A titkoknak nincs vége
-Min gondolkozol ennyire haver?-kérdezte Paul.-Annyira bele vagy merülve a gondolataidba, hogy még a kajádhoz sem nyúltál hozzá.
-Annyi baj legyen, több jut nekem-mondta mosolyogva Jared majd Jake tányérja felé nyúlt. Jacob válaszként halkan rámorgott és rácsapott a kezére.-Jól van, nyugi-emelte fel kezét.
-Az, hogy min gondolkozok ahhoz semmi közötök-intézte válaszát Paulhoz.
-Ja, nem mint ha farkasként úgyse tudnánk meg-válaszolta Paul majd beleharapott a kezében lévő csirke combba.
-Srácok hagyjátok már-szólt közbe Seth az asztal végéből.-Nem veszitek észre, hogy szerelmes?!
-Seth fogd be-hurrogta le Jacob.
-Áá Jakei fiú szerelmes- kapcsolódót bele a beszélgetésbe Embry is.-Csak nem az az új vámpír csaj, Cornelia?-Jake meglepetten nézet rá-Sethel beszélgettem-vonta meg a vállát vigyorogva.
Jacob mérges pillantást lövellt Seth felé.Ő válaszkép teli szájjal rávigyorgott.
-Remek, egy vámpír.Komolyan Jakob? Remélem ezt te se gondoltad komolyan?-kérdezte némi élel a hangjában Paul.
-Ne aggódj, nem lesz köztünk semmi-közölte vele. Csalódottság hallatszott a hangjából.-Megcsókolt de én visszautasítottam, és abból ítélve amit mondtam neki, szerintem többet úgyse fogja keresni a társaságomat.
-Jaj Jacob olyan fafejű vagy-szólt közbe Leah.
-Komolyan Leah?Azt hittem utálod a vámpírokat, különösen Cullenéket.
-Hát nem a szívem csücskei, de ha összejössz a csajjal legalább végre nem kell hallgatnunk a nyafogásod arról, hogy jaj Bella mért őt választotta, ja vajon Bella meglátogat e-forgatta a szemét.
-A nővéremnek igaza van-helyeselt Seth.
-Mi az itt senki nem gondol a bevésődésre?-kérdezte felháborodva Jacob-Ha össze is jönnék vele, egyszer valakibe bevésődök.Akkor mi lesz?-tette fel ugyanazt a kérdést mint Corneliának.
-Nem akarlak elkeseríteni Jacob, de az is lehet, hogy soha nem fog neked senki bevésődni.Persze 50-50 % rá az esély.mondta Sam.A konyhapultnak támaszkodott, mellette Emily a barátnője állt.Egymás derekát átkarolva hallgatták a beszélgetést.-Ezt még is honnan veszed?-nézett rá kérdő pillantással Jake-Hallottál esetleg ezzel kapcsolatban történeteket?
Sam bólintott.
-Billy adott nekem könyveket a törzsünk történetéről, melyben említést tesznek arról, hogy egyes falka tagoknál soha nem történt meg a bevésődés.De az okát a mai napig nem tudják.
-Ez remek Sam. Tényleg, biztasd csak, hogy összejöjjön egy vámpírral-szólalt meg Paul felháborodva.
-Én nem biztatom csak elmondtam neki amit tudok.Nem rajongók az ötletért, hogy egy vámpírral legyen.De ez az ő döntése. Ha biztosítani tudja, hogy Cornelia senkire sem ártalmas, hogy nem lesz vele gondunk akkor hát legyen.
-Ez fantasztikus-felelte dühösen Paul.Majd felállt székét feldöntve, a bejárati ajtó felé vette az irányt, majd hangosan maga után becsapva az ajtót elment.
-Ne is foglalkozz vele-legyintett Seth-Tudod milyen.Ahogy Sam is mondta ez a te döntésed. De én a helyedben még egyszer átgondolnám.Megérdemled, hogy boldog légy-mosolygott rá.
-Jézusom.Te mióta vagy ilyen nyálas?-kérdezte Leah az öcsét.
Seth ezt válaszra se méltatta, csak egy dühös pillantást lövellt felé.
