3. Fejezet

Vérfarkasok

Pár óra múlva Cornelia elment a cuccaiért és a kocsijáért, amivel nem messze az erdőtől parkolt le.
Közben a Cullen házban Emmett és Alice beszélgettek a földszinti kis erkélyen. Emmett neki támaszkodott  a falnak, Alice pedig felült a korlátra.
-Tudod sok mindenről hallottam már, de ez amit Cornelia mond, ez szinte lehetetlen. - mondta Emmett.
-  Igaz, de miért hazudna?- kérdezte  Alice- de azt hittem hogy te se kételkedsz benne.
-  Nem azt mondom hogy kételkedek benne,csak fura ez az egész. Lehet bele kéne nézned a jövőjébe.
-  Tudod hogy ez nem így működik. De amúgy is mi az igazi oka hogy ennyire foglalkoztat? Tényleg azt hiszed hogy nem stimmel vele valami vagy csak az nem tetszik hogy vissza szólt neked és lesz valaki a házban aki nem hagyja magát?- kérdezte Alice mosolyogva.
Emmettnek egy pillanatra elállt a szava.Majd megsértődve elindult befelé a házba.
-  Kabdbe Alice.- vetette még oda neki mielőtt becsapta az üvegajtót.
Alice kacarászni kezdett majd Emmett után ment.Mikor belépett az ajtón Edwardra pillantott aki a komódnak támaszkodva állt.
-  Hallgatóztál nem igaz?
Edward bólintott.
-  Hidd el megértelek titeket, először nekem is furcsa volt. De Corneliába nyugodtan megbízhatok,jó fej csajszi. - villantotta elő féloldalas mosolyát. Alice vissza mosolygott rá.
Ekkor gurult be az udvarra Cornelia fekete Audia.Majd leparkolt a garázsba ahol Carlisle várta. Cornelia leállította az autót,kiszállt,majd a csomagtartóhoz sétált és kiemelt egy bőröndöt.
-  Csak ennyi holmit hoztál?- kérdezte Carlisle.
-  Igen. Nem tudtam hogy 1-2 napnál tovább leszek.De mivel Edward nagyon marasztalt... - forgatta a szemét Cornelia- majd otthonról küldenek nekem pár cuccot. Horvátországból már holnap itt lesz.
-  Horvátország?Ott élsz?
-  Jelenleg igen.De jó pár helyen van még házam.
-  De hogy tudsz ott élni?A napsütés.... Vagy ki se mozdulsz a házból?- érdeklődött Carlisle.
-  De kiszoktam mozdulni-mosolygott Cornelia- csak tudni kell a fortélyokat. De ez így jó , szeretem a kihívásokat. - kacsintott Carlislera.
Carlisle elmosolyodott.
-  De gondolom nem azért vártál rám a garázsba hogy a cuccaim mennyiségéről beszélgess velem. - mondta Cornelia majd elindult befelé.
-  Igaz,a vadászási dolgainkról szerettem volna beszélni veled. -Carlisle követte.
-  Áhá, nyugi azt már levettem hogy állat vérrel táplálkoztok. De amint látod én is- mutatott aranyszínű szemére.
-  Igen azt látom- mosolygott-így talán könnyebb is lesz amit mondok.Tudod van  egy bizonyos határ az erdőben amit nem léphetünk át. Ez az egyik pont ami szerepel a szerződésben.
-  Szerződésben?Még is kivel , a pápával? - viccelte el Cornelia.
-  Vérfarkasokkal. - mondta komoly tekintettel Carlisle.
Cornelia megtorpant.
-  Hogy micsoda? Vérfarkasok? Azt hittem azok csak a mesékbe vannak. - lepődött meg Cornelia.
-  Ahogy a fél vámpírok is-kiabált ki a nappaliból Emmett.
Cornelia a szemét forgatta:
-  Oké szóval vérfarkasok rendben.Szóval mi is ez a szerződés?
-  Mikor sok éve ide jöttünk szerződést kötöttünk a vérfarkasokkal-merült bele Carlisle - ami szerint nem mehetünk a területükre,nem vadászhatunk a területükön és mindenek felett nem haraphatunk meg embert.Még a mi területünkön sem. Cserébe békén hagynak  és nem ölnek meg minket.
-  Ja, mint ha megtudnának. - kiabált közbe Emmett.
-  Mindig ennyire el van magától szállva?- súgta oda Cornelia Carlislenak miközben a fejével a nappali felé bökött.
Halk morgás hallatszott a nappaliból. Carlisle felnevetett.
-  Oké. Értem. Nem megyek át ,nem ölök embert. Világos. Ne aggódj nem csinálok galibát. -Cornelia megérintette Carlisle karját majd rá mosolygott.
-  Köszönöm.
-  Nincs mit-mosolygott vissza Carlisle.
Cornelia és Carlisle tovább mentek be a nappaliba ahol a Cullen család többi tagja volt.
-  Nos akkor én most felviszem a bőröndöm. - szólalt meg Cornelia majd elindult a lépcső felé.
-  Tudod azért a helyedbe vigyáznék a vérfarkasokkal,nem olyan ártatlanok mint ahogy annak tűnnek. Ha valami történne nem biztos hogy megtudnál velük birkózni - szólt utána sunyi mosollyal Emmett.
Cornelia megfordult a lépcső tetején, felvette legragyogóbb mosolyát.
-  Köszi a figyelmeztetést, de nagy lány vagyok.Megtudom magam védeni. -  válaszolta  majd befordult a folyóson.

