak szorítottam és az édes vérét szívtam.
-Szuper, pár percre eltűnök és te gyártod nekem a hullákat.
-Ha már itt tartunk- nem is foglalkozott Cornelia megjegyzésével, az sokkal jobban érdekelte, hogy amíg ő élvezkedett,  a lány mit csinált.-Ki volt az az alak akivel az előbb a szemközti kanapénál beszélgettél, majd igen gyorsan eltűntél vele a hátsó ajtón?
-Mindegy, nem fontos, csak menjünk haza-sóhajtott.
-Most?
-Igen most-szeme villámokat lövellt. Elege volt már ebből az estéből.Megtudta hogy tényleg ő a királynő, egy pillanatra megcsapta a düh szele, fel kellett még gyújtania két hullát és ráadásul most még Garrett is faggatózik, meg leakar vele állni vitatkozni.-Menj, szállj be a  kocsiba.Gyors elintézem azt a két csajt aztán én is megyek-választ nem várva, már indult is a bejárati ajtó felé, így Garrett mondatát se halhatta amit hangosan maga elé mondott.
-Ebbe meg mi a fene ütött?!

Cornelia és Garrett dél fele gurult be Cullenék garázsába.
A haza fele úton Garrett meg kérdezte Corneliat , hogy jól van e, mi történt amitől ilyen lett a kedve, de Cornelia az egyszerű egyszavas igen és semmi válasszal felelt csak. Garrett ebből a két semmit mondó szóból megértette, hogy többet úgyse fog tudni egyenlőre kihúzni barátjából, így hát hanyagolta a beszélgetést. Egészen mostanáig. Ugyanis amikor leállította a motort és kikapcsolta a biztonsági övet, a szavak csak úgy záporozni kezdtek belőle.
-Oké, eddig vártam, hogy magadtól beszélj, de nem tetted.Szóval megkérdezzem újra, még is mi a faszom történt amíg távol voltál?Mit csináltatok azzal a férfival?-hangját kicsit felemelte és némi düh hallatszott ki belőle. Nem tetszett neki, hogy nem tudhatja, hogy még is miért léptek le olyan hamar.-És nekem ne gyere azzal, hogy semmi, meg mindegy-folytatta,-mert rohadtul látszik rajtad, hogy valami nem okés .Úgyhogy gyerünk, kezdj bele a mesélésbe.
-Bazdmeg Garrett-köpte oda neki a szavakat Cornelia lenézően, majd beintett neki és kiszállt az autóból.
Cornelia mérgesen becsapta az autó ajtaját, majd elindult az ajtó felé, hogy beléphessen a házba és megszabaduljon Garrettől.
De Garrett nem hagyta annyiba, nem engedte, hogy Cornelia ilyen egyszerűen kitérjen a kérdések elől, így hát ő is kiszállt a kocsiból és a lány után futott.
A konyhába érte utol, ahol aztán, hogy megállítsa megfogta a bal kezét. Cornelia rántott egyet rajta, de a kéz ami  körbe fogta túl erősnek bizonyult.
-Garrett, eressz el!-parancsolta neki Cornelia, miközben felé fordult, hogy egy mérges pillantást tudjon felé lövellni.
-Nem, amíg nem válaszolsz arra, hogy mégis mi a fene bajod lett hirtelen-mondta Garrett hangosan, szinte már üvöltve a szavakat.
-Még is mi a faszért akarod tudni, bazdmeg?-emelte már ő is fel a hangját, miközben  sikerült kirángatnia a szorításból a kezét.-Nem kurvásul mindegy neked?Ittál egy jót, sőt kettőt is, egy ribanc leszopta a faszodat, egyszóval csodás estéd volt.Akkor meg?-Cornelia kiabálás közben hátra felé lépdelt, hogy átmehessen a nappaliba, majd onnan fel a szobájába ahol reményei szerint Garrett már nem fogja zaklatni.-Vagy az a gond, hogy nem dughattál meg? Mert akkor sajnálom, én sem így terveztem, de azt ne várd el hogy térden állva könyörögjek a bocsánatodért, meg sajnáljalak mert jelenleg vannak kibaszottul nagyobb problémáim is.
-Ki a faszt érdekel, hogy szexeltünk e vagy sem?Igen persze, jó lett volna és akartam is, de ez most rohadtul nem izgat.Az ami érdekel, az az hogy mik a kibaszott problémáid, mert tetszik vagy sem de a barátod vagyok és aggódók érted.
-Aggódsz értem? Ez csodás, de ez is csak egy elbaszott érzés ami meggyengíti a vámpírt-lépett át a nappali küszöbén még mindig mérgesen Garrettre meredve, aki az egész vita alatt együtt lépett a lánnyal.
-Igen , és ? Nem mindegy neked, hogy mit érzek?Én legalább érzek nem úgy mint te.
-Hát ez az, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy olyan elcseszett legyek mint te, mert majdnem visszakapcsoltam, a jó kurva életbe-az utolsó szavakat szinte már sikította, majd megfordult, hogy belerúgjon a mögötte lévő fotelba.De ahogy fordult és lendítette a lábát belefagyott a mozdulatba, ugyanis észrevette, hogy nincsenek egyedül.
A Cullen család összes tagja, plusz  Lexi és Chris álltak vagy ültek némán a nappaliba és figyelték Corneliaékat. Tegnap este óta, hogy Cornelia és Garrett elmentek, senki sem hagyta el a házat. Lexi és Chris azért, hogy kifaggathassák Garrettet amikor visszajönnek, hogy mi történt és hogy megpróbáljanak újra beszélni Corneliaval. Cullenék pedig belefelejtkeztek a beszélgetésbe arról, hogy mi legyen Corneliaval, mit tehetnének és vajon, hova fog ez a Blood Rippah dolog tovább fajulni.
-Ne hagyjátok abba, most kezd érdekes lenni-törte meg a már, már kínosnak ható csendet, széles vigyorral az arcán Emmett.
-Majdnem visszakapcsoltál?-kérdezte Lexi reménykedve.
De Cornelia nem válaszolt Lexi kérdésére és Emmett hozzászólását se kommentálta.Ehelyett fogta magát és vámpírgyorsasággal a szobájába futott, hangosan becsapta az ajtaját, majd lehuppant az ágyára.

Kedves Naplóm!
A mai nap kibaszott nagy szívás. 
Azt gondoltam partizok majd egy fantasztikusat úgy mint régen, de sajnos a ribanc anyám ezt is elcseszte. Jó nem szó szerint ő volt, hiszen nem volt ott, de maga az említése, az emlékek és az, hogy beigazolódott, hogy igazat mondott a próféciával kapcsolatba mindent tönkre tett.Majdnem miatta vissza kapcsoltam, de csak majdnem, mert ügyességemnek és kitartottságomnak hála nem sikerült megtörnöm.Erre bizony jobban oda kell figyelnem, mert egy rossz baki és vége ennek a békés lebegésnek.Aminek csak a lenti nyúlszívű, nyápic ,,családom" örülne, én már annyira nem.
Biztosra veszem, hogy most is engem beszélnek ki. Kihallgathatnám őket, de nincs kedvem hozzá, nem fárasztom magam ilyenekkel. Garrettnek is megmondtam, hogy van fontosabb dolgom is minthogy a hülye kis dolgaikkal, meg a panaszkodásukkal foglalkozzak.Na jó nem így mondtam, nem ezekkel a szavakkal de ez volt a  lényege.
Apropó fontosabb dolgok.Az előbb említettem, hogy megtudtam, hogy én vagyok a királynő, nos ezt egy boszorkány mesternek, Magnus Banek köszönhetem.Persze ha hihetek neki és tényleg igazat mondott.Mert ugye kitudja, hogy ki szövetkezik még anyámékkal, nem hiába a mondás, hogy az ember csak magába bízhat. De mondjuk nem is azt mondtam, hogy bízok benne, csak talán végre akad valaki aki segíthet megérteni az életemet.Majd meglátjuk hogy alakul, ha esetleg kiderül, hogy becsapott vagy Aroéknak dolgozik úgyis kinyírom, szóval veszteni valóm nagyon nincs....
Hát így ennyi, ez történt velem a mai napon.Most elugrok kicsit vásárolni estére, ugyanis az éjszakát Jacobnál töltöm.Ha szerencsém van ma este végre megdug, így legalább a Garrettel való dugásom ami elmaradt kárpótolva lesz.Gonosz lennék, esetleg szemét?! Nem hiszem, egyszerűen csak megragadom a lehetőségeket és élvezem az életet. De mindegy is, mert lehet nem lesz este szex.Szegénykém még szűz és nem akarok erőszakos lenni, fent kell tartanom a látszatot mintha érdekelnének az érzései.Vigyáznom kell, nehogy lebuktassam magam és még a végén megtudja, hogy gyilkoló gép lett belőlem.....
Na de lépek is...csáó...

Cornelia letette a tollat, össze csukta a naplóját, majd bement a gardróbjába és egy fiókos szekrénybe amibe a fehérneműit tartotta, elrejtette a kis könyvecskét.

41. rész Magnus Bane

A fejezet enyhe +18-as részeket tartalmaz!!!!!


