19. fejezet

Enged át magad a szerelemnek

Cornelia meredten nézte a telefonja képernyőjét.Újra és újra elolvasta Aro smsét.
-Cornelia-szólongatta Carlisle még mindig a kanapén ülve.Már vagy háromszor szólt neki, de Corneliától még mindig nem kapott semmi reakciót.Egy gyors mozdulattal lánya mellet termett.
-Cornelia.Mi a baj? -hangjában aggodalom csengett.De Cornelia még mindig nem reagált.
Ekkor a szomszéd szobából hangos, örömteli kiabálások hallatszottak, amire Cornelia egy kicsit felugrott és kiejtette a kezében lévő készüléket.De mielőtt az földet ért volna Carlisle elkapta.
-Semmi baj.Ez csak Emmet és Jasper. Meccset néznek-biccentett a másik szoba felé, majd Cornelia kezébe adta a telefonját.-Mi a baj?-ismételte meg a kérdést.
-Haza megyek-bökte ki suttogva.
-Valami történt Horvátországba?Vagy miért?Azt hittem maradsz még egy darabig-vonta össze a szemöldökét.
Cornelia még mindig Carlislet nézve vadul rázni kezdte  a fejét.
-Nem , nem,nem-ismételte-nem Horvátországra gondoltam.Ha nem Versaillesre.
-Tessék?-kérdezte megdöbbenve. Cornelia válaszként felé fordította telefonja kijelzőjét. Carlisle elolvasta az smst.
-Honnan veszed, hogy igazat mond? Tudod milyen Aro. Valószínűleg csak szórakozik veled-hangjába düh hallatszott.
-Igen, Aro szórakozik velem , ehhez kétség sem fér.De szerintem nem úgy ahogy gondolod, nem úgy  ahogy eddig tette.Szerintem az a célja, hogy rájöjjek mit tervez.Persze ha olyan egyszerűvé tenné, biztos nem lenne semmi élvezet benne neki.Ezért mond el csak kis részleteket, ezért akarja, hogy én magam kutassak, ezért akarja, hogy haza mennyek-Corneliának a haza szóra emlékek jutottak eszébe.Emlékek és érzések.Szerelem, fájdalom, magány.Érzései egy pillanatra kiültek az arcára és ezt az apja is észrevette.
-Biztos ezt akarod?-Cornelia kezeit lágyan az övébe vette.
-Nem.De nincs más megoldás-felsóhajtott-és azt szeretném, hogy te is velem gyere-Carlisle már válaszolt volna de Cornelia tovább folytatta.-Ez rád is ugyan úgy tartozik mint rám. Ezért is szeretném, hogy gyere.Másrészt meg nagyon régen voltam már ott...a sok emlék..-egy pillanatra elhallgatott-nem tudnék egyedül vissza menni oda.Csak annyit kérek gondold át.Most el kell mennem van még egy két elintézni valóm, de hamarosan visszajövök.
-Rendben-válaszolta Carlisle.Cornelia egy aprót biccentett fejével majd a bejárati ajtó felé vette az irányt.Kilépett az ajtón majd futásnak eredt.Neki vágott az erdőnek.Szélsebesen futott ahhoz az emberhez akire most a legnagyobb szüksége volt.
Mikor elérte  a határvonalat egy nagy ugrással ment át a vérfarkasok területére.Egy pillanatra körül nézett majd tovább folytatta az útját.Itt már jobban érezte a falka jellegzetes illatát,  ő még mindig nem tartotta kellemetlennek mint Cullenék. De ő most csak egyetlen illatra koncentrált, egyre amely elvezeti a célpontjához.
Sok idő nem is kellett neki, pár perc alatt egy kisebb tisztáshoz érkezett, ahol egy piros színű ház állt.Előtte egy  fekete Harley Sprint motor , mellette pedig egy piros Volkswagen Rabbit állt.
A tisztáson még állt egy közepes méretű garázs is, és ahogy Jacob mondta imitt amott tényleg volt egykét autóalkatrész. Cornelia elmosolyodott majd átvágott az udvaron a ház bejáratához.Egy pillanatra megtorpant majd erőt vett magán és bekopogott.
Egy pármásodperc telhetett el amikor egyszer csak kinyitották  a fehér ajtót.Egy 50 év körüli férfi volt az ajtó mögött, aki tolószékben ült.
-Segíthetek?-kérdezte udvariasan, de hangjában óvatosság hallatszott. Tudta, hogy micsoda az előtte álló ember.
-Cornelia vagyok. Jacobot keresem.
-Billy vagyok, Jacob apja-mutatkozott be ő is-egy pillanat , szólók neki-mondta majd behajtotta az ajtót.
Cornelia amíg várt az erdőt kémlelte, nem szerettet volna más vérfarkassokkal találkozni.Attól még, hogy engedélyt kapott, hogy átjöjjön ő ugyan úgy egy vámpír volt.Nem szerette volna, hogy balhé alakuljon ki.
