Jacob némán, döbbent arckifejezéssel nézte Corneliát aki maga elé meredt a semmibe.-Még is hogy érted, hogy te vagy Blood Rippah?-kérdezte gondolatait összeszedve.
-Úgy, hogy én vagyok-vonta meg a vállát majd lassan Jake felé fordította tekintettét.
Jacob szóra nyitotta a száját, de aztán gyors be is csukta.Nem akarta elhinni amit hallott, hogy a szerelme azonos azzal a gyilkossal akiről az előbb mesélt.Még mindig a lányt nézte amikor egyszer csak Cornelia minden szó nélkül felállt majd elindult a bejárati ajtó felé.
-Hová mész?-kérdezte Jacob aki szintén felkelt a kanapéról.
-A Cullen házba-válaszolta.Megállt, de nem fordult meg.Nem akart Jacob szemébe nézni.-Elmondtam amit tudnod kell, jobb lesz ha most megyek.
-Igen, elmondtad, hogy te vagy Blood Rippah, de egy magyarázat is jó lenne, hogy még is miért?-Jacob szerelme elé sétált és megfogta mindkét kezét-még is, hogy lehetséges az, hogy te aki ennyire jó vagy, az a kegyetlen vérszívó legyél?
-Jó?....Jake én minden más vagyok csak nem jó-ajkán szomorú mosoly jelent meg.Kiakarta húzni a kezeit a fiúéból de ő nem engedte, közelebb húzta magához.
-Kérlek, ne menny el.Meséld el.
Arcuk közel volt egymáshoz, csak pár centi választotta el őket. Cornelia érezte arcán Jacob meleg lehelettét, majd meghallotta dübörgő szívverését is.Nyelt egyet majd akaratlanul is a fiú nyaki ütőerére vándorolt a tekintete. Éhes volt.Múltkor Cullenékel kihagyta a vadászatot és azóta még mindig nem ment el enni.
-Cornelia, meséld el kérlek-ismételte meg Jacob.Corneliát szerelme hangja kizökkentette a vér iránti sóvárgásból.Tekintettét el kapta a nyakáról, majd kezét hirtelen kirántva a szorításból hátra lépet.
-Nem lehet-mondta rekedtes hangon miközben abban reménykedett, hogy Jacob nem vette észre rajta, hogy egy pillanatra megkívánta a vérét-mennem kell-mondta búcsúzóul, majd kirohant a házból...
Cornelia belépett a Cullenházba és a szobája felé vette az irányt. Reménykedett benne, hogy Cullenék idő közben elmentek itthonról és , hogy megússza a faggatózást.De nem így történt.Ahogy belépett a napaliba amelyből feltud menni a szobájába, megpillantotta Cullenéket akik még mindig Aroról beszélgettek.
Mikor Cornelia belépett a szobába abba hagyták a beszélgetést, minden szem rá szegeződött.
-Cornelia...-törte meg a csendet Emmett. Cornelia tudta mit fog kérdezni és nem akart rá válaszolni.De úgy is mindegy nem, hiszen már meghozta a döntést, akkor meg már tök mindegy, hogy ők is tudják e vagy sem.
-Én vagyok Blood Rippah-vágott bele minden kertelés nélkül.
Cullenék szavai hallatán ledöbbentek.Arcukon értetlenség látszott.
-Hát nem erre a válaszra számítottam-törte meg a csendett ismét Emmett.
-Ez még is hogyan lehetséges?-kérdezte Jasper.
Cornelia válaszkép megvonta a vállát.
-Na ne már.Azt ne mond, hogy elmondod nekünk, hogy te vagy akit keresünk de azt nem mondod el, hogy még is ez hogy lehetséges-lépett közelebb Emmett felháborodva.-Szerintem nem is te vagy Blood Rippah, csak azt mondod mert nem akarod , hogy megtaláljuk az igazit.
-Tessék?-kérdő pillantást vettet rá-Nem hazudok én vagyok az.Elmondtam, hogy tudjatok róla, gondoltam ennyi jár nektek.Csak részletesebb beszámolót nem szeretnék tartani róla.Ha nem hiszitek el nekem kérdezzétek meg Lexit, Christ vagy Garrettet.
-Ők tudtak róla?-kérdezte meg Alice.
-Persze.A legjobb barátaim, akkor is ott voltak velem mikor Ő voltam.
-Szóval tudták, hogy mi vagy és nekünk nem szóltak-szólt közbe Rosalie-ez remek hagyták, hogy egy gyilkossal éljünk egy fedél alatt.
-Ja mint ha a házban rajtam kívül nem lennének mások is akik már öltek embert, vagy vámpírt-mondta némi éllel a hangjába Cornelia. Tudta, hogy nem lenne joga ezt felhozni de nem tetszett neki ahogy Rosalie beszél róla.
-Lehet, de szerintem jogos ha így gondolom tekintve arra amit Blood Rippahról hallottunk.
-Igaz-aprót bólintott-de most nem ő vagyok. Cornelia vagyok aki állatok vérét issza, és aki nem tart rettegésbe több száz vámpírt.Na jó, oké-húzta el a száját-ha belém kötnek persze nem hagyom magam de értitek mit akarok mondani.
