39. fejezet Különös szövetség

Esme karba tett kézzel, magabiztosságot sugallva testtartásából, állt Sophia előtt. Belül egy kicsit megérintette a félelem szele, de ezt nem akarta kimutatni afelé  a nő felé, aki nem rég  rá mászott a férjére.
-Hogyan, találtál meg?-kérdezte dühtől remegő hangon.
-Kereső varázslat-Esme kérdő pillantására elnevette magát, majd tovább folytatta.-Ha nem rohantál volna el olyan gyorsan, akkor nem maradtál volna le  arról a hírről, hogy boszorkány vagyok.Vagy is az is.De mondjuk megértem a reakciódat, biztos nagyon fájhatott a látvány, ahogy a szerelmed ölébe ülők és egymás torkán ledugjuk a nyelvünket...-ingerelte.
-Kösz, de nem kell részletes beszámoló, elég volt amit láttam-vágott a szavába Esme.-Inkább mond mit akarsz, aztán hagyj elmenni.
-És még is hová mennél?
-Nem mindegy neked?
-Szeretem a kihívásokat, de ha te ilyen könnyen megfutamodsz és átadod nekem a szerelmed, az nem kihívás hanem egy nagy kalap szar.Ezért is nem, nem mindegy.
-Hát bocs, hogy nem teszem számodra ezt az egészet elég izgalmassá. Ha a furcsa élvezeteidet akarod kielégíteni, kopogj másnál.
-Mondjuk a férjednél?-mondta gúnyosan.
Esme fejét elöntötte a düh és neki ugrott Sophianak.De épp hogy csak hozzá ért volna, Sophia már a nyakánál fogva neki nyomta a kocsinak.
-Szivi, szép, hogy próbálkozol.De erősebb és idősebb vagyok  nálad.Semmi esélyed ellenem-jobban kezdte szorítani a torkát.-Hamarosan megy a gépem, nincs sok időm, úgyhogy légy oly kedves, hallgasd meg a mondani valómat és ne próbálkozz újabb butasággal.
-Oké-préselte ki ajkai közt Esme.
-Nem tudom mit terveztél, de én a helyedbe nem csinálnám az eszem hanem vissza mennék a családomhoz-miközben beszélt elengedte a nyakát, de továbbra se lépet el mellöle.-Fáj kimondani de Carlisle szeret, és megszakadna a szíve ha ez miatt elhagynád.Főleg, hogy én másztam ő rá.Bár az igaz-vonta meg a vállát és elmosolyodott az elmékre- hogy vissza csókolt és biztos, hogy valami kis halvány érzést felpiszkáltam benne irántam.De a lényeg, hogy nem adhatod fel ilyen egyszerűen, vissza kell menned-fejezte be, majd megfordult és elindult oda ahova leparkolt autójával.
-Nem, értem,  miért akarod, ennyire hogy vissza menjek?-teljesen össze volt zavarodva.
-Mondtam már, a kihívás miatt.Sokkal jobban fogom élvezni ha Carlisle az enyém lesz, ha előtte tisztességesen megküzdök veled érte.A másik meg-gondolkodott el egy pillanatra-,szükségem lesz rád valamihez, de úgy nem veszem hasznod ha messzire elhúzod a csíkot.
-Még is mire kellek neked?-most már tényleg nem értett semmit.
-Majd idővel megtudod.Addig is felejtsd el hogy egyáltalán beszéltünk.Apropó-felemelte kezét és egy varázsigét kezdett el kántálni.Mikor befejezte keze vissza hanyatlott teste mellé.-Ezt a kis beszélgetésünket nem hiszem, hogy el kellene mondanod a családodnak, hidd el jobb ha nem tudnak róla.De tégy ahogy látod.Viszont ha még is a hallgatással értesz egyet, Edward miatt nem kell aggódnod. Olyan varázslatot mondtam rád ami miatt ha esetleg a kis beszélgetésünkre gondolsz, Edward nem fogja azokat a gondolatokat hallani.Helyette jelentéktelen áll gondolatokat fog csak fogni.
-Te belebabráltál a fejembe?-dühe kezdet vissza térni.
-Csak egy picit-nevettet.-Na de léptem, puszi-intett, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
Esme ott maradt egyedül, a sötét, kihalt utcán Sophia hűlt helyét bámulva, miközben azon gondolkozott, hogy helyesen kell döntenie.Csak az volt a baj, nem tudta mi a helyes döntés.

Cornelia nekidőlve egy fának állt az erdő szélén a Cullen ház mögött. Jacob forró, teste simult hozzá, egyik kezével a fának támaszkodott, másikkal a lány derekát ölelte.Vadul falták egymás ajkát, nyelvük gyors táncot járt.
Jacob ajkai hirtelen lesiklott Cornelia nyakára és apró puszikat kezdet rá lehelni.A lány felnyögött és kuncogni kezdett, majd lágyan eltolta Jaket annyira magától, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Még is, hogy meséljem el, hogy  mi történt, ha egyszer szóhoz se hagysz jutni?
