3-ból 2
-Szia.
Bella ugrott egyet ijedtében, majd megfordult. Corneliát pillantotta meg, amint az ágyán feküdt.
-Szia, te meg mit keresel itt?-kérdezte meglepődve.
-Erre jártam- válaszolta lazán.
-Értem-Bella zavarában egy hajtincset a füle mögé tűrt.
-Unatkoztam-folytatta tovább Cornelia.-Gondoltam dumcsizhatnánk egy kicsit-mosolygott-mi a helyzet Edwarddal? Megbeszéltétek a dolgokat?-kérdezte lelkesen.
-Igen, beszélgetünk..-elhallgatott.
-Oké, látom nagyon nem akarod az oromra kötni, megértem-védekezően felemelte a kezét.
Bella nem érette, hogy miért ő hozzá jött beszélgetni.Hisz a múltkor nem nagy barátságban váltak el.
Kihúzta a székét az asztaltól majd leült rá, miközben Cornelia összekulcsolt kézzel őt nézte.
-Na jó, nem kertelek-Cornelia törökülésbe felült- azt hittem egyedül akarok lenni, de miközben ültem a kocsmában és iszogattam elkapott az az érzés, hogy valakivel beszélnem kell.Így sajnos csak egy pohárig jutottam-húzta el a száját.-Aztán elgondolkodtam, hogy kivel tudnék beszélni. Cullenék kizárva tekintve a körülményekre.A barátaim meg....csúnyán hátba támadtak. Forksban te vagy az egyetlen lány akit még ismerek, így kizárásos alapon csak te maradtál.
-Oké...itt vagyok, akkor beszélgessünk-sóhajtott.-Még is milyen körülmények? Mi történt?-kérdezte kíváncsian.
-Ahh, szóval még nem hallottál róla? Edward nem mesélte még, hogy Carlisle az apám?
-Te..tessék?-kérdezte meglepődve.-Nem nem mesélte.De ez hogy lehetséges?
-Nem akarom a szokásost elrizsázni.Tegnap előtt megtudtam, hogy Carlisle az apám.És ennyi, ez a lényeg.Persze igen beszéltem vele, vagyis főleg én beszéltem és inkább üvöltöztem de az most lényegtelen.
-És Carlisle mit szólt hozzá?
-Mint mondtam, nagyon nem tudott megszólalni-mondta gúnyosan Cornelia.
-Az oké de akkor is .Egyáltalán nem is mondott semmit?
-De.Azt, hogy ő nem tudta, hogy terhes volt az anyám.Nagyon sajnálja.Beszéljük meg. Stb.,stb.-vonta meg a vállát.
Bella felállt.Nem tudta felfogni a hallottakat.Egy pár másodperig gondolataiba merült majd törökülésbe leült Cornelia mellé az ágyra.Elhúzta az orrát.Megérezte Cornelián az alkohol illatot, de nem tette szóvá.-És tőlem mit szeretnél?Tanácsot vagy csak, hogy meghallgassalak?
-Hát valami tanács féleséget-tördelte ujjait.
-Nem tudom, hogy mit szeretnél hallani de csak annyit tudok mondani, hogy Carlisle remek ember és fantasztikus apa.Kedves, figyelmes, önzetlen. Ha esetleg arra lenél kíváncsi, hogy szerintem jól kijönnétek e, sajnos nem ismerlek nem tudom, hogy milyen vagy, de szerintem remekül kijönnétek.Csak adj magatoknak egy kis időt.
Cornelia átgondolta a hallottakat.
-Kösz.Mondanám, hogy nem pont ilyen válaszokra vártam, de inkább nem mondom.De ígérem átgondolom amit mondtál- mosolygott rá.Inkább nem akarta beavatni a részletekbe Bellát.Például, hogy megakarja ölni Carlislet.
Bella vissza mosolygott rá.
Cornelia végig nézett magán.
-Na de azt hiszem megyek is.Fürdenem kéne, elég pia szagom van-felállt.-Tudom nem volt egy nagy beszélgetés, de nézd el.Kicsit még hat az alkohol és elég nyúzott is vagyok.De jó volt veled beszélgetni.Máskor is dumcsizhatnánk-mondta őszinte mosollyal
-Persze, tök jó lenne.Akkor szia-köszönt mosolyogva.
-Szia-köszönt el Cornelia is majd eltűnt.
Szerencséjére mikor haza ért senki sem volt otthon.Így újra elkerülhette a kínos beszélgetést Carlisleval.
Cornelia most a szobájában állt a tükör előtt immár megfürödve, új ruhába.Egy piros, spagetti pántos, térdig érő szoknyát vett fel és a hozzá illő topánkát. Haját kiengedve hagyta. A zuhany segített, már egyáltalán nem volt becsiccsentve se .