2.fejezet

Hibrid 

Mikor megérkeztek a Cullen házhoz Corneliának elállt a lélegzette a látványtól. Nem gondolta volna, hogy Cullenék egy ilyen ''palotába" laknak. Felsétáltak a lépcsőn majd bementek a házba. Cornelia tátott szájjal nézett körbe, mikor meglátta, hogy Edward fülig érő szájjal őt nézi.
- Mi az? - kérdezte Cornelia
 - Csak a meglepődött arcodon mosolygok. Még is mit hittél barlangba élünk?- válaszolta Edward.
- Haha. Nem. Csak tudod az ember nem mindig lát ilyen szép házat- újra körbenézett a szobába, ami az egyik nappali volt. Tele divatos, ízléses bútorokkal.
Volt egy két antik bútor is, ami nagyon passzolt a szobához. És az ajtótól nem messze ott állt a zongora ahol Edward szokott játszani.
- Érezd magad otthon-szólalt meg Carlisle- megmutatom a szobád-mosolygott Corneliára.
 - Oké - válaszolta Cornelia majd elindult Carlisle után fel a lépcsőn. Miközben mentek fel a lépcsőn Carlisle megszólalt:
- Ha nem veszed, tolakodásnak honnan ismered Edwardot?
- Óóó még 1928-ba találkoztam vele.2 évig együtt jártunk. Nem mesélt rólam mi?
- Elfejtett említeni. - mosolygott Carlisle.
- Gondoltam. Ezért még számolok vele - nevetet Cornelia- amúgy érdekes történet. Ha gondolod, szívesen elmesélem majd.
 - Semmiképp se hagynám ki- Carlisle megállt és kinyitott egy ajtót, amin egy réz gomb kilincs volt. - megérkeztünk. Ez itt a szobád, remélem, tetszik-beléptek az ajtón. A szoba gyönyörű volt. Egy hatalmas francia ágy volt benne majdnem az ablak mellet, amely földtől plafonig üvegből volt, ami egy erkélyre nyílt. Az ágy jobb oldalán egy fésülködő asztal állt mellette pedig egy ajtó volt. Az ágyal szemben egy antik szekrény állt mellette pedig szintén egy ajtó. A mennyezeten egy csodálatos, de mégis egyszerű csillár lógott.
- Fantasztikus- mondta Cornelia.
- Őrülök, hogy tetszik. Az ott a gardrób - mutatott a fésülködő asztal melletti ajtóra Carlisle - az pedig ott a fürdőszoba-mutatott a máik ajtóra - tudom, az ágy nem kellene, de feldobja a szobát.
- Hát szerintem tök jó, legalább tudok hol aludni.
- Hát, persze-nevetett Carlisle.
- Ööö... tudod én nem vicceltem. –jött zavarba Cornelia - tényleg alvásra használnám.
- Tessék?- kérdezte megdöbbenve Carlisle.
- Hát persze, Edward nem említett így nem is tudhatjátok.
- Még is mit?
- Én .....szóval....én egy kicsit más vagyok, mint ti. Tudom kicsit hihetetlen, néha még én se hiszem el, de én......én amolyan fél vámpír vagyok. Ha szakszerűen akarom mondani, én egy hibrid vagyok.
 - Tessék? - ismételte Carlisle.
- Szívesebben is kifejtem, hogy megértsd, de ha lehet, akkor, ha már mesélek, magamról mennyünk le had halják a többiek is. Nem szeretném újra meg újra elmondani.
- Persze, oké, menyünk le - szedte össze magát Carlisle. Carlisle előre ment, Cornelia pedig ment utána. Miközben mentek le a földszintre a többiekhez Corneliának kavarogtak a fejében a gondolatok.
"Remek, újabb 6 vámpír fogja azt hinni rólam, hogy kattant vagyok. Persze amit mondok az igaz, hisz még bizonyítani is tudom, de akkor is. Általában akinek eddig mondtam, hogy 'hahó, szia fél vámpír vagyok' az mind úgy kezelt mintha leprás lennék. Oké, persze vannak, kivétlek, de kitudja, hogy Cullenék hogy viszonyulnak az ilyen dolgokhoz."