-Nem sietted el-szólalt meg mögötte Jacob. Cornelia felé fordult és egy halvány mosollyal köszöntötte, majd megvonta a vállát.
-Késett a vonatom-mondta gúnyosan.Erre Jacob fülig érő szájjal kezdett mosolyogni, fehér fogai kivillantak.
-És mi járatba vagy erre?-kérdezte Jacob majd kilépett a házból, maga után becsukva az ajtót. Cornelia mellé lépett.Őt nézte miközben a választ várta.
-Ne már Jacob, szerinted?! Átugrottam egy kis cukorér-forgatta a szemét.
Jacob kuncogni kezdett majd Cornelia kezét megfogva az autójához húzta.Mindketten beültek a Volskwagenbe.
-Szóval..-kezdte Jacob.
-Szóval-ismételte Cornelia. Csendben egymást nézték.Mindketten zavarban voltak, egyikük se tudta, hogy mit mondjon.
-Nézd én nem vagyok a szavak embere, főleg nem ilyen helyzetekben...-kezdte Jacob.
-Az jó mert én se-mondta Cornelia majd oda hajolt Jacobhoz és megcsókolta. Jacob nem húzódott el, ehelyett lágyan megérintette a lány arcát és visszacsókolt. Csókjuk egyszerre volt vad és szenvedélyes de egyben romantikus is .Ez a csókjuk sokkal tovább tartott mint az előző kettő, aztán egy idő után, vonakodva de ez is véget ért.Jacob elhúzta az arcát de csak annyira hogy Cornelia szemébe tudjon nézni, keze még mindig a lány arcán pihent.
-De ha most  megint elküldesz a francba.....
Jacob válaszként egy gyors puszit lehelt az ajkára.
-Eszembe sincs.Nem akarlak  elveszíteni-halványan elmosolyodott.-Ezek szerint ez az jelenti, hogy megbocsátasz?
-Igen-bólintott.-Sokat gondolkodtam rajtunk-folytatta-és arra jutottam adnom kell egy esélyt magunknak.Nem tudhatom milyen lesz ha meg se próbálom.
-Örülök, hogy ezt mondod-a fiú kezét levette Cornelia arcáról és most a lány kezét fogta meg-megfordult a fejembe, hogy majd idejössz és elmondasz mindennek.
-Hát egy pillanatra én is elgondolkodtam rajta-mosolygott-de így szerintem jobban döntöttem-Cornelia egy pillanatra elgondolkodott-de mit fog ehhez szólni a falka?
-Miattuk ne aggódj. Persze páran nincsenek oda az ötletért, de ez engem nem érdekel.De ha gondolod te magad is megkérdezheted tőlük ugyanis  azt tervezzem, hogy hamarosan bemutatlak nekik.
-Tessék?
Jacob Cornelia ijedt arcát látva hangosan felnevetett.
-Nyugi nem harapnak, jó fej srácok.Szerintem jól kifogsz jön....
Jacob mondandóját Billy szakította félbe.A házból szólt ki Jacobnak, hogy egy pillanatra mennyen be.
-Mindjárt  jövök-mondta, majd kiszállt az autóból, oda sétált a házhoz és eltűnt a bejárati ajtó mögött.
Cornelia egyedül maradt és ezt kihasználva gyors elintézte a másik fontos dolgot. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
-Lexi telefonja-köszönt egy mély hang a telefonba.
-Chris?-lepődött meg Cornelia-hol van Lexi?
-Garrettel ment el valami papírokat intézni. Lexi új kocsit vesz, azt mondta ideje lenne vennie már Amerikába is egy autót.
-Hogy aztán megint összetörje?
A vonal túlsó végéből csak egy halk nevetés jött válaszkép.
-Igazából mindegy te is eltudod intézni amit szeretnék.
-Igen? És mit tehetek az én egyetlen hercegnőmért?-hangjából mosolygás hallatszott.
Cornelia ellengette a füle mellet.Nem akart leállni vele vitatkozni, hogy ne hívja így. Már így is csomószor szólt neki.
-Utána kéne nézned nekem, hogy mi újság a Versaillesi kastéllyal. Múzeum lett e, megvette e valaki vagy , hogy egyáltalán áll e még.
-Mért akarod tudni? Csak nem haza mész?
-De, van ott egy kis dolgom, és ha már itt tartunk ide hívhatnád a magán gépemet is.Mond meg neki, hogy hajnali 5 körül indulunk.
-Rendben.Vedd úgy, hogy el van intézve.Az infó miatt majd még hívlak. Addig is vigyázzon magára felség-búcsúzott el kacarászva.
-Chris, ne...-kezdte el Cornelia de Chris már letette a telefont-mindegy-mondta magának majd zsebre vágta a telefonját.
Közben Jacob is végzett és éppen felé tartott.Kinyitotta az autó ajtaját majd becsusszant Cornelia mellé.
-Szóval, hol is tartottunk?
-Épp azt kezdted el mondani, hogy jól kifogok jönni a falkával-mosolygott rá Cornelia. Jacob vissza mosolygott rá, majd mesélni kezdett a vérfarkas barátairól.

