31. fejezet Rabság, szex, barátság

Sziasztok!
Előre jelzem, hogy ez a fejezet tartalmaz +18-as részeket.Nem egy Szürke 50 árnyalata de gondoltam inkább szólók :) 
És szeretnélek megkérni titeket, hogy légyszíves írjátok meg nekem, hogy legyen  e még több +18, vagy inkább hanyagoljam .A válaszokat előre is köszönöm.
Jó olvasást :D :)

-Cornelia említette neked valaha is hogy a '80-as években Aro ,,elfogta"?-nézett Demetri Lexire.
-Igen említette, hogy 2 hétig nála raboskodott de a részletekbe soha nem avatott be-válaszolta.
Demetri biccentett egyet majd további felesleges beszéd helyett belekezdett a mesélésbe.
-Hallottam róla, hogy Cornelia már régebben is sok hülyeséget csinált, köztük olyat is amivel felfedhette volna az emberek előtt a vámpírok kilétét.87-ig is csak azért úszta meg mert sikerül végül eltusolnia a dolgait-megfogott egy széket közelebb húzta Lexihez majd ráült.-Aro hallott Blood Rippah tetteiről és mivel sokszor figyeltette Corneliát tudta, hogy ő az, de azt nem akarta, hogy Cornelia tudjon róla.Aro soha nem tett semmit, ha Blood Rippah tett valamit, sőt még Caius és Marcus elől is eltitkolta.Hogy miért nem tudom de nem is ez a lényeg-felsóhajtott.-A '80-as évekbe Cornelia még nagyobb hülyeségeket csinált mint eddig, Aro pedig ezt már nem hagyhatta annyiba.Egyik éjjel elküldött egy kisebb csapatott érte és elhozatta Volterába. Cornelia persze ellenkezett, de végül itt kötött ki. Aro bezáratta egy ablaktalan szobába, az ajtaja elé őröket állított, nehogy véletlenül is kiszökjön. Aro sokat nem beszélt vele.Csak annyit mondott neki, hogy ezzel is csak rajta segít és, hogy majd szép lassan mindent megért. Cornelia nem értette, hogy ha most nem  mond neki semmi lényegeset akkor mi a francnak tartja itt.De Aro csak azt felelte erre, hogy szüksége van rá, legyen ennyi elég.Ennyit beszélgettek az egész 2 hétben amíg Cornelia nálunk volt.Persze attól még, hogy Aro többet nem beszélt vele azért akadtak beszélgető partnerei-bámult kifele az ablakon messze a semmibe...

1987. március 6.
Cornelia 3 napja raboskodott Volterában, 3 napja ült azon az átkozott ágyon és törte a fejét, hogy hogyan juthatna ki.Az épület tele van őrökkel, ha az ajtó előtt állókat fel is tudná gyújtani, a segítség seperc alatt itt lenne és csak újra bezárnák ebbe a szobába.A falakat is már számításba vette, de azok túl vastagok és túl tömörek voltak ahhoz, hogy lyukat üssön rajtuk.Így maradt az üldögélés, a gondolkodás és a tehetetlenség.
Egyszer csak hangokat hallott kintről az ajtaja előtt, fejét oda kapta.Ekkor a kilincs lenyomódott és kinyílt az ajtó, Demetri lépett be rajta.Maga után becsukta az ajtót, ránézett Corneliara majd elindult felé.Az ágy szélénél állt meg.
-Aro azért küldött, hogy megkérdezzem nincs e szükséged valamire?
-Demetri, ugye?-találgatott Cornelia, mire a férfi bólintott egyet.-Nos, Demetri arra van szükségem, hogy minél előbb elhúzzak innen a picsába.Ezt a kérésemet is teljesítheted?-kérdezte gúnyosan .Demetri válaszkép megrázta a fejét.-Gondoltam-horkantott fel a lány-akkor üzenem neki, hogy bassza meg és dugja fel magának a szívességeit.
-Én átadom -szája széle egy pillanatra megremegett de végül elfojtotta a mosolyt-de nem hiszem, hogy tetszeni fog neki.
-Leszarom, hogy mi tetszik neki.Csak ki akarok innen jutni-válaszolta majd lábára hajtotta a fejét.
-Igen ezt már mondtad-nézte végig a lányt.-Esetleg ha gondolod, itt maradhatok veled beszélgetni.Legalább unatkozni nem fogsz.
-Esetleg ha gondolod kapd be -durcásan újra  Demetrire pillantott.
-A hírek igazak, tényleg elég csípős nyelved van.
-A te híreid viszont nem igazak.Ilyen lágyszívűt a Volturi tagjai közül még sose láttam-vágott vissza.
-Lágy szívű, ezt rosszul gondolod babám.Én sem repesek az örömtől, hogy bébi csőszködnöm kell feletted de hát ezt adták ki parancsba.Szóval hidd el én se vagyok oda ezért a ,, kurva jó" helyzetért.
-No lám, te tudsz káromkodni?-ragadta meg a lényeget.
Demetri ciccegő hangot adott ki.
-Tudod mit, azt hiszem tényleg jobb lesz ha én most megyek-mondta végszóként majd oda sétált az ajtóhoz és kilépett rajta.

1987. március 7.
Cornelia órák óta a fürdőszoba padlóján ült és némán meredt maga elé.Nem tervezett semmit se csinálni a fürdőbe csak már elunta az üldögélést az ágyon.Mikor már a fürdőszoba padlójából is elege lett, felállt, szoknyáját megigazította majd a fürdőből kilépve belépett a ,,szobájába" ahol az ajtóba már Demetri várta.
-Azt hittem nem jössz vissza-mondta majd leült a fotelba.
-Nem is nagyon akartam, Aro kényszerített rá.
-Tudod ezt nem értem-bökött felé-ő tart fogva, ő neki kellek, akkor még is mért nem ő jön ide és szórakoztat engem?Vagy egyáltalán miért nem böki ki, hogy mit akar és aztán hagy engem elmenni?
-Mindenre a választ én se tudhatom-vonta meg a vállát.-De mint két napja mondtam be kell érned velem.Szóval mi legyen beszélgetünk vagy csak egymást foglyuk bámulni?
-Oké-adta meg magát-miről szeretnél beszélgetni?
-Nem is tudom, mesélj az elmúlt hónapjaidról.Mi csináltál mielőtt Aro idehozatott volna?
-Összevesztem a legjobb barátommal.Kicsit az én hibám is de....-elgondolkozott-szerinted milyen barát az aki nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy?Eddig nem volt vele semmi baja azzal amiket csinálok de egyik napról a másikra, vagy inkább egyik évről a másikra megváltozik a véleménye.Igen lehet, hogy én is változtam valamennyire, de akkor is mindent egyszerre a fejemre zúdítani-Demetrire nézett.-Neked mi a véleményed erről?
-Szerintem ha nem tud olyannak elfogadni amilyen vagy akkor nem is igazi barát.Valaki azért szeressen  aki vagy és ne próbáljon megváltoztatni, főleg ha ezzel árt neked.Mindenkiben van valami rossz de ha azt az illetőt igazán szereted akkor minden hibájával is tudnod kell szeretni-Demetri Cornelia szemébe nézet.Egy pillanatra bánatot vélt felfedezni a fiú szemeibe, de Demetri gyors elkapta a tekintettét majd közelebb lépdelt hozzá.-Persze én mit tudhatok erről, nekem nincsenek barátaim.
Cornelia megsajnálta.
-Azért elég szar lehet így élni-Demetri kérdő pillantást vettet felé.-Mármint hogy azt tenni amit Aroék mondanak, minden szavukra ugrani.Rettegésbe élni.Nem lehetnek barátaid, nem lehet családod.Ez a helyzet így nagyon nem kóser. Egyáltalán miért vagy velük?Miért nem éled szabadon az életedet?
-Szerinted én választottam magamnak ezt az életet?Nem-válaszolta meg a kérdését-Aro gondolt egyet és már a Volturihoz tartoztam.De amúgy is jó itt nekem, itt biztonságba vagyok.Itt segíthetek a Volturinak a jobb ügy érdekébe.
-A jobb ügy érdekébe?-pattant fel Cornelia-ezt te se gondolod komolyan!Mi ebben a jobb ügy, az hogy vámpírokat gyilkolnak le tök apró dolgokért?Vagy az hogy vámpírokat szakítanak el a családjaiktól csak, hogy bővülhessen a klánjuk?Vagy netalántán az, hogy a vámpírok ezrei szerte a világon próbálnak boldogan élni de nem tudnak mert ti rettegésbe tartjátok őket?-eközben Demetri elé ért, mellkasát bökdöste.-Nos válaszolj, ebből még is melyik a jobb ügy?
-Fent tartjuk a rendet, ügyelünk rá, hogy az emberek ne tudjanak a létezésünkről-suttogta.
-De még is milyen áron-válaszolta szemrehányóan. Cornelia Demetrit arcát nézte.A kemény maszkot az arcán amit e szavak hallatán nehezen próbál tartani.De végül sikerül neki. Cornelia tekintette a fiú szemére vándorolt, ami viszont mindent elárult. Őt is bántja a dolog amit a Volturivval tesznek, de legfőképpen az bántja, hogy nem tesz ellene semmit.Csak úgy sugárzik a szeméből a bűntudat, a fájdalom, aminek hatására Corneliba is felcsillant a bűntudat.Kérdőre vonja a Volturi tetteit pedig Blood Rippahként majdnem ugyan ezeket csinálta. Alig láthatóan megrázta magát, elkergette ezt a kósza gondolatot. Nem rég kapcsoltam vissza, még nincs helye a bűntudatnak. Túlságosan fájdalmas lenne-gondolta majd  lágyan megérintette Demetri arcát.
-Sohasem akartál szabadon élni?Messze a Volturitól?
-A Volturi keze mindenhová elér.
-Ha ügyesen csinálod akkor nem-Demetri elakart fordulni de Cornelia kényszerítette rá, hogy továbbra is őt nézze.-Szabad lehetnél, azt csinálhatnál amit akarnál.Komolyan nem vágysz egy ilyen életre?
-Nem -hazudta.
-Én viszont igen.Mindig is szabadon éltem.Tudtam, hogy valahol a háttérben Aroék ott vannak de sohasem foglalkoztam ezzel-megnyalta a száját.-Ha most itt kell maradnom én abba beleörülök.Ezért is arra kérlek, sőt könyörgöm, segíts nekem megszökni.
-Nem lehet-mondta csüggedten-ha még akarnám se tudnék segíteni-kezét Corneliáéra tette majd levette az arcáról.Megfordult és elindult az ajtó felé.Mikor oda ért és kezét már a kilincsen pihentette Cornelia megszólalt:
-Látlak még?
-Nem tudom-válaszolta egy bánatos mosollyal a száján.

1987. március. 12.
Demetri azután a nap után újabb két napig Cornelia felé sem nézett.Nem azért mert megharagudott volna rá, vagy Aro nem akarta, hogy meglátogassa. Egyszerűen csak nem tudott újra  a lány szemébe nézni.Belevésődött fejébe a szavak amik elhagyták az ajkát, újra meg újra átgondolta a beszélgetést.És tudta, hogy Corneliának igaza van.Igaza van a Volturival kapcsolatban és a legszívesebben segítene neki megszökni, de nem tehet semmit.
Még is ennek ellenére, 2 nap után újra felbukkant a ,,rab" szobájába.Órákon át beszélgettek, Demetri minden nap meglátogatta.Ahogy ma is.
Mindketten az ágyon ültek egymással szemben és Cornelia épp egy vicces történetet mesélt el a '60-as éveiből.
Demetri vidáman, szívből nevetett aminek láttán Cornelia is nevetni kezdett.A lány imádta nézni ahogy nevet, sokkal jobb látvány volt mint amikor bús komoran elmereng a semmibe.
Miután kinevették magukat csend telepedett a szobára. Cornelia az elmúlt napokba nem hozta fel, de most úgy érezte ideje újra megpróbálnia.
-Segíts nekem eltűnni innen-kérlelte.
-Tudod, hogy nem tehetem
-De te fontos ember vagy itt.Ha megmozgatnál pár szálat...-Cornelia némít habozott majd végig simított Demetri karján-bármit megtennék, hogy kijussak innen.
Demetri a karján lévő kézre pillantott majd a gazdájára.Mikor leesett neki, hogy Cornelia mire céloz felhúzta  a jobb szemöldökét.
-Te komolyan képes lennél lefeküdni velem azért, hogy segítsek innen eltűnni?
-Hát....akár, ha nagyon muszáj-mondta kínosan.-Oké én nem vagyok ilyen, nem szoktam ilyet csinálni de...a jobb ügy érdekében-ismételte meg Demetri szavait majd kuncogni kezdett.
Demetri is nevetni kezdet, közben a fejét rázta.
-Sajnálom, de a bájaiddal sem vehetsz le a lábamról.Attól még, hogy mi szexelünk, nem fogsz tudni előbbre jutni a szabadsághoz.
-Azért próbálkozni szabad-mondta játékosan.