-Min gondolkodsz ennyire?-pillantott Garrett Cornelia felé a volán mögül.
-Csak az anyám hülyeségein-nézte az ablakból a közeledő Washington feliratú táblát.- A Midtown Partyplexbe megyünk.Azt mondják jó hely, plusz van ott egy kis elintézni valóm-váltott gyors témát.
-Oké-fordult be jobb oldalra Garrett,-ezek szerint hülyeségnek tartod ezt a vámpírkirálynős dolgot?
-Nem tudom-vonta meg a vállát, nem akart jobban belebonyolódni ebbe  a témába.
-Hát jó.
5 perc csendes utazás után megérkeztek a Midtown Partyplex elé. Garrett keresett egy parkoló helyett, beállt, leállította  a motort aztán behúzta a kéziféket.
-Megérkeztünk-jelentette ki Garrett.
-Látom-válaszolta Cornelia még mindig maga elé bámulva.
-Hé-fogta meg a kezét a férfi-ugye nem leszel végig ilyen?Cullenéknál lelkesebb voltál.
Cornelia a kezére pillantott amin Garrett keze pihent, majd megrázta a fejét és mosolyogva barátja szemébe nézett.
-Sajnálom, én csak.... túl sok minden történt a napokba.
-Annyira, hogy az már Blood Rippahnak is túl sok?-szája széles mosolyra húzódott, kivillantak fehér fogai.
-Nem- egy perce ö is elmosolyodott, majd hangosat sóhajtva folytatta-Blood Rippahnak nincsenek ilyen gondjai-,, de Cornelianak igen"folytatta magában a mondatott.
-Remek, akkor menjünk-lelkesedett Garrett és kiszállt az autóból. Cornelia ugyan így tett.
Kézen fogva elmentek a hosszú sor mellett ami a kivilágított szórakozóhely előtt állt.A bejárati ajtónál két az a tipikus kidobó ember kinézetű  őrbe botlottak bele.
-Cornelia Montez, 2 személy-mondta tömören a lány.
-Igen , itt van-nézte a listáját az egyik őr-bemehetnek. Jó szórakozást- nyitotta ki nekik az ajtót.
Ahogy Cornelia és Garrett beléptek egyszerre megcsapta őket a hangos zene.De Corneliat ez érdekelte a legkevésbé.Ő inkább azt sok száz, alkoholtól mámoros embert figyelte, akik nevetve, adrenalintól túltengve táncoltak a táncparketten, vagy iszogattak a bárpultnál, vagy a kanapékon elfeledkezve mindenről smároltak és tépték egymásról  a ruhát.
-Jó a buli-súgta Garrett Cornelianak. Hála vámpírhallásuknak  nem kellet felemelniük a hangjukat, hogy túl kiabálják a zenét.
-Az-bólogatott a lány,-és még jobb lesz ha találunk valami nassolni valót-kacsintott rá miközben megnyalta a száját.
Garrett egyet értően mosolygott, majd elkezdte nézni a szobában lévőket.Szeme hamar megakadt egy vörös hajú lányon aki egyedül, az alkoholtól már félig kidőlve ült pár méterre egy kanapén és üveges tekintettel bámult maga elé.
Garrett a nő felé biccentett és miután Cornelia alaposan végigmérte részeg áldozatukat, majd beleegyezően bólintott elindult felé. Cornelia követte.
-Szia édes.Szabad ez a hely?-ült le Garrett a vörös hajú lány mellé.
-Persze, szióka-nyögte ki nehezen, a mondat végét elnevetve.
-Segg részeg, remek áldozat-mosolygott elégedetten Cornelia.
-Hé, csajszi...he..he..hello-kacarászott a csaj.
Cornelia is elkezdett bután nevetni mintha valami nagyon vicceset mondott volna, majd nekidöntötte a  kanapé háttámlájának a csajt és a nyaka felé hajolt.
-Várj-fogta meg a kezét Garrett,-itt akarsz inni belőle?Mindenki előtt?
-Garrett, nyugi, nem lesz baj-mondta lenézően.-Senkinek sem fog feltűnni, hogy mit csinálunk, mindenki be van rúgva.Ez a világ már nem olyan mint régen....több száz vámpír csinálja ezt, és hahó még mindig élnek.Csak annyi, hogy kicsit fogd vissza magad, hogy kevésbé fájdalmas legyen neki, az alkohol úgyis zsibbasztja szóval még élvezni is fogja.
-Oké-válaszolta, de ez az oké nem túlságosan győzte meg Corneliat.
-Majd én segítek ellazulni-huncut vigyor jelent meg az arcán, közelebb hajolt a férfihoz és szájon csókolta. Az első csók gyengéd volt és lágy, a második viszont teljesen az ellentéte. Cornelia szenvedélyesebben, durvában kezdte csókolni barátját, nyelvét átdugta a szájába és vad táncot kezdett járni Garrett nyelvével.A férfi közelebb húzta magához, nem érdekelte hogy közöttük  a részeg csajt ül.Beletúr a hajába és amennyire lehetséges még közelebb húzta magához miközben már ő is vadul csókolta  Corneliat.
Ismét Cornelia szakította meg a csókot, de csak annyira hajolt el, hogy az orruk még össze érjen.
-Nos, jobb már?-kérdezte zihálva miközben kezét lecsúsztatta Garrett egyre keményebb férfiasságára.
Garrett egy állatias, mély nyögéssel válaszolt.
-Hé, és velem mi lesz?-kérdezett közbe az ittas bige.
-Ne aggódj, nem felejtkeztünk meg rólad-fordult a lány felé Cornelia. Visszacsúszott a lány bal oldalára és ismét oda hajolt a nyakához.-Most te következel-ahogy e szavak elhagyták az ajkát, már tátotta is a száját és belemélyesztette tűhegyes fogait a nő puha husába.
Ahogy az első meleg cseppek belefolytak a szájába Cornelia és az áldozatuk egyszerre nyögtek fel.
Garrett egy pillanatig még ezt a ,,csodás" látványt nézte, aztán  hogy ne maradjon ki a buliból, követe Cornelia példáját és az áldozat nyakának jobb felébe beleharapott.
Ketten pillanatok alatt a halál szélére vitték a nőt.Szíve már az utolsókat dobogta, lélegzete szaggatottá vált.
Garrett átnyúlt az áldozatuk felet és lágyan végig simított Cornelia combján, majd amikor a vörös hajú lány szíve örökre elhalkult egy hirtelen mozdulattal Corneliat az ölébe rántotta és a lány száját kezdte vadul falni.
Miközben vértöl vörös ajkuk továbbra is szorosan összetapadt Cornelia egy gyors mozdulattal kigombolta a férfi ingét és kezével lágyan végig simított rajta.Eközben Garrett belemarkol Cornelia fenekébe és közelebb húzta magához,  a szája lesiklott a nyakára és harapdálni kezdte.
Cornelia belenyögött a barátja vállába, azután pedig  felemelte a fejét, hogy a fülébe szexin beleharapjon, de mielőtt a füléhez érhetett volna mozdulatlanná meredt. A szemközti kanapén meglátta azt a férfit aki miatt jött, vagy legalábbis a leírás amit mondtak neki  illet a lányok és férfiak  társaságában italozó férfira.Fekete haja zselézve meredezett az ég felé, szeme erősen kisminkelve, ruhája feltűnő még is elegáns, ujjain gyűrűk csillogtak.
Cornelia tetőtől talpig végigmérte, majd mikor újra az arcát kezdte fürkészni észrevette, hogy az illető is őt nézi. Cornelia egy bájos mosolyt akart felé villantani, de ez sajnos nem sikerült neki mert Garrett ismét vadul csókolni kezdte.
-Várj-szakadt el az ajka a férfiétól-ott van akivel beszélnem kell.
-Tessék?-értetlenkedett.-Itt akarsz hagyni álló farokkal?- megemelte a csípőjét, hogy Cornelia jobban érezze a kemény dudort a nadrágjába.
-Sajnálom-komolyan is gondolta, hiszen ő is elégé fel volt izgulva és Garrett kielégíthette volna a vágyait.De most bosszúját előbbre kellett helyeznie a testi szükségleteinél.-Siettek vissza.De addig is, hogy nehogy azt mond elrontom a napodat....-rákacsintott, felkelt az öléből, szoknyáját lesimította és oda lépdelt egy közelben táncikáló, részeg szőke lányhoz.Váltott vele pár szót, aztán kézen fogva oda vitte Garretthez.
-Garrett, ő itt Mimi, Mimi ő itt Garrett-Mimi felé fordult.-Mint ahogy látod a haverom nagyon szexi, gazdag és  kanos.
-Igen, azt látom-Garrett dudorodó nadrágja láttán kuncogni kezdett.
-Komolyan?Rám akarsz sózni egy kurvát?-kérdezte miközben végigmérte Mimit.
-Ő nem egy kurva, csak egy nő a sok közül aki jól akarja érzeni magát.De amúgy látom a szemeden, hogy bejön neked, hisz hé, ismerem az ízlésedet és azt te sem tagadhatód, hogy jó csajt hoztam ide neked.
Garrett a szemét forgatta, majd Mimire mosolygott.
-Jól szopsz szépségem?-fogta meg a kezét, hogy közelebb húzza magához. Mimi válaszkép rámosolygott és már térdelt is le Garrett elé.Gyors kigombolta a nadrágját és már neki is állt szájával kényeztetni a férfit.
-Ezt a dugást akkor is behajtom  rajtad-mondta Cornelianak két  nyögés között.
-Hidd el, előbb megkapod mint gondolnád-nyalta meg erotikusan a száját, majd megfordult és otthagyva a kéjtől nyögdécselő barátját  elindult a boszorkány felé.
Cornelia azzal a bájos mosollyal az arcán ért a kanapéhoz amit előbb akart bevetni.Újra végig mérte a férfit aztán a társaságát is, majd megszólalt.
-Magnus Bane-ezt nem kérdésnek szánta, legrosszabb esetbe ha mégsem ő az az illető akivel találkozni kell, majd elnézést kér és tovább keres.
-Cornelia Montez-a férfi hangja dallamosan csengett.
-Vagy Blood Rippah..ahogy tetszik.
-Ezt a nevet nyilvánosan a helyedbe nem emlegetném. Blood Rippaht sokan akarják holtan látni.
-Tudom, de leszarom.Eddig akik megakartak ölni....nos...nem járkálnak már az élők között-húzta ki magát magabiztosan.-De hagyjuk a felesleges beszédet, térjünk a tárgyra.
-Igazad van, legyünk túl ezen a beszélgetésen, több idő jut a bulizásra.Szóval, miért akartál velem találkozni?
-Szerintem ezt kettesbe kéne megbeszélnünk.
-Miért?Biztosra veszem, hogy a mondandód nem annyira fontos, hogy itt hagyjam ezeket a csodás embereket, és ezeket a finom koktélokat.
-Azért-kezdte Cornelia, meg sem hallva Magnus előző mondatát,-mert szerintem ahogy nem akarod emlegetni a másik nevemet, úgy nem szeretnél nyilvánosan beszélni a próféciáról sem.
-Nem érdekelnek a próféciák-legyintett kezével.
-Szerintem ez érdekelni fog, mert ez nem csak egy egyszerű prófécia, hanem A prófécia.Ami a vámpírok és boszorkányok jövőjét  határozza meg-Magnus arcára a felismerés, majd egy cseppnyi félelem tükröződött ki.-Persze én ebbe az egészbe nem hiszek-folytatta Cornelia-és ha téged sem érdekel, akkor bizonyára nem is igaz, szóval hagyjuk is a fenébe az egészet-biccentett, majd megfordult, hogy távozzon.
-Várj-pattant fel hirtelen a kanapéról Magnus-talán még is félre kéne vonulnunk.
-Hát ha ennyire ragaszkodsz hozzá-fordult vissza Cornelia és elindult arra amerre a férfi mutatott.
Átfurakodtak a táncoló emberek között, elhaladtak a bárpult mellett ahol a pultos buzgón keverte a színesebbnél színesebb koktélokat, majd kimentek egy barna kétszárnyú ajtón amely a szórakozóhely hátsó udvarára nyílott.
Magnus karba tett kézzel nekidőlt a szemközti tégla falnak, amin egy lámpa lógott,  fényének köszönhetően Cornelia jobban végig tudta mérni a férfit.
Fekete bőrnadrág feszült szorosan a testéhez, kiemelve ezzel testi adottságait. Felül egy lila, mintás ingszerű felső volt rajta, aminek csak az utolsó gombja volt begombolva, így láttatni engedte Mr. Bane izmos mellkasát és mind a 6 kockáját.A látványon az a kicsit csillogó zakó sem rontott ami a lila felső felett hordott, ugyanis azt teljesen kigombolva viselte.
-Nos, ha kibámészkodtad magad, esetleg beszélhetnénk a próféciáról-zökkentette vissza a lányt.
-Igen, a prófécia-belenézett a férfi lágy barna szemébe.-Tényleg létezik?Ez a dolog a vámpírkirálynőről meg az esetleges világ elpusztításról....van benne valami igazság vagy csak egy kitaláció?
-A prófécia létezik, bár azt nem tudom, hogy amit hallottál róla azok a valóságot tükrözik e-Közelebb sétált hozzá, egyik kezével Cornelia felé bökött.-Még is mit tudsz  te róla?
-Nem sokat-szájába keserű ízt érzet, nem akarta kimondani a következő szavakat,-csak azt tudom, hogy lehetséges, hogy rólam szól a prófécia.

Második díj :))))

Sziasztok !

1. Köszönd meg a díjat! 

2. Írj magadról 10 dolgot!

3. Válaszolj a 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Küld tovább 10 embernek!

Köszönöm szépen a Cullen család írójának, Torinak ezt a díjat! :)

Írj magadról 10 dolgot:

1.Nem tudok énekelni.

2. Jelenleg a kedvenc sorozatom a Shadowhunters  :D Malec <3

3.Imádom a KFC-s kaját :D

4.Jelenleg Az olimposz hősei-Athéné jelét olvasom

5.Az az álmom, hogy elutazhassak Amerikába.

6. A legjobb barátnőmet 7 éve ismerem :) 

7. Tavaly kint voltam a Bécsi One Direction koncerten.

8. Szeretnék elmenni egy Kasza Tibi koncertre.

9.Szeretem ha esik az eső.

10. Nem tudok úszni :P

Válaszolj a 10 kérdésre:

1. Melyik csoki márka a kedvenced?

Nincsen, mindegyiket szeretem :)

2. Hol laksz?

Sopronban.

3. Melyik állat a kedvenced?

macska 

4.Zene vagy tánc?

zene

5.Csináltál már valaha őrültséget?Ha igen mi volt az?

Igen, sokat XD  Barátnőmmel az ablakon másztunk ki mert azt hittük, hogy nincs lakás kulcsunk.Pedig a végén aztán kiderült, hogy ott volt az asztalon, csak le volt takarva.Jó azt tegyük hozzá, hogy előtte este sokat ittunk XD 

6. Szoktál Anotalkozni?

Azt se tudom, hogy mi az  XD

7.Mióta blogolsz?

1 éve

8.Van tesód?

Igen, van, egy öcsém.