Cornelia és Carlisle nem rég szálltak le a párizsi repülőtéren, onnan kölcsön kocsival mentek tovább Versaillesben.Carlisle vezetett miközben Cornelia felhívta Christ. Pár órája beszéltek, de a barátja azóta nem hívta vissza és mivel lassan odaérnek kellet neki az információ.
Elkezdett tárcsázni majd kicsengett.
-Chris telefonja.
-Garrett? Mi van nálatok senki nem a saját telefonját használja?Hol van Chris?
-Valami férfi kereste meg valami orvosi ügybe, aztán még mindig vele beszél.De elmondta, hogy beszéltettek és azt is elmondta amit kiderített. A kastély épen van, de nem lett múzeum belőle.Párszor gondoltak rá,  de amikor elmentek felmérni mindig úgy jöttek el onnan mintha kísértetett láttak volna. Ez így ment évekig, senki nem is merte megvenni, így most csak van. Szóval elméletileg érintetlen, ha csak rablók nem jártak bent.
-Érdekes, vajon mi lehetett az ami miatt letettek róla?
-Chris ennek is utána járt.Valahogy sejtette, hogy vámpíroknak lehet hozzá köze.Így hát elkezdett telefonálgatni és megtudta, hogy a kastély környékén vámpírok élnek.Vigyáznak a kastélyra.De ez neked csak jó hír, mert azt mondják, hogy azok a vámpír a te családod régi szolgái.
Cornelia kicsit elcsodálkozott ezen, nem gondolta volna, hogy Thomason kívül mással is újra találkozhat.De így legalább könnyebb lesz megszereznie az információt amiért jött.
-Kösz Garrett, mond meg Chrisnek, hogy majd meghálálom.
-Oké, átadom.Majd felhívsz ha vissza jöttél?
-Persze, de gondolom úgyis Lexi veszi majd fel nem?Ő még kimaradt a sorból-mondta kis mosollyal a hangjában.
-Az sem kizárt-Garrett kuncogott-addig is vigyáz magadra.Szia.
-Szia-köszönt el majd letette a telefont.
-Minden rendben?-kérdezte tőle Carlisle.
-Igen, befogunk tudni jutni.Maximum belefutunk egy két vámpírba, de ha minden igaz ismerem őket.
-Akkor jó-válaszolta majd leállította a kocsit.Megérkeztek.Pont a kastélynál nem tudtak megállni ugyanis az oda vezető utcák keskenyek voltak egy autóhoz.Így hát egy pár utcával odébb álltak meg.
Kiszálltak az autóból majd Cornelia arra meredt amerre a kastély állt.Réggeben Versailles kisebb volt így ahol eddig autóval jöttek nem volt neki ismerős.De ahol megálltak pont az volt az a hely ahonnan a régi város kezdődött.
Cornelia elszeretett volna indulni de egyszerűen nem tudott megmozdulni.Megérezte, hogy megfogják a karját, a gazdájára nézett.
-Még vissza fordulhatunk ha gondolod.
-Nem.Ha már egyszer eddig eljöttünk.Mennyünk, nincs semmi baj-mondta egy erőltetett mosoly kíséretében
majd elindult.Elindult a régi szeretett városába ahova már majdnem 200 éve nem tette be  a lábát.