1987. március. 16.
Demetri szinte betörte az ajtót úgy lépett be a szobába.Amint megpillantotta Corneliát oda rohant hozzá.
-Mi az? Valami baj van?-kérdezte rémült tekintettel.
-Semmi baj, sőt ellenkezőleg.Ma kitudlak juttatni.
-Tessék?
-Aro, Caius és Marcus elmentek valami másik országba.Sok őrt magukkal vittek-hadarta-az épület ezen a felén most én vagyok a főnök. Igaz elég kockázatos, de szerintem kitudlak úgy juttatni, hogy senki ne vegyen észre.De sietnünk kell, pár óra és itthon  vannak.
Cornelia kicsattant a boldogságtól a hír hallatán.Végre kijuthat innen, újra szabad lehet.Nagy ujjongásába megölelte Demetrit. Boldogan karolta át a nyakát amikor egyszer csak egy gondolat vettet véget boldogságának.
-Aro megöl ha megtudja, hogy segítettél nekem-húzódott pár centivel el tőle.
-Akkor úgy kell csinálnunk, hogy ne tudja meg-mosolygott.
-De...akkor se jöhet össze.Az ajtóm előtt őrök állnak.
-Nem állnak.Vagyis mostanság fognak lelépni.Fontosabb dolguk lesz az épület másik felén-kacsintott.
-Mit csináltál?
-Az legyen az én titkom.Most inkább azzal foglalkozz, hogy ki juss innen.
Cornelia az ajtóra pillantott, majd újra Demetri arcára nézett.És ahogy belepillantott azokba a szemekbe elhitte, hogy minden rendben lesz.
-Köszönöm-mondta majd megcsókolta.Hevesen tapadt a szája az ajkára. Demetri pedig visszacsókolt, keze most már a lány derekán pihent.Majd észbe kapott és egy kicsit eltolta magától.
-Mit csinálsz?Sietnünk kell-mondta fájó szívvel.
-Azt mondtad, hogy még az őrök az ajtóm előtt állnak és hogy Aroék csak órák múlva jönnek vissza.Szóval van bőven időnk-miközben beszélt Demetri köpenyét kigombolta és ledobta a földre.Már az ing gombjaival játszott.
-Ezt most azért csinálod, hogy megköszönd a segítségemet?
-Nem.Ezt azért csinálom hogy megköszönjem, hogy itt voltál velem és meghallgattál. És azért mert őrülten kívánlak-szeme csillogott a vágytól.Kigombolta az inget is ami most megmutatta Demetri szívdöglesztő izmos mellkasát. Cornelia keze végig siklót rajta, felfelé a vállához.
-Ebben az esetben udvariatlanság lenne ha vissza utasítanálak-zihálta.Segített Corneliának, kibújt korom fekete ingéből, majd magához vonta a lányt és szenvedélyesen megcsókolta. Keze szoknyája aljánál kezdett matatni, megragadta majd elkezdte felfelé húzni.Mikor Cornelia kibújt belőle Demetri ledobta a ruhadarabot a földre, keze újra a lány testén barangolt. Cornelia  se perc alatt kigombolta Demetri nadrágját, lehúzta, a fiú kilépett belőle.

Mindketten fehérneműben álltak a szobában. Testük egymáshoz simult. Demetri újra megcsókolta, sőt, nem is megcsókolta, ette a száját, a fogait, a nyelvét.Kezei lesiklottak Cornelia hátán, a gerince mentén, le a csípőjéig, a feneke alá, megragadta és felkapta.A szájuk közben egy pillanatra sem szakadt el egymástól. Cornelia lábait Demetri derekára kulcsolta, kemény pénisze hasának feszült.Beleszédült az érzésbe, nyöszörgött, Demetri pedig falta a szájából a nyögéseket.
Demetri Corneliaval az ágyhoz araszolt majd az ágyra engedte. Ajka lesiklott a lány nyakára, csókolgatta, harapdálta.Keze melltartójára siklott amit egy rántással letépett róla.A melltartó tönkre ment, de Corneliat ez most nem érdekelte.Csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb magába érezze Demetrit.
Miközben szájával melleit becézgette, Demetri keze lesiklott a hasára, majd lejjebb és lejjebb míg végül keze eltűnt a bugyijában.
-Demetri-nyögött fel hangosan Cornelia. Testében szétáradt a vágy, nem tudott már gondolkodni.Egy hírtelen mozdulattal helyett cserélt Demetrivel, immár ő volt fölül.Egymásra vigyorogtak, majd Cornelia elkezdte csókolgatni a mellkasát és lassan haladt egyre lejjebb.Mikor az alsónadrágjához ért, nem vacakolt vele sokat egy pillanat alatt letépte róla, majd péniszét kezébe vette.Demetri egyre szaporábban szedte a levegőt, ha
ngosan szinte már állatiasan felnyögött amikor vesszeje elmerült Cornelia szájába.
Cornelia nyelte, szívta, nyelvével izgatta a péniszét. Demetri már zihált, és lihegett, ágyékát tolta előre.Majd egyszer csak belemarkolt a hajába és visszalökte maga alá .Lerántotta Corneliáról a bugyiját, az utolsó ruhadarabot ami közéjük állt. Demetri beférkőzött Cornelia két combja közé, kemény férfiassága a lány ágyékán pihent.Újra melleit kezdte el csókolgatni, mire Cornelia feljebb húzta a fejét, megcsókolta, felnyögött.
-Demetri, kérlek-kérlelte, nem akart tovább várni majd szétrobbant a vágytól.Amint kimondta ezeket a szavakat nem habozott tovább. Demetri lassan merült belé, egyre mélyebbre és mélyebbre. Aztán lassan kihúzta belőle magát, egy pillanatra megpihent a vaginája szájánál, majd váratlanul belé vágta, egy lendülettel, tövig, úgy, hogy Cornelia felkiáltott.De nem a fájdalomtól.
Demetri elkezdet mozogni először lassan majd egyre gyorsabban. Cornelia az élvezett hevébe belemarkolt a fenekébe.A nyögések egyre intenzívebbek lettek, egyre hangosabbak. Demetri így döngölte kitartóan, egyenletes és hatékony ritmusban.
Míg végül egyszer csak Corneliara lecsapott az orgazmus, élesen, és váratlanul.Az egyik pillanatban még lökte vissza Demetri testének ritmusát, a másikban meg már átcsapott rajta az extázis, a gyönyör netovábbja.Körmeit belevájta az oldalába, felsikoltott.
Szinte ugyanabban a pillanatban Demetri is jött vele, hátravetett fejjel, kifeszült gerinccel.
Majd még egy csókot lehet Cornelia ajkára és  ráhanyatlott.

Fél órával később...
Mindketten gyors felöltöztek, kiléptek a szobából.Az őrök ahogy Demetri ígérte tényleg nem voltak ott.Ahogy máshol sem.
Cornelia nem tudta elképzelni, hogy lehet ekkora mázlijuk, de épp Volterra sötét utcájára léptek ki és senki sem vette észre őket.
Demetri oda vezette egy autóhoz amit nem rég kötött el.
-Az autóba bent van a táskád ami nálad volt amikor behoztak.Menny egyenesen a reptére és tűnj el.
-Úgy lesz-kinyitotta a kocsi ajtaját-veled biztos minden rendben lesz?
-Igen, ne aggódj. Ne törd ezen a fejed, csak élvezd a szabadságot-mosolygott.
-Megígérem-két keze közé vette az arcát-hogy egyszer kihozlak innen és soha többé nem kell senki parancsát követned.Úgy élhetsz ahogy te akarsz.
-Úgy legyen-egy lágy csókot lehet a lány ajkára-de most már tényleg menj, Aro bármikor visszajöhet.
Cornelia elengedte, beszállt a kocsiba.
-Barátok?-kérdezte még mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Barátok-válaszolta mosolyogva.

-Majd becsukta a kocsi ajtót és elhajtott.Én pedig vissza mentem és úgy tettem mint ha nem tudnék semmiről-fejezte be meséjét Demetri. Pillantását elkapta az ablakról Lexi tekintettét kereste.
-Nos, őő váu-nyögte ki.
-Ez a mi különleges történetünk.Azóta barátok vagyunk és ha az egyikünk segítségre szorul akkor  a másikunk segít neki.
-Aha, ezt így már magamtól is levágtam-nyelt egyet.-Bocsi csak ez most így hirtelen jött.Az nagy meglepetés volt, hogy te vagy a segítsége de hogy le is fekütettek....Ezt mostanában is szoktátok csinálni?
-Nem. Cornelia mesélt róla, hogy Jacobbal jár, hogy szereti.És ismered a szabályait ha szerelmes soha nem fekszik le mással.
-Nos igen, ez hülye kérdés volt, hisz így volt Chrissel is amikor Edwarddal járt.A szerelmet tényleg megbecsüli.De-gondolkozott el egy pillanatra-Chris és Garrett se szerelmesek belé.Mindkettő csak dug vele amikor Cornelia épp szabad préda.De te...veled mi a helyzet.
-Nem kell aggódnod-rázta meg a fejét-én sem vagyok belé szerelmes.Csak egy jó barátnak tartom, aki megért, aki meghallgat, akivel bármit megtudok beszélni és....akivel  szexelek ha úgy adódik-nevetett.-Elmondtam a történetünket és nekem most már tényleg mennem kell.
-Persze meny csak.Én meg majd később felhívom Corneliát .Szólok neki, hogy betudsz juttatni.
Demetri biccentett majd elindult az ajtó felé.
-Demetri-szólt utána Lexi-még egy szóra.Mivel érted el, hogy az őrök az épület másik felében legyenek?
-Egyszerű-vonta meg a vállát-csináltam egy kis felfordulást, ők meg azt hitték, hogy van egy illetéktelen behatolónk.
-Ennyi?Azt hittem felrobbantottál valamit, vagy mit tudom én.
A férfi csak mosolygott majd mikor az ajtóhoz ért egy szó erejéig még vissza fordult:
-Mond meg neki, hogy üdvözlöm és hogy ne aggódjon. El lesz minden intézve...a jobb ügy érdekében-majd eltűnt.
-Átadom-suttogta Lexi mosolyogva az üres szobának.

30. fejezet Türelem rózsát terem

Cornelia békésen aludt az ágyában.Éppen átfordult az oldalára mikor kopogtattak a szobája  ajtaján.Cornelia lustán felnyögött.
Mivel más válasz nem jött Carlisle úgy gondolta ez azt jelenti, hogy szabad, így hát benyitott.Belépve a szobába takaróból összegyúrt kupac látványa fogadta az ágyon ami közt lánya még félig aludt.
Carlisle szája mosolyra húzódott, becsukta maga mögött az ajtót, majd az ágy oldalához sétált.
-Jó reggelt.
-Mmmmh-válaszolta Cornelia.
-Hoztam kávét-mondta továbbra is mosolyogva, majd a bögrét letette lánya éjjeliszekrényére-pont ahogy szereted.
-Kösz-mondta fejét a párnába nyomva.Lassan a hátára fordult-nem tudom mit szeretnél, de egy percet adj-mutatta fel mutató ujját-mindjárt magamhoz térek-hangja egyre halkabb lett.1-2 másodperc se telt bele és már csak hangos szuszogását lehetett hallani, vissza aludt.
Carlisle egy darabig a lányát nézte, majd az ágyat megkerülve odalépett az ablakhoz és elhúzta a piros sötétítő függönyt.
-Hé-kiáltott fel Cornelia, kezét szeme elé kapta, hogy eltakarja a szobába beáramló napfényt.-És még Forksra azt mondják, hogy esős város.Na persze.
-Jó reggelt, újra-Carlisle hangjában vidámság bujkált.-Feljöttem, hogy szóljak Jacob már vagy egy fél órája itt van és azt mondja hozzád jött.
-Tessék?-ült fel hirtelen-Jacob már itt van és még csak most szólsz?
-Nem akart felkelteni.
-Egyáltalán hány óra van?-könyökével ölébe támaszkodott, arcát kezébe temette.
-Lassan 10 óra-felelte az apja.
-Jézusom-vissza huppant az ágyába-jó sokat aludtam, még is úgy érzem magam mint akit agyonvertek volna.
-Ezen nem is csodálkozom.Már régóta nem ittál vért-közelebb ment az apja majd leült az ágy szélére.
-Ezt aztán összeraktad.
-Nem volt nehéz rájönni, hogy ha már jó ideje nem veszel magadhoz vért akkor többet alszol-vonta meg a vállát.
-Ahj-sóhajtott-tényleg ideje lenne már elmennem-újra felült, nekidőlt az ágytámlának.Ahogy felült takarója alól anyja naplója bukkant elő. Carlisle kézbe vette.
-Este is ezt olvasgattad?-emelte fel a naplót.
-Igen-bólogatott.- Még nem jutottam a végére mert bealudtam, de sajnos amit eddig olvastam abban szó sincs Aro tervéről.
Carlisle letette a naplót a másik éjjeliszekrényre. Cornelia takaróját nézte miközben megszólalt:
-Hogy, hogy megváltoztattad a döntésedet?
-Mondtam már, én ilyen vagyok-vonta meg a vállát.
-Ez nem volt kielégítő válasz, de oké-most már lánya arcát fürkészte.-És velünk mi van?Még mindig haragba vagyunk?
-Hát... nem  is tudom-mondta játékosan.-De azért szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy viselkedtem.Sajnos ilyen a természetem, hamar felkapom a vizet főleg ha megakarják nekem mondani, hogy mit csináljak.Ezért is mondtam...
-Tudom, tudom-vágott közbe Carlisle egy mosollyal az arcán-szokjak hozzá.
-Igen-bólogatott mosolyogva.
-Tényleg el kéne menned vadászni-váltott vissza az előző témára miközben lánya szemeit nézte.
-Tudom, tudom.Majd ha lesz egy kis időm elmegyek.
-Ami azt illeti most van rá időd nem?-kérdezte Jacob aki pont belépet az ajtón.
-Szia-köszöntötte Cornelia ragyogó mosollyal.
-Szia-Jacob is széles mosolyt villantott felé, majd folytatta-ha gondolod menny el vadászni most, sőt én szívesen el is kísérnélek.
-Tessék?-kérdezte ledöbbenve-Jake én enni megyek, és ha te ott lennél...én -hadarta-olyankor teljesen csak a vérre koncentrálok.Nem akarom, hogy véletlenül te legyél a reggelim-tördelte a kezét idegességébe.
-Ezen ne aggódj, nagy fiú vagyok tudok magamra vigyázni.
-Jake-tekintetében ijedség játszott.
-Cornelia-Jacob szeme viszont nyugalmat, bizalmat sugárzott.
-Nem tudom, hogy döntesz, de én most megyek is és magatokra hagylak-szólalt meg Carlisle majd felállt az ágyról és az ajtó felé lépdelt.
-Kösz még egyszer a kávét-mondta neki még Cornelia.
-Szívesen-mondta mosolyogva már az ajtóba állva. Jacob felé biccentett egyet, megfordult majd maga után becsukva az ajtót kilépett a szobából. Cornelia még a csukott ajtót bámulta amikor Jacob egy pólót vágott hozzá.
-Nos, mire vársz, öltözz. A szarvasok nem várnak őröké-vigyorgott hófehér fogát kivillantva.
-Hát-fintorgott-egy pumának jobban örülnék.De előtte ha lehet még had igyam meg a kávét-kortyolt bele a már langyos italába.

