Cornelia és Jacob az ágyon feküdtek miközben szenvedélyesen csókolóztak. Cornelia a hátán feküdt, fölötte Jacob a könyökén támaszkodott.A lány lassan végig simított szerelme hátán majd beletúrt a hajába, miközben a fiú keze lassan lesiklót a lány combjára.Gyengéden végig simított rajta, majd keze felkúszott a pólója aljához és azt felfelé kezdte húzni. Cornelia nem ellenkezett, kicsit megemelte a felső testét, hogy segítsen neki, majd a kezén átbújtatva végül a ruha darab a földre került.
Szájúk újra találkozott, folytatták a heves csók csatát. Cornelia keze is Jacob pólója aljánál kezdett matatni, de ekkor hirtelen Edward rontott be az ajtón.
Edward lemerevedve bámulta őket. Jacobék nem vették egyszerre észre őt, de amint észbe kaptak szétrebbentek.
-Azt hiszem tényleg meg kell tanulnom kopogni-mondta zavartan, majd idegességében beletúrt a hajába.
-Azt hiszed!-nézett rá haragosan Cornelia aki nagyon nem igyekezett eltakarni magát végtére is Edward már meztelenül is látta.
-Sajnálom-kínosan próbált másfelé nézni-én csak beszélni szerettem volna veled mielőtt elmegyek Charlie szülinapjára.Nem akartam zavarni...nem tudtam, hogy vendéged van....nem figyeltem-hebegte.
-Minek a vámpír hallás vagy a gondolat olvasás ha egyszer nem figyelsz?!-kérdezte Jacob horkantva egyet.
-Most már mindegy, mond mit akarsz.
-Nem lehetne, hogy négyszemközt beszéljünk?
Cornelia Edwardról Jakere pillantott.
-Menj csak-válaszolta. Cornelia előre hajolt, gyors puszilt lehelt az ajkára majd az ágyról felállva az ajtó felé vette az irányt.
-Akkor gyere-húzta maga után Edwardot aki még gyors becsukta a szoba ajtaját.
Pár lépéssel arrébb megálltak egymással szembe, Edward nagy levegőt vett, hogy belekezdjen, de mielőtt bármit is mondhatott volna Cornelia felemelt kezével belé fojtotta a szót.
-Ha Carlisleról akarsz beszélni akkor el se kezd.
-Ó szóval most már nem apa, csak Carlisle-húzta fel a szemöldökét.
-Mindenkinek elmondta?-megdöbbent-esküszöm ez a hír gyorsabban terjed mint a zongorázó cica videója a facebookon. Tényleg ott még nem osztotta meg?-kérdezte gúnyosan.
-Ne legyél már ilyen.Nem mondta el senki másnak csak Lexinek. Neki is csak azért mert Lexi felhívta és nagyon kíváncsiskodott.
-Tipikus Lexi-rázta meg a fejét-de akkor te honna...gondolat olvasás, hát persze.
-Igen.Nem volt nehéz nem meg hallani.Amióta apának szólítottad szinte csak erre tud gondolni.Nagyon boldoggá tetted vele-halványan elmosolyodott.
-Szóval neki meghallod a gondolatait, de azt nem veszed észre ha Jake a szobámba van-terelte el a szót mire Edward a szemét forgatta.
-Mondtam már, hogy sajnálom.De ne tereld a témát, azért vagyok itt, hogy rábeszéljelek, bocsáss meg az apádnak.Igen tudom, hogy te szeretsz a magad feje után menni, de értsd meg ez ha úgy vesszük még új neki.Csak szeretne segíteni, szeretne megvédeni.Van egy vér szerinti lánya és mindent megakar tenni, hogy a múltat jóvá tegye.De legfőképpen azt akarja hogy boldog legyél.
-Szép beszéd volt-Cornelia kicsiket kezdett tapsolni-tudod nem kéne annyit más fejében kutakodnod.Ilyenkor annyira örülök annak, hogy az enyémben nem tudsz.
-Cornelia... istenem, hogy lehet valaki ennyire.....
-Ennyire mi?-ajkán mosoly játszott, egy lépést tett meg a fiú felé.
Edward fülig érő szájjal megrázta a fejét.
-Mondták már, hogy nehéz eset vagy?
-Egy párszor hallottam már, de hé te ezzel a nehéz esettel jártál-mutatott magára, mire Edward felkacagott.
-Hát az tuti, hogy én se voltam normális.
-Hé-bokszolt bele a vállába most már ő is kacarászva-azért te sem vagy ám egy főnyeremény.
-Ó oké ezt megérdemeltem-vigyorgott-de az eredeti témára vissza térve, ezt nem úszod meg ám ilyen könnyen.Hidd el csak neked és Carlislenek akarok jót.Ezért is teszem amit teszek.
-Ajh Edward szakadj már le a témáról.De amúgy is amint látod, az hogy beszéltél velem nem nagyon jött össze.
-Nem is arra gondoltam-rázta meg vigyorogva a fejét.-Nem azt mondom, hogy most menj és békülj is ki vele csak annyit kérek, hogy legalább ülj le vele megbeszélni, mert ha nem, akkor véletlenül elkottyantom Alicnek a szülinapodat.
-Te most megzsarolsz?-mosolya lehervadt.
-Vedd aminek akarod-vonta meg a vállát majd elindult a nappaliba vezető lépcső felé.
-Edward állj meg, ezt nem teheted, ilyet nem játszunk-kiabálta utána Cornelia miközben ő is a lépcső felé vette az irányt.
Carlisle a konyhában támaszkodott a falnak.Még mindig dühös volt egy kicsit de az egyre jobban tűnt el, ahogy helyét átvette a szomorúság.Gondolataiból egy érintés a vállán zökkentette ki.