 Miközben gondolkozott le is értek a többiekhez.
- Na hogy tetszik a szobád? - lépet Alice Corneliához.
 - Imádom- nyögte ki Cornelia kényszeredett mosollyal. Majd rápillantott Edwardra, aki épp Carlislet nézte. "Edward arckifejezéséből ítélve Carlisle biztos azon gondolkozik, amit mondtam. Mondjuk, ja, mi máson is gondolkoznál, ha olyan dologról halassz, ami egyszerűn lehetetlen."
- Tudod, 2 évnyi járás után azért azt hinné az ember, hogy legalább egyszer kétszer mesélsz rólam a családodnak-szólalt meg Cornelia.
 - Ti jártatok?!- mondta Emmett -  gratula öcsi - vigyorgót Edwardra.
- Emmett ezt ne most. - rázta a fejét Edward.- Cornelia tudod nem nagyon volt rá időm. Sajnálom - hebegte.
- Ja mert olyan rohadt sok dolgod lehetet az elmúlt 82 évbe - mosolygott Cornelia. Edward visszamosolygót rá.
- Csak tudod kicsit fura helyzet volt mikor közöltem Carlisleval hogy az ágyat alvásra fogom használni.
- Hogy mire?- kérdezte Jasper csodálkozva.
- Alvásra- válaszolta Cornelia.
Kikerekedet szemekkel nézték.
- Nos, azt hiszem jobb lesz, ha bele is kezdek, mielőtt teljesen hibbantnak néznétek. - nyelt egyet Cornelia.
- Én egy fél vámpír vagyok. Ami úgy lehetséges, hogy az anyám ember volt az apám viszont vámpír.
- Micsoda? Ez lehetetlen. Vámpíroknak nem lehet gyerekük-szólt közbe Rosalie.
- Igen ez így igaz, de gondoljatok csak bele, a vámpír nőknek azért nem lehet gyereke, mert nincs peteérése, viszont egy férfi vámpír...hogy is mondjam...izé..szóval ...na, értitek- Emmett hangosan felnevettet. - persze nem derülhetett ki, hogy egy vámpír férfinak és egy halandó nőnek gyereke születhet, hisz általában a vámpírok nem fekszenek le emberekkel. Ha meg mégis akkor az az ember nem éli túl. - Cornelia elhúzta a száját- De akár milyen hihetetlen is ez így igaz, itt vagyok élő bizonyítéknak.
- Oké. Tegyük fel hogy el hisszük neked ezt az egészet. Szóval mi van ezzel az alvás dologgal?- kérdezte Alice.
- Nos. Ez a fél vámpír dolog ugyebár azt jelenti, hogy félig vámpír félig ember vagyok. Igaz legfőképp egy vámpír jellemzőivel rendelkezzem, de akad bennem némi emberi tulajdonság is.
- Például az, hogy alszol-szögezte le  Esme.
- Pontosan-helyeselt Cornelia - de csak ritkán. Úgy havonta 1-szer, 2- szer, amikor nagyon kifáradok.
- És még milyen emberi tulajdonságaid vannak?- kíváncsiskodott Carlisle.
- Hát, lássuk csak. Tudok sírni, mármint úgy hogy folynak a könnyeim, nem pedig úgy, mint egy vámpír. Aztán ha mondjuk, egy jó ideig hidegbe vagyok, 0 fok alatt akkor egy kicsit fázok. Ugyan, úgy ha napozok, akkor nagyon ritkán a nap melegét is érzem a bőrömön. Az emberi táplálékokkal is jól lakok. Persze nem teljesen és csak egy ideig oltja a szomjamat, éppen ezért vért is iszom. De mondjuk, a kajának köszönhetően nem kell olyan gyakran vadásznom. À igen és egy bizonyos alkoholmennyiségtől be tudok rúgni. Ja és gyereket is tudok szülni.
- Te tudsz gyereket szülni? Ez hogy lehetséges?- hökkent meg Rosalie.