-Én nem szoktam ilyet csinálni, de szerintem ha egy helyben állsz attól nem fogsz jól lakni-vonta össze a szemöldökét Jacob.
-Hát pedig reménykedtem-mondta gúnyosan.
-Ahj Cornelia, mire vársz, menny és vadász.Mondtam már, hogy engem nem zavar ahogy azt is, hogy bízom benned-lépett hozzá közelebb.
-Oké-sóhajtott egyet megadóan.-De egyezzünk meg.Előbb mond el azt amit tegnap este akartál és akkor utána ígérem vadászni fogok-jobb kezét felemelte-cserkész becsszavamra.
-Nagyon halogatni akarod ezt a vadászatot.
-Ahogy te is azt amit mondani akartál-vágott vissza.
-Oké-megnyalta a száját.-Te amúgy voltál cserkész?
-Jake-mosolyogva szemét forgatta.
-Én nos, a tegnap délutánról szeretem volna beszélni veled.
-Valami gáz volt a farkasoknál?
-Nem-rázta meg a fejét- nem arról, egy kicsit korábbi idő pontról.Amikor a szobádba voltunk.
-Áhá, Edward..amiatt ne izgulj rendesen lehordtam azért amiért ránk nyitott.
-Igen azt sejtem, de nem ez az amire gondoltam-Jacob egyre kínosabban érezte magát.
-Hát akkor még is mire?-Cornelia szemében már kíváncsiság és értetlenség látszott.
-Amikor mi...ott az ágyon...és-lehunyta a szemét majd kimondta a szavakat-én még szűz vagyok-hadarta.
-Oh-mondta Cornelia-Jacob én...én amikor a szobámba voltunk, nem szexelni akartam, csak jól esett, hogy ott vagy velem és kicsit elkapott a hév-megfogta szerelme kezét.-De nagyon örülök annak, hogy ezt elmondtad, pedig ahogy látom rajtad elég nehéz volt neked erről beszélni.
-Hát..-vonta meg a vállát.-Ez elégé kínos nekem tekintve, hogy...hogy te már tapasztalt vagy .
-Jake-kezébe vette a fiú arcát-ne érezd  magad emiatt kínosan csak mert én már szexeltem-arcáról lesiklott  a keze a nyakára.-És amúgy is tudok várni, minden csak akkor történik meg ha te is akarod.
-Egy kicsit most jobb lett a kedvem-engedett meg magának egy halvány mosolyt-bár még így is elég kínosan érzem magam.
Cornelia is elmosolyodott, fejét a fiú fejének támasztotta.
-Ha bármiről beszélni akarsz velem, én itt vagyok, legyen az bármennyire is kínos.Hisz együtt járunk, az ilyen dolgokat meg kell tudnunk beszélni.
Jacob továbbra is mosolyogva aprót bólintott, kezével beletúrt szerelme hajába majd közelebb húzta magához. Ajkuk lágyan összetalálkozott.
-Nos én elmondtam amit akartam, most meséld el te is amit tegnap elkezdtél-szólalt meg Jacob a csók után.
-Ööööö az már érvényét vesztette-Jacob összevonta a szemöldökét-amúgy is, megegyeztünk, hogyha elmondod akkor nem húzom tovább az időt és megyek vadászni-mondta játékosan.-És nem szeretném megszegni az ígéretem-lépett kettőt hátra miközben elengedte szerelme kezét.

Cornelia nem rég fejezte be  a vadásztatott. Egy ideig még beszélgettek, de aztán sajnos Jacobnak mennie kellet.Így hát Cornelia magányosan haza sétált.Belépett a Cullenházba, átment a másik nappaliba ahol Carlislet, Emmettet és Alicet pillantotta meg.
-Sziasztok-köszönt oda nekik.
-A vérfarkast hol hagytad?-kérdezte Emmett.
-Dolga akadt-fordult a fiú felé-de tudod van neve is-Emmett válaszképe egy hatalmas vigyort vetett felé.
Ekkor megcsörrent Cornelia telefonja.Kivette a zsebéből, majd a név láttán amit a kijelző mutatott elmosolyodott.Kiment a konyhába, hogy senki se zavarhassa, majd felvette a telefont.
-Szia Lexi. Mizujs?
-Szia.A helyzet változatlan, nagy büdös semmi.De beszéltem az embereddel amin amúgy meg is lepődtem, hogy Demetri az, és megbeszéltük, hogy ma  este találkozunk.
-Ennek örülök.És nem mondott semmit?Valamit nem derített ki?
-Ezt értettem azalatt amikor azt mondtam, hogy nagy büdös semmi-Cornelia szinte látta maga előtt ahogy barátnője forgatja a szemét.A kép láttán mosoly jelent meg az ajkán.
-Oké.Ez nem túl jó hír.Ezek szerint akkor most indulsz is Olaszországba?
-Nem nem.Már régen itt vagyok és az igazság az, hogy kezdem magam nagyon, nagyon halálra unni.Ez a sok várakozás és közben sem csinálhatok semmit, nehogy magamra vonjam a figyelmet.
-Elhiszem, de emlékez csak vissza rá, hogy te ajánlottad fel, hogy segítesz. Amúgy meg-sóhajtott-mint ahogy már a múltkor is mondtam itt se valami buli az élet.
-Lehet, de szerintem te azért feltalálod ott magad-kuncogott-de most bocsi mennem kell, van még egy két elintézni valóm az esti találka előtt.
-Hát persze-egy pár másodpercig mindketten hallgattak majd végül Cornelia szólalt meg.-Lexi azért vigyázz magadra, jó?Ha esetleg úgy érzed, hogy gáz van ne kockáztass inkább akkor felejtsük el a picsába.
-Hé ismersz engem tökös csajszi vagyok.De azért megígérem, hogy ha rossz felé fordul a szitu akkor lelépek-nyugtatta meg Corneliát.-De mióta is vagy te ilyen aggódós?-nevetett.
-Amióta ebben az unalmas városban élek-nevettet ö is.-Kezdem azt érezni, hogy rossz hatással van rám.Aggódó lettem, kicsit nyálas, együtt érző..már nyomát se látni a bunkó, egoista Corneliának.
-Óóó akkor tényleg gáz van-próbálta komolyan mondani de az nem segített rajta, hogy a végét elnevette.
-Az biztos.Azt hiszem ezen sürgősen változtatnom kell-elindult vissza a napaliba.-De most már tényleg hagylak, majd hívj ha megtudtál valamit.
-Mindenképpen. Szia.
-Szia-köszönt el majd kinyomta a telefont.Vissza csúsztatta a farmernadrágja hátsó zsebébe.
-Lexi telefonált?-kérdezte tőle Alice.
-Igen, de semmi újat nem derített ki-válaszolta kicsit letörten.
-Ez nem túl jó hír-szólt közbe Emmett majd témát váltott.-Elárulód, hogy mivel zsarolt meg Edward?
-Nagyon fúrja az oldaladat mi?-egyik kezét csípőre tette.
-Eléggé-elővette a ,, szemét" vagyok mosolyát.-Edward úgyse válaszolna ha megkérdezném, úgy hogy arra gondoltam bepróbálkozok nálad.
Cornelia megemelte a szemöldökét.Egy darabig így nézet Emmettre majd tekintette Alicere siklott.Felsóhajtott.Mindegy majd legfeljebb eltűnök ha nagy tervezgetésbe kezdene-gondolta Cornelia.
-Azt mondta, hogyha nem beszélek az apámmal akkor elmondja Alicenek, hogy hamarosan születésnapom lesz.
-Hamarosan szülinapod?Még is mikor?-Alic örömében majdnem ugrálni kezdett.
-Szeptember 3.De-emelte fel mutató ujját-eszedbe ne jusson bármit is tervezni.Nem kell felhajtás, nem kell ajándék, nem kell semmi.Sőt azt akarom, hogy felejtsétek is el.
-Tessék? De még is miért?Mindenkinek meg kell ünnepelnie a szülinapját.Te miért nem szeretnéd?-Alice lelkesedése kezdett alább hagyni.
-Nem tudok ünnepelni úgy, hogy csak a rossz emlékek jutnak eszembe-Alicről az apjára pillantott akinek egy pillanatra a szemébe szomorúságot vélt felfedezni, majd hirtelen elkapta a tekintettét és a szemközti falat kezdte tanulmányozni.-Az 5. születésnapomon Aro megölte  az anyám, a 18.-on pedig átváltoztatott.Egyéb kérdés?-nézett újra Alice szemébe, aki lassan megrázta a fejét.
-Sajnálom, csak gondoltam egy jó lehetőség lenne a bulizáshoz.Hisz te mondtad az előbb Lexinek, hogy nem valami buli itt  az élet.
-Te hallgatóztál?-vonta kérdőre Alicet.
-Sajnálom-ismételte egy erőltetett mosollyal a száján.
-Mindegy-vonta meg a vállát, egy hajtincset a füle mögé tűrt.-A lényeg, hogy ne tervez semmit.Légyszíves.
-Rendben-keseredett el egy pillanatra.-De és mi lenne ha-Cornelia közben akart szólni de Ali
ce leintette-csak hallgass meg.Utána is ráérsz nemet mondani.Szóval mi lenne ha adnál egy koncertet. Mi is halhatnánk énekelni, te is jól éreznéd magad, de mégse egy szülinapi buli lenne.Na mit szólsz hozzá?-nézett a lányra reménykedve.-A polgármester biztos beleegyezne. Végül is itt csak az a kérdés, hogy addig megtudod e szervezni.
-Alice-Cornelia közelebb lépdelt hozzá-ez egy fantasztikus ötlet-mosolygott.
-Tényleg?-döbbent le.Nem hitt benne, hogy Corneliának tetszene az ötlet.
-Igen, tényleg.Már úgyis régen volt az utolsó koncertem.
Alice egy aprót felsikoltott majd Cornelia nyakába ugrott. Cornelia viszonozta az ölelést, de amikor Alice pár perc után se akarta elengedni megszólalt:
-Nagyon örülök neki, hogy ennyire örülsz, de ha nem engedsz el nem fogok tudni elkezdeni telefonálgatni.
-Igaz-engedte el Corneliát mosolyogva.
-Csak úgy kíváncsiságból, még is milyen a hangod?Szeretném tudni, hogy vigyek e füldugót-szemétkedett.
-Hát az tuti, hogy a tiednél jobb-vágott vissza, majd elővette a telefonját, gyors bepötyögött valamit végül Emmett kezébe nyomta  a készüléket.
-Tessék, itt az egyik videoklipem.
Emmett nézni kezdte a klipet amiben Cornelia a Survivor című számát énekelte. Alice is oda lépett hozzá.
Mikor vége lett Emmett vissza adta neki a telefont.
-Nem is olyan rossz.-Ez nála már dicséretnek számított.
-Szerintem fantasztikusan énekelsz és táncolsz is-mondta Alice.
-Köszönöm.
-Azért annyira ne bízd el magad.Majd még meglátom, hogy elmegyek e-mondta Emmett majd leült a kanapéra és bekapcsolta a tvt.
-Ne is foglalkozz vele- lépett lánya  mellé Carlisle-szerintem csodás hangod van.
-Köszi. Ugye te eljössz a koncertre?
-Még szép.Semmi pénzért nem hagynám ki-karolta át lányát mosolyogva, aki szintén viszonozta az örömteli mosolyt.