9. Olvastad a díj előtt a blogom?

Igen :) Rendszeres olvasó vagyok :P

10. Van BFF -ed?

Igen, van :D Dzsesszika ha esetleg ezt olvasod, puszilak :D :P

Tegyél fel 10 kérdést: 

1. Ismered a Shadowhunters sorozatot? Ha igen mi a véleményed róla?

2.Mióta blogolsz?

3.Miért kezdtél el blogolni?

4. Szeretsz olvasni?Kedvenc könyv?

5. Mi a hobbid?

6.Melyik a kedvenc évszakod?

7. Hány éves vagy?

8.Milyen sorozatokat nézel?

9. Mi a kedvenc virágod?

10. Hol laksz?

Küld tovább 10 embernek:

1.Egy szexmániás naplója

2.A szakadék szélén

3.Witch and the Hunter

4.Szándékos véletlenek

5.A Cullen család

40. rész Erős a páncél, de nem törhetetlen

Ahogy Esme belépett a házba, Cornelia gyors csatlakozott hozzá, így együtt mentek a nappali felé, ahol Cullenék és Cornelia barátai beszélgettek.
Mikor beléptek a helyiségbe, bent  mindenki elcsendesedett, pillantásuk a most érkezőkre siklott.
-Visszajöttél-szólalt meg Carlisle egy nagy sóhaj kíséretébe.
-Igen-válaszolta egyszerűen.
Carlisle egy darabig még habozott, de aztán erőt vett magán, odalépett a feleségéhez és szorosan magához ölelte.
-Sajnálom, tudom , hogy mit láttál, de esküszöm, hogy...
-Tudom-vágott a szavába, miközben eltolta magától annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.-Hallottam az üzenetedet és Cornelia is elmondta, hogy mi történt.Nem kell bocsánatot kérned, inkább én kérek elnézést, hogy ilyen bután reagáltam.
Carlisle elmosolyodott azon, hogy  Esme kér bocsánatot  a történtek után.Meg is akarta ezt mondani neki, de ekkor tudatához eljutott Esme szavainak azon része, amely arról szólt, hogy beszélt Corneliaval. Szerelméről lekapva tekintettét lánya felé fordult.
-Neked is közöd van hozzá, hogy visszajött?-kérdezte meglepődve.
-Igen, van némi közöm hozzá-bájosan elmosolyodott mint aki nagyon büszke magára.
Esme szúrós tekintett lövellt a lány felé, Cornelia viszont állta a pillantást és nézésével azt sugallta felé, hogy ennyi jár nekem, ha már egyszer nem árulóm el a titkodat.
-Köszönöm-szakította meg Carlisle a két nő közti  néma csevejt, amit a szobában lévők észre sem vettek.
-Á ugyan már-legyintett Cornelia.-Nem kell hálálkodni, a lényeg, hogy ti boldog vagytok.
-Ahogy mondja-helyeselt Esme, majd átölelve Carlisle nyakát magához húzta és szájon csókolta. Carlisle mosolyogva viszonozta a csókot mire Emmett hangosan füttyenteni kezdet. Carlisleék nevetve szakadtak ki a csókból.
-Azért szeretnék később még beszélni veled.
-De csak később. Ne rontsuk el ezt a pillanatot-mondta szerelmes mosollyal az arcán Esme.
-Rendben-viszonozta a mosolyt Carlisle.
-Tudod azért elég hihetetlen, hogy a helyzetet ismerve, volt időd foglalkozni az ő boldogságukkal-intett Esmeek felé Lexi aki eddig a ház mögötti erdőre néző ablak mellett állt.
-Neked is szia Lexi. Mikor jöttetek?Miért jöttetek?Engem akartok ellenőrizni. Bocs, hogy elrontom a kedved de nincs szükségem az anyáskodásodra, remekül irányítom a dolgokat.Jót beszélgetünk, szia-zavarta le egymaga Cornelia az unalmas párbeszédet.
-Igen, azt nagyon is jól látom, hogy mindent faszán irányítasz. Jacob csak úgy ette a szavaidat, és azok a mű könnyek, remek alakítás.
-Köszönöm-vonta meg a vállát, nem érdekelte, hogy lebukott, neki csak az számított, hogy Jacob ne sejtsen meg semmit.-Nem kellet sokat gyakorolnom hiszen azt is jól eljátszom, hogy bírlak téged-próbálta megbántani-Amúgy ha esetleg bárkit is érdekel, Jake beszél a falkával, szóval ha minden jól megy akkor lesz egy csapat kutyánk.
-Nem is értem, hogy ejtheted ki ezeket a bántó és bunkó szavakat.Nem lehet igaz, hogy legalább egy cseppnyi megbánást nem érzel ilyenkor a szívedbe-mondta Alice, reménykedve.
-Még is milyen szívbe?-kérdezett vissza hűvösen, szemöldökét megemelve.
Alice erre csak bólintott, jelezve hogy megkapta a választ.
Cornelia egy darabig hideg tekintettel Alicet méregette, majd váratlanul ragyogó mosoly terült szét az arcán és Garrett mellé lépdelt.
-Igaz annak nem örülök, hogy Lexi ellenőrizget, de az felettébb boldoggá tesz, hogy te itt vagy.
-Igen?És még is miért?-kérdezte Garrett.
-Egyedül is jól elszórakozok-elkezdet Garrett körül járkálni,-de minden sokkal kellemesebb ha az embernek van társasága.-megállt mögötte, majd két kezével belemarkolt a fenekébe miközben odahajolt a füléhez és halkan duruzsolt tovább.-Főleg ha az a társaság ennyire szexi.
-Komolyan?Nem rég még a pasiddal smároltál, most meg egy másik férfival flörtölgetsz és kefélni hívod?-forgatta a szemét Lexi.
-Én nem kefélni hívtam-újra Garrett elé került, hogy barátnője szemébe tudjon nézni,- bár hosszú az éjszaka, bármi lehet belőle-kacsintott Lexire.
-Mindig is sejtettem, hogy nagy kurva vagy , de ez most be is bizonyosodott-mondta Emmett jól szórakozva a helyzeten.
-Tényleg, Emmett?Kurva lennék?- halkan kuncogni kezdett, ami gyorsan átváltott csilingelő, borzongató kacagásba.-Nem pénzért dugok, házas férfira vagy olyanra akinek barátnője van nem mászok-egy gyors pillantást vetett Edward felé,-jó Edy más téma. De amúgy  szex partnerem is csak 3 van.Meg most ráadásként Jacob, akivel megjegyzem még nem szexeltünk.Bár másban elég tehetséges a fiú-szexin beharapta a száját.
-Kösz, de a részletektől kímélj meg-ódzkodott a témától Jasper.
-Istenem, vámpír létetekre rohadt prűdek vagytok-forgatta a szemét, majd vissza fordult Garretthez és átölelte.
-Nem vagyunk prűdek, csak nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy hogyan dugatod meg magad.Mi se szoktuk a családban egymásnak elmondani-szólt hozzá Rosalie.
-Ááá akkor csak Edward élvezheti, a mocskosabbnál mocskosabb gondolataitokat.Szegény, nem lennék a helyébe-húzta el a száját.-Na de térjünk vissza  a lényegre-Garrettre mosolygott.-Mit szólsz szépfiú, csapatunk egy olyan véres, vad és szexi bulit mint régen?Csak te, én, Washington és az egész éjszaka. Lexit gondoltam inkább hagyjuk itt mert ma nagyon buli lohasztós kedvében van, Chris pedig úgy látom nagyon Lexi oldalára hajlik.
-Hé, mióta itt vagyok nem is mondtam semmit-kérte ki magának Chris.
-Hát éppen ez az.De amúgy is, a legutóbb miattad kapcsoltam vissza, nem akarom, hogy ezt is elcseszd.
Lexi szemébe egy remény szikra csillant fel, elkezdtek kattogni fejében a kerekek. Cornelia észrevette barátnője szemében ezt a csillogást, és észrevette ugyan ezt az apjáéban is.De most ez nem érdekelte, nem akart tovább húzni az időt.Amúgy is, most erősebb a szívén a páncél , bármit tesznek úgysem tudják megtörni.
-Nos, akkor velem tartasz?-tette fel inkább a kérdést Garrettnek.
Garrett  kifürkészhetetlen tekintettel nézte a  lányt.Teltek a másodpercek és Cornelia már azt hitte, hogy a férfi válasza nemleges lesz, de ekkor Garrett kezével ami eddig a lány derekán pihent közelebb húzta magához és szenvedélyes csókot lehelt ajkára.Amíg egy pár milliméterre elhúzódtak Cornelia elmosolyodott, majd ugyan olyan szenvedéllyel visszacsókolt.Nyelvük vad táncot járt, szájuk keményen összeforrt. Cornelia beletúrt a férfi sötét hajába, de ahelyett, hogy még közelebb húzta volna magához, elhúzta magától.
-Ezt szerintem, majd kettesbe fejezzük be-nehezen mondta ki e szavakat.
-Régen nem zavart ha közönségünk is van-Garrett hangja  a vágytól rekedtesen csengett.
-Nem akarom megrontani a lelküket-zárta le a témát.Megfogta Garrett kezét és elindult vele a garázs felé, de amikor már majdnem kiértek a szobából megtorpant.Elővette zsebéből a kocsikulcsot és Garrett kezébe nyomta.
-Menj előre. Mindjárt megyek én is-mondandóját egy leheletnyi csókkal fejezte be.
Garrett elvette a kulcsot és tovább ment. Cornelia vissza fordult Cullenék felé.Vagyis pontosabb Edward felé.
-Bella mikor jön haza Skóciából?
-Holnap este érkeznek vissza-Edward összezavarodott a gyors témaváltástól,-de miért kérded?
-Csak hogy tudjam, hogy mikortól várhatom Bella féltékenységi kirohanását.Mert téged ismerve, sokáig úgyse fogod tudni titokba tartani a csókunkat-Edward gyanakodva hallgatta exe minden egyes szavát, Cornelia a férfi arcát látva nevetni kezdett.-Te úr isten, látva az arcvonásaidat eltudom képzelni, hogy mire gondolhattál.De megnyugtatlak, nem akarom megölni, nem azért kérdeztem.
Edward engedett a feszült testtartásából. Egy kicsit megnyugodott e szavak hallatán, de azért, hogy ne bízza a véletlenre megpróbált Cornelia gondolataiba olvasni.Sajnos, ugyan úgy mint mindig, most is falba ütközött és egy kis gondolat foszlányt se tudott elkapni.Ostobának érezte magát azért, hogy egyáltalán megpróbálta hiszen sohase sikerült, sejthette volna, hogy ez most se lesz másként.
Cornelia érezte Edward próbálkozását. Még ha nem akarta volna akkor is észre vette volna, hiszen olyan érzést keltett benne ez, mint amikor erősen nekifeszül az ember egy beragadt ajtónak, de az ajtó akkor sem enged. Csak ebben a helyzetben Cornelia volt most az ajtó.
Cornelia a férfi próbálkozása miatt bájos mosolyt vetett felé, majd aztán apja felé fordult.Volt egy két dolog amit mondni akart neki, kérések, kérdések, szavak végtelen tengere ami akár könnyen érzelgősnek is tűnhet és ha nem vigyáz végül azá is válik.Így hát nem kockáztatva, vigyázva a jégbörtönre szíve körül, ránézett Esmere is és egy egyszerű, de még is Cornelias stílusba lezárta a beszélgetést:
-Csak ügyesen-kacsintott feléjük, majd eltűnt a szobából.
Egy perc sem telt bele, mire a szobába maradottak már hallották is a garázsból kihallatszó autó motorjának hangját, ami aztán pillanatok alatt kigurult a köves útra és elhajtott az ország út felé.
-Van esetleg valami ötleted?-kérdezte váratlanul Chris Lexi mellé lépve. Lexit annyira váratlanul érte a kérdés és az is, hogy Chris hirtelen mellette termet, hogy egy kicsit ijedtébe, összerázkódott.
-Ezt ne csináld többet-ütötte meg mérgesen barátját.
-Bocsánat, de ne tereld a témát.Láttam, hogy annál a mondatnál, hogy én miattam kapcsolt vissza a legutóbb, felcsillant a szemed.
-Cornelia is észrevette-jelentette ki Lexi. Egy pillanatra elmerül a gondolataiba, majd visszatérve a világba Chrishez fordult.-Van egy sejtésem hogy mivel tudjuk visszahozni Corneliat. Vagyis inkább kivel.
-Jacobbal, de ez egyértelmű-mondta Emmett.
-Már mért lenne olyan egyértelmű?-szólalt meg Rosalie aki szerelme ölébe ült és most úgy fordult, hogy a szemébe tudjon nézni-Ha annyira ő lenne az, akkor szerintem Cornelia nem flörtölgetne más férfiakkal, meg nem feküdne le velük.
-Lehet, hogy ez csak valami megtévesztés akar lenni, hogy mi azt higgyük nem érdekli semmi, azt csinál amit akar- állt ki Emmett állítása mellett Jasper.
-Nem hiszem, hogy így lenne. Jacobot lehet, hogy szerette de nem ismeri olyan régóta, nem lett olyan bensőséges a kapcsolatuk.Lehet, hogy inkább Chris az aki megtudja lágyítani a szívét, hiszen ahogy mondta is, neki már egyszer sikerült-adta le szavazatát Alice Chris mellett.
-Kizárt, hogy én legyek az-rázta meg  a fejét,-pont azért nem lehetséges ez mert egyszer már sikerült nekem.Fel van készülve arra ha esetleg én próbálkoznék.
-Szerintem Sophia lesz az-hozót szóba egy újabb embert Esme, -hiszen gondoljatok bele, mennyire szerette, oda volt érte.Rengeteg gyűlölet és fájdalom járta át a szívét, amikor azt hitte hogy meghalt.Most meg, hogy megtudta, hogy még is életbe van összetört és kikapcsolt.Szerintem ő lesz az aki rátudja venni, hogy újra legyenek érzései és szerintem segítene is.Úgy tűnt mintha nem nagyon tetszene neki meg Aronak, hogy Cornelia Blood Rippah lett.
-Bárcsak tudtam volna olvasni a gondolataiba, de ugyan úgy lehetetlen mint a lányáéba-bosszankodott Edward.
-Ne magad hibáztasd tesó, nekem se sikerült rajta használnom a képességem, ahogy Alicenek se-mondta Jasper.
-Pontosan-erősítette meg férje állítását Alice, hogy Edwrad ne legyen emiatt olyan letört.-Viszont-hirtelen kikerekedett a szeme-Cornelia jövőjébe beletudnék pillantani.Persze nem biztos, hogy olyan könnyen menne, de őt nem védi varázslat, szóval vele biztos könnyebb dolgom lenne mint Sophiaval.
-Ez jó ötlet-értett vele egyet Carlisle,- de most már szerintem hallgassuk meg végre azt, hogy Lexi kire gondolt.