-Hé jól vagy?-kérdezte tőle Esme bánatos arccal.
Carlisle lassan felé fordult , majd magához húzta a feleségét és átölelte.
-Nem, nem vagyok jól.
-Gondoltam-sóhajtott.-Ne aggódj szerintem minden rendbe fog jönni, ez csak afféle apa lánya vita volt-elhúzódott annyira az ölelésből, hogy a szemébe tudjon nézni-valószínűleg lesz is még ilyen, de hé minden normális családban ez a szokás-szája széle mosolyra húzódott.
-Lehet, csak hogy mi nem vagyunk normális család-kibontakozott az ölelésből, tekintettével a szemközti falra meredt.
-Igaz, de a múltkor amikor beszélgettünk is azt mondtam, hogy minden jóra fordul, és így is lett nem?
-Apának szólított-egy pillanatra elmosolyodott, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is tűnt el-és igen úgy tűnt minden jól alakul.A segítségemet kérte... mégis akkor most miért nem hallgatott rám?!Szóval most ez meg, az hogy most elakar költözni....kicsit se látom már úgy, hogy minden jól alakulna.
-Csak várd ki a végét és hidd el minden jobbra fordul.
-Hogy hihetsz ebben ennyire?
-Mert ismerlek, és Corneliát is ismerem már valamennyire-megvonta a vállát.-Megérzés.
-Fantasztikus egy nő vagy-mondta mosollyal az ajkán.
Esme játékosan nekilökte a falnak.-Hiszen ezért vettél el, nem?-ő is mosolygott majd megcsókolta Carlislet. Derekánál fogva közelebb húzta Esmét majd gyengéden vissza csókolt.Csókjukat hangos kiabálás szakította meg ami a lépcső felől jött.A hang irányába néztek, majd kézen fogva bementek a nappaliba.Ahogy beértek Edwardot pillantották meg a lépcső alján, mögötte pedig Cornelia jött le a nevét kiabálva.
-Edward, Edward eszedbe ne jusson.Amúgy is az előbbi eseményekre tekintve nem hiszem, hogy jogod lenne ehhez.
-Az előbb azt mondtad, hogy megbocsátod.
-Tévedésben vagy- érte le ő is a lépcső aljához-én azt mondtam, hogy mindegy nem azt hogy megbocsátom.
-Jó oké akkor azért majd kiengesztelek-mondta Edward majd tovább indult-de mint mondtam most mennem kell.Belláék már várnak.
-Leszarom, hogy várnak akkor sem teheted ezt meg velem.Úgy kell kiengesztelned, hogy nem baszol ki velem-ment utána.
Edward éppen mondani akart valamit de ekkor Emmett az újságot letéve a kezéből egy hangosat füttyentett.
-Nem tudtam, hogy műsor is lesz.Ha tudok róla szerzek popcornt-vigyorgott.
-Neked meg mi bajod?-Cornelia tekintettét most Emmettre szegezte aki lassan végig mérte Corneliát. Magára pillantott majd hirtelen észbe kapott, hogy felül nincs más rajta csak egy fekete, csipkés melltartó.Kezeivel gyors eltakarta magát.
-Most egy kicsit túl öltözöttnek érzem magam-folytatta tovább Emmett a szekálást.
-Cornelia-hallatszott a lépcső tetejéről-Sam az előbb hívott, beszélni szeretne velem, úgyhogy most mennem kéne-hangja elhalkult ahogy leért a lépcső végére és megpillantotta Cullenéket.
-Óóó azt hiszem én már kezdem kapiskálni a dolgokat-most már Jasper is vigyorgott.
-Fiúk hagyjátok már abba-szólt rájuk Alice, de ők csak tovább vihogtak.
Jacob nem foglalkozva velük odalépett Corneliához és oda adta neki a pólóját.
-Ezt lehoztam és gondoltam megkérdezzem nem e szeretnél eljönni velem a falkához.
-Nos Cornelia nem szeretnél elmenni vele?-hangsúlyozta ki az elmenni szót.
-Emmett, fogd be-mondta mérgesen, majd Jacob felé fordult-szívesen veled tartok.
-Oké, akkor majd kint megvárlak-mondta majd átment a másik szobába végül ki a bejárati ajtón.
Cornelia gyors magára kapta a felsőjét majd meghallotta Emmett egyre hangosabb nevetését.
-Na várjunk, csak várjunk, te-mutatott Edwardra -rájuk nyitottál?-nyögte ki két nevetésroham között-basszus, hogy miért nem én mentem fel.
-Rohadj meg-vágta még a fejéhez, majd Edwardhoz intézte a szavait-veled majd még beszédem van-mondta majd Jacob után indult.Ahogy elhaladt az apja mellett az megszólalt.
-Azt hittem már rég csomagolsz.
-Úgy döntöttem, ezt a költözés témát még átgondolom, nem volt rá elég időm-fordult Carlisle felé, arcán semmi érzelemmel.
-El is hiszem, hisz elégé el voltál foglalva-mondta gúnyosan Emmett, de Cornelia rá se hederített.
Carlisle válaszkép csak bólintott egyet. Cornelia még egy pillanatig őt nézte majd hirtelen a ház előtt termett.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Jacob.
-Aha-lépett a fiú mellé majd megfogta a kezét.
-Ez állati ciki volt-mondta Jacob miközben az erdő felé vették az irányt.
-Nekem mondod, nem te álltál ott előttük melltartóban.
-Hát én elég hülyén is néztem volna ki benne-kuncogott mire Cornelia is nevetni kezdett miközben bevetették magukat a fák sűrűjébe.
