Váratlan hívásEgy ideig csendben ültek egymás mellet, miközben Cornelia iszogatta a már langyos forró csokit.
-És ha esetleg meg szeretne ismerni?-kérdezte Carlisle a témát folytatva.- persze megértem mért érzel így iránta. Csak tudod nekem a család a minden, és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogyan tudnád megölni, úgy, hogy nem is ismered.
-Hidd el nem te vagy az első akitől ezt hallom.De nekem épp elég ,hogy tudom tönkre tette az életem-kortyolt egyet italából- és, hogy meg szeretne ismerni..chh.. ugyan már.Ha annyira érdekeltem volna, akkor mért nem kereset meg az elmúlt 200 évbe?!
-Jogos -válaszolta majd maga előtt össze kulcsolta a kezét.
-De lécci váltsunk témát.Ha tovább beszélünk az apámról, csak felhúzom magam vele.
-Rendben.És miről szeretnél beszélgetni?
-Hmm.. nem tudom. Kérdez valamit -tette le a poharat majd mosolyogva Carlislera nézett.
Visszamosolygott.
-Nem is tudom...... Mi jót csináltál a 60 -as években?
Cornelia felnevetett.
-Hát...
Órák teltek el miközben Cornelia és Carlisle beszélgettek.Mindketten meséltek egymásnak a múltjukról.Mit tanultak, melyik korszak tetszett nekik jobban és még minden más ami eszükbe jutott.
-.....de egyszerűen fantasztikus volt.Sose felejtem el azt a Bon Jovi koncertet - mesélte Cornelia.
-Azt el is hiszem -mosolygott rá.
Ekkor kopogtak az ajtón. Carlisle felállt majd kiment ajtót nyitni.
-Szia Jacob -hallatszott kintről.
Cornelia felkapta a fejét.Majd egy szempillantás alatt a bejárati ajtónál termett.
-Jake, szia.-köszöntötte mosolyogva.
-Szia.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Carlisle.
-Már találkoztunk...
-Tegnap az erdőbe-fejezte be Cornelia.
Jacob mosolyogva Corneliát nézte.
-És minek köszönhetjük látogatásodat?-kérdezte Carlisle.
-Sam kérte, hogy szóljak.Látott egy idegen vámpírt.Lehet ,hogy csak átutazóban volt, de gondolta nem árt ha szólunk nektek.
-Köszönjük Jacob. Mond meg Samnek,hogy hálásak vagyunk a figyelmeztetésért.
-Megmondom.Viszont akkor én megyek is -indult el.
-Jake, várj....emlékszel beszéltük, hogy valamikor folytathatnánk a tegnapi beszélgetést.Én most ráérek.
-Tulajdonképpen én is ráérek most -válaszolta némi habozás után.
-Akkor mennyünk -elindult Cornelia, majd még gyors megfordult -bocsi, megfeledkeztem rólad...nem baj ha most elmegyek?Végtére is épp beszélgettünk.
-Nem, semmi baj.Mennyetek csak.
-Köszi -válaszolta hálásan majd kilépett a házból.
-Akkor helló.
-Szia Jacob. És még egyszer köszönjük- elköszöntek egymástól majd Carlisle becsukta az ajtót.
-Na és merre megyünk.Gondolom én a határt nem léphetem át, de te ezek szerint igen.
-Nos, igen.Néha vannak kivételek.
-Áhá...Jól van Mr. Kivétel akkor miről beszélgessünk?-lökte játékosan oldalba.
Jake a szemét forgatta mosolyogva.
-Mesélj magadról.Múltkor belekezdtél, de csak addig jutottunk, hogy szereted a Simpson családot-kuncogott-szóval?Mit érdemes még tudni rólad?
-Hát elég sok mindent, de előre szólók elég hosszú mese.
-Hosszú még az éjszaka és a pizsamát se lőtték még fel.
Jacob megjegyzésén nevetni kezdtek, majd elindultak az erdő felé miközben Cornelia elkezdett mesélni....