-Köszönöm-mosolygott rá hálásan Lexi.-Jacobot és Christ már az elején kizárnám, biztos, hogy nem ők a megoldás. Sophiara én is gondoltam és igen nagyon lehetségesnek tűnik, de van valaki más aki szerintem nagyobb hatást tud tenni Corneliara. És látom rajtad, hogy te tudod hogy kire gondolok-nézett Carlisle szemébe,-már az előbb is láttam rajtad mikor még Cornelia itt volt.Edward nem is értem, hogy nem hallotta ki a gondolataidból, de most nem ez a lényeg, hanem az...
-Hanem az, hogy ha a helyzet rosszabbra fordul vissza kell hoznunk Corneliat. És az egyetlen személy aki ezt majd megtudja tenni az én vagyok-fejezte be Lexi mondandóját Carlisle.

39. fejezet Különös szövetség

Esme karba tett kézzel, magabiztosságot sugallva testtartásából, állt Sophia előtt. Belül egy kicsit megérintette a félelem szele, de ezt nem akarta kimutatni afelé  a nő felé, aki nem rég  rá mászott a férjére.
-Hogyan, találtál meg?-kérdezte dühtől remegő hangon.
-Kereső varázslat-Esme kérdő pillantására elnevette magát, majd tovább folytatta.-Ha nem rohantál volna el olyan gyorsan, akkor nem maradtál volna le  arról a hírről, hogy boszorkány vagyok.Vagy is az is.De mondjuk megértem a reakciódat, biztos nagyon fájhatott a látvány, ahogy a szerelmed ölébe ülők és egymás torkán ledugjuk a nyelvünket...-ingerelte.
-Kösz, de nem kell részletes beszámoló, elég volt amit láttam-vágott a szavába Esme.-Inkább mond mit akarsz, aztán hagyj elmenni.
-És még is hová mennél?
-Nem mindegy neked?
-Szeretem a kihívásokat, de ha te ilyen könnyen megfutamodsz és átadod nekem a szerelmed, az nem kihívás hanem egy nagy kalap szar.Ezért is nem, nem mindegy.
-Hát bocs, hogy nem teszem számodra ezt az egészet elég izgalmassá. Ha a furcsa élvezeteidet akarod kielégíteni, kopogj másnál.
-Mondjuk a férjednél?-mondta gúnyosan.
Esme fejét elöntötte a düh és neki ugrott Sophianak.De épp hogy csak hozzá ért volna, Sophia már a nyakánál fogva neki nyomta a kocsinak.
-Szivi, szép, hogy próbálkozol.De erősebb és idősebb vagyok  nálad.Semmi esélyed ellenem-jobban kezdte szorítani a torkát.-Hamarosan megy a gépem, nincs sok időm, úgyhogy légy oly kedves, hallgasd meg a mondani valómat és ne próbálkozz újabb butasággal.
-Oké-préselte ki ajkai közt Esme.
-Nem tudom mit terveztél, de én a helyedbe nem csinálnám az eszem hanem vissza mennék a családomhoz-miközben beszélt elengedte a nyakát, de továbbra se lépet el mellöle.-Fáj kimondani de Carlisle szeret, és megszakadna a szíve ha ez miatt elhagynád.Főleg, hogy én másztam ő rá.Bár az igaz-vonta meg a vállát és elmosolyodott az elmékre- hogy vissza csókolt és biztos, hogy valami kis halvány érzést felpiszkáltam benne irántam.De a lényeg, hogy nem adhatod fel ilyen egyszerűen, vissza kell menned-fejezte be, majd megfordult és elindult oda ahova leparkolt autójával.
-Nem, értem,  miért akarod, ennyire hogy vissza menjek?-teljesen össze volt zavarodva.
-Mondtam már, a kihívás miatt.Sokkal jobban fogom élvezni ha Carlisle az enyém lesz, ha előtte tisztességesen megküzdök veled érte.A másik meg-gondolkodott el egy pillanatra-,szükségem lesz rád valamihez, de úgy nem veszem hasznod ha messzire elhúzod a csíkot.
-Még is mire kellek neked?-most már tényleg nem értett semmit.
-Majd idővel megtudod.Addig is felejtsd el hogy egyáltalán beszéltünk.Apropó-felemelte kezét és egy varázsigét kezdett el kántálni.Mikor befejezte keze vissza hanyatlott teste mellé.-Ezt a kis beszélgetésünket nem hiszem, hogy el kellene mondanod a családodnak, hidd el jobb ha nem tudnak róla.De tégy ahogy látod.Viszont ha még is a hallgatással értesz egyet, Edward miatt nem kell aggódnod. Olyan varázslatot mondtam rád ami miatt ha esetleg a kis beszélgetésünkre gondolsz, Edward nem fogja azokat a gondolatokat hallani.Helyette jelentéktelen áll gondolatokat fog csak fogni.
-Te belebabráltál a fejembe?-dühe kezdet vissza térni.
-Csak egy picit-nevettet.-Na de léptem, puszi-intett, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
Esme ott maradt egyedül, a sötét, kihalt utcán Sophia hűlt helyét bámulva, miközben azon gondolkozott, hogy helyesen kell döntenie.Csak az volt a baj, nem tudta mi a helyes döntés.

Cornelia nekidőlve egy fának állt az erdő szélén a Cullen ház mögött. Jacob forró, teste simult hozzá, egyik kezével a fának támaszkodott, másikkal a lány derekát ölelte.Vadul falták egymás ajkát, nyelvük gyors táncot járt.
Jacob ajkai hirtelen lesiklott Cornelia nyakára és apró puszikat kezdet rá lehelni.A lány felnyögött és kuncogni kezdett, majd lágyan eltolta Jaket annyira magától, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Még is, hogy meséljem el, hogy  mi történt, ha egyszer szóhoz se hagysz jutni?
-Igaz, bocsi-villantotta rá mosolyát.-Mesélj, mi történt Volterába?Lexi jól van?-hangja aggódóbbá változott.
-Lexi jól van, Aro nem bántotta-egy sóhajt préselt ki magából.-Volterába meg...elég sok minden történt.De ezek közül ami a legfontosabb, hogy megtudtam, az anyám életben van-,,meg az, hogy kikapcsoltam, megöltem pár embert, de ezt persze neked nem kell tudnod".Gondolta még hozzá Cornelia. Arcára szomorú maszkot erőltettet.
-Tessék?Ez mégis hogyan lehetséges?-kérdezte őszinte meglepődéssel.
-Ő és Aro becsaptak.Az egész csak egy színjáték volt, hogy megölte az anyámat.Igazából  szövetkeztek és Aro átváltoztatta.Vagy valami ilyesmi.
-Ó-hirtelen csak ennyit tudod válaszolni erre, majd gyors összeszedte magát, kezébe vette szerelme arcát és a  szemébe nézett.-El se tudom képzelni, milyen nehéz lehet ez most neked.
-Hát igen, elég szar a helyzet-a hatás kedvéért egy könnycseppet préselt ki a szeméből, amit látványosan letörölt az arcáról.
-Hé-lágyan megcsókolta a könnycsepp helyét-ennyire azért nem lehet rossz a helyzet.
-De igen Jacob, az.Egész végig Aro és ő ellenem szövetkeztek, vagyis inkább értem, a fene se tudja.
-Még is hogy érted ezt?
-Már mondtam, hogy Aro tervezz valamit, és a helyzet továbbra se változott.Csak most már annyival más, hogy tudom, hogy az anyámnak is köze van hozzá.Meg, hogy elméletileg a tervükhöz az is hozzá függ, hogy én vagyok a vámpírok királynője, vagy mi a szösz.
-Vámpírok királynője?-kérdezte Jacob.
-Nos, igen, elméletileg.Nagyon nem hiszem el  Sophia kis meséjét, de ezt egyenlőre hagyjuk is, majd mesélek róla-végig simított izmos, meztelen mellkasán.-Inkább beszéljünk arról, hogy szeretnék egy szívességet kérni.Elegem van a Volturiból, de legfőképpen Aroból. Tenni akarok végre ellene valamit.Megakarom akadályozni, hogy sikerüljön a terve, és ha esetleg ide jönne Cullenék miatt, hogy felfordulást csináljon, az ellen is tenni akarok.De viszont én, Cullenék és a barátaim kevesek vagyunk ellene.Ezért megszeretnélek kérni arra, hogy beszélj Sammel, hogy ha úgy van segítsetek nekem.
-Nem hiszem, hogy Sam belemenne a dologba.Ő azt mondja, hogy a vámpírok közti háborúskodáshoz nincs semmi közünk.A ti dolgotok ha megölitek egymást.Nem érdekli ha kevesebben lesztek, mert nekünk legalább kevesebbel kel megküzdenünk-Cornelia szomorú tekintette láttán, egy pillanatra összeszorult a szíve, majd előtört belőle a védő ösztön.-De persze megpróbálhatom meggyőzni, hogy segítsünk neked.Már csak azért is mert a barátnőm vagy-fejével, fejéhez támaszkodott.-De akárhogy is dönt Sam, rám bármibe számíthatsz.
-Még akkor is ha ehhez meg kéne szegned a parancsot?
-Igen, még akkor is.Mert szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen-egy lágy csókot lehelt az ajkára.
-Én is szeretlek, és nagyon köszönöm-hogy elrejtse az undort az arcáról amit a szeretlek szó hozott ki belőle, kamu sírásba kezdett. Jacob gyengéden magához vonta és meleg kezével védelmezően átölelte. Cornelia továbbra is úgy téve mint aki zokog elégedetten belemosolygott Jacob vállába.