Lexi Demetrivel beszélgetett Volterába, egy elhagyatott házba.
-Ezek szerint még nem derítettél ki semmit?
-Nem.Elég nehéz úgy kémkedni Aro után, hogy ne bukjak le.
-Ja, sejtem.És engem mikor tudnál bejuttatni, hogy egy kicsit kutakodhassak?
-Aro, Cauis és Marcus valamelyik nap Oroszországba mennek, valami vámpír ügy miatt.Hogy pontosan melyik nap azt még nem tudom, de ha megtudom, majd szólok és bejuttatlak.
-Oké.Csak éljük meg azt a napot.Amúgy nem félsz, hogy esetleg lebuksz Aro előtt?
-Félni nem félek, de valahogy így is mondhatjuk.
-Akkor még is miért segítesz Corneliának?-kiváncsiskodott.-Amúgy miközött van egymáshoz?
-Ez egy nagyon hosszú történet.Nekem pedig lassan mennem kéne, mielőtt észrevennék, hogy eltüntem.
-Az előbb még azt mondtad, hogy fél órát rám tudsz szánni.És ahogy az órámat nézzem még nem telt le az a fél óra.Nekem pedig rengettek időm van, unatkozom és rohadtul érdekelne hogy hogyan is lett kettőtök közt ez a nagy ,, barátság"-makacskodott.
-Látszik, hogy a barátnője vagy.Pont olyan akaratos vagy mint ő.
-Ezt most vehetem bóknak?
Demetri szája széle megrándult egy pillanatra, majd elnézett az ajtó felé.
-Rendben-mondta végül-ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor helyezd magad kényelembe.El mesélem, hogy is alakult ki a mi kis történetünk Corneliával.

29.fejezet Ígéret szép szó.......

-Máris?-tette fel a kérdést Jacob.-Nem érzed jól magad?Megbántottak valamivel?Ha Paul mondott valamit, azzal ne foglalkozz én se szoktam.
-Tessék?-vonta össze a szemöldökét-nem, Jake. Én nem úgy értete...-mondani valóját telefonja csörgése zavarta meg.
Cornelia elővette farmerzsebéből a telefonját majd ránézett a készülék kijelzőjére.
-Bocsi-mondta Jacobnak majd felvette a telefont-Mit akarsz Edward?
-Neked is szia.Csak nem megint megzavartam valamit?A hangod nagyon morcosnak tűnik-jött a válasz a vonal másik feléről.
-Még csodálkozol?Azok után, hogy megzsaroltál?!
-Jogos.
-Szóval mi az amiért felhívtál?-tért a tárgyra.
-Csak megszerettem volna kérdezni, hogy mikor érsz haza?Szeretnék minél előbb beszélni veled, és nem szeretném, hogy esetleg elkerüljük egymást.
-Egy újabb beszélgetés?-sóhajtotta majd Jacobra nézett.Egy kis kapu, hogy megússza a beszélgetést-5 perc és ott vagyok.
-Remek, akkor várlak-mondta majd letette  a telefont.
Cornelia zsebre vágta telefonját, majd lassan Jacob elé lépdelt.
-Nem haragszol meg ha ezt a beszélgetést elhalasztjuk későbbre?Most lenne egy kis dolgom.
-Hallottam. Menj csak, Edward már vár rád-mondta némi féltékenységgel a hangjában.
-Ajh Jake, ne legyél ilyen-megfogta mind a két kezét.
-Sajnálom-húzta el a száját-csak ez most kicsit rosszul eset, hogy az exed telefonál és te már ugrasz is.De ugye nem ő volt az eredeti oka annak amiért elakartál menni?
Megint témánál vagyunk-gondolta Cornelia.
-Nem, nem ő volt, de ezt most inkább hagyjuk is-zavarában egy hajtincset a füle mögé tűrt majd nehéz szível tudván, hogy ezt úgyis minél előbb meg kell beszélniük, kimondta a szavakat.-Figyelj mi lenne ha holnap reggel átjönnél és befejeznénk ezt a beszélgetést?Ha persze neked is jó.
-Amint felkeltem már megyek is-szája mosolyra húzódott. Cornelia viszonozta a mosolyt majd megcsókolta a fiút.
-Fantasztikusan éreztem magam-suttogta az ajkaiba. Jake egy mosoly kíséretében újra megcsókolta.
-Szeretlek-mondta Jacob a csókból kibontakozva.
-Szeretlek-felelte Cornelia is majd lassan hátrálni kezdet.Szerelme kezét elengedte, még egy ragyogó mosolyt vettet rá, majd eltűnt.

-Mi volt az a nagyon fontos ami miatt iderángattál?-lépet be Cornelia a nappaliba.
-Nem lehetne, hogy négyszemközt beszéljünk?-fordult felé Edward aki az imént még Alicel beszélgetett.
-Nem-vágta rá durván Cornelia.
-Oké-kezdte Edward-csak szeretem volna bocsánatot kérni az előbbiért.Nem kellet volna....nem volt helyes...-kereste a szavakat.
-Hogy megzsaroltál?!-fejezte be Cornelia a mondatott.Edward aprót biccentett.
-Te megzsaroltad?-kérdezett közbe Esme aki a laptopja mögül most Edwardra pillantott.
-Valami olyasmi-válaszolt Esmének, majd újra Cornelia felé fordult.-De sajnálom, komolyan.Nem avatkozok bele a dolgotokba soha többé, ígérem.Ha csak te nem kérsz meg rá.
-Mármint Jacob és az ő dolgába?Vagy kire gondolsz?-Emmett nem tudta megállni, hogy közbe ne kérdezzen.
Cornelia megrázta a fejét, Edwardról apjára pillantott.
-Velünk kapcsolatban?-mutatott először lányára majd magára Carlisle.
-Igen.Edward azt akarta, hogy beszéljem meg veled ami délután történt-sóhajtott egyet-én erre nemet mondtam, mire ő azt mondta, hogy ha ennyire sem vagyok hajlandó akkor.....-gyors elharapta a mondatot.-Miért gondoltad meg magad?-váltott gyors témát, tekintetével újra Edwardot figyelte.
-Én...eszembe jutott egy emlék és.... nem is tudom, bűntudatom lett.
-Egy emlék?Még is milyen emlék?-közelebb lépdelt Edwardhoz.
-Charlienak a szülinapjára két repülőjegyet adtam, hogy ő és Bella kicsit kikapcsolódjanak-kezeit zsebre tette, tekintetével a padlót pásztázta mint ha valami nagyon érdekes lenne ott-a jegyek Skóciába szólnak.
-Szerintem nem nagy szám az a hely-szólt közbe Emmett.
-Melyik emlék?-kérdezte Cornelia rá se hederítve arra amit Emmett mondott.Tett még egy pár lépést Edward felé, míg már csak egy karnyújtásnyira volt tőle.Kezével előre nyúlt gyengéden megérintette a fiú állát, majd kényszerítette, hogy rá nézzen.-Melyik emlék?-ismételte meg kérdését.
-Mikor a Moness-vízesésnél töltöttük az egész napot.Én belelöktelek a vízbe, majd amikor kiakartalak húzni te berántottál magad mellé. Elkezdtél fröcskölni...aztán..-ahogy mesélt egyre halkabban beszélt.
-Aztán azt mondtad szeretsz-szólt közbe Cornelia.
-Majd te is azt mondtad, hogy szeretsz...
-Majd megcsókoltalak-fejezete be a lány, ő is már suttogva beszélt.
Edward és Cornelia végig egymás szemébe néztek.Egyikük sem érintette meg a másikat, csak némán álltak egymással szemben.
-Ti voltatok Skóciában?-törte meg a csendet Jasper.
-Igen.Amíg együtt voltunk ott éltünk-találta meg újra  a hangját, majd tekintettét félre kapta, el sétált Edward elől.
-Oké, csak én szerintem kínos nagyon most a helyzet?-kérdezte Emmett összevont szemöldökkel.
-Már mért lenne?-vonta meg a vállát Cornelia-ez régen volt már.Edwarddal már csak barátok vagyunk.Igaz?-fordult újra Edward felé.
-Hát persze-vágta rá gyorsan egy kissé erőltetett mosollyal.
-Látod?-intézte szavait újra Emmetthez. Egy darabig még őt nézte majd, más felé terelte a témát.Akárhogy is Emmettnek igaza volt, a helyzet kezdett kínossá válni.-Most ha nem haragszotok, felmennék a  szobámba.Telefonálnom kell, el kell intéznem, hogy Lexi valahogy bejusson a Volturihoz.
-Még is miért kell bejutnia?-szólalt meg Carlisle.
-Hát valahogyan kémkednie kell Aro után-mondta egyszerűen.
-Mi..de..de hát..Aroval megegyeztél.Azt ígérted neki, hogy nem foglalkozol most vele, és mást se kérsz meg rá, hogy kutakodjon-Carlisle arcára döbbent arckifejezés ült ki.
-Nos igen..mondtam amit mondtam-egy pillanatra Lexi smsére gondolt, amit még akkor kapott miután eljött a falkától.

Szia.
Átgondoltam amit írtál, és igen jó lehetőség,kihagyhatatlan ajánlat amit Aro ajánl, de mind a ketten tudjuk jól, hogy nem tudsz megmaradni a fenekeden.
Ezért ötletem támadt.
Kémkedjen neked a Volturiból az akivel jóban vagy, és hogy Aronak ne legyen feltűnő először velem beszél, én pedig átadom neked az üzenetet.
Ha az az illető esetleg eltudná intézni, hogy bejussak, akkor akár én magam is tudnék kémkedni Aro után.
Nos?Mit gondolsz? Azért nagyon ne akadj ki.

Puszi.
Lexi.

-Ezt nem értem.Nem rég még összevesztél velem, amiért azt mondtam ne egyezz bele.Most meg mégse tartod meg az ígéretedet.
-Igen tudom, nehéz eset vagyok. Szokj hozzá-mosolygott apjára.Ez a mosoly igazi vidám mosoly volt.
Cornelia megfordult, elindult a lépcső felé,hogy felmenjen a szobájába, de ahogy megérintette a korlátot megtorpant. Lexi smsének utolsó sora jutott eszébe.

UI: A költözéssel kapcsolatban.Ne légy hülye.Megérdemled végre a boldogságot.

Cornelia némi habozás után megfordult, mosolyogva apjára nézett.
-10 perccel ezelőtt még mást mondtam de, ha nem zavarok akkor itt maradnék.
-Nem költözöl el?-kérdezte Carlisle ledöbbenve.
-Szerintem az itt maradnék ezt jelenti-mondta kacarászva Emmett.
Cornelia a szemét forgatta.
-Bár ha továbbra is egy szemét, tahó lesz még meggondolom-biccentett még mindig mosolyogva Emmett felé.
-Majd beszélek vele-most már Carlisle is mosolygott.
-Na kösz.Még én vagyok a rossz, mert apuci pici lánya nem bírja ha beszólnak neki-sértődöttséget játszott, de azért nem bírta ki és szélesen elmosolyodott.
Erre mindenki a szobába nevetni kezdett, feloldódott a feszült hangulat.
-Még a végén megsajnállak-kuncogott Cornelia.-De most apuci pici lánya-idézte Emmettet egyre szélesebb mosollyal a száján-megy és nagy galibát csinál-mondta majd még egy pillantást vettet apjára és felszaladt a szobájába.