-Kösz srácok, de tényleg.Most ha nem baj járok egyet-mondta Jacob majd felállt az asztaltól és elindult a bejárat felé.
-Hé Jacob-szólt utána Jared.
Jacob ránézett majd kérdőn felhúzta a jobb szemöldökét.
-Ezt akkor most megeszed még?-mutatott az ételre.
Jacob hangosan nevetni kezdett, a többiek vele együtt nevettek.
-Edd meg nyugodtan-válaszolta mosolyogva majd kilépett az ajtón.
Jared vigyorogva nekiállt elpusztítani Jacob adagját.
Cullenék befejezték a vadászatot és most az erdőben álltak egy tisztáson.Mindenkinek gyönyörű arany színbe játszott a szeme.Mindenkinek, kivéve Corneliának.
Mikor a többiek elmentek vadászni ő is indult volna.De gondolatai Jacobra terelődtek, meg arra amit ma beszélt az apjával.Így számára elmaradt a vadászat.Nagyon valahogy nem is izgatta, nagyobb gondja is volt annál.Majd később eljön újra egyedül.
-Ugye nem mondod komolyan, hogy itt ültél amíg mi vadásztunk?-kérdezte tőle Lexi-nem tudod miről maradtál le. Persze azon kívül, hogy ettünk.Ez a hely csodálatos-áradozott.
-Tudom, hogy milyen, nagyjából már végig jártam-felelte Cornelia-de te mért is vagy ennyire lelkes?Emberi véren élsz, azt hittem ki nem állhatod az állatvért-állapította meg.
-Néha kell a változatosság-vonta meg a vállát.-De azért az a néha nem lesz olyan sokszor-mosolygott-szóval miért is nem vadásztál?
-Biztos nem akarta, hogy lássuk milyen rosszul csinálja-szólt közbe Emmett gúnyosan.
-Én is ezt mondanám, ha béna lennék-cukkolta tovább.
-Fogd be-szólt rá, de közben tekintetével az erdőt pásztázta.
-Mert ha nem? Megint hisztizni fogsz?
-Emmett, elég- szólt rá Carlisle.
Emmett tovább folytatta volna de ekkor Cornelia hirtelen előtte termett és a szájára tapasztotta a kezét.
-Fogd be-ismételte suttogva. Emmett száját továbbra is befogva az erdőt kémlelte. Egyszer csak egy ág roppanás hallatszott. Most már a többiek is az erdő felé kapták tekintetüket.
-Lehet, hogy valamilyen állat-suttogta Edward.
-Ez nem állat, nem hallok szívverést-közölte vele Cornelia még mindig suttogva. Lassan levette a kezét Emmett szájáról majd lassú léptekkel elindult a hang felé.Egy pillanatra megtorpant,majd hirtelen befutott a fák közé. Cullenék hűlt helyét bámulták.Pár másodperccel később egy férfi vámpír repült ki a fák közül, hangos puffanással ért földet.
Cornelia is ki jött az erdőből, majd a férfi mellé érve lábát mellkasára nyomta.A férfinek fekete, rövid haja volt, vörös szemei és a Voluri testőrség ruháját viselte.
-Aro tényleg ennyire hülye?-intézte a kérdést a férfihoz.-Ha annyira látni akar legyen annyi bátorsága, hogy ő maga jön ide.Nem pedig a patkányait küldi el.
A férfi nem méltatta válaszra, csak mérgesen meredt rá.
-Mi a neved?
Nem válaszolt.Erre Cornelia erősen belenyomta lábát a mellkasába.
-Azt kérdeztem mi a neved?
-Jason-nyögte.
-Nos Jason. Ha már így összeaszott minket a sors. Tudsz esetleg valamit Aro tervéről? Vagy csak elküldött téged, hogy figyelj engem?
-Szóval Aro még mindig tervez valamit?-kérdezte Carlisle meglepődve.