Fél órát még beszélgettek, majd egy hosszabb csók után Jacob eltűnt az erdőbe. Jake ezt az éjszakát szerette volna szerelmével tölteni, de Cornelia arra hivatkozva, hogy el kell intéznie valami fontosat, áttették az együtt alvást holnap estére.
Cornelia miután Jacob eltűnt a fák között egy darabig még a csendes erdőt bámulta, majd mosolyogva megfordult és elindult a ház felé.Éppen fellépet volna  a tornácra amikor autó hangjára lett figyelmes. Vámpírsebességgel kerülte meg a házat, majd megállt az autó  előtt.A volán mögött Esme felsóhajtott mikor észrevette Corneliat. Nem sok kedve volt hozzá, de nagy nehezen kiszállt az autójából és Corneliat kezdte méregetni.
-Szóval vissza jöttél-állapította meg.
-Igen, vissza-felelte egyszerűen.
-Olyan feldúlt voltál, azt hittem, már rég elhagytad Washington államot.
-Az volt a tervem, csak aztán hosszas gondolkodás után meggondoltam magam.
-Ezek szerint az apám szívbemarkoló üzenete, meglágyította a szívedet-mondta majd vállát megvonva megfordult, hogy bemenjen a házba.
-Az is közre játszott, de nem csak emiatt döntöttem így-hadarta izgatottan.
-Biztos, hogy megbánom ezt a kérdést,de....akkor még mi ösztönzött arra, hogy vissza gyere?-tett úgy mintha érdekelné.
-Nem mi, hanem ki-hangját suttogóra vette-az anyád.
-Tessék?-Cornelia most vissza fordult a kezét tördelő Esme felé.
-Cssss, halkabban.Nem akarom, hogy ők is meghallják-Esme látta Conrelia arcán, a ki nem mondott kérdéseket, ezért tovább folytatta.-Az anyád, Sophia megtalált valami kereső varázslattal.Beszélni akart velem, hogy jöjjek vissza Carlislehoz. Megkérdeztem tőle, hogy neki ez miért is olyan fontos, mire ő azt válaszolta, túl egyszerű lenne ha ilyen könnyen eltudná tőlem venni a szerelmemet.Ráadásul valami terve van velem, és nehezen tudná végre hajtani ha elmennék.
-Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy milyen tervről van szó.Nem az anyámra vall, hogy csak úgy elmondja-Esme biccentett.-De tudod azt nem értem, hogy ha ő mondta, hogy gyere vissza és elmondta azt is, hogy miért akarja, akkor miért vagy még itt?
-Mert rájöttem, hogy elhamarkodottan döntöttem.Szeretem Carlislet és nem fogom ilyen könnyen elengedni. Ha kell megküzdök érte.Plusz, ha tényleg valamit tervez velem, akkor lehet hogy a családommal is vannak tervei-hangjába egyszerre csengett elszántság és harag.-Velem szórakozhat de ha a családomhoz csak egy újjal is hozzá ér megölöm.
-Váu, Esme nem is tudtam, hogy neked ilyen harcias oldalad is van.Jobb lesz ha ezt észben tartom-gúnyolódott.-És mi a helyzet azzal, hogy le pisszegtél?
-Sophia azt mondta, döntsem el én , de a helyemben nem szólna Carlislenak. Mármint arról, hogy találkoztam vele és, hogy mit mondott.Még valami varázslatot is rám mondott, hogy ha esetleg úgy döntök Edward ne tudja kiolvasni a fejemből.
-Értem, anyám és a ravasz trükkjei-nevetett fel keserűen.-És hogy döntesz?
-Nem tudom-meredt maga elé csüggedten.
-Aha...Azt értem hogy nem tudod, hogy neki mit mondj-bökött  a ház felé.-De azt már kevésbé értem, hogy nekem miért mondtad el?
-Ezt igazából, nagyon én se értem.Talán azért mert tudom, hogy keresztbe akarsz tenni az anyádnak.És talán éppen ezért számíthatok rád ha segítség kell Sophia ellen.
-Tudod ez vicces.Sohase voltunk valami jóba, hiszen nem tetszett nekem, hogy a pótmamát akartad játszani.Ráadásul egy pár órája még gyakorlatilag elküldtél a halál faszára és leribancoztál, amit amúgy csak megjegyzek, az anyám miatt.Most meg nekem öntöd ki a lelked és tőlem vársz segítséget ahelyett, hogy futnál a tündi bündi kis családodhoz.
-Sejthettem volna, hogy valami ilyesmi választ fogok kapni tőled.Bocs hogy raboltam az idődet-már indult volna el a ház felé, de ekkor Cornelia megfogta a karját és maga felé fordította.
-Kevés a szövetségesem, az meg még kevesebb aki annyira ki akarja iktatni az anyámat mint én.Ezért is döntöttem úgy hogy számíthatsz rám, és ha esetleg úgy döntesz, megtartom a titkod Cullenék előtt.
-Komolyan mondod?
-A legkomolyabban.Mint mondtam kellenek a szövetségesek, jobban mint az ellenségek, azokból így is már rengeteg van.Ehhez ha még hozzá jön, hogy megsemisíthetem anyám vágyát, hogy megszerezze apámat, attól csak még csodálatosabban érzem magam.
-Köszönöm-hálálkodott Esme, de azért továbbra is tartott Corneliatól és nem bízott meg benne annyira.
-Jó ,jó szívesen, de nekem ne kezdj itt hálálkodni meg átmenni nyáltengerbe mert attól csak rosszul leszek.De legalább ezzel csak arra emlékeztetsz, hogy azért nem vagyunk puszi pajtások.
-Te pedig az ilyen lenéző beszólásaiddal emlékeztetsz rá.
-Ott a pont-nevette el magát Cornelia, elengedte Esme kezét és hagyta , hogy elinduljon  a ház felé.-Azért azt majd közöld velem, hogy elmondod e neki vagy sem.
-Már döntöttem-kezdte Esme továbbra is a ház felé tartva-nem mondom el nekik-válaszolta, majd lenyomta a kilincset az ajtón.

38. rész Vámpírkirálynő

Cornelia édesanyja szemébe nézett miközben próbálta feldolgozni az előbb hallottakat. Sophia állta  tekintettét, kezét továbbra is lánya arcán pihentetve.
-Cornelia, mint vámpírkirálynő?-nevetett Emmett-ugyan már.
-Emmett, szerintem senki nem kérdezte  a véleményedet-mondta a mögötte álló Edward, aki Sophia meséje közben csatlakozott a családhoz.
-De attól még igaza van, ez nevetséges-szólalt meg semleges hangon Cornelia. Hátrébb lépett, hogy Sophia keze ne érinthesse tovább az arcát.
-Már miért lenne az?-vonta össze a szemöldökét-Vannak vámpírok, vannak vérfarkasok, vannak boszorkányok és van Hibrid is-mutatott végig a lányán-Miért ne lehetne vámpírkirálynő, miért ne lehetnél te  a vámpírkirálynő?
-Hát, a probléma ott kezdődik, hogy neked azt se hiszem már el amit kérdezel-mondta lenézően.-A másik meg az, hogy miért pont egy vámpír és ember kapcsolatából születne meg a királynő?
-Úgy, hogy te nem egy vámpír és egy ember szerelméből születtél.
-De igen....Carlisle már vámpír volt mikor megfogantam-mutatott az említett személyre.
-Igen, ez így van.
Cornelia összehúzott szemekkel méregette az anyját, majd apja felé nézett kérdő tekintettel mintha tőle megkaphatná a választ.
-Én se tudom miről beszél-válaszolt Carlisle a kimondatlan kérdésre.
-Még is mi vagy te?-kérdezte Cornelia visszafordulva az anyja felé, de aztán gyors felemelte a kezét és kijavította magát.-Vagyis mi voltál, mielőtt vámpírrá változtál?
-Boszorkány.Bár ami azt illeti vámpírként is megmaradtam annak, vagy legalább is valami olyasminek.Az erőm kicsit korlátozottabb.
-Boszorkány?-Cornelia hangjába döbbenet csengett.
-Igen, boszorkány.Hisz a jóslatban is ez áll.Egy boszorkány és egy vámpír szerelmének gyümölcse, lesz az aki meghatározza, hogy milyen lesz a ,,varázslények" jövője.Vagy ezt az előbb nem említettem?-kérdezte ártatlanul.
-Nem, ezt az előbb kifelejtetted-mondta Carlisle némi éllel a hangjába.
-Hupsz-vonta meg a vállát.-Na mindegy, a lényeg, hogy a prófécia igaz és beteljesült.Ezért is van ránk szükséged.Én és Aro segíthetünk az erőd kordába tartásába.
-Képzeld, egész jól elbánok az erőmmel, de azért kösz.Ha gondold bemutatót is tarthatok-és már emelte is fel a kezét.
-Nem a tűz birtoklására gondolok-most ő nézett lányára lenézően.-Én azokról a képességekről beszélek amik a vámpírkirálynői léttel járnak.
-Bocsánat, hogy közbe szólok-kezdte Jasper nem messze nekitámaszkodva a falnak-de ha jól értem, Cornelia a valaha élt egyetlen vámpírkirálynő-Sophia válasza egy bólintás volt.-Akkor úgy vélem jogos a kérdés, hogy te és Aro még is hogy tudnátok segíteni neki bármibe is, mikor még senki a világon nem találkozott vámpírkirálynővel.
Sophia bájosan rámosolygott a férfira.
-Még is ki vagy te, hogy beleütöd az orrod a dolgainkba?-kérdezte éles hangon.-Egyáltalán ők-mutatót körbe a szobába- miért is vannak itt?Semmi közük ehhez az egészhez-az utolsó két mondatott már lányához intézte.
-De igen, rájuk is ugyan úgy tartozik ahogy rám-magabiztosan állta anyja pillantását.
-Nehogy nekem azzal kezd jönni, hogy mert ők a családod.Hiszen ezt a szót nem is ismered.
-És ez vajon az én hibám?-lépet egyet előre fenyegetően.Egy pillanatig némán farkasszemet néztek, aztán tekintetét elkapva Sophia megszólalt:

-Aro több mint ezer éves vámpír-kerülte ki  a kínos kérdést és inkább Jasperét kezdet megválaszolni-sokat hallott és olvasott már erről a próféciáról. Régebben rengeteg olyan könyvet talált amit sajnos ma már nem léteznek vagy ha igen nagyon jól el vannak rejtve.Így  az a sok értékes információ már csak Aro fejében található meg.Legalábbis az ismeretségi körömben.Ami pedig engem illet-sóhajtott majd elkezdett ide oda mászkálni a szobába-én egy nagyon régi, nemes boszorkány családhoz tartozóm.Az őseim nagyon hittek ebben a jóslatba amit ők csak átoknak hívtak.És pont azért mert átoknak hívták, féltek tőle és amiért féltek tőle úgy gondolták az csak hasznukra válhat ha részletesen feljegyeznek mindent róla.Ezért ennek a vérvonalnak a tulajdonába sok információ van a próféciáról.
-Úgy beszélsz róla mintha te kételkednél benne-szólt közbe Cornelia.
-Nem, ilyenről szó sincs-rázta meg a fejét és egy pillanatra beharapta a száját.-Én hiszek benne, sőt tudom, hogy a prófécia mindegy egyes betűje igaz.Csak.....volt egy időszak amikor nem így gondoltam-ahogy az utolsó szó is elhagyta az ajkát, egy helybe megállt és Carlislet kezdte nézni.Emlékek sokasága telítette meg gondolatait.Az első csók Carlisleval, az első szeretkezésük a születésnapján.Az édesanya, Garndmére tiltása a férfitól akit tiszta szívből szeretett. Cornelia megszületése....