28. rész Menni vagy nem menni

Jacob és Cornelia Samék háza felé tartott.Félúton járhattak amikor Cornelia hirtelen megtorpant, elengedte a fiú kezét.
-Mi a baj?-fordult felé Jacob némi aggodalommal az arcán.
-Én nem mehetek oda-rázta meg a fejét-tudod indoknak jó volt, hogy kiszabaduljak a házból, de... mint mondtam nem mehetek oda.
-Még is miért nem ?
-Jake-sóhajtott-az előbb tudtad meg , hogy én vagyok Blodd Rippah. Most komolyan, képes lennél egy gyilkost elvinni a falkához?
-Cornelia-közelebb lépett hozzá, arcát két keze közé fogta-te nem vagy gyilkos.
-Ezt csak azért mondod mert nem ismered a múlt minden részletét-mondta szomorúan.
-Valamennyit elmeséltél.És igen abból amit mondtál tudom, hogy embereket öltél, tudom, hogy vámpírokat kínoztál. De ez a múlt, te most nem Blood Rippah vagy.
-De bármikor újra az lehetek-hangjából fájdalom csengett.-Ez már a lényem része.Ha valami olyasmi történik újra kikapcsolhatok, mert nekem ez a természetes.Bármennyire is fura ezt hallani, egyrészt  azt akarom, hogy ne történjen meg újra, de egyrészt viszont újra átszeretném élni, mert ismerem az előnyeit és a hátrányait is.
-Hát ezt tényleg fura volt hallani-ajkán halvány mosoly játszott.
-Jake-ütötte meg a vállát-ez nem vicces.
-Igen, tudom-vette komolyra-de hé én itt vagyok és segítek.Nem hagyom, hogy újra megtörténjen.Boldoggá teszlek minden lehetséges módon ahogy csak lehet.
-Istenem, ez annyira cuki volt-mosolyodott el-de a tények...
-A tény most az, hogy elmegyünk Samék házába és bemutatlak a falkának-vágott közbe.-A Blood Rippah részről meg nem kell tudniuk.Te is feletkezz meg róla most egy kis időre.
-Szóval hazudsz nekik? Miattam?
-Én nem nevezném hazugságnak, inkább csak nem említem meg azt a témát amit nem hoznak fellnek hívnám.És nem hinném, hogy bármelyikük is megkérdezné, hogy hé te vagy Blood Rippah?-egy pillanatra elgondolkodott.-Azt meg valahogy majd megoldom, hogy farkas alakban ne kutakodjanak a fejemben-mondta ki hangosan.
-Tessék?-kérdezte Cornelia csodálkozva.
-Ja semmi, semmi.Ne foglalkozz vele.Inkább menjünk, már várnak ránk-megfogta a kezét, egy gyors csókot lehet az ajkára majd Sam háza felé kezdte húzni.
Cornelia gondolkodott rajta, hogy megemlítse e Jacobnak, hogy elköltözik.De olyan boldognak látta a fiút, hogy nem akarta most elrontani a kedvét.Inkább úgy tett ahogy Jacob mondta, és egy kis időre megfeledkezett Blood Rippahról.

Bella ajtót nyitott ami előtt szerelme állt arcán ellenállhatatlan mosolyával.A lány rámosolygott majd kabátjánál fogva közelebb húzta Edwardot és megcsókolta.
-Késtél-suttogta még a fiú ajkaiba.
-Igen tudom.Sajnálom, de volt egy kis családi viszály.
-De minden rendben?-kérdezte rémült tekintettel.
-Persze, semmi baj.Ne is foglalkozz vele, inkább mennyünk be, ne várassuk meg a szülinapost-lépett be a lakásba, becsukta a bejárati ajtót majd Bellát követve belépett a nappaliba ahol Charlie ült a fotelben és őket nézte.
-Áá, szia Edward-köszöntötte Charile a szokásosnál kicsit kedvesebb hangnembe.
-Boldog születésnapot Charlie-köszönt mosolyogva, majd előbbre lépett és átadott neki egy piros borítékot.
-Igazán nem kellett volna-kezdte az ünnepelt.
-Apa, csak nyisd ki-szólt közbe Bella.
-Oké-adta meg magát-köszönöm-vettet még egy pillantást Edwardra majd kibontotta a borítékot és kivet belőle két repülőjegyet.-Két jegy Skóciába, váu. Nagyon köszönöm-halvány mosoly jelent meg arcán-hogy jött az ötlet?
-Skócia gyönyörű hely, tele érdekességekkel.Ráadásul horgászni is lehet ott.
-Az már igaz-Edwardra nézett-te voltál már ott?
Edward emlékeiből  a kérdés hallatán egy emlék jött elő.

1929.
Cornelia és Edward a Moness-vízesés alján álltak a parton és csodálták a természetet.Edward hátulról ölelte szerelmét, fejét vállán pihentette.
-Egy ideje már itt élünk mégse tudok betelni Skócia látványaival.Egyszerűen gyönyörű, varázslatos.
-És romantikus-mondta Edward majd egy puszit nyomott Cornelia arcára.
-Igen az-Cornelia is mosolygott.-Ez a nap nem is lehetne ennél csodálatosabb-sóhajtotta.
-Szerintem lehet-kibontakozott az ölelésből majd a lány mellé lépet.
-Hogyan?
-Tudod elég meleg van ma, egy kicsit le kéne hűtened magad-mondta játékosan.
-Mi?-kérdezte de hamar észbe kapott-eszedbe ne jusson-vigyorgott.De amint kimondta Edward már bele is lökte  a vízbe. Corneliát elnyelte a víz, majd pár másodperc múlva felúszott a felszínre.
-Edward Cullen ezt még nagyon megfogod bánni-hangjában színlelt harag játszott.
Edward válaszkép csak megrázta a fejét és vigyorgott, kezét kinyújtotta, hogy Corneliát kihúzza. De amint a lány megfogta a kezét berántotta maga mellé a vízbe.Edward fejét megrázva jött elő a víz alól.Egymásra mosolyogtak majd Cornelia fröcskölni kezdte, amit aztán Edward is viszonzott. Így játszottak hangosan nevetgélve amíg Edward oda nem úszott Cornelia mellé és le nem fogta a kezét.
-Oké ezt megérdemeltem.
-Meg bizony-mondta még mindig fülig érő szájjal.
Mosolyogva egymás szemébe néztek.Edward egyik kezét kihúzta a vízből, gyengéden megérintette vele a lány arcát. Cornelia szabad keze felsiklott a fiú mellhasán majd végül átölelte vele a nyakát.
Fejük egyre közelebb került egymáshoz, míg végül ajkaikat csak egy két centi választotta el.Gyorsabban kezdték venni a levegőt, érezték egymás leheletét a bőrükön.
-Szeretlek-suttogta zihálva a szavakat Edward.
-Szeretlek-mondta rekedtes hangon Cornelia is majd megcsókolta.

-Edward?-zökkentette ki gondolat menetéből Bella.
-Bocsánat, egy pillanatra elkalandoztam-mentegetőzött-nem, nem voltam még Skóciába-hazudta.-Csak hallottam, hogy nagyon szép hely és gondoltam neked és Bellának jó kis kikapcsolódás lenne.
-Hát köszönöm még egyszer-mosolygott Charlie.Edward örült mosolyának, eddig nem sokszor élvezhette.
Charlie vissza tette a borítékba  a jegyeket.Majd felállt és a konyha felé vette az irányt.
-Együnk egy kis tortát.Edward te kérsz valamit inni?-hallatszott a kérdés a konyhából.
-Nem köszönöm.
-Várj apa mindjárt megyek és segítek-kiabált ki Bella majd Edward felé fordult-miért akarod, hogy elmenjek?-suttogta.
-Azért, hogy egy kicsit pihenhess és az apáddal legyél.
-Aha, szóval ennek nincs semmi köze ahhoz, hogy Aro tervez valamit Carlisle és Cornelia ellen?
-Már miért lenne?-kérdezte ártatlan arccal.
Bella egy darabig szúrós szemmel őt nézte majd úgy döntött egyenlőre hanyagolja ezt a témát és kiment apja után a konyhába.
Edward azt a pontot nézte ahol Bella állt, de már gondolatai nem azon jártak amit a lány mondott. Corneliával való emlék után bűntudat járta át amiért megzsarolta.Miközben elindult a többiekhez ki a konyhába elhatározta, hogy amint hazaér beszél vele és bocsánatot kér tőle.

Cornelia már agy egy órája ott volt a farkasoknál és egész jól kijött velük.Az elején kicsit még izgatott volt ahogy a többiek is de mostanra már mindenki felengedett.Még Paul is aki az elején még gonosz szemekkel méregette.
Cornelia Emilyvel és Sammel beszélgettek éppen a konyhába, miközben Jacob és Seth kimentek szívni egy kis friss levegőt.
-Látod haver én mondtam, hogy jól döntesz ha a szívedre hallgatsz. Látszik rajtad, hogy a szerelem jót tesz neked.És nézd-bökött az ajtó felé Seth- a többiek is milyen jól kijönnek vele.Paul kicsit morgolódott, de hát mind a ketten tudjuk, hogy milyen-forgatta a szemét.
-Elhiheted Paul véleménye érdekel a legkevésbé-mosolygott Jacob-de amúgy én is örülök, hogy hallgattam rátok-mondta majd tekintettét elkapva  az ajtóról egy pillanatra elkomorodott.
-Hé , mi a baj?
-Semmi, hülyeség az egész, hagyjuk is.
-Jacob-lökte oldalba-na már.
-Mielőtt idejöttünk volna-adta meg magát-Corneliánál voltam a szobájában. És mi...csókolóztunk...meg ilyenek.
-Várj úgy érted, hogy ti?
-Mi ? Nem, nem  feküdtünk le.Edward ránk nyitott mielőtt bármi is történhetett volna.
-Óó akkor már értem mért vagy így lelombozva-vigyorgott Seth.
-Nem, szinte még őrülök is neki, hogy ránk tört.
-Ezt nem értem miért is örülsz te ennek?
-Nem tudom, még csak egy ideje járunk, és talán nekem ez túl gyors.
-Lehet, hogy nem is dugni akart, hanem csak...
-Jo oké Seth, légyszíves inkább ne részletezzük-ráncolta a homlokát.
-Rendben.De mi itt a probléma?Beszélj vele, szerintem megértő lesz.
-Ja de ez nem csak arról szól, hogy túl gyors.
-Akkor?
-Seth, még soha nem jártam senkivel.Szerinted?Még szűz vagyok-halkította le a hangját.
-Ezt valahogy sejtetem.De megismétlem, mi itt a probléma?Szerintem megtudod vele ezt beszélni, te mondtad, hogy nem harap-kuncogott.
-Igen, de ..... nem.Nem akarom, hogy Cornelia kinevessen.
-Még is miért nevetnélek ki?-jött a kérdés a hátuk mögül.
-Cornelia-fordult meg Jacob-te még is mióta állsz itt?
-Ebben a pillanatban jöttem ki.Szerettem volna veled beszélni.
-Micsoda véletlen-lépett oda Seth Corneliához-Jake is éppen beszélni szerettet volna veled.
-Seth, ne-mondta mérgesen. Seth egy ragyogó mosolyt vettet rá majd Corneliát és Jakobot magára hagyta.
-Nos, miről szerettél volna beszélni velem?-lépett hozzá közelebb Cornelia.
-ÖÖÖ-Jacob elvörösödött-nem lehetne, hogy inkább te kezd, az enyém még ráér.
-Rendben-mondta majd kifújta a levegőt-Jacob, én elmegyek.