-Most akkor neked két személyiséged van?-kíváncsiskodót Emmett.
Cornelia épp válaszolni szerettet volna de ehelyett csak bánatosan megrázta a fejét majd elindult a szobája felé.De ahogy elhaladt az apja mellett az megfogta a kezét, maga elé húzta és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
-Meséld el, kérlek-használta ugyan azokat a szavakat mint Jacob.-Mond el, hogy mi is megértsük.
Cornelia apja szemébe nézett miközben azon gondolkozott,hogy mit tegyen.Arra kérik, hogy mondja el de mégis miért tenné. Jacobnak se mondta el akkor nekik miért mondaná. Ezen kattogott az agya és a választ hamar meg is kapta:
,,Mert tartozol egy magyarázattal az apádnak, ennyit megérdemel.Akkor is ha az igazságot megtudva örökre meggyűlöl."
-Rendben-kezdte, majd apja mellé állt, hogy mindenkit láthasson a szobába.-Ha úgy vesszük igen két személyiségem van, de azért ez még is más.Gondolom ti is tudjátok, hogy vannak olyan vámpírok akik embereket ölnek de ugyan úgy tudnak szeretni,szomorúak vagy mérgesek, mint mondjuk Lexi. De vannak olyanok is akik embereket ölnek de egyáltalán nincsenek érzéseik például mint a Volturi-hangosan nyelt egyet-nos Blood Rippah is ilyen.Azt mondják mindenkinek van egy rossz oldala, nos nekem ő az.Sajnos az évek során sokszor előfordult, hogy ő voltam és rengeteg ártatlant öltem meg.De biztosíthatlak titeket, hogy most nem ő vagyok és nem is tervezek mostanság az lenni. Higgyétek el ez azért nem úgy működik, hogy egyik pillanatról a másikra bekattanok.
-Hát akkor, hogy működik?-szólt közbe Edward.
-Hát....oké elég fura lesz amit mondok, és feltehetitek majd azt a kérdést és persze jogosan, hogy miért teszem meg újra és újra ha tudom mi lesz a következménye de a válaszom nem tudom.Szerintem már ez magától jön, hogyha nagyobb bánat ér ami rohadt nagy érzelmi fájdalommal jár akkor az érzéseimet elnyomom. Ugyanis ez az alapja, a fájdalom, amit nem akarok érezni, ami miatt nem akarok szenvedni-kicsit megremegett a hangja-eleget szenvedtem emberként és nem akarok többet.
-Szóval bármi olyan történt az életedbe ami lelki fájdalommal járt te huss kikapcsoltál-mondta Jasper. Nem kérdésnek szánta csak összegezte amit hallott de Cornelia azért bólintott rá.
-Azok a történetek-szólalt meg Esme-Blood Rippahról, a gyilkosságok meg a többi, az mind igaz?
-Igen, minden igaz.Ezért is mondtam nektek a minap, hogy Blood Rippah segítségét nem kérhetitek, mert nekem ahhoz ki kéne kapcsolnom.De bármennyire is élveztem akkor, és mikor újra voltak érzéseim megbocsátottam magamnak, nem szeretnék ismét Blood Rippah lenni.Nem akarom, hogy megint egy brutális gyilkos legyek.
-Lehet, hogy nem akarsz de te mondtad, hogy egy nagyobb lelki fájdalomnál kikapcsolsz.Mi van ha újra megtörténik?-kérdezte Emmett.
-Mire gondolsz?-nézett rá kérdő tekintettel, hangjába némi félelemmel.Egy elképzelése neki is volt.
-Arora gondolok.Kitudja mi lesz a vége annak amit tervez és kitudja milyen hatással lesz ez rád.
-Igen erre én is gondoltam-Carlisle felé fordult.-Nem tudom, hogy mi lesz ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek.
-Tessék?-Carlisle döbbent tekitettel fordult lánya felé.-Még is miért?
-Nem maradhatok itt.Ha újra megtörténik árthatok nektek és én azt nem akarom.
-Akkor majd segítek, melletted leszek és nem hagyom, hogy megtörténjen.Kérlek ne menny el-kérlelte kétségbeesetten.-Ez nem ilyen egyszerű.
-De igen, csak te teszed bonyolulttá-mondta Edward.
Kopogást hallottak a bejárati ajtón.
-Megyek megnézem ki az-állt fel Alice a kanapéról majd átment a másik helyiségbe.
-Biztosan Jacob az-a többiek kérdő tekintettét látva kezével legyintett egyet a levegőbe-mindegy.
Az előbbi témára visszatérve folytatta:
-Tudom, hogy jót akartok de ti ezt nem érthetitek-könnyek jelentek meg a szemében.-Sajnálom, de én már döntöttem, még ma haza megyek.
-Ezt szomorúan hallom, pedig reménykedtem benne, hogy beszélhetünk.Hisz van mit megbeszélnünk nem igaz?-kérdezte egy hang amelynek gazdája belépett a nappaliba.
Cornelia egy pillanatra megmerevedett, Cullenék arcát fürkészte akik mind a hang tulajdonosa felé fordultak.Lassan kifújta a levegőt majd megfordult.
-Az időzítésed fantasztikus, Aro-mondta szarkasztikusan.