18. rész

Beszélgetés az exszel

Miután Cullenék hazaértek mindenki ment a dolgára.Alice, Rosalie és Esme elindultak Port Angelesbe vásárolni mielőtt bezárnának a boltok. Esme holnap akart volna menni de Alice ragaszkodott a mai naphoz.
Jasper és Emmett leültek a nappaliba nézni az az napi  baseball meccset. Bár játszani jobban szerették azért a tv is elégé lekötötte őket.
Carlisle a dolgozószobájába ment.Volt néhány papírmunka amit még elkellet intéznie.
Edward a szobájában feküdt azon az ágyon ami Bella miatt került még a szobába. Charlie szülinapján gondolkodott ami 3 nap múlva lesz.Bella elhívta őt magukhoz, mondván legalább jobban összebarátkoznak Charlieval. De erre Edward annyira nem fogadott volna.
Cornelia pedig épp Edward szobája felé tartott. Most, hogy Lexi elment Chrishez és Garetthez a város végén lévő kis panzióba, Cornelia úgy gondolta beszélget egy kicsit Edwarddal.Az ajtaja előtt megáll, majd bekopogott.Bentről egy halk szabad hallatszott ki. Cornelia benyitott a szobába, az ajtót becsukta maga mögött.
-Szia-köszönt neki mosolyogva-zavarok?
-Szia.Nem dehogy.Mit szeretnél?-Edward viszonozta a mosolyt.Felült az ágyban miközben a lányt nézte.
-Gondoltam megejthetnénk azt a beszélgetést amiről múltkor szó volt-közelebb lépet-meg szeretnék tőled kérni egy- két tanácsot.
-Mivel kapcsolatban?-kérdezte kíváncsian, maga mellett megpaskolva az ágyat.
Cornelia odament az ágyhoz majd leült Edward mellé.
-Jacob-válaszolta.Segélykérően nézett a fiú szemébe.Remélte, hogy tud neki valami jó tanácsot adni.
Edward Cornelia szemébe nézett, száját féloldalas mosolyra húzta. Cornelia nem tehetett róla de ettől a mosolytól mindig elolvadt, de most  gyors észbe kapott és elterelte róla a gondolatait.
-Szóval az exedtől kérsz tanácsot, hogy összejöjj e egy vérfarkasan?-kérdezte gúnyosan.
-Hé ha nem akarsz segíteni mond azt-húzta fel a szemöldökét.
-Jól van, csak vicceltem-lökte játékosan oldalba-mit szeretnél pontosan hallani?
-Szerintem te is tudod-kezdte.-Szerinted ha adok magunknak egy esélyt az jól jöhet ki? Nem lesz nagyon gáz, hogy ő vérfarkas én meg vámpír vagyok?
-Gondolod át az életed, szerintem sok minden van amire mások azt mondanák, hogy gáz.De szerintem Cornelia Monteznek semmi nem gáz-kezét rátette a lány kezére.-Ha szereted és ő is szeret téged, akkor nem lehet gond köztettek az, hogy mások vagytok.Szerintem ragad meg most  a lehetőséget, mielőtt észbe kapsz és azt veszed észre, hogy már mással van együtt.