27. rész Gondold át, mielőtt cselekszel

Cornelia és Jacob az ágyon feküdtek miközben szenvedélyesen csókolóztak. Cornelia a hátán feküdt, fölötte Jacob a könyökén támaszkodott.
A lány lassan végig simított szerelme hátán majd beletúrt a hajába, miközben a fiú keze lassan lesiklót a lány combjára.Gyengéden végig simított rajta, majd keze felkúszott a pólója aljához és azt felfelé kezdte húzni. Cornelia nem ellenkezett, kicsit megemelte a felső testét, hogy segítsen neki, majd a kezén átbújtatva végül a ruha darab a földre került.
Szájúk újra találkozott, folytatták a heves csók csatát. Cornelia keze is Jacob pólója aljánál kezdett matatni, de ekkor hirtelen Edward rontott be az ajtón.
Edward lemerevedve bámulta őket. Jacobék nem vették egyszerre észre őt, de amint észbe kaptak szétrebbentek.
-Azt hiszem tényleg meg kell tanulnom kopogni-mondta zavartan, majd idegességében beletúrt a hajába.
-Azt hiszed!-nézett rá haragosan Cornelia aki nagyon nem igyekezett eltakarni magát végtére is Edward már meztelenül is látta.
-Sajnálom-kínosan próbált másfelé nézni-én csak beszélni szerettem volna veled mielőtt elmegyek Charlie szülinapjára.Nem akartam zavarni...nem tudtam, hogy vendéged van....nem figyeltem-hebegte.
-Minek a vámpír hallás vagy a gondolat olvasás ha egyszer nem figyelsz?!-kérdezte Jacob horkantva egyet.
-Most már mindegy, mond mit akarsz.
-Nem lehetne, hogy négyszemközt beszéljünk?
Cornelia Edwardról Jakere pillantott.
-Menj csak-válaszolta. Cornelia előre hajolt, gyors puszilt lehelt az ajkára majd az ágyról felállva az ajtó felé vette az irányt.
-Akkor gyere-húzta maga után Edwardot aki még gyors becsukta a szoba ajtaját.
Pár lépéssel arrébb  megálltak egymással szembe, Edward nagy levegőt vett, hogy belekezdjen, de mielőtt bármit is mondhatott volna Cornelia felemelt kezével belé fojtotta a szót.
-Ha Carlisleról akarsz beszélni akkor el se kezd.
-Ó szóval most már nem apa, csak Carlisle-húzta fel a szemöldökét.
-Mindenkinek elmondta?-megdöbbent-esküszöm ez a hír gyorsabban terjed mint a zongorázó cica videója a facebookon. Tényleg ott még nem osztotta meg?-kérdezte gúnyosan.
-Ne legyél már ilyen.Nem mondta el senki másnak csak Lexinek. Neki is csak azért mert Lexi felhívta és nagyon kíváncsiskodott.
-Tipikus Lexi-rázta meg a fejét-de akkor te honna...gondolat olvasás, hát persze.
-Igen.Nem volt nehéz nem meg hallani.Amióta apának szólítottad szinte csak erre tud gondolni.Nagyon boldoggá tetted vele-halványan elmosolyodott.
-Szóval neki meghallod a gondolatait, de azt nem veszed észre ha Jake a szobámba van-terelte el a szót mire Edward a szemét forgatta.
-Mondtam már, hogy sajnálom.De ne tereld a témát, azért vagyok itt, hogy rábeszéljelek, bocsáss meg  az apádnak.Igen tudom, hogy te szeretsz a magad feje után menni, de értsd meg ez ha úgy vesszük még új neki.Csak szeretne segíteni, szeretne megvédeni.Van egy vér szerinti lánya és mindent megakar tenni, hogy a múltat jóvá tegye.De legfőképpen azt akarja  hogy boldog legyél.
-Szép beszéd volt-Cornelia kicsiket kezdett tapsolni-tudod nem kéne annyit más fejében kutakodnod.Ilyenkor annyira örülök annak, hogy az enyémben nem tudsz.
-Cornelia... istenem, hogy lehet valaki ennyire.....
-Ennyire mi?-ajkán mosoly játszott, egy lépést tett meg a fiú felé.
Edward fülig érő szájjal megrázta a fejét.
-Mondták már, hogy nehéz eset vagy?
-Egy párszor hallottam már, de hé te ezzel a nehéz esettel jártál-mutatott magára, mire Edward felkacagott.
-Hát az tuti, hogy  én se voltam normális.
-Hé-bokszolt bele a vállába most már ő is kacarászva-azért te sem vagy ám egy főnyeremény.
-Ó oké ezt megérdemeltem-vigyorgott-de az eredeti témára vissza térve, ezt nem úszod meg ám ilyen könnyen.Hidd el csak neked és Carlislenek akarok jót.Ezért is teszem amit teszek.
-Ajh Edward szakadj már le  a témáról.De amúgy is amint látod, az hogy beszéltél velem nem nagyon jött össze.
-Nem is arra gondoltam-rázta meg vigyorogva a fejét.-Nem azt mondom, hogy most menj és békülj is ki vele csak annyit kérek, hogy legalább ülj le vele megbeszélni, mert ha nem, akkor véletlenül elkottyantom Alicnek a szülinapodat.
-Te most megzsarolsz?-mosolya lehervadt.
-Vedd aminek akarod-vonta meg a vállát majd elindult a nappaliba vezető lépcső felé.
-Edward állj meg, ezt nem teheted, ilyet nem játszunk-kiabálta utána Cornelia miközben ő is a lépcső felé vette az irányt.

Carlisle a konyhában támaszkodott a falnak.Még mindig dühös volt egy kicsit de az egyre jobban tűnt el, ahogy helyét átvette  a szomorúság.Gondolataiból egy érintés a vállán zökkentette ki.
-Hé jól vagy?-kérdezte tőle Esme bánatos arccal.
Carlisle lassan felé fordult , majd magához húzta a feleségét és átölelte.
-Nem, nem vagyok jól.
-Gondoltam-sóhajtott.-Ne aggódj szerintem minden rendbe fog jönni, ez csak afféle apa lánya vita volt-elhúzódott annyira az ölelésből, hogy a szemébe tudjon nézni-valószínűleg lesz is még ilyen, de hé minden normális családban ez a szokás-szája széle mosolyra húzódott.
-Lehet, csak hogy mi nem vagyunk normális család-kibontakozott az ölelésből, tekintettével a szemközti falra meredt.
-Igaz, de a múltkor amikor beszélgettünk is azt mondtam, hogy minden jóra fordul, és így is lett nem?
-Apának szólított-egy pillanatra elmosolyodott, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is tűnt el-és igen úgy tűnt minden jól alakul.A segítségemet kérte... mégis akkor most miért nem hallgatott rám?!Szóval most ez meg, az hogy most elakar költözni....kicsit se látom már úgy, hogy minden jól alakulna.
-Csak várd ki a végét és hidd el minden jobbra fordul.
-Hogy hihetsz ebben ennyire?
-Mert ismerlek, és Corneliát is ismerem már valamennyire-megvonta a vállát.-Megérzés.
-Fantasztikus egy nő vagy-mondta mosollyal az ajkán.
Esme játékosan nekilökte a falnak.
-Hiszen ezért vettél el, nem?-ő is mosolygott majd megcsókolta Carlislet. Derekánál fogva közelebb húzta Esmét majd  gyengéden vissza csókolt.Csókjukat hangos kiabálás szakította meg ami a lépcső felől jött.A hang irányába néztek, majd kézen fogva bementek a nappaliba.Ahogy beértek Edwardot pillantották meg a lépcső alján, mögötte pedig Cornelia jött le a nevét kiabálva.
-Edward, Edward eszedbe ne jusson.Amúgy is az előbbi eseményekre tekintve nem hiszem, hogy jogod lenne ehhez.
-Az előbb azt mondtad, hogy megbocsátod.
-Tévedésben vagy- érte le ő is a lépcső aljához-én azt mondtam, hogy mindegy nem azt hogy megbocsátom.
-Jó oké akkor azért majd kiengesztelek-mondta Edward majd tovább indult-de mint mondtam most mennem kell.Belláék már várnak.
-Leszarom, hogy várnak akkor sem teheted ezt meg velem.Úgy kell kiengesztelned, hogy nem baszol ki velem-ment utána.
Edward éppen mondani akart valamit de ekkor Emmett az újságot letéve a kezéből egy hangosat füttyentett.
-Nem tudtam, hogy műsor is lesz.Ha tudok róla szerzek popcornt-vigyorgott.
-Neked meg mi bajod?-Cornelia tekintettét most Emmettre szegezte aki lassan végig mérte Corneliát. Magára pillantott majd hirtelen észbe kapott, hogy felül nincs más rajta csak egy fekete, csipkés melltartó.Kezeivel gyors eltakarta magát.
-Most egy kicsit túl öltözöttnek érzem magam-folytatta tovább Emmett a szekálást.
-Cornelia-hallatszott a lépcső tetejéről-Sam az előbb hívott, beszélni szeretne velem, úgyhogy most mennem kéne-hangja elhalkult ahogy leért a lépcső végére és megpillantotta Cullenéket.
-Óóó azt hiszem én már kezdem kapiskálni a dolgokat-most már Jasper is vigyorgott.
-Fiúk hagyjátok már abba-szólt rájuk Alice, de ők csak tovább vihogtak.
Jacob nem foglalkozva velük odalépett Corneliához és oda adta neki a pólóját.
-Ezt lehoztam és gondoltam megkérdezzem nem e szeretnél eljönni velem a falkához.
-Nos Cornelia nem szeretnél elmenni vele?-hangsúlyozta ki az elmenni szót.
-Emmett, fogd be-mondta mérgesen, majd Jacob felé fordult-szívesen veled tartok.
-Oké, akkor majd kint megvárlak-mondta majd átment a másik szobába végül ki a bejárati ajtón.
Cornelia gyors magára kapta a felsőjét majd meghallotta Emmett egyre hangosabb nevetését.
-Na várjunk, csak várjunk, te-mutatott Edwardra -rájuk nyitottál?-nyögte ki két nevetésroham között-basszus, hogy miért nem én mentem fel.
-Rohadj meg-vágta még a fejéhez, majd Edwardhoz intézte a szavait-veled majd még beszédem van-mondta  majd Jacob után indult.Ahogy elhaladt az apja mellett az megszólalt.
-Azt hittem már rég csomagolsz.
-Úgy döntöttem, ezt a költözés témát még átgondolom, nem volt rá elég időm-fordult Carlisle felé, arcán semmi érzelemmel.
-El is hiszem, hisz elégé el voltál foglalva-mondta gúnyosan Emmett, de Cornelia rá se hederített.
Carlisle válaszkép csak bólintott egyet. Cornelia még egy pillanatig őt nézte majd hirtelen a ház előtt termett.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Jacob.
-Aha-lépett a fiú mellé majd megfogta a kezét.
-Ez állati ciki volt-mondta Jacob miközben az erdő felé vették az irányt.
-Nekem mondod, nem te álltál ott előttük melltartóban.
-Hát én elég hülyén is néztem volna ki benne-kuncogott mire Cornelia is nevetni kezdett miközben bevetették magukat a  fák sűrűjébe.