- Azt pontosan nem tudom és nagyon nem is értem hisz ..... nem úgy működök mint egy ember nő. De az orvosom Chris, aki egyébként vámpír éveken át vizsgált, talált módszereket, amivel kiderített ezt, azt és ő ezt állapította meg. Hogy pontosan mit is ne kérdezzétek, őrülök, hogy egyáltalán a lényeget megértettem- nevetet Cornelia, majd egy kicsit zavarba jött.
Cornelia körbe nézet. Az arcokon zavarodottságot, értetlenséget látott.
-  Ennyi? Vagy esetleg van még valami, amit tudnunk kéne? – kérdezte Emmett.
- Hát jobb, ha erről is tudtok, bár ennek semmi köze a fél vámpír dologhoz. Ez bármelyik vámpírral elő fordulhat. Van különleges képességem - bökte ki Cornelia- ami azt illeti kettő is. Az egyik az, hogy pajzs vagyok, így hála az égnek Edward nem tud olvasni a gondolataimba. A másik pedig….. inkább megmutatom.
Cornelia körbe nézett a szobába, kereset valamit, amin megmutathatná a képességét. Végül egy fikuszon állt meg a tekintete, ami a szoba sarkába állt.
-  Azon a fikuszon fogom megmutatni – mutatott a növényre-, de előre szólok ne ijedjetek meg nem lesz semmi baja.
Cullenék furcsán néztek rá, majd a fikuszra pillantottak. Cornelia egy kis tétovázás után legyintett egyet a kezével a fikusz pedig kigyulladt. Cullenék elképedtek mikor meglátták, hogy a növény lángokba áll.
- Uram isten. Gyorsan el kell oltanunk – aggódott  Esme és már indult a konyhába vízért.
- Nyugodj meg – szaladt elé Cornelia- nem lesz semmi baj.
- De hát felgyújtottad a fikuszunkat – mondta Emmett.
- Sirasd meg – mondta gúnyosan Cornelia- mint azt, ahogy az elején mondtam nem lesz semmi baja. – majd legyintett még egyet a kezével és a tűz kialudt. A növény pedig épségbe marad.
- Ez még is, hogy lehetséges?- kérdezte Jasper aki odalépet a növényhez, hogy közelebbről megvizsgálja.
- Úgy hogy , gondolom, mint arra rájöttek tüzet tudok gyújtani. De nem csak tüzet gyújtok, ha éppen úgy tartja kedvem, hanem irányítani is tudom. Ha úgy akarom, éget, ha úgy akarom, akkor nem. Sőt ha akarom, a bőröm is felforrósíthatom. Engem nem éget meg, de ha valaki meg támad azt igen.
- Váu. Király - lelkendezett Emmett. – hihetetlen Edward hogy eltitkoltad elölünk ezt a csodabogarat.
- Ezt már én is megbántam – mosolygott Edward Corneliára.
Cullenék mosolyogtak. Bár hihetetlen dolgok derültek ki az előbb, valahogy mégse feszélyezte őket Cornelia.
- Szóval akkor nem zavar, ha egy ilyen …. hogy is mondjam.... különc veletek él? – fordult Cornelia Carlislehoz.
- Dehogy zavar. Sok furcsaságot láttunk már és legalább valami újat is megismerhetünk –mosolygott  Carlisle.
Mindenki helyeselve bólogatott.  Kicsit furcsának tartották a helyzetet és kicsit kételkedtek ebben a fél vámpír dologba, de azért elhitték. A kíváncsiságuk felülkerekedet azon, hogy aggódniuk kéne.
Míg Cornelia beszélt mindenki körülötte állt. De most Alice és Jasper leült az egyik kanapéra. Rosalie és Esme pedig a másik kanapén foglalt helyet. A többiek állva maradtak és az előbb halottakon gondolkodtak.
Cornelia oda ment Edwardhoz és oldalba ütötte.
- Tudod, azért ennyivel nem úszod, meg hogy nem említettél nekik – mondta játékosan.
- Tudom - felelte mosolyogva Edward.
- És nagyon sok mindent kell tenned, hogy kiengesztelj.
- Tudom-  felelte Edward most már fülig érő szájjal, majd átölelte Corneliát.