Cornelia egy kis ideig csak Edward szemébe nézett némán.Majd egy hálás mosollyal az arcán Edward nyakát átkarolva megölelte.Edward Cornelia derekát átölelve viszonozta az ölelést.
-Most akkor ez azt jelenti, hogy jöjjek vele össze?-kérdezte kuncogva.
Edward még mindig Corneliát ölelve hangosan felnevetett.
-Igen, azt.
Cornelia lassan hátrahúzódott az ölelésből.Egy darabig még egymás szemébe néztek.Mindkettőjük fejébe a közös emlékek kavarogtak.
-Mit nem adnék azért, ha most halhatnám a gondolataidat-érintette meg lágyan a lány arcát. Cornelia rátette Edward kezére az övét.
-Szerintem egyikünknek se lenne jó ha tudnád mire gondolok-mondta majd levette Edward kezét az arcáról.
Szíve mélyén még mindig szerette Edwardot, de amióta megismerte Jacobot azóta lettet arról, hogy vissza szerezze az exét. Lexinek azt mondta, hogy hülyeséget fog csinálni de ez már érvényét vesztette.Nem fogja tönkretenni Bellával való boldogságát.
-Kösz-mosolygót rá újra, majd meghallotta, hogy az emeleten csipog a telefonja.Smse jött.- Azt hiszem most jobba ha megnézem ki zaklat-bökött az ajtó felé-de van egy sejtésem ki lehet. Lexi mostanában nem tud leszállni rólam-forgatta a szemét majd Edward kezét elengedve felállt.
-Hé, most jutott eszembe-szólt utána-épp azon gondolkodtam, hogy Charlienak 3 nap múlva születésnapja lesz.Augusztus 23 -án. Ami azt jelenti hamarosan neked is szülinapod lesz, rá 10 napra.
Cornelia elhúzta a száját.
-Nos igen, kösz, hogy emlékeztetsz rá.De kérlek ne terjeszd a többieknek, nem akarom, hogy tudjanak róla.
-Ezek szerint még mindig nem szereted a szülinapodat-nem kérdésnek szánta de Cornelia így is válaszolt rá.
-Még is, hogy szeretném.Folyton csak az 5. amikor Aro megölte az anyám, meg a 18. szülinapom jut róla eszembe, amikor pedig átváltoztatott. Ha netalántán mégis megfeledkeznék róla van olyan kedves és emlékeztet rá-mondta bánatosan.
-Sajnálom-mondta együtt érzően.
-Ne sajnáld, nem te tehetsz róla.Csak tényleg annyit kérek, ne szólj senkinek...különösképp Alicnek ne-mondta szája szélén halvány mosollyal.
Edward válaszképp mosollyal az arcán bólintott.
-Kösz-mondta végszóként majd lement az emeletre.Épp bement a nappaliba amikor az apját látta meg a kanapén ülve.Újságot olvasott. Mikor észrevette Corneliát letette az újságot és rámosolygott.
-Smst kaptál.
-Igen tudom. Hallottam, de azért kösz-mondta barátságosan majd odalépett a dohányzó asztalhoz ahol hagyta a telefonját. Felvette majd megnézte az smst.