Egy fa tövébe ültek egymás mellet és az eget bámulták. Jacob még mindig a hallottakon gondolkodott.
-Basszus,én meg azt hittem a vámpíroknál és a vérfarkasoknál nincs furább -Corneliára nézett- de ne értsd félre. Mert ez végül is tök klassz.Valahogy mégis emberibb vagy mint a többi vámpír.
-Ne aggódj, már megszoktam.Bár mondjuk nem sok mindenkinek újságolom el -örült neki, hogy Jacob ilyen lazán kezelte. Hihetetlen de bírta ezt a srácot. Remek humora van és jó vele beszélgetni.Mellesleg baromi jól is néz ki.
-Megértem, hogy mért -Jake szembe fordult Corneliával. Egymást nézték.Korom sötét volt, de jó látásuknak köszönhetően így is látták egymást.
Jake egy pár centit közelebb hajolt hozzá. Cornelia először nem húzódott el.
De mielőtt bármi is történhetett volna Cornelia vissza vonulót fújt.
Most akkor kit is akarsz megszerezni-gondolta Cornelia.
-Bocsi, de most mennem kell -állt fel Cornelia- van még egy két dolgom-hazudta- de ha gondolod majd máskor még összefuthatunk.
-Persze, jó volt veled beszélgetni -Jacob is felállt. Hallatszott a hangján, hogy bánatos amiért vége a beszélgetésnek.
-Csak nehogy nekem otthon kikapj amiért velem találkozgatsz.
Jake egy mosollyal válaszolt.
-Akkor szia -köszönt el Cornelia.
-Szia -válaszolta Jacob. Majd mindketten haza fele vették az irányt.....
Cornelia feküdt a szobájába és a mai napon gondolkodott.Jobban mondva a tegnapin, hiszen már hajnali 4 volt. Jól elbeszélgette az időt. Gondolatait telefonja csörgése zavarta meg.
Ismeretlen szám volt.
-Ez meg ki a fene lehet?-kérdezte magától majd felvette- Halló tessék?
-Cornelia, jó újra hallani a hangod.
Cornelia megmerevedett.Ez a hang.Ez hang akinek gazdájától ma is rémálmai vannak.
-Aro -szólt bele dühösen -még is mi a fenét akarsz?
-Azért hívtalak, hogy megkérdezem, hogy érzed magad Forksban?
-Még is honnan tu....-félbe hagyta a mondatot.Kattogni kezdtek a kerekei. ,,Látott egy idegen vámpírt.Lehet, hogy csak átutazóban volt, de gondolta nem árt ha szólunk nektek."- a te egyik csicskásod volt az erdőbe...Te kémkedsz utánam?-emelte fel a hangját.
-Hidd el csak a te érdekedbe teszem -válaszolta Aro nyájasan
-Az én érdekemben felejts el őrökre.Szia-válaszolta durván.Majd már majdnem letette a telefont amikor Aro megszólalt.
-Várj..az apádról van szó.
-Tessék?-kapta a telefont a füléhez.
-Tudom, sokáig halasztgattam, de úgy gondoltam itt az ideje, hogy elmondjam ki az apád.
-Hát akkor mond-mondta visszafojtott levegővel.
-ÁÁ..nem így .Személyesen szeretnék egy ilyen dologról beszélni veled.
-Ugye most csak szórakozol-pattant fel az ágyról.
-És sose tennék olyat-Cornelia a szemét forgatta.
-Legyen.Mikor?Hol?- szinte bármire hajlandó lett volna, hogy végre megtudja, ki az apja.
-Ha ma este fele eltudnál jönni hozzám az fantasztikus lenne.
-Ja, gondolom, hogy neked az lenne.-mondta gúnyosan.
Aro elengedte a füle mellett.
-Akkor várlak.
-Ajánlom hogy ne verj át.
-Téged soha. Viszlát Cornelia.-köszönt el.
Cornelia köszönés nélkül kinyomta a telefont......