-Igaz, bocsi-villantotta rá mosolyát.-Mesélj, mi történt Volterába?Lexi jól van?-hangja aggódóbbá változott.
-Lexi jól van, Aro nem bántotta-egy sóhajt préselt ki magából.-Volterába meg...elég sok minden történt.De ezek közül ami a legfontosabb, hogy megtudtam, az anyám életben van-,,meg az, hogy kikapcsoltam, megöltem pár embert, de ezt persze neked nem kell tudnod".Gondolta még hozzá Cornelia. Arcára szomorú maszkot erőltettet.
-Tessék?Ez mégis hogyan lehetséges?-kérdezte őszinte meglepődéssel.
-Ő és Aro becsaptak.Az egész csak egy színjáték volt, hogy megölte az anyámat.Igazából  szövetkeztek és Aro átváltoztatta.Vagy valami ilyesmi.
-Ó-hirtelen csak ennyit tudod válaszolni erre, majd gyors összeszedte magát, kezébe vette szerelme arcát és a  szemébe nézett.-El se tudom képzelni, milyen nehéz lehet ez most neked.
-Hát igen, elég szar a helyzet-a hatás kedvéért egy könnycseppet préselt ki a szeméből, amit látványosan letörölt az arcáról.
-Hé-lágyan megcsókolta a könnycsepp helyét-ennyire azért nem lehet rossz a helyzet.
-De igen Jacob, az.Egész végig Aro és ő ellenem szövetkeztek, vagyis inkább értem, a fene se tudja.
-Még is hogy érted ezt?
-Már mondtam, hogy Aro tervezz valamit, és a helyzet továbbra se változott.Csak most már annyival más, hogy tudom, hogy az anyámnak is köze van hozzá.Meg, hogy elméletileg a tervükhöz az is hozzá függ, hogy én vagyok a vámpírok királynője, vagy mi a szösz.
-Vámpírok királynője?-kérdezte Jacob.
-Nos, igen, elméletileg.Nagyon nem hiszem el  Sophia kis meséjét, de ezt egyenlőre hagyjuk is, majd mesélek róla-végig simított izmos, meztelen mellkasán.-Inkább beszéljünk arról, hogy szeretnék egy szívességet kérni.Elegem van a Volturiból, de legfőképpen Aroból. Tenni akarok végre ellene valamit.Megakarom akadályozni, hogy sikerüljön a terve, és ha esetleg ide jönne Cullenék miatt, hogy felfordulást csináljon, az ellen is tenni akarok.De viszont én, Cullenék és a barátaim kevesek vagyunk ellene.Ezért megszeretnélek kérni arra, hogy beszélj Sammel, hogy ha úgy van segítsetek nekem.
-Nem hiszem, hogy Sam belemenne a dologba.Ő azt mondja, hogy a vámpírok közti háborúskodáshoz nincs semmi közünk.A ti dolgotok ha megölitek egymást.Nem érdekli ha kevesebben lesztek, mert nekünk legalább kevesebbel kel megküzdenünk-Cornelia szomorú tekintette láttán, egy pillanatra összeszorult a szíve, majd előtört belőle a védő ösztön.-De persze megpróbálhatom meggyőzni, hogy segítsünk neked.Már csak azért is mert a barátnőm vagy-fejével, fejéhez támaszkodott.-De akárhogy is dönt Sam, rám bármibe számíthatsz.
-Még akkor is ha ehhez meg kéne szegned a parancsot?
-Igen, még akkor is.Mert szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen-egy lágy csókot lehelt az ajkára.
-Én is szeretlek, és nagyon köszönöm-hogy elrejtse az undort az arcáról amit a szeretlek szó hozott ki belőle, kamu sírásba kezdett. Jacob gyengéden magához vonta és meleg kezével védelmezően átölelte. Cornelia továbbra is úgy téve mint aki zokog elégedetten belemosolygott Jacob vállába.

Fél órát még beszélgettek, majd egy hosszabb csók után Jacob eltűnt az erdőbe. Jake ezt az éjszakát szerette volna szerelmével tölteni, de Cornelia arra hivatkozva, hogy el kell intéznie valami fontosat, áttették az együtt alvást holnap estére.
Cornelia miután Jacob eltűnt a fák között egy darabig még a csendes erdőt bámulta, majd mosolyogva megfordult és elindult a ház felé.Éppen fellépet volna  a tornácra amikor autó hangjára lett figyelmes. Vámpírsebességgel kerülte meg a házat, majd megállt az autó  előtt.A volán mögött Esme felsóhajtott mikor észrevette Corneliat. Nem sok kedve volt hozzá, de nagy nehezen kiszállt az autójából és Corneliat kezdte méregetni.
-Szóval vissza jöttél-állapította meg.
-Igen, vissza-felelte egyszerűen.
-Olyan feldúlt voltál, azt hittem, már rég elhagytad Washington államot.
-Az volt a tervem, csak aztán hosszas gondolkodás után meggondoltam magam.