26. rész Megállapodás az ördöggel

-Nos..?-kérdezte Cornelia.
-Mi nos?-kérdezett vissza Aro.
-Miről akarsz beszélni?-forgatta a szemét Cornelia.
-ÁÁ, igen azért jöttem, hogy megállapodást kössek veled.De nem azt mondtad az előbb, hogy elmész?
-Ez most lényegtelen-legyintett-szóval milyen megállapodást is szeretnél velem kötni?-kérdezte kérdő tekintettel.
-Tudom, hogy most minden áron megszeretnéd tudni, hogy mit is tervezgettek-kezdte-segítettem is azzal, hogy megmondtam, hol van édesanyád naplója..
-Nem, te csak azt mondtad menjek haza, azt hogy mit kell keresnem és  hogy hol arra én jöttem rá-méregette Cornelia szúrós szemekkel.-De amúgy is a napló említést se tett arra, hogy még is mik a terveid.
-Igaz-bólintott, átgondolta mondani valóját majd folytatta-a lényeg az, hogy szeretnélek megkérni arra, hogy  hagyd abba a kutakodást.
-Kizárt-vágta rá.
Aro a válasz hallatán elmosolyodott majd pár lépést tett meg Cornelia felé.
-Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de kérlek hallgasd végig a mondani valómat-még közelebb lépett Corneliához, már csak két lépés távolság volt közöttük.-1 hónapig ne kutakodj, ne kíváncsiskodj és ha letelik ez az idő, utána én magam mondom el a terveimet.
-Ne egyez bele-Carlisle eddig Cornelia mögött állt csendben, de most lánya mellé lépet.Dühös tekintettel nézte Arot.-Megint csak szórakozni akar veled.
-1 hét-Cornelia nem figyelt apja szavaira. Itt lebegett előtte egy lehetőség amit nem szalaszthatott el.Ha maga keresne tovább lehet, hogy évek telnének el mire rájönne.
-Tessék?-Carlisle most döbbent tekintettel lánya felé fordult.
-3 hét-mondta Aro.
-Az túl sok-rázta a fejét-2 hét.
-Legyen-mondta még mindig mosollyal az arcán-2 hét.Ez idő alatt nem kutakodhatsz, és mással sem intéztetheted el a kereső munkát.Úgy kell tenned mint ha fogalmad sem lenne semmiről.
-Előszörre is megértettem.
-Csak biztosra akarok menni-Aro közelebb hajolt Corneliaához, arca csak pár centire volt az ő arcától-Azért kár, hogy  ilyen rossz a  a kapcsolatunk-mondta szomorkás mosollyal.
Cornelia Aro közelségétől egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, majd nagy nehezen megszólalt:
-Nem az én hibám, hogy a dolgok így alakultak.
-Igaz-értett vele újra egyet szemébe nézve.Felemelte a kezét majd kisimított egy hajtincset Cornelia arcából. Cornelia megmerevedett, kellemetlen borzongás futott végig rajta.
-Elmondtad amit akarsz, most menny amíg még szépen mondom-suttogta félelemmel teli hanggal.
-Milyen kár, hogy csak szavakkal tudsz fenyegetőzni, de mindketten tudjuk, hogy sohase tudnál ártani nekem-mondta gonosz mosollyal az arcán. Aro ismét felemelte a kezét, hogy megérintse a lány arcát de ekkor oldalról Carlisle elkapta a kezét.
-Nem hallatod?Azt mondta, hogy menny el-szavaiból harag  csengett.
Aro mosolya lehervadt az arcáról, Carlislera nézett majd vissza Corneliára, némi habozás után biccentett egyet, majd kezét kihúzva elindult hátra fele.
-Azért azt ne feled, hogy mit tettem érted-intézte még szavait Cornelia felé.
-Nem tettél te értem semmit-újra megtalálta a hangját-folyton csak hazudoztál, tönkre tetted az életemet, az apámat is miattad gyűlöltem.
-Lehet, de az apádat megtaláltad, híres énekes nő vagy már majdnem 100 éve, fantasztikus barátaid vannak, gazdag vagy és vámpírok százai félnek tőled.Ez mind nem valósult volna meg ha 1822-ben nem változtattalak volna át.
-Majd emlékeztess rá, hogy megköszönjem-mondta gúnyosan, majd hirtelen ledöbbent-még is hogy érted azt, hogy vámpírok félnek tőlem?
-Ugyan, ugyan hisz tudod a választ a kérdésre-gonosz mosolya vissza tért-Blood Rippah.
-Mi? Te tudtad?-kérdezte kikerekedett szemekkel .De Aro erre már nem válaszolt, ehelyett megfordult és egy szempillantás alatt eltűnt az házból.
Cornelia némán meredt arra a pontra ahol Aro az előbb állt.
-Te nem tudtad, hogy ő tudja?-lépett mellé Edward.Cornelia megrázta a fejét.
-Nem.Azt hittem nem tudja mert sohasem állított le-Edward felé fordult-pedig ezt kellett volna tennie.Nem valami jó a Volturinak ha van valaki rajtuk kívül aki rettegéseben tartja  a vámpírokat.Nem értem, hogy hogy akadályozta meg, hogy Caius vagy Marcus tegyen ellenem valamit.
-Lehet, hogy őket nem avatta be a titkodba-szólalt meg Emmett.
-Aro nagyon sokat titkolózik előttük, ennek nem lesz így jó vége-mondta Jasper.
-Az nem a mi gondunk ha a Volturi közt háború alakul ki, annak mi csak őrülünk nem?-kérdezte Rosalie közelebb lépve  a többiekhez.
-Nem-rázta meg a fejét Jasper-az nekünk se lenne jó.A Volturi konfliktusa kiterjedhet a vámpírokra is.Megkérdőjeleznék a hatalmukat.Hisz ha egymás közt nem tudnak békét teremteni, akkor hogy tudnának több 1000 vámpírt közt.
-Fellázadnának -jelentette ki Emmett.
-Akárhogy is-terelte vissza a témát Edward-Aro valami nagy dolgot tervezz veled.Ezért sem tett semmit a Blood Rippahs tetteidért.
-Lehet-sóhajtott egyet Cornelia-de ez 2 hét múlva úgyis kiderül-válaszolta majd  egyesével végignézett mindenkin  a szobában, végül az apján akadt meg a tekintette.Aki némi csalódottsággal és haraggal a szemébe nézett lányára.
-Mi az?-kérdezte Cornelia döbbent arckifejezéssel.
-Segíteni akartam.
-És én hálás is vagyok amiért kiálltál mellettem és elküldted.
-Én nem erre gondoltam-kifújta a levegőt-hanem arra, hogy azt mondtam ne egyez bele erre még is megtetted.Még is, hogy segítsek neked ha nem is hallgatsz rám.
-Muszáj volt elfogadnom.Ha nem egyezek bele lehet, hogy soha nem jövök rá, hogy mit tervez.
-De akkor is, Aroval egyességet kötni ......azok után, hogy folyton úgy csinál mindent, hogy ezzel az ő szórakozására kedvezzen....ez egy hülye döntés volt.
-Szóval hülye döntés-Cornelia kezdett dühös lenni.-Eddig akár hogy döntöttem mindig jól jöttem ki belőle, hiszen ezért vagyok itt.Bocs de nem neked köszönhettem amit elértem, ami lett belőlem, ahogy eddig túléltem-hangját kicsit felemelte-Nekem ne most játszd itt az aggódó apát, ugyanis nem most van  rá szükségem hanem 200 évvel ezelőtt lett volna.
Carlisle erre már nem válaszolt , csak némán nézte a lányát.Még mindig kicsit mérges volt de most a bánat is eluralkodott rajta.
Cornelia még mindig őt nézte, átgondolta azt amit az előbb apja fejéhez vágott és ettől egy kis bűntudata támadt.De még mindig mérges volt attól, hogy megakarják neki mondani , hogy mit csináljon.Még egy pillantást vettet az apjára majd felfutott a szobájába és egy hangos csattanással becsapta az ajtaját.
-Miért vagy ilyen durci?-kérdezte mögötte egy hang.
Cornelia ugrott egyet majd lassan megfordult.
-Jacob te mit keresel itt?Hogy jutottál be?-minden haragja elszáll helyét átvette a döbbenet.
-Felmásztam és bejöttem az ablakon-vigyorgott rá-azt hitted csak így lerázhatsz.Szeretnék segíteni, de ehhez azt kell, hogy mindent elmesélj.Bízhatsz bennem és hidd el semmi olyat nem mondhatsz amivel kiábrándítanál magadból-egy pillanatig habozott-szeretlek.
Jacob Corneliát nézte aki még mindig az ajtó mellet állva meredten nézte a fiút.
-Ő izé...oké.Nem ilyen reakcióra számítottam-idegesen beletúrt a hajába-amúgy mi történt amitől ilyen feldúlt vagy?Mármint azt sejtem, hogy mi miatt történt de....
Cornelia átszelte a szobát majd Jacobhoz odaérve átölelte a nyakát.
-Csak csókolj meg-kérte, mire Jacob habozás nélkül megcsókolta.Csókjuk nem tartott sokáig mert Cornelia  egy pillanatra elhúzódott.
-Szeretlek-mondta ő is vigyorogva. Jacob szerelmes mosolyt vettet rá majd közelebb húzta magához és újra megcsókolta



.

25. rész Menekülni egyszerűbb

Jacob némán, döbbent arckifejezéssel nézte Corneliát aki maga elé meredt a semmibe.
-Még is hogy érted, hogy te vagy Blood Rippah?-kérdezte gondolatait összeszedve.
-Úgy, hogy én vagyok-vonta meg a vállát majd lassan Jake felé fordította tekintettét.
Jacob szóra nyitotta a száját, de aztán gyors be is csukta.Nem akarta elhinni amit hallott, hogy a szerelme azonos azzal a gyilkossal akiről az előbb mesélt.Még mindig a lányt nézte amikor egyszer csak Cornelia minden szó nélkül felállt majd elindult a bejárati ajtó felé.
-Hová mész?-kérdezte Jacob aki szintén felkelt a kanapéról.
-A Cullen házba-válaszolta.Megállt, de nem fordult meg.Nem akart Jacob szemébe nézni.-Elmondtam amit tudnod kell, jobb lesz ha most megyek.
-Igen, elmondtad, hogy te vagy Blood Rippah, de egy magyarázat is jó lenne, hogy még is miért?-Jacob szerelme elé sétált és megfogta mindkét kezét-még is, hogy lehetséges az, hogy te aki ennyire jó vagy, az a kegyetlen vérszívó legyél?
-Jó?....Jake én minden más vagyok csak nem jó-ajkán szomorú mosoly jelent meg.Kiakarta húzni a kezeit a fiúéból de ő nem engedte, közelebb húzta magához.
-Kérlek, ne menny el.Meséld el.
Arcuk közel volt egymáshoz, csak pár centi választotta el őket. Cornelia érezte arcán Jacob meleg lehelettét, majd meghallotta dübörgő szívverését is.Nyelt egyet majd akaratlanul is a fiú nyaki ütőerére vándorolt a tekintete. Éhes volt.Múltkor Cullenékel kihagyta a vadászatot és azóta még mindig nem ment el enni.
-Cornelia, meséld el kérlek-ismételte meg Jacob.
Corneliát szerelme hangja kizökkentette a vér iránti sóvárgásból.Tekintettét el kapta a nyakáról, majd kezét hirtelen kirántva a szorításból hátra lépet.
-Nem lehet-mondta rekedtes hangon miközben abban reménykedett, hogy Jacob nem vette észre rajta, hogy egy pillanatra megkívánta a vérét-mennem kell-mondta búcsúzóul, majd kirohant a házból...

Cornelia belépett a Cullenházba és a szobája felé vette az irányt. Reménykedett benne, hogy Cullenék idő közben elmentek itthonról és , hogy megússza a faggatózást.De nem így történt.Ahogy belépett a napaliba amelyből feltud menni a szobájába, megpillantotta Cullenéket akik még mindig Aroról beszélgettek.
Mikor Cornelia belépett a szobába abba hagyták a beszélgetést, minden szem rá szegeződött.
-Cornelia...-törte meg a csendet Emmett. Cornelia tudta mit fog kérdezni és nem akart rá válaszolni.De úgy is mindegy nem, hiszen már meghozta a döntést, akkor meg már tök mindegy, hogy ők is tudják e vagy sem.
-Én vagyok Blood Rippah-vágott bele minden kertelés nélkül.
Cullenék szavai hallatán ledöbbentek.Arcukon értetlenség látszott.
-Hát nem erre a válaszra számítottam-törte meg a csendett ismét Emmett.
-Ez még is hogyan lehetséges?-kérdezte Jasper.
Cornelia válaszkép megvonta a vállát.
-Na ne már.Azt ne mond, hogy elmondod nekünk, hogy te vagy akit keresünk de azt nem mondod el, hogy még is ez hogy lehetséges-lépett közelebb Emmett felháborodva.-Szerintem nem is te vagy Blood Rippah, csak azt mondod mert nem akarod , hogy megtaláljuk az igazit.
-Tessék?-kérdő pillantást vettet rá-Nem hazudok én vagyok az.Elmondtam, hogy tudjatok róla, gondoltam ennyi jár nektek.Csak részletesebb beszámolót nem szeretnék tartani róla.Ha nem hiszitek el nekem kérdezzétek meg Lexit, Christ vagy Garrettet.
-Ők tudtak róla?-kérdezte meg Alice.
-Persze.A legjobb barátaim, akkor is ott voltak velem mikor Ő voltam.
-Szóval tudták, hogy mi vagy és nekünk nem szóltak-szólt közbe Rosalie-ez remek hagyták, hogy egy gyilkossal éljünk egy fedél alatt.
-Ja mint ha a házban rajtam kívül nem lennének mások is akik már öltek embert, vagy vámpírt-mondta némi éllel a hangjába Cornelia. Tudta, hogy nem lenne joga ezt felhozni de nem tetszett neki ahogy Rosalie beszél róla.
-Lehet, de szerintem jogos ha így gondolom tekintve arra amit Blood Rippahról hallottunk.
-Igaz-aprót bólintott-de most nem ő vagyok. Cornelia vagyok aki állatok vérét issza, és aki nem tart rettegésbe több száz vámpírt.Na jó, oké-húzta el a száját-ha belém kötnek persze nem hagyom magam de értitek mit akarok mondani.
-Most akkor neked két személyiséged van?-kíváncsiskodót  Emmett.
Cornelia épp válaszolni szerettet volna de ehelyett csak bánatosan megrázta a fejét majd elindult  a szobája felé.De ahogy elhaladt az apja mellett az megfogta a kezét, maga elé húzta és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
-Meséld el, kérlek-használta ugyan azokat a szavakat mint Jacob.-Mond el, hogy mi is megértsük.
Cornelia apja szemébe nézett miközben azon gondolkozott,hogy mit tegyen.Arra kérik, hogy mondja el de mégis miért tenné. Jacobnak se mondta el akkor nekik miért mondaná. Ezen kattogott az agya és a választ hamar meg is kapta:
,,Mert tartozol egy magyarázattal az apádnak, ennyit megérdemel.Akkor is ha az igazságot megtudva örökre meggyűlöl."
-Rendben-kezdte, majd apja mellé állt, hogy mindenkit láthasson a szobába.-Ha úgy vesszük igen két személyiségem van, de azért ez még is más.Gondolom ti is tudjátok, hogy vannak olyan vámpírok akik embereket ölnek de ugyan úgy tudnak szeretni,szomorúak vagy mérgesek, mint mondjuk Lexi. De vannak olyanok is akik embereket ölnek de egyáltalán nincsenek érzéseik például mint a Volturi-hangosan nyelt egyet-nos Blood Rippah is ilyen.Azt mondják mindenkinek van egy rossz oldala, nos nekem ő az.Sajnos az évek során sokszor előfordult, hogy ő voltam és rengeteg ártatlant öltem meg.De biztosíthatlak titeket, hogy most nem ő vagyok és nem is tervezek mostanság az lenni. Higgyétek el ez azért nem úgy működik, hogy egyik pillanatról a másikra bekattanok.
-Hát akkor, hogy működik?-szólt közbe Edward.
-Hát....oké elég fura lesz amit mondok, és feltehetitek majd azt a kérdést és persze jogosan, hogy miért teszem meg újra és újra ha tudom mi lesz a következménye de a válaszom nem tudom.Szerintem már ez  magától jön, hogyha nagyobb bánat ér ami rohadt nagy érzelmi fájdalommal jár akkor az érzéseimet elnyomom. Ugyanis ez az alapja, a fájdalom, amit nem akarok érezni, ami miatt nem akarok szenvedni-kicsit megremegett a hangja-eleget szenvedtem emberként és nem akarok többet.
-Szóval bármi olyan történt az életedbe ami lelki fájdalommal járt te huss kikapcsoltál-mondta Jasper. Nem kérdésnek szánta csak összegezte amit hallott de Cornelia azért bólintott rá.
-Azok a történetek-szólalt meg Esme-Blood Rippahról, a gyilkosságok meg a többi, az mind igaz?
-Igen, minden igaz.Ezért is mondtam nektek a minap, hogy Blood Rippah segítségét nem kérhetitek, mert nekem ahhoz ki kéne kapcsolnom.De bármennyire is élveztem akkor, és mikor újra voltak érzéseim megbocsátottam magamnak, nem szeretnék ismét Blood Rippah lenni.Nem akarom, hogy  megint egy brutális gyilkos legyek.
-Lehet, hogy nem akarsz de te mondtad, hogy egy nagyobb lelki fájdalomnál kikapcsolsz.Mi van ha újra megtörténik?-kérdezte Emmett.
-Mire gondolsz?-nézett rá kérdő tekintettel, hangjába némi félelemmel.Egy elképzelése neki is volt.
-Arora gondolok.Kitudja mi lesz  a vége annak amit tervez és kitudja milyen hatással lesz ez rád.
-Igen erre én is gondoltam-Carlisle felé fordult.-Nem tudom, hogy mi lesz ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek.
-Tessék?-Carlisle döbbent tekitettel fordult lánya felé.-Még is miért?
-Nem maradhatok itt.Ha újra megtörténik árthatok nektek és én azt nem akarom.
-Akkor majd segítek, melletted leszek és nem hagyom, hogy megtörténjen.Kérlek ne menny el-kérlelte kétségbeesetten.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-De igen, csak te teszed bonyolulttá-mondta Edward.
Kopogást hallottak a bejárati ajtón.
-Megyek megnézem ki az-állt fel Alice a kanapéról majd átment a másik helyiségbe.
-Biztosan Jacob az-a többiek kérdő tekintettét látva kezével legyintett egyet a levegőbe-mindegy.
Az előbbi témára visszatérve folytatta:
-Tudom, hogy jót akartok de ti ezt nem érthetitek-könnyek jelentek meg a szemében.-Sajnálom, de én már döntöttem, még ma haza megyek.
-Ezt szomorúan hallom, pedig  reménykedtem benne, hogy beszélhetünk.Hisz van mit megbeszélnünk nem igaz?-kérdezte egy hang amelynek gazdája belépett a nappaliba.
Cornelia egy pillanatra megmerevedett, Cullenék arcát fürkészte akik mind a hang tulajdonosa felé fordultak.Lassan kifújta a levegőt majd megfordult.
-Az időzítésed fantasztikus, Aro-mondta szarkasztikusan.