Drága Cornelia!
Megkaptam az üzeneted. 
Sajnálom, hogy ennyi galibát okoztam, mint a titokkal az apádról, mint pedig a szolgáimmal. 
Hogy jóvátegyem segítek.Sok kérdésed van, és én tudom hol találod meg a válaszokat.Ott ahol  minden elkezdődött, ott ahol az életed nagy fordulatot vett.Szülőhazádba , Versaillesbe.
Remélem megtalálod a válaszokat.
Szeretettel 
Aro.

17. fejezet

A titkoknak nincs vége

Jacob Samék házában ült az asztalnál.Könyökén támaszkodva bámult a semmibe.Hirtelen oldalról oldalba lökték, felé kapta a fejét.Paul vigyorgó fejével találta magát szembe.
-Min gondolkozol ennyire haver?-kérdezte Paul.-Annyira bele vagy merülve a gondolataidba, hogy még a kajádhoz sem nyúltál hozzá.
-Annyi baj legyen, több jut nekem-mondta mosolyogva Jared majd  Jake tányérja felé nyúlt. Jacob válaszként halkan rámorgott és rácsapott a kezére.-Jól van, nyugi-emelte fel kezét.
-Az, hogy min gondolkozok ahhoz semmi közötök-intézte válaszát Paulhoz.
-Ja, nem mint ha farkasként úgyse tudnánk meg-válaszolta Paul majd beleharapott a kezében lévő csirke combba.
-Srácok hagyjátok már-szólt közbe Seth az asztal végéből.-Nem veszitek észre, hogy szerelmes?!
-Seth fogd be-hurrogta le Jacob.
-Áá Jakei fiú szerelmes- kapcsolódót bele a beszélgetésbe Embry is.-Csak nem az az új vámpír csaj, Cornelia?-Jake meglepetten nézet rá-Sethel beszélgettem-vonta meg a vállát vigyorogva.
Jacob mérges pillantást lövellt Seth felé.Ő válaszkép teli szájjal rávigyorgott.
-Remek, egy vámpír.Komolyan Jakob? Remélem ezt te se gondoltad komolyan?-kérdezte némi élel a hangjában Paul.
-Ne aggódj, nem lesz köztünk semmi-közölte vele. Csalódottság hallatszott a hangjából.-Megcsókolt de én visszautasítottam, és abból ítélve amit mondtam neki, szerintem többet úgyse fogja keresni a társaságomat.
-Jaj Jacob olyan fafejű vagy-szólt közbe Leah.
-Komolyan Leah?Azt hittem utálod a vámpírokat, különösen Cullenéket.
-Hát nem  a szívem csücskei, de ha összejössz a csajjal legalább végre nem kell hallgatnunk a nyafogásod arról, hogy jaj Bella  mért őt választotta, ja vajon Bella meglátogat e-forgatta a szemét.
-A nővéremnek igaza van-helyeselt Seth.
-Mi az itt senki nem gondol a bevésődésre?-kérdezte felháborodva Jacob-Ha össze is jönnék vele, egyszer valakibe bevésődök.Akkor mi lesz?-tette fel ugyanazt a kérdést mint Corneliának.
-Nem akarlak elkeseríteni Jacob, de az is lehet, hogy soha nem fog neked senki bevésődni.Persze 50-50 % rá az esély.mondta Sam.A konyhapultnak támaszkodott, mellette Emily a barátnője állt.Egymás derekát átkarolva hallgatták a beszélgetést.
-Ezt még is honnan veszed?-nézett rá kérdő pillantással Jake-Hallottál esetleg ezzel kapcsolatban történeteket?
Sam bólintott.
-Billy adott nekem könyveket a törzsünk történetéről, melyben említést tesznek arról, hogy egyes falka tagoknál soha nem történt meg a bevésődés.De az okát a mai napig nem tudják.
-Ez remek Sam. Tényleg, biztasd csak, hogy összejöjjön egy vámpírral-szólalt meg Paul felháborodva.
-Én nem biztatom csak elmondtam neki amit tudok.Nem rajongók az ötletért, hogy egy vámpírral legyen.De ez az ő döntése. Ha biztosítani tudja, hogy Cornelia senkire sem ártalmas, hogy nem lesz vele gondunk akkor hát legyen.
-Ez fantasztikus-felelte dühösen Paul.Majd felállt székét feldöntve, a bejárati ajtó felé vette az irányt, majd hangosan maga után becsapva az ajtót elment.
-Ne is foglalkozz vele-legyintett Seth-Tudod milyen.Ahogy Sam is mondta ez a te döntésed. De én a helyedben még egyszer átgondolnám.Megérdemled, hogy boldog légy-mosolygott rá.
-Jézusom.Te mióta vagy ilyen nyálas?-kérdezte Leah az öcsét.
Seth ezt válaszra se méltatta, csak egy dühös pillantást lövellt felé.
-Kösz srácok, de tényleg.Most ha nem baj  járok egyet-mondta Jacob majd felállt az asztaltól és elindult a bejárat felé.
-Hé Jacob-szólt utána Jared.
Jacob ránézett majd  kérdőn felhúzta a jobb szemöldökét.
-Ezt akkor most megeszed még?-mutatott az ételre.
Jacob hangosan nevetni kezdett, a többiek vele együtt nevettek.
-Edd meg nyugodtan-válaszolta mosolyogva majd kilépett az ajtón.
Jared vigyorogva nekiállt elpusztítani Jacob adagját.

Cullenék befejezték a vadászatot és most az erdőben álltak egy tisztáson.Mindenkinek gyönyörű arany színbe játszott a szeme.Mindenkinek, kivéve Corneliának.
Mikor a többiek elmentek vadászni ő is indult volna.De gondolatai Jacobra terelődtek, meg arra amit ma beszélt az apjával.Így számára elmaradt a vadászat.Nagyon valahogy nem is izgatta, nagyobb gondja is volt annál.Majd később eljön újra egyedül.
-Ugye nem mondod komolyan, hogy itt ültél