Úgy döntött kimegy az erdőbe hátha összefut Jacobbal. Bár Bellával beszélt most úgy érezte szüksége van a fiú közelségére.Amikor vele beszél minden gondjáról megfeledkezik.Pont mint régen Edwarddal, vagy Richardal. Corneliában feltörtek a régi emlékek aminek hatására egy szomorú mosoly jelent meg az arcán.De hamar el is tűnt.
Gondolatait másra terelve szélsebesen futni kezdett, be az erdőbe a határ vonal felé.Mikor oda ért körbepillantott, de nem látott senkit. Csalódottan felsóhajtott. Úgy gondolta kicsivel odébb is körülnéz.Már épp indult volna amikor szeme sarkából mozgolódást észlelt a fák között. Egy hatalmas, szürke farkast pillantott meg. A farkas szintén észrevette és őt nézte.
-Jacob?-kérdezte Cornelia bátortalanul és egyben ámulattal.Soha nem látott még vérfarkast.Magában elkönyvelte, hogy végül is ugyanúgy néz ki mint egy sima farkas csak sokkal nagyobb.
A szürke farkas egy pár percig még őt nézte majd megfordult és eltűnt a fák között.
Cornelia még egy ideig nézte a hűlt helyét. Majd egyszer csak Jacob jött ki a fák közül. Cornelia tetőtől talpig végig mérte. Sport cipő volt rajta, és egy farmer halászgatya.De ezen kívül semmi.Tekintette csupasz felső testén egy ideig elidőzött.
Kockás has, kigyúrt, izmos mellkas és karok.Cornelia beharapta a száját. Egy pillanatra elkapta a tekintettét, majd újra Jakere nézett.
Jacob egyre közelebb ért hozzá, majd egy pár lépésre megállt Cornelia előtt.
-Tetszik a látvány?-kérdezte vigyorogva Jacob.
-Hát az tuti, hogy téged kirakatban kéne mutogatni-felelte kuncogva-Az a szürke farkas te voltál?-váltott témát.
-Nem.Ő Seth volt.A falka egyik tagja.Ő szólt nekem, hogy itt vagy.
-És, hogy hogy egyszerre szólt neked és nem pedig rám támadt? Hisz még nem találkoztam vele.Ha meséltél is rólam neki, akkor sem tudhatja pontosan, hogy kivagyok.
-Ez olyan farkas dolog-mosolya már a füléig ért.
-Értem-válaszolt mosolyogva.
-Nos és mi járatban vagy erre?
-Kijöttem, hogy megkeresselek.Gondoltam ha van egy kis időd beszélgethetnénk-vigyorogva folytatta tovább.-De persze ha akad jobb dolgod, mint például macskát kergetni azt is megértem-hangosan felnevetett.
Jacob próbálta visszatartani a nevetést.
-Ezt megjegyeztem-mondta majd ő is elkezdett nevetni....
Órák óta sétálgattak már. Az ég eközben beborult.Az eső csepegni kezdett.De egyiküket se zavarta.
-Hát elég sok minden történt veled amióta utoljára beszéltünk- megálltak egymással szemben. Jacob neki támaszkodott egy fának.-De ez, hogy Carlisle az apád, ez nagyon durva.
-Igen az.És tudod az a legrosszabb eddig azt hittem tudom mit akarok, de rájöttem, hogy fogalmam sincs.Családja van, és Lexi meg Bella is azt mondja, hogy adjak neki időt. De akár hogy is amik történtek a múltba azok nem válnak semmisé-szomorúan lehajtotta a fejét.
Az eső egyre jobban elkezdett esni. Jacob állánál fogva felemelte Cornelia fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Én erre csak azt tudom mondani amit a többiek.Adj neki egy kis időt, és utána hallgass a szívedre.Szerintem jól fogsz dönteni-mosolygott rá.
-Hallgassak a szívemre-ismételte.-Ha már itt tartunk...
-Mi a baj?-kérdezte zavarodottan Cornelia.
-Ezt nem szabad.Nem lehet-Jacob elfordította a fejét.
-Még is mért nem?Az a baj ami vagyok? Vagy nem vonzódsz hozzám?Én azt hittem, hogy...
-Rosszul hitted-válaszolta keményen-Nem is értem, hogy gondoltad.Csak gondolj bele.Az, hogy mi együtt legyünk lehetetlen és nagy hülyeség lenne.
-Szóval azt mondod, hogy együtt lenni velem hülyeség?-kérdezte kiakadva-akkor mégis minek csókoltál egyáltalán vissza?
Jake elengedte a kérdést a füle mellett.