-Ezek szerint az apám szívbemarkoló üzenete, meglágyította a szívedet-mondta majd vállát megvonva megfordult, hogy bemenjen a házba.
-Az is közre játszott, de nem csak emiatt döntöttem így-hadarta izgatottan.
-Biztos, hogy megbánom ezt a kérdést,de....akkor még mi ösztönzött arra, hogy vissza gyere?-tett úgy mintha érdekelné.
-Nem mi, hanem ki-hangját suttogóra vette-az anyád.
-Tessék?-Cornelia most vissza fordult a kezét tördelő Esme felé.
-Cssss, halkabban.Nem akarom, hogy ők is meghallják-Esme látta Conrelia arcán, a ki nem mondott kérdéseket, ezért tovább folytatta.-Az anyád, Sophia megtalált valami kereső varázslattal.Beszélni akart velem, hogy jöjjek vissza Carlislehoz. Megkérdeztem tőle, hogy neki ez miért is olyan fontos, mire ő azt válaszolta, túl egyszerű lenne ha ilyen könnyen eltudná tőlem venni a szerelmemet.Ráadásul valami terve van velem, és nehezen tudná végre hajtani ha elmennék.
-Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy milyen tervről van szó.Nem az anyámra vall, hogy csak úgy elmondja-Esme biccentett.-De tudod azt nem értem, hogy ha ő mondta, hogy gyere vissza és elmondta azt is, hogy miért akarja, akkor miért vagy még itt?
-Mert rájöttem, hogy elhamarkodottan döntöttem.Szeretem Carlislet és nem fogom ilyen könnyen elengedni. Ha kell megküzdök érte.Plusz, ha tényleg valamit tervez velem, akkor lehet hogy a családommal is vannak tervei-hangjába egyszerre csengett elszántság és harag.-Velem szórakozhat de ha a családomhoz csak egy újjal is hozzá ér megölöm.
-Váu, Esme nem is tudtam, hogy neked ilyen harcias oldalad is van.Jobb lesz ha ezt észben tartom-gúnyolódott.-És mi a helyzet azzal, hogy le pisszegtél?
-Sophia azt mondta, döntsem el én , de a helyemben nem szólna Carlislenak. Mármint arról, hogy találkoztam vele és, hogy mit mondott.Még valami varázslatot is rám mondott, hogy ha esetleg úgy döntök Edward ne tudja kiolvasni a fejemből.
-Értem, anyám és a ravasz trükkjei-nevetett fel keserűen.-És hogy döntesz?
-Nem tudom-meredt maga elé csüggedten.
-Aha...Azt értem hogy nem tudod, hogy neki mit mondj-bökött  a ház felé.-De azt már kevésbé értem, hogy nekem miért mondtad el?
-Ezt igazából, nagyon én se értem.Talán azért mert tudom, hogy keresztbe akarsz tenni az anyádnak.És talán éppen ezért számíthatok rád ha segítség kell Sophia ellen.
-Tudod ez vicces.Sohase voltunk valami jóba, hiszen nem tetszett nekem, hogy a pótmamát akartad játszani.Ráadásul egy pár órája még gyakorlatilag elküldtél a halál faszára és leribancoztál, amit amúgy csak megjegyzek, az anyám miatt.Most meg nekem öntöd ki a lelked és tőlem vársz segítséget ahelyett, hogy futnál a tündi bündi kis családodhoz.
-Sejthettem volna, hogy valami ilyesmi választ fogok kapni tőled.Bocs hogy raboltam az idődet-már indult volna el a ház felé, de ekkor Cornelia megfogta a karját és maga felé fordította.
-Kevés a szövetségesem, az meg még kevesebb aki annyira ki akarja iktatni az anyámat mint én.Ezért is döntöttem úgy hogy számíthatsz rám, és ha esetleg úgy döntesz, megtartom a titkod Cullenék előtt.
-Komolyan mondod?
-A legkomolyabban.Mint mondtam kellenek a szövetségesek, jobban mint az ellenségek, azokból így is már rengeteg van.Ehhez ha még hozzá jön, hogy megsemisíthetem anyám vágyát, hogy megszerezze apámat, attól csak még csodálatosabban érzem magam.
-Köszönöm-hálálkodott Esme, de azért továbbra is tartott Corneliatól és nem bízott meg benne annyira.
-Jó ,jó szívesen, de nekem ne kezdj itt hálálkodni meg átmenni nyáltengerbe mert attól csak rosszul leszek.De legalább ezzel csak arra emlékeztetsz, hogy azért nem vagyunk puszi pajtások.
-Te pedig az ilyen lenéző beszólásaiddal emlékeztetsz rá.
-Ott a pont-nevette el magát Cornelia, elengedte Esme kezét és hagyta , hogy elinduljon  a ház felé.-Azért azt majd közöld velem, hogy elmondod e neki vagy sem.
-Már döntöttem-kezdte Esme továbbra is a ház felé tartva-nem mondom el nekik-válaszolta, majd lenyomta a kilincset az ajtón.