-Igen.Az csak a terve egy része, hogy elmondta, hogy a lányod vagyok-Cornelia Carlislera nézett-Valamit nagyon tervezget, de sajnos a legutóbbi találkozásunkkor nem tudtam kideríteni, hogy mit.Nagyon elvoltam foglalva azzal, hogy megöljelek-az utolsó mondatott kicsit halkabban mondta.Akár mennyire is utálta ezt az egész helyzetet azért azt bánta, hogy úgy viselkedett.Sohasem szokott ennyire kiborulni.
Cornelia még mindig az apját nézte így Jason kihasználva a helyzetet megfogta Corneliának a lábát és a földre rántotta. Cornelia fölé mászott, behúzott neki egyet majd torkánál fogva a földre szorította.
Cullenék már megindultak volna, hogy segítsenek neki de Lexi leintette őket.
-Várjatok-mondta-Cornelia kell segítség?
-Boldogulok egyedül is.De azért kösz-válaszolta majd a nyakán lévő kézhez kapott.Lassan kezdte lefejteni a torkáról. Jason minden erejét bele adta, megfeszült de Cornelia csak egyre távolabb vitte nyakától a kezét.
-Ez tudod nagyon, nagy hiba volt-mondta Cornelia. Hangja higgadt volt, nem félt. Gonosz mosollyal nézte a férfit, kezével még a csuklóját fogta. Jason meglepődöttségében teljesen lefagyott. Corneliának több se kellet egy hirtelen mozdulattal lerántotta magáról.Fejét erősen beleverte a földbe, majd a legközelebbi fának neki vágta.Torkánál fogva tartotta a fának.
-Tudod gondolkodtam rajta, hogy megkímélem az életedet de ezek után kétszer is meggondolom.Van egy két jó módszerem az ilyen faszfejek ellen.-köpte neki a szavakat.
-Rohadj meg te ...-szavai elakadtak-te vagy az..tényleg te vagy az -Jason hangjában félelem csengett.
-Talált süllyedt-mondta széles mosollyal majd a földre dobta Jasont. A férfi kúszva hátrálni kezdett.
-Ha tudod, hogy ki vagyok azt is tudod, hogy mire vagyok képes.Ezért is ajánlom, hogy pontosan add át az üzenetemet Aronak. Mert ha meg tudom, hogy nem adtad át megkereslek és megöllek. Megérteted?-Jason vadul bólogatott.-Helyes.Mond meg neki, hogy ha még egyszer kémkedni mer utánam elmegyek hozzá és megölöm.És azt megígérhetem, hogy nem lesz gyors halála. Valószínűleg a többiek megpróbálnának megölni de nem érdekel.Lehet megdöglök de öt is magammal viszem-Corneliának bár hangja továbbra is higgadt volt szeméből csak úgy sütött a harag.-Megjegyezted?
-Igen.Meg.-hadarta.
-Remek.Most pedig hord el magad de nagyon gyorsan.
Ahogy ezt Cornelia kimondta Jasonnek több se kellet, egy szempillantás alatt eltűnt.
Cornelia Cullenék felé fordult. Mindegyikük őt nézte.Tekintetükben a döbbentett, az elismerést lehetett felfedezni.Kivéve Lexiében. Ő már párszor látott ilyet, nagyon nem hatotta már meg.Az ő arcán csak egy elégedett vigyor látszott.
-Hogy értette, hogy te vagy az?-kérdezte tőle Emmett megtörve a csöndet.
-Hát csak felismert.Emlékszel mondtam, hogy énekesnő vagyok-mondta gúnyos mosollyal.
-Na persze.És azért mert énekesnő vagy hirtelen miért ijedt meg tőled?-faggatózott tovább.
-Fogalmam sincs miről beszélsz-húzta meg a vállát majd odalépette Lexi mellé.Egy ideig egymásra néztek barátnőjével. Cornelia alig feltűnően megrázta a fejét majd az apjára nézett. Kíváncsiságot látott rajta, és egy kis félelmet, de azt csak nagyon halványan.
Lehet, hogy aggódott miattam, hogy esetleg bajom esik?-tette fel gondolatban magának a kérdést Cornelia. De el is hessegette a gondolatot, menni szerettet volna.Nem akarta, hogy Cullenék tovább kérdezősködjenek.