1804.
-Meglásd leányom, ez a gyermek még a vesztünket foglya okozni-mutatott a szobában lévő bölcső felé Grandmére.
-Ugyan anyám badarságokat hord itt össze, hisz ez csak egy ártatlan gyermek, még is hogy okozhatna bármi bajt is?-hangjával is próbált úgy játszani Sophia, hogy meggyőző hatást gyakoroljon édesanyjára.
-Most még nem, de ha majd felnő-mondta vészjóslóan.
-Már mondtam, lehet, hogy az apja vámpír de attól még boszorkány vér is csörgedezik az ereibe, a mi vérünk.Majd megtanítom rá, hogy tudja mi a jó és ne  szörnyetegként viselkedjen.
-Édesem-sóhajtott nagyot miközben a bölcsőhöz lépdelt és a benne alvó Cornelia arcocskáját kezdte nézni-hát éppen ez a baj, hogy ez a két vér alkotja e picinyke testet. Én pont ez miatt aggódom, hisz te is ismered a próféciát.
-Azok csak mesék anyám.
-Ez a baj leányom, hogy ezeket csak mesének hiszed.Ezért is nem tudtalak lebeszélni a Mr. Cullenel való kapcsolatodról.Ezért is született meg ez a gyermek-lánya felé fordult aki szintén ott áll már a bölcsőnél. Kezébe vette arcát és lágyan megcirógatta.-És ezért is leszel te a hibás, ha ez a gyermek a világunk végét okozza-elmosolyodott, de ebből a mosolyból semmi boldogság nem sugárzott.-Persze az is lehet, hogy a jóslat azon része teljesül be, miszerint a vámpírkirálynő elhozza a békét mindenki számára.Ebben az esetben nagyon nagy szerencséd lesz. De azt sohase felejtsd el édes leányom, ha még is így lesz, minden jóra fordul, akkor sem fogom megbocsátani neked ezt a hibádat-suttogta az utolsó szavakat, majd leengedte a kezét és emelt fővel távozott a szobából.
Sophia könnyeivel küszködve nézte ahogy az anyja távozik a szobából, majd ahogy az ajtó becsukódott belehajolt a bölcsőbe és zokogva átölelte a lányát.

-Sophia..-lánya szólongatására Sophia újra a jelenbe találta magát, sokkal tovább merült el gondolataiba mint azt hite.
-Bocsánat, miről is beszéltünk éppen?-kérdezte zavartan.
-Éppen a meséddel próbáltál megetetni, amihez mondhatom egy nagyon szuper és egy kicsit hihető történetet is kitaláltál.Azt pedig fantasztikus beletudtad magyarázni, hogy neked és Aronak miért is kéne a nyakamra akaszkodnotok.Szép színészi teljesítmény, komolyan mondom nagyon sokan bedőlnének neki-lassan, ütemesen tapsolni kezdet.-De én nem tartozom közéjük.
-Ostoba vagy ha az irántam érzett ellenszenved miatt nem látod az igazságot.Hát nem érted, ez igen is nagyon fontos dolog, és ha  megmakacsolod magad csak azt éred el vele, hogy kifutunk az időből.
-Az idő.Ezt már nekem is említetted.De azt nem voltál hajlandó elmondani, hogy milyen időről is van szó-szólalt meg Carlisle lánya mellöl.
-Gondolom  megérted, hogy szerettem volna ha a lányunk is itt van mikor beavatlak titeket a dolgokba.
-Ááá szóval ti beszélgettetek is?Én azt hittem csak a nyelved dugtad le a torkán-mondta gúnyosan Cornelia Sophianak.
Sophia sóhajtott egyet miközben  a szemét forgatta, Carlisle pedig fészkelődni kezdett a kellemetlen emlékre.
-Szóval milyen időről is van szó?-tette fel a kérdést Cornelia.
-Legyen annyi elég, hogy hamarosan elkezdenek mutatkozni a képességeid. És ha nem tudod, hogy hogyan irányítsd őket, pusztulást okozhatsz mindenkinek, magadat is beleértve.
-Miért pont most?Eddig miért nem jöttek elő?
-Ajh, nem menyünk már ebbe bele.Röviden legyen annyi elég, hogy 1000 évenkénti bolygó állás, nagy varázserő kering a levegőbe bla bla bla....-nyújtotta ki a nyelvét és úgy tett mint aki nagyon unatkozik.
-Aha, hát ez fantasztikus.Még valami?-kérdezte bár kicsit se érdekelte eddig se amit az anyja mondott.
-Azt hiszem, hogy...nem várjunk csak, ennyi.Legalább is amit egyenlőre tudnotok kell azt elmondtam-Edward felé fordult és bájos mosoly terült szét az arcán.-Értékelem az igyekezetedet, de megsúgom, ha egész idáig nem jött össze most se fog.Varázslattal blokkolom, hogy beleláss a fejembe.Ahogy te a jövőmbe,-nézet Alicre, majd Jasperre pillantott-te pedig az érzelmeimmel babrálj.
-Még is honnan tud....Aro-válaszolta meg Alice elkezdett kérdését.
-De az én tüzem ellen nem tudsz tenni semmit igaz?-Sophia megrázat a fejét, de jókedve egy percre sem lankadt le. A győztes mosoly az arcán egyre szélesebb lett.-Akkor azt javaslom most tűnj el, hiszen elmondtad amit akartál.
-Ne aggódj, már megyek is.De te, gondold át amit mondtam és majd értesíts a döntésedről.Tudom, hogy ez most fura és, hogy a pokolba kívánsz, de ne feled, milliók életével játszol-lassan elindult, de mikor Carlislehoz ért egy pillanatra megállt és végig simított mellkasán.-Veled meg remélem, hogy minél előbb találkozunk és befejezhetjük azt amit olyan durván félbeszakítottak. Kár lenne érte ha többé nem csókolhatnám ezeket a puha ajkakat.
-Hát pedig jobb lesz, ha jól megjegyzed azt a csókot, mert ez többet nem fog előfordulni.
-Majd meg látjuk, majd meg látjuk-dorombolt, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
A család minden tagja azt a helyet bámulta ahol nem rég Sophia állt.
-Huha, hát ez nem vo....-szólalt meg elsőként Rosalie, de mondani valóját Cornelia telefon csörgése félbeszakította.
-Szavad ne feled-mondta Cornelia majd felvette a telefonját.
-Jacob, hiszed vagy sem már hívni akartalak-kezdte ezzel a kis hazugsággal.
-Ezek szerint már itthon vagytok?És miért nem telefonáltál?Van fogalmad mennyire aggódtam érted?Már azon voltam, hogy utánad megyek-hangja haragosan csengett, de az utolsó mondatnál megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt.Mérges volt Corenliara, de még is csak az volt a legfontosabb, hogy szerelme épségbe hazatért.
Cornelia már azon volt, hogy elküldje  a fenébe, hogy még is milyen hangon beszél vele.De aztán észbe kapott, hogy Jacob előtt nem akarja felfedni, hogy megváltozót, ráadásul a fiú tiszta szívből szereti és ha összetörné  a kicsi szívét azzal csak megfosztaná magától az esélyt arra, hogy  a farkasok mellette harcoljanak ha arra kerül majd a sor.Így hát tízig elszámolt és úgy kezdett el beszélni mint aki nagyon sajnálja amit tett.
-Jake, sajnálom, tényleg.Csak annyi minden összejött, hogy....sajnálom.
-Megbocsátok, ha most átmehetek, hogy láthassalak.Vagyis igazából-szedte össze gondolatait-nem egészen pont most egyszerre. Sam még beszélni akar velünk, de szerintem legkésőbb fél óra múlva ott vagyok.
-Rendben, gyere csak, már nagyon várlak-mosolygott de közben arra gondolt:,,a francba még ez is."
-Szeretlek-köszönt el boldogan a fiú.
-Én is szeretlek-mondta nehézkesen Cornelia. E szavak kaparták a torkát.
Kinyomta a telefonját és elindult a szobája felé, hogy mire Jacob ide ér a kontaktlencsék már bent legyenek a helyükön.Miközben a lépcső felé tartott Edward kapta el a karját oldalról.
-Beszélnünk kell.Mielőtt Jacob átjön.
-Ha a csókunkról akarsz beszélni, akkor bocs de most nekem ehhez rohadtul nincs kedvem.Ha esetleg gondolod majd holnap beszélhetünk, de ma semmikép sem-Edward már folytatni akarta, de Cornelia kezével befogta a száját.-Jacob és Bella miatt aggódsz?Akkor van egy jó hírem, én semmit se mondok a páromnak, az pedig, hogy a te párodnak mit mondasz azt döntsd el magad.Hiszen ha a csókhoz is nagy fiú voltál akkor ehhez is legyél az-komoly hangon beszélt de közben legbelül egész jól elszórakozott.
Edwrad bólintott egyet, jelezvén, hogy rendben megértette és elengedte a kezét.
-Viszont én is szeretnék veled beszélni, mielőtt Jacob megjön.És engem nem rázhatsz le semmilyen gúnyos szöveggel.
-Nem is akartalak, nekem is beszélnem kell veled. Esmeről.
-Esméről?-Carlisle nem értette vajon mint akarhat a feleségével kapcsolatban.
-Majd mindjárt beavatlak, csak előtte szeretném elrejteni az elrejteni valót-mutatott vörös szemeire.
-Akkor azt javaslom a vacsorád maradékát is tüntesd el-bökött Cornelia felsőjének nyakkivágására.A lány lepillantott és egy-két kósza vércseppet pillantott meg.-Már akkor érezni lehetett az áldozatod vérének szagát mikor beléptél a házba-mondta Emmett szemrehányóan.
Cornelia csak megvonta a vállát és aztán elindult felfelé a szobájába.

Carlisle kint állt az erkélyen és lányát várta miközben a sötét erdőt bámulta.Egyszer csak mögötte ajtó nyitódás hallatszott, majd hirtelen lánya termett mellette.
-Nos, akkor kezdjük is el.Minél előbb túl esünk rajta annál jobb.
-Rendben-lánya felé fordult és egy pillanatra meglepetten nézte a most már barna színben játszó szemét.-Biztos, hogy erre szükség van?Azt hittem büszke vagy Blood Rippah tetteire.
-Igen, büszke is vagyok.De vörös szemekkel Jacob egyszerre levenné, hogy mi a helyzet, az pedig nekem nem lenne valami jó.Inkább higgye azt, hogy már kezdek éhes lenni mint hogy tudja az igazságot-megfordult és háttal nekidőlt a korlátnak.-De inkább beszéljünk arról amiről akartál.Ami kitalálom, arról szól, hogy ne viselkedjek így veletek, kicsit fogjam vissza magam stb. stb. Oké ígérni nem ígérek semmit, de megpróbálom.Ha már egyszer segítettek nekem ennyit megérdemeltek, úgyhogy vissza fogom magam.
-Hát ezt jól megbeszélted magaddal-görbült szája széle felfele.
-Valahogy sejtettem, hogy erről lesz szó.Így gondoltam gyorsan tisztázom, hogy rendben, oké, így meg úgy és akkor egymás idejét sem raboljuk sokáig.
-Ez mondjuk igaz, csak azért jobb lenne ha részletesen is megtudnánk ezt beszélni.És az anyádról is beszélnünk kéne.
-Mármint arról amit láttam?
-Nem-rázta meg a fejét- vagyis lehet arról is kéne, de én most nem pont erre gondoltam-még mindig kínosan érzete magát amiatt a jelenet miatt de már kezdett kissé feloldódni.
-Pedig a részletesebb beszélgetésnek kicsit várnia kell , a lényeget már úgy is tisztáztuk de a többihez kérj időpontot-nevette el magát, majd amilyen hirtelen kitört a nevetés belőle olyan hamar váltott vissza komolyra.-Viszont én az anyámmal való csókról mindenképp szeretnék veled most beszélni.
-Nem érzek iránta már semmit-vágta rá egyszerre Carlisle, mosolya lehervadt.
-Ez szuper, de ezt igazából nem nekem kell bizonygatnod, ha nem Esmenek.
-Tessék?-már semmit se értett.
-Mielőtt Aliccekel beléptünk volna a nappaliba, előtte Esme rohant ki onnan zaklatottan. Látott titeket.
-Tessék?-ismételte meg újra a kérdést.-Nem ez nem lehet, azt észrevettem volna, hogy ott van.
-Hát abból amit láttam eléggé elvoltál foglalva, szerintem ha valakit kinyírtak volna melletted azt se vetted volna észre.
-Cornelia ezt most ne-intette le lányát dühösen.De dühe nem neki szólt hanem Sophinak, hiszen ő tehetett erről az egészről.-És nem mondta hogy hova megy?
-Nem, ilyet egyáltalán nem mondott.Csak közölte velem, hogy egy álszent ribanc vagyok aztán beszállt a kocsijába és huss-kezével intett egyet-elment.
-Már is felhívom, azonnal beszélnem kell vele-és már vette is elő telefonját és tárcsázta a számot.
-Még jó elhalasztottuk a ,,nagy" beszélgetésünket-mondta maga elé.
-Nem veszi fel, ezt nem hiszem el-aggódót Carlilse. Egy darabig még kicsöngött a telefon, majd egy hangos sípolással bekapcsolt a hangposta.-Esme, kicsim.Nem tudom, hogy mit láttál és mennyit de az nem úgy van ahogy te gondold.Semmi közöm nincs már ehhez a nőhöz....
Cornelia némán hallgatta apja beszédét, amikor zörgésre lett figyelmes.A fák közül Jacob lépett ki, szerelmes mosollyal az arcán.
-Szia-állt meg.
-Szia-magára erőltette ugyan azt a mosolyt, majd elindult felé és bele bújt Jacob meleg ölelésébe.