Aro ellengette a füle mellet, csak nézte a Cullen családot és Corneliát  egy elégedett mosollyal az arcán.

24. rész Blood Rippah

1832.

Chris eseményekkel teli napja után hazaérkezett.Fejében még az előbb   hallottak jártak amikor belépet a nappaliba, ahol elég bizarr látvány fogadta.
Cornelia egy férfi ölébe ült a kanapén , kezével véres  ingét markolta miközben szája a torkára tapadt.Nagy kortyokba nyelte áldozata vérét.
Chris a vér illatától és látványától hangosan nyelt egyet.
-Megvárhattál volna a vacsorával-mondta Chris.Ő nem lepődött meg a látványon.Chris mindig is ember vért ivott és egy pár éve már Cornelia is azon élt.Számára ez mindennapos dolog volt.
Cornelia lassan felemelte fejét, majd Chris felé fordult.Szeme vérvörös volt, szája körül maszatos volt  a vértől, álláról kis cseppekbe csöpögött.
-Bocsi-mondta őzike szemekkel-de ez itt már kezdett nagyon idegesíteni.Csak így tudtam elérni, hogy végre befogja-biccentett a férfi felé aki félelemtől kikerekedett szemmel nézte őket és halkan hörgőt.
Chris leült a férfi jobb oldalára és egy mosolyt villantott Cornelia felé.
-Te lány-sóhajtott-miért van az hogy nem tudok rád  haragudni?!
Cornelia válaszképp csak vigyorgott, majd vissza fordult a férfi torkához és újra belemélyesztette a fogait.Chris követte a példáját.Pár perc se telt bele mire szárazra szívták a férfit.

1878.

-És akkor még csodálkozol miért kaptad azt a nevet-mondta Lexi Corneliának.
-Azért mert megöltem Damiant meg a csatlósait...nem nagy szám-vonta meg a vállát.
-Hát szerintem igen is az.Egyedül kicsináltál 8 vámpírt-mondta Chris ámulattal a hangjába-de amúgy is, te is tudod, hogy nem csak emiatt az egy tetted miatt hívnak a vámpírok Blood Rippahnak.
Cornelia önelégülten elmosolyodott.Nem azért gyilkolt, hogy hírnevet szerezzen vele, de azért tetszett neki ez a helyzet.
-Blood Rippah..hmm..,,vér gyilkos"-ízlelgette a szót-ez tetszik.Hát ha akarnak akkor hívjanak így.Ha úgy vesszük ez az énem, aki hidegvérrel öl, aki az embereket semmibe veszi és aki szarik az életre végül is egy teljesen más személyiség.Miért ne kaphatna egy nevet?!-mosolygott.
-Hát ja miért ne-értett vele együtt Lexi.-Akkor most Blood Rippah vagy de mind tudjuk, hogy ez csak pár évig tart.Szóval mikor kapjuk vissza Corneliát?
-Nem tudom.Nekem most ez így jó.2 évvel ezelőttig 20 éven keresztül éltem állatvéren, nem voltam brutális, nem tiszteltek...
-Éreztél-vágott közbe Chris.Cornelia rámeredt.Igen akkor még érzett, nem úgy mint most.Aro annyi idő után újra feltűnt az életében, felidézte a múltat amit Cornelia nem tudott elviselni, rettentően fájt neki .Így hát elnyomta az érzéseit.És így lett ez a szörnyeteg belőle.
-Nossss igen.De az érzések gyengéknek valók, és én nem akarok gyenge lenni.De ezt most ne vegyétek magatokra-nézett barátaira.-Amúgy is azt hittem ezt az énemet is szeretitek.
-Igen, persze, szeretjük.Hisz nagyon klassz az amiket csinálsz, de néha viszont ijesztő is.
-Pontosan-helyeselt Lexi-nincs bajunk azzal amilyen vagy csak nekünk néha kicsit sok amit csinálsz.
-Nos, pedig jó lesz ha meg szokjátok.Mert egy darabig még nem tervezek vissza térni az érzelmek világába.

1931.

Lexi és Chris New York utcáján álltak és Corneliát keresték.
-Jobb lesz ha minél előbb megtaláljuk mielőtt valami nagy hülyeséget csinál-fordult Chris Lexihez.
-Ahogy őt ismerem már rég csinált valamit-válaszolta.-Ezt nem hiszem el 40 éven keresztül önmaga volt.A rendes, jószívű, törődő Cornelia-Lexi Chrissel együtt felkuncogott-na oké azért akkor is voltak stikliei és nem ő a jó minta képe  de érted, hogy mit mondok.Mikor Edwarddal járt igaz, hogy embereket öltek de legalább  érzett, hisz szerelmes volt Edwardba.És most...
-Értem mit akarsz mondani-nézett rá együtt érzően-40 éven keresztül senki nem hallott Blood Rippahról, de most hogy Edward szakított vele, nem tudta elviselni a vele járó fájdalmat és elnyomta az érzéseit-Chris felsóhajtott-Blood Rippah visszatért.

1965.

-Ez atom jó buli volt-lépett be a kis kávézóba Garrett.Chris, Lexi és Cornelia már ott várták.Az utóbbi épp a pincér nő vérét szívta ki.Garrett felé nézett.
-Még jó, hogy rajtunk kívül nincs itt senki.Tényleg, miért nincsenek itt az emberek?
-Cornelia mindenkinek aki beakart jönni azt mondta, hogy mára bezárt a kávézó.,,Rose a pincérnő megbetegedett emiatt ma korábban zárt"-Lexi ujjaival macskakörmöt mutatott a levegőbe.
-Ahogy látom  elhalálozás miatt nem fog egyhamar kinyitni a kávézó-biccentett mosolyogva  Chris Cornelia felé.
Cornelia még egy utolsót kortyolt a nőből majd élettelen testét a földre dobta.Arcán elégedett mosoly játszott, száját ragacsos vért vette körül.
-Ne tegyetek úgy mintha annyira érdekelne titeket-lépet ki a pult mögül még mindig mosolyogva-Ez a kis csitri mindenkinek az agyára ment, ennek a helynek is csak jót tesz a változás-Cornelia oda sétált Garrett elé akinek fülig ért a szája.-Látom jól szórakozol.
-Még szép.Voltak ütős buliink de ez ami ma volt,meg ami az elmúlt hónapokba.Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen vagy Blood Rippahként és meg kell mondanom nagyon tetszik amit látok-szemében vágy csillogott, majd egy pillanatra megbántottságot színlelt.-Azért mondjuk kicsit haragszom, hogy a régi buliitokról lemaradtam, meg azért , hogy 28 évet kellett várnom erre-Garrett körbe mutatott.
-Hidd el vissza sírod még az érzelmekkel rendelkező Corneliát, de addig is   használd ki Blood Rippah jelenlétét ameddig lehet-mosolygott Chris.
-Ugye tudod, hogy ennek a mondatnak tökre nem volt értelme-intézte szavait Lexi Chrishez.Chris válaszkép vigyorogva megvonta a vállát.
-Szóval használjam ki amíg lehet, ezek szerint még ennél is lehet jobb?-kérdezte Garett most már minden figyelmét Corneliának szentelve.
-Ezerszer jobb-suttogta Garrett szemébe nézve.
Garrett tett még egy lépést Cornelia felé majd közelebb hajolt hozzá és lenyalta az álláról a vért.Corneliából ennek hatására egy halk sóhaj tört fel, majd megérintette Garett arcát és szenvedélyesen szájon csókolta.
-Na aszem jobb lesz ha most mi lelépünk-szólalt meg Chris.
-Egyetértek nem szeretném végig nézni ahogy ezek ketten egymásnak esnek-helyeselt Lexi majd Chrissel a nyomába kiléptek a kávézóból maguk mögött hagyva Corneliát és Garrettet akik épp egymásról tépték le a ruhát, hogy elmerülhessenek a testi gyönyörökbe.

1987.

-Ezt abba kell hagynod-mondta Chris kicsit ingerülten-ahogy telnek az évek ha Blood Rippah vagy egyre rosszabb vagy.
-Én ezt nem így látom-forgatta a szemét Cornelia.Chrissel kint álltak a sötét utcán és  veszekedtek.
-Ó tényleg.Miért is nem lepődök meg a válaszodon, hiszen neked ez a normális, pedig nem az.Az előbb nyírtad ki a polgármestert a családja szeme láttára.Utána pedig, hogy ne legyenek szemtanúk felgyújtottad őket az egész házzal együtt.
-Valahogy elkellet őket hallgattatnom, nem derülhet ki, hogy vámpír vagyok-vonta meg a vállát lazán mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne.
-Cornelia...az istenit...-Chris nem tudta mit mondjon.
-Most mit akadsz ki ezen?Máskor is öltem ebereket, jó sokat.Ahogy vámpírokat is.Ezért is rettegnek tőlem ha csak a nevemet meghallják.Nem tudom, hogy ez mitől lenne másabb mint a többi.
Chris nem válaszolt csak nézte Corneliát.Arcán csalódottság, düh és félelem játszott.Cornelia ahogy az arcát nézte rádöbbent valamire.
-Nem lehet, hogy inkább te változtál? Régen se voltál oda minden Blood Rippahs tettemért, de az uttobb időkben máshogy viselkedsz-felsóhajtott-azt hittem azt az énem is szereted.Azt hittem, hogy szereted ahogy bulizunk és nem érdekel semmi, hogy embereket ölünk meg nem számolva a következményekkel majd a vértől feltöltődve, erőre kapva egymásnak esünk.
-Én ezeket szeretem is, csak... csak nem tudom.Mint mondtam ez már nem olyan mint régen.De ezt nem csak magam miatt mondom hanem miattad is.Segíteni akarok neked.Neked se tesz jót ha ilyen vagy, ha majd a későbbiekben újra csak Cornelia leszel nem akarlak szenvedni látni a tetteid miatt-hangjából szomorúság hallatszott.
-Kösz , hogy aggódsz értem de magam is eltudom dönteni, hogy mi nekem a jó-Corneliába halványan megmozdult egy érzés.A szomorúság.-Tudod sohasem hittem volna, hogy pont te leszel az aki szemrehányást tesz nekem, aki kioktat.
-Én nem....-mentegetőzött.
-Nem érdekel-vágott közbe Cornelia, az érzés egyre nagyobb lett benne és keveredett némi bűnbánattal-szeretnék most egyedül lenni-mondta majd elindult hátra fele.
-Várj,  ugye nem tűnsz el?-kérdezte Chris kétségbe esetten-nem azért mondtam, hogy elváljanak útjaink.
-Tudom-a kérdést elengedte a füle mellet-csak egyet ne felejts el Chris.Lehet, hogy hamarosan  újra az  érzelmekkel teli lány leszek, de Blood Rippah akkor is mélyen , de megmarad bennem és kitudja, hogy mikor jön újra elő.De ha megtörténik iszonyat nagy vérengzés lesz.