1.Fejezet

Cornelia

A Forks- i erdő, mint mindig csöndes. Csak az állatok neszét lehet hallani. A madarak csiripelnek, mókusok ugrálnak a fákon, szarvasok legelésznek és élvezik a napsütést. Ami Forksba csak ritkán fordult elő.

A szarvasok hirtelen abba hagyták a legelést, majd felnéztek. Egy pillanatra megdermedtek, majd elszaladtak.

 A fák közül egy vámpír jött elő. Egy lány. Cornelia Montez Fleur Delacour.

A haja hosszú, göndör, gesztenyebarna. A szeme, mint a folyékony arany. A bőre hófehér és sima. Szépsége sugárzó, mint minden vámpírnak, de valahogy mégis más. Egy egyszerű csőszáru farmernadrágot, spagetti pántos fekete toppot és hosszú szárú fekete csizmát viselt.

Cornelia egy pillanatra megállt, körülnézet, majd megérezte az illatát annak, aki miatt idejött. Elkezdet futni az illat irányába. Vámpírsebességének hála egy szempillantás alatt megtalálta az illat gazdáját. Edwardot.

Cullenék felfigyeltek Cornelia érkezésére. Csodálkozva nézték, hogy kilehet, hisz még soha életükbe nem látták. Edward szeme is kikerekedett a felismeréstől, de egy szót se tudott kinyögni.

-  Mi az Mr. Cullen elvitte a cica a nyelvét?- kérdezte Cornelia fülig érő szájjal.

- Cornelia?! – Edward is elmosolyodott –Ezt el se hiszem, hát te?

- Gondoltam ideje lenne feléd tolni a képem – válaszolta Cornelia. Majd odalépet Edwardhoz és megölelte. Vigyorogva ölelkeztek, amíg Cullenék kíváncsian figyelték őket.

- Hihetetlen hogy már 82 év eltelt. – bontakozott ki Edward az ölelésből.

- Hát igen, ahhoz képest elég jól tartod magad. - mondta Cornelia kacarászva.

Edward is felnevettet. Ahogy abba hagyták a nevetést Edward észbe kapott.

- Cornelia, ők itt a családom. Esme, Alice, Rosalie, Carlisle, Emmett és Jasper- mutatta be egyesével a családtagjait Edward- Ő pedig itt Cornelia Montez Fleur Delacour.

- Csak simán Cornelia Montez. Jelenleg csak ennyit használok a nevemből –szólt közbe Cornelia- sziasztok.

- Szia. – mondták kórusba Cullenék.

- Szia – lépett előbbre Alice – és mi szél hozott erre?

- Alice – szolt rá Esme.

- Semmi baj. Végül is ti is tudhatok róla, hogy mért vagyok itt. Nos, a látogatásom célja elsősorban az, hogy, hallottam Edward itt van és gondoltam meglátogatom. Másodszor pedig az a hír járja, hogy Aro tervezz valamit,  s egypárszor említették a Cullen nevet is.Hogy a kettő össze függ e azt nem tudom,de gondoltam inkább szólok – fejezte be mondandóját.

- Bella miatt? – szólalt meg Rosalie.

- Nem hinném, hogy Bella lenne az ok. – mondta Edward – mondtuk a Volturinak hogy 1 év múlva Bella vámpír lesz. És ők belelegyeztek, soha nem szegnék meg a szavukat. Ők is tudják, hogy ha kitudódna, abból botrány lenne.

- Egyetértek Edwarddal, ha Aro tervez is valamit az nem Bella miatt van – értett egyet Carlisle.

- Ezzel most ne is foglalkozzunk, ahogy Cornelia is mondta lehet, hogy csak pletyka. És amúgy –fordult Edward Corneliához – meddig tervezel maradni?

- Mi az, máris kidobsz? – kérdezte Cornelia.

- Tudod, hogy nem azért kérdeztem. – mosolygott Edward.

- 1-2 napra gondoltam – Edward csúnyán nézett Corneliára – vagy esetleg 1-2 hétre. De először is szállást kell valahol találnom.

- Ha gondolod, amíg itt vagy lakhatsz nálunk. Van egy üres szobánk, és szívesen látunk. Edward barátja a mi barátunk is – ajánlotta fel Carlisle.

- Hát…. köszönöm… de nem akarok zavarni.

- Cornelia ne vitatkozz. Szívesen látunk. Csak fogad el. –mondta Edward.

- Jó, jó, oké. Akkor elfogadom és köszönöm. – mondta mosolyogva.

- Nagyon szívesen. – mondta Carlisle. –mi úgyis befejeztük a vadászatot szóval akkor mehetünk is.

Mind egyetértően bólogattak, majd elindultak a Cullen ház felé.

Edward hallotta a gondolatokból, hogy első látásra mindenkinek szimpatikus Cornelia. És már alig várták, hogy többet megtudjanak róla. Ennek nagyon őrült. Bár jobban őrült volna, ha most az egyszer Cornelia gondolataiba is tudott volna olvasni. Aki most mosolyogva lépkedett Edward mellett.

Boldog volt, mert újra láthatta Edwardot, és kíváncsian várta, hogy mi fog történni ebbe a pár hétbe. Hisz nem is ő lenne, ha nem történne valami izgalmas.