......Ő vetette rám magát.Annyira  váratlanul ért ez az egész, hogy nem is tudtam épp eszűen reagálni rá.Kérlek gyere haza és beszéljük ezt meg.Szeretlek-Esme Port Angeles egyik sötét kis utcáján állt autójának nekidőlve és éppen Carlisle üzenetét hallgatta. Mikor az üzenet véget ért Esme zsebre vágta a telefonját és a benne kavargó fájdalmas érzelmeivel próbált megküzdeni.Szíve azt súgta, hogy mennyen haza és aztán minden jóra fordul, de az esze az ellenkezőjét állította és egyre inkább a felé hajlott.Mérges belerúgott az előtte lévő kukába, majd aztán megfordult és kinyitotta az autóját, hogy beszálljon. De ekkor hirtelen az autó ajtaja hangos csattanással vissza csapódót. Esme csak akkor értette meg mi törtét mikor lassan az ajtóról, az előtte lévő személyre vándorolt tekintette.Az a nő állt előtte aki miatt ennyire mérgesnek és széttörtnek érezte magát.
-Azt hiszem, nekünk van egy kis beszélni valónk-szólalt meg csilingelő hangon Sophia.

37. fejezet A prófécia

Kedves Naplóm!
Ismét elkezdtem naplót írni. Hogy miért is jó ez nekem? Őszintén szólva fogalmam sincs.De az évek során rájöttem, hogy ha több mint  200 éves vámpír vagy, enyhe érzelem ingadozással és sok ellenséggel, akkor bizony jó leírni dolgokat.Amik többsége sokat segíthet a jövőbe.Ha nekem nem is, az utókor vámpírjainak nem árt, ha egy igazi vámpírtól tanulnak.Hisz a naplóm többsége Blood Rippahról szólnak.Ahogy most ez is.
Igen, megint kikapcsoltam, és egyszerűen fantasztikus érzés.Ismét szabadnak érzem magam.Esküszöm a tudatól, hogy végre nem kell felesleges érzésekkel foglalkoznom, hogy nem törődök senkivel és semmivel csak magammal, már majdnem boldogság járja át a testem.Persze ez nem lehetséges, hiszen egy cseppnyi érzelem sincs bennem. Na de ennyi áradozás elég az érzelemmentes életről.
Jelenleg Seattlebe vagyok és a Lincoln park egyik padján ülök.
Nem rég találkozom volt egy vámpírral akit megbíztam azzal, hogy kémkedjen egy kicsit Aro és az anyám után.
Ó igen az anyám.A mai nap csodálatos meglepetése, és Blood Rippah visszatérésének az oka.Kiderült, hogy az anyám életbe van és egész végig Aro szövetségeseként töltötte a szánalmas kis életét.Erre tényleg nem számítottam. 
Nehéz beismernem de sajnos ők állnak jobban, minden neki kedvez, de ezt nem hagyhatom annyiba, és nem is fogom. Aro leleményes, trükkös és jó ötletei vannak, de engem se kell alábecsülni.Nem hiába rettegnek a nevemtől annyian.Hamarosan fordul a kocka és végre beteljesíthetem azt amire annyira vártam, porig alázom Arót majd véglegesen kiiktatom az élők világából.Az csak plusz siker lesz hozzá, ha ezeket az anyámnak nevezett nőszeméllyel is megcsinálhatom.
Na de mára lassan zárom soraimat.Még el kell ugranom színes kontaktlencsét vennem.A farkasok elől titkolni szeretném, hogy más lettem, de ez elég nehezen menne ha meglátnák a vörös szememet.Az emberi vérről meg nem fogok lemondani, úgy hogy maradnak a színes kontaktlencsék.
Majd jelentkezem.

Cornelia kezébe megállt a toll, majd naplóját becsukva maga mellé tette a könyvet.Erőt vett magán, hogy felkeljen a padról és elinduljon, de ekkor egy isteni illat csapta meg az orrát.Az illat gazdáját hamar megtalálta, éppen akkor sétált el az orra előtt. Cornelia egy másodperc alatt végig mérte a 20-as éveiben járó, barna hajú, kissé borostás, csillogó, kék szemű férfit.Helyesnek találta, pont az ő ízlésének megfelelő, de a szexi pofi helyet őt most jobban érdekelte az a  kis erecske a férfi nyakán, ami egyenletes ütembe lüktetett, ínycsiklandó illatot árasztott magából és szinte könyörgött, hogy feltépjék, hogy aztán  szabadon folyhasson végig az a benne áramló vörös nedű Cornelia torkán.
A lány megnyalta a száját.Várt egy pár percig, hogy a férfi messzebb kerüljön tőle, hogy tisztes távolságból tudja követni.Nem akarta, hogy lebukjon, mielőtt megtámadhatta volna.Bár igaz, már kezdett sötétedni, de még így is túl világos volt ahhoz, hogy a parkba kapja el áldozatát.Így hát várt amíg a csillogó szemű befordul a sarkon.Mikor így történt, gyorsan táskájába dobálta a naplóját és a  tollát, majd a férfi után eredt.
Egy kis sikátorba, egy ajtó előtt érte utol.A férfi épp beakart volna menni, már a keze is a kilincsen volt, amikor váratlanul egy gyors lendülettel a szemközti falnak csapódót. Mire felfoghatta volna, hogy mi is történt vele, már talpon állt és Cornelia tartotta erősen, neki nyomva a falnak.
-Kár érte, hogy ilyen cuki vagy-mosolygott bájosan.
-Mi a...-kezdte volna a férfi, de Cornelia nem habozva tovább, befogta vacsorája száját, majd fogait belemélyesztette a torkába.Éles fogainak hála könnyen áttudta harapni a puha, meleg húst, amiből könnyedén beleömlött áldozatának ízletes vére a szájába.
Nagy kortyokba itta a táplálékot, minden egyes kortyot kiélvezett. A férfi kiabálni próbált, de Cornelia olyan erősen szorította szájára a kezét, hogy csak halk nyögés félék tellettek tőle.Kezével is próbálta ellökni támadóját, de az erőlködésével nem jutott előbbre. Szíve egyre jobban lassult, néhol már kihagyott egy-egy ütemet, míg végül teljesen meg nem állt. Cornelia mohón szívta még magába az élet maradék cseppjeit, majd amikor már teljesen szárazra szívta, a férfi élettelen, hideg testét a földre dobta. Egy apró legyintést tett kezével, mire a test lángra kapott.Nagy fokozatra kapcsolta a lángokat, így pár másodperc alatt még egy árva csontdarabka se maradt belőle.
-Megvolt a vacsora, jöhetnek a kontaktlencsék-elégedett mosoly terült szét az arcán.Száját megtörölte, hogy véletlenül se maradjon pár kósza vércsepp rajta.Majd táskájába kotorászni kezdett, amiből egy fekete napszemüveget vett elő és felvette, hogy immár vérvörösben játszó szemét eltakarja vele.

Carlisle az ablak előtt állt és a sötét, csendes erdőt nézte, miközben gondolatai a lányán és annak viselkedésén jártak.Sajnálta ami vele történt, segíteni akart neki, de  azt sem hagyhatta, hogy Cornelia így eluralkodjon a családja felett.
Eldöntötte, hogy amint Cornelia vissza tér a fontos elintézni valójából, leül vele és megpróbál vele beszélni.Csak azt nem tudta, hogy még is mit mondhatna neki.
-Esküszöm, amikor elmerülsz a gondolataidba, akkor is olyan szexi vagy-szólalt meg háta mögül egy csengő hang.
-Zsü...Sophia, kíváncsi voltam mikor jelensz meg-lassan megfordult, arcáról semmi érzelmet nem lehetett leolvasni, de közben legbelül halvány boldogság ütötte fel a fejét.
-Ezek szerint számítottál rám-csábító mosoly virított az arcán.
-Volterába nem volt alkalmunk beszélni, ezért igen számítottam rád.Bár az igazat megvallva azt gondoltam, hogy erre a beszélgetésre csak hetek múlva kerül sor.
-Minek várni, így is már rengett idő telt el.Ha már kiderült, hogy életbe vagyok, minek tartogassam tovább a titkaimat?Bár igaz izgalmasabb lenne ha egy kicsit még húznám ezt a titkolózást-miközben beszélt közelebb lépdelt hozzá- és a hátérbe figyelném, ahogy te és a lányunk kétségbe eseten keresgélitek a válaszokat, meg kell mondjam amúgy nagyon jól szórakoztam.De, sajnos nem tehetem mert kifuthatunk az időből.
-Még is milyen időből?-összevonta a szemöldökét és közben ő is  tett pár lépést előre.
-Az lényegtelen, ami igazán fontos az az, amit elmondok Aroval való szövetségemről.
-Hmm...ha már Aronál tartunk, ő nem ellenzi, hogy elmond?Hiszen pár órával ezelőtt azt mondta, hogy nem fog elmondani mindent-egy pillanatra elgondolkozott.-Tudja egyáltalán, hogy itt vagy?
Sophia lassan végig mérte tetőtől talpig volt szerelmét, aztán mielőtt válaszolt volna Carlisle előtt termett és mellkasára tette kezét.
-Te mindig is olyan okos és előre látó voltál -beharapta a száját.-Ezek azok a tulajdonságok egyike ami miatt beléd szerettem.Persze már  ennek az istenien vonzó arcnak is megvolt a maga bűvereje ahhoz, hogy elcsábíts-keze gyengéden elkezdett felfelé kúszni az arcához.Mikor ujjhegyeivel megérintette Carlisle tökéletes áll vonalát, a férfi elkapta a kezét és nem engedte, hogy keze to
vább folytassa útját.-De a kérdésedre vissza térve, Aro tudja, hogy itt vagyok.Együtt döntöttünk úgy, hogy idejövök és elmondok mindent, vagyis legalább is egyenlőre csak annyit amennyi szükséges.
-És ő miért nem jött veled?
-Nem ért rá-vágta rá kicsit zavartan.
-Tudod, nem hiszek neked.Elmondjátok, hogy mit is tervezgettetek ilyen hosszú ideje őt meg nem érdekli, hogy mi még is hogyan reagálunk rá-megrázta a fejét.-Ő egy beteg, pszichopata állat, neki ez a szórakozása, nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget.
-Ez az amit viszont kevésbé szeretem benned-terelte el a témát-túlságosan kíváncsi vagy-egy gyors mozdulattal lelökte a kanapéra, ő maga pedig két lábát átdobta az övén ölébe ült-de ez a szexi test mindent kárpótol-dorombolta.
-Sophia, ezt ne.Száj le rólam-mindkét kezét megfogta, hogy eltartsa magát tőle.-Inkább mond el amit akartál, aztán menny el.
-A beszélgetést úgy terveztem, hogy veled és Corneliaval történik.Őt viszont még nem látom itthon-egyik kezét kiügyeskedte a szorításból, belemarkolt a férfi ingébe, fejét a fejéhez nyomta.-És ha már így alakult, hogy várnunk kell rá, miért ne tölthetnénk el izgalmasan azt a kis időt?-amint a kérdés elhangzott a válaszra nem várva szája már vadul rá is tapadt Carlisléra.
Carlisle nyakánál fogva eltolta magától, de Sophia ajkai újra gyorsan rátapadtak az övére. Carlisle teste felkészült rá, hogy egy gyors mozdulattal a nő felé kerekedjen és lefogja, de Sophia előbb cselekedett.Egy mozdulattal letépte a gombokat az ingéről, hogy aztán végig simíthasson kemény, izmos mellkasán, miközben szájával egyre követelőzőbb lett.Gyengéden ajkát harapdálta, nyelvével a férfi nyelvét becézgette, és ekkor Carlisle testéből elszállt a feszültség.Ő maga is meglepődött következő tettén, először gyengéden majd ő is ugyan olyan vadul mint Sophia visszacsókolt.