-Mennyünk.Hosszú nap volt-biccentett a ház felé, majd elindult volna de ekkor Jacobot látta meg kilépni a fák közül.-Ezt nem hiszem el.
-Neked is szia-ment közelebb Jacob a kis csoporthoz. Cullenéknek és Lexinek köszönésképp csak biccentett.
-Jacob, elég nehéz volt a mai nap-kezdte-Bár már a múltkor elmondtad rólam a véleményed , de ha esetleg ha hozzá fűzni valód lenne, inkább küld el levélben.Kösz-mondta majd elindult.Kiakarta kerülni Jacobot de ő elkapta a karját.
-Várj.Csak 5 percet adj kérlek-szemében nézett-kérlek-Cornelia némi habozás után biccentett.-Tudom, hogy múltkor búnkon viselkedtem.Nem kellet volna azokat mondanom.Sajnálom.De ha akarod és engeded jóvá teszem.
-Komolyan azt hiszed idejössz bocsánatot kérsz és minden jó lesz?Ez nem változtat a múlton-Cornelia mérges volt rá.Senkitől sem tűrte el, hogy úgy beszéljenek vele mint egy kapcaronggyal. De az, hogy a fiú ide jött és bocsánatot kért olyn cukinak tartotta.
-Tudom, semmi nem változtat azon, hogy hülye voltam.
-Hát igen, nem is tudom, hogy egyáltalán, hogy gon....- kezdte Cornelia de Jacob csókjával belé fojtotta a szót.Egy pillanatig Cornelia elgondolkodott, hogy képen vágja e de ehelyett vissza csókolt.A csók nem tartott sokáig de minden érzés benne volt.Szerelem, harag, megkönnyebbülés. Emmett mögöttük hangosan füttyentett egyet majd Jasperrel nevetni kezdett.
Jacob nehéz szívvel elhúzódott Corneliától.-Gondold át-mondta majd kezét eleresztve hátra felé indult-Sammel beszéltem.Azt üzeni átjöhetsz a területünkre, persze a többi szabály az ugyan úgy érvényes-Jacob széles vigyort villantott rá.-Piros ház, nagy udvarral tele autó alkatrészekkel.Nem tudod eltéveszteni-mondta végszóként majd eltűnt a fák között.
-Istenem annyira cukik vagytok együtt-örömében tapsolt.
-Vigyázz vele.Észre sem veszed és már holnapra megrendezi az esküvőtöket-mondta Edward mosolyogva.
Cornelia kérdő pillantást lövellt felé.
-Hahaha, ez nem igaz-mondta Alice csípőre tett kézzel-nem tudom, mért baj ha őrülök annak, hogy boldogok?
-Semmi Alice, semmi-szólalt meg Rosalie szintén mosolyogva. A többiek is kuncogni kezdtek, végül még Alice is elmosolyodott.
Miközben elindultak haza Lexi Cornelia jobb oldalán menve megkérdezte:
-Miért is nem futsz egyszerre utána?
-Nem gondolod, hogy ilyen könnyen beadom a derekam?! Had várjon egy kicsit-mosolygott rá sejtelmesen Cornelia.
Aro szobájában ült egy széken.Nem rég levele érkezett és nem akarta fivérei előtt kinyitni. Vannak dolgok amikről jobb ha ők sem tudnak.
Aro kibontotta a levelet.Izgatottan várta, hogy vajon mit tartalmazhat. Elkezdte olvasni, szeme csak úgy falta a sorokat.
Örömmel hallom, hogy összehoztad amit már olyan régóta terveztünk.Bár sajnos még az egésznek korán sincs vége azért örömmel tölt el a tudat ha arra gondolok, hogy mit sikerült eddig elérnünk. Én is elintéztem egy két dolgot, a többiről amiről beszéltünk sajnos még várnunk kell.De amint újabb híreim lesznek újra elküldöm hozzád a boszorkányomat. Addig is egy időre eltűnök. Ne keres.Te csak tartsd szemmel a történések menetét, és a következő találkozásunkig tartsd magad életben.
S.
Aro gonosz és egyben örömteli mosollyal az arcán hajtotta össze a levelet.
-Minden a terv szerint halad.