-Gondold csak át.Én és te.Képtelenség.Én vérfarkas vagyok te pedig vámpír.Igaz emberibb vagy mint a többi de akkor is.Ráadásul ott vannak a farkasos dolgok.Mint a bevésődés. Tegyük fel, hogy összejövünk, de mi van ha egy év múlva valaki bevésődik nekem?! Hisz megtörténhet, ez a természetes a vérfarkasoknál.Akkor mi lesz?Hidd el ezzel csak neked is jót teszek-egy pillanatra megállt-Ráadásul te énekes nő vagy.Szereted a pompát, az elegáns dolgokat. Bocs de én nem vagyok olyan mint a régi pasijaid, nem tudom neked ezt megadni.
-Hát kösz, hogy eldöntötted helyettem, hogy mi nekem a jó-hangja megcsuklott.-Jó azt is tudni, hogy én egy pénzéhes ribanc vagyok-Jake közbe akart vágni de Cornelia kezét felemelve jelezte, hogy még nem fejezte be.-De tudod mit igazad van.Hülyeséget csináltam.De nem kell aggódnod többé nem fordul elő, többet látni se fogsz.Viszlát Jacob-köszönt el majd könnyeivel küszködve elrohant a szakadó esőben.Végig futott az erdőn a Cullenházig. Majd bőrig ázva belépett a házba.
Időközben Edward és Carlisle hazaértek.A nappaliba beszélgettek, de most mind a ketten Cornelia felé kapták a tekintetüket.
-Jól vagy? Mi történt?-kérdezte Edward Cornelia szomorú tekintettét látva.
-Én akkora egy hülye picsa vagyok-válaszolta, majd további válasz nélkül felrohant a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót, majd az ágyra leülve egy könnycsepp végig folyt az arcán. De a többit vissza tartotta. Cornelia Montez egy fiú miatt se sír.
Cornelia az ágyában ült nekitámaszkodva az ágytámlának.Vizes szoknyája testére rátapadt. Egyszer csak kopogtattak.
-Gyere be-kiabált ki.Gondolta mindegy ki az ennél szarabb a mai nap úgyse lehet.
Carlsle nyitott be kezében egy bögrével.Maga után becsukta az ajtót majd Corneliához lépett. Cornelia felsóhajtott.
-Ajh, figyelj tudom, hogy beszélnünk kell, de most nem vagyok valami jó passzban.
-Igen azt látom. Éppen ezért hoztam ezt-oda nyújtotta neki a bögrét. Cornelia elvette tőle majd belenézett.
-Forró csoki, 2 pillecukorral, tejszínhabbal a tetején?-kérdezte meglepődve.
Carlisle mosolyogva bólogatott.
-Megjegyezted?-halványan elmosolyodott. Köszönöm-egy pillanatra elgondolkodott-nem akarsz leülni?-megütögette maga mellet az ágyat.
-De szívesen-válaszolta Carlisle majd helyett foglalt a lánya mellett.-Elmeséled mi történt?
-Jake történt.Nem is tudom hogy gondolhattam, hogy bármi is lehet kettőnk közt-Cornelia Carlisle arcát fürkészte-nem tűnsz meglepetnek.
-Múltkor mikor Jacob átjött láttam milyen szemekkel nézted, ahogy azt is láttam, hogy ő se veszi le rólad a szemét.
-Hát amit rajta láttál szerintem rosszul láttad.Ugyanis az erdőben nagyon az ellenkezőjét állította amikor megcsókoltam-belekortyolt a forró csokiba.
-Sajnálom.De lehet, hogy csak össze van zavarodva.Tudod amiért mások vagytok.
-Oh szerintem nagyon is tudja, hogy mit akar. Világosá tette számomra, hogy szerinte egy pénzéhes kurva vagyok.
-Tessék?-kérdezte Carlisle hüledezve.
Cornelia csak megvonta a vállát, majd újra beleivott a bögrébe.
-De inkább hagyjuk is, vettem a lapot.Nem akar tőlem semmit.Nem fogok ezen rágódni-Carlisle szemébe nézett-még egyszer kösz, ez tényleg segít-emelte fel a poharat-és ígérem holnap beszélhetünk.Rájöttem, hogy annak nincs értelme, hogy csak húzom a dolgot.
-Rendben.Gondolom most szeretnél egyedül maradni-Cornelia bólintott-akkor megyek is.
Carlisle felállt az ágyról majd az ajtó felé vette az irányt.
-Carlisle-szólt utána Cornelia.Carlisle megfordult-köszönöm, hogy meghallgattál. Ez sokat jelent nekem-mosolygott rá őszintén Cornelia.
-Bármikor-mosolygott vissza Carlisle majd kiment a szobából maga után becsukva az ajtót.