Jasper leparkolt a garázsba, majd miután leállította a motort kiszállt utastársaival, Aliccel és Esmevel együtt.Bella születésnapja miatt voltak el, pár dolgot bekellet még szerezni hozzá.
Bár tegnap egy tragikus születésnap volt és Cornelia miatt elég zűrős most a helyzet, Alice attól még szeptember 13-ra szeretett volna egy meglepetés bulit szervezni Bellának.Tudta, hogy Bella ugyan  úgy mint Cornelia nincs oda az ötlettért, de mivel Bella Skóciába volt nem tudod vele vitatkozni.Így hát vette a bátorságot és elkezdett szervezkedni, remélve, hogy a végén Bella még meg is köszöni neki, és elfelejti a 18. szülinapját aminek nem lett valami szép vége.És figyelemelterelésnek is jól jött, mert amíg a partit szervezi legalább addig sem kell aggódnia Blood Rippah miatt.
-Alice, biztos, hogy ennyi minden kell ehhez a partihoz?-kérdezte Esme miközben kivett pár zacskót a csomagtartóból.
-Egyáltalán biztos, hogy kell ez a parti nekünk?-tette fel a kérdést Jasper és közben ö is magához vett pár cipelni valót.-Tekintve arra milyen volt a tavalyi....és még itt van Blood Rippah is.
-Igen-mutatott Esmere miközben válaszolt neki-és igen-felelte ugyan azt Jaspernek is.-Szuper parti lesz ne aggódjatok, Bellának jár ennyi pont a tavalyi miatt. Corneliaval meg nem lesz gond, nem fogom engedni neki, hogy tönkre tegye azt a napot.
-Rendben, én hiszek neked-mosolygott Esme.-Ezeket akkor be is viszem-emelete fel a zacskókat és elindult befelé.
-Csak tedd le őket a konyhába-szólt utána Alice.
-Amúgy jól vagy?-nézett rá szerelmére Jasper mikor már csak ketten voltak a garázsba.
-Persze, miért ne lennék?
-Blood Rippah... lépcső...felidegesített...-sorolta egy szavas válaszokba.
-Hát igen , akkor elég ideges voltam, de most már lenyugodtam. Bár az igazat megvallva majdnem neki mentem mikor elkezdett veled bájologni.
-Alice-mosolygott, lágyan megérintette az arcát-tudod, hogy nem tudna tőled elcsábítani.Nekem te vagy a mindenem, én téged szeretlek.
-Tudom, ilyen meg se fordult a fejembe.Egyszerűen csak az zavart ahogy beszélt, ahogy lenézett és.... az hogy téged nem zavart.
-Már, hogy ne zavart volna?!Csak nem annyira mint téged.Mert ez semmiség, ilyet már számtalanszor láttam és tapasztaltam.....Mariatól-hangja megcsuklott egy pillanatra, de aztán össze szedte magát.-Szerintem nem lesz vele nagy gondunk, csak hozzá kell szoknunk, hogy bukóbb az átlagnál.
-Most őt véded?-sértődött meg Alice.
-Mi? Nem, dehogy is csak.....inkább ne menyünk bele jó?Nem akarok miatta veszekedni veled.
-Én sem akarok-közelebb lépdelt Jasperhez és átölelte.-Tudod, az előbb amit mondtál, hogy én vagyok a mindened, na az tetszett.
-Igen, azt gondoltam-vigyorogva két keze közé fogta a lány arcát és lágy csókot lehelt szájára.
Ekkor kinyílt a garázs kapuja és Cornelia fekete Audija gurult be.Lápája ragyogó fénybe megvilágította a csókolózó párt.
Leállította az autót és gonosz mosollyal a száján kiszállt.Lassan, finom mozdulatokkal odalépdelt a szétrebbenő szerelmes pár mellé.
-Miattam, ne hagyjátok abba-tette szívére a kezét miközben kuncogott.
-Cornelia-biccentett felé Jasper-látom az elmúlt órába semmi se változott, és érzem is.
-Jasper-utánozta a férfi hideg hanglejtését-az arcotokon látom, hogy rólam beszélgetettek, és érzem is a levegőbe a feszült hangulatot.
-Cornelia, muszá....-kezdte volna Alice de ekkor kivágódott az ajtó és Esme jött ki rajta.Mozgásából és arcvonásaiból le lehetett olvasni, hogy nagyon dühös.
-Esme mi a baj?-lépet elé Alice de Esme kikerült és a kocsijához sétált. Kinyitotta az ajtaját, de az egy nagy lendülettel vissza is csapódott.
-Mi a baj?-támaszkodott neki az ajtónak Cornelia.
-Az már biztos, az alma nem esett messze  a fájától-ömlöttek belőle  a szavak.-Ugyan olyan bunkók, nemtörődömök vagytok és amit akartok mindig megkapjátok-ahogy kiengedte dühét, arcvonásai megváltoztak, immár szomorúságot és bánatot lehetett látni rajta.-Mi a baj?Mi a baj?-ismételgette-miért nem mész be  a nappaliba és nézed meg magad, engem pedig hagyj elmenni-látszott, hogy belül zokog.
Cornelia elvette  a kezét az autóról és hagyta, hogy Esme beüljön, aki már nyitotta is a garázskaput, bekapcsolta a motort és kigurult a garázsból.
-Azt hiszem az előbb megakart bántani-Cornelia nézte ahogy lecsukódik  a garázs ajtó.-Na mindegy-vonta meg a vállát és elindult a nappali felé.
Sietve Aliccel és Jasperrel a nyomába átvágtak a konyhán.Döbbenve torpantak meg a nappali küszöbén, mikor meglátták hogy a kanapén Sophia és Carlisle smárolnak.
-Ha 1 évvel ezelőtt  valaki azt mondja  nekem, hogy a szüleimet rajta kapom smárolás közbe, a képébe nevetek.
Sophia Cornelia hangjára kibontakozott a csókból és Carlisleval együtt felé fordultak.
-Kicsikém, örülök, hogy megint találkozunk.Bár várhattál volna még egy fél órát-szája széle mosolyra húzódott.
-Óóóó, mondanám, hogy sajnálom, de nem akarok hazudni.
-Sophia, szállj le rólam-szólalt meg Carlisle.
-Most miért?Hiszen olyan jól éreztük magunkat-nézett rá nagy  boci szemmel miközben jobb keze ami eddig Carlisle mellkasán pihent, lassan elkezdett lefelé haladni a férfi ágyéka felé.
Carlisle elrántotta a kezét és erősen össze fogta a ballal.
-Most-mondta most már dühösen a férfi.
-Ajh, ne kéresd magad.Te is tudod nagyon jól, hogy ha nem törtek volna ránk, már sokkal kevesebb ruha lenne rajtunk-dorombolta.
-Nem halottad, azt mondta szállj le róla-szólt közbe Cornelia, majd egy gyors mozdulattal a kanapénál termett és a hajánál fogva lerángatta apjáról Sophiat.Messzebb ráncigálta Carlisletől, ahol aztán elengedte.
-Még is hogy bánhatsz így velem?Az anyád vagyok-most már Sophiaba is fortyogott a düh.
-Ki nem szarja le,  úgy bánok veled ahogy megérdemled.
-Oké, a múltba nem voltam valami minta anya, de attól még az anyád vagyok.Ezek után pedig meggondolom, hogy tartsam e magam ahhoz amiért eljöttem ide, hogy beavassalak a dolgokba-emelte fel a hangját.
-Ja, hogy azért jöttél, én az előbbiből azt hittem azért, hogy megerőszakold az apámat-felelte gúnyosan.
Sophia nem tudott erre mit válaszolni, csak dühösen méregette a lányát.
Carlisle Cornelia mellé lépett, ingét be se próbálta gombolni, hiszen nem volt mivel. Sophia rendesen elintézte  a gombokat.
-Mond el amiért jöttél és aztán menny el-mondta érzelem mentes hangon.
-Felejtsétek el-rázta meg a fejét-úgy döntöttem, hogy egy kicsit még szórakozok veletek-gonosz mosoly terült szét az arcán.
-Mi ez a kiabálás?-jelent meg Emmett Rosalival az oldalán.-Ez meg mit keres itt?-bökött Cornelia anyukája felé.
-Mi is ezt szeretnénk tudni, de ő mindjárt úgyis elmondja, igaz?-Cornelia vissza fordult az anyjához.
-Tessék?-lehervadt a mosoly arcáról.
-Ha nem is önszántából-indult meg felé-de elfogja mondani-újra elkapta  a hajánál fogva, miközben másik kezét a nyakára kulcsolta.
-Nem tudnál ártani nekem-a félelem szikrája jelent meg a szemébe.
-Fogadjunk?-élvezettel teli mosollyal az arcán használni kezdte a képességét.Pillanatok alatt égni kezdett belül Sophia teste.-Ez még nagy kárt nem fog tenni benned, csak simán fájdalmat okoz.De ha sokáig váratsz, lehet, hogy pár perc múlva már csak egy karod lesz.
-Carlisle-könyörgött és próbált a szemébe nézni, de ez nem jött össze neki, mert Cornelia úgy fogta, hogy végig a szemébe tudjon nézni.
-Akkor váltsunk nagyobb fokozatra.
-Ne, ne, elmondom, csak kérlek ne-könyörgött Sophia.
Cornelia egy pillanatra elgondolkodott de aztán elengedte.
-Nem volt igaza.Nem hasonlítunk mi semmibe.Én nem adtam volna fel ilyen könnyen-mondta lenézően.
-Kinek nem volt igaza?-érdeklődött Carlisle.
-Majd később elmondom-nézett a szemébe-ha ez itt eltakarodott-biccentett felé.-Szóval, mi az ami miatt nem tudtok Aróval békén hagyni?Mi a faszomért kellek nektek?
-A prófécia miatt-dörzsölgette nyakát.
-He?Ugye nem akarsz nekem itt történelem órát tartani?-kuncogott.
-Ez nem vicc hanem halál komoly.Tényleg egy prófécia miatt van rád szükségünk.
-Oké, mondjuk, azt, hogy hiszek neked.Még is milyen prófécia?
-Ezt a próféciát 5000 évvel ezelőtt írták-kezdte Sophia miközben leült a szemközti fotelba.Lábát elegánsan keresztbe rakta.-Amibe az áll, hogy mikor két különböző fajból egy férfi és egy nő egymásra talál, szerelmükből megszületik az aki eldönti, hogy a világra béke vagy halál vár.
-Ezt aztán megfogalmaztad.Még úgy ahogy rímmel is.De mi közöm van nekem ehhez?
-Voltak akik semmibe vették ezt az egészet, annak ellenére,hogy egy olyan boszorkány írta, akinek sok jóslata beteljesedett.De olyanok is akadtak, akik e jóslatot meghalva rettegni kezdtek és mindent elkövettek, hogy ne teljesülhessen be.De sajnos kudarccal jártak.És mikor a prófécia beteljesedett, kibővült egy újabb sorral.
,,Vámpírok, boszorkányok, emberek ezrei félhetnek tőle, mert megszületett a vámpírok királynője."
Sophia felállt és lánya elé lépdelt, kezével lágyan megcirógatta az arcát.
-A jóslat rólad szól kincsem.Te vagy az aki dönt a világ sorsáról, te vagy a vámpírok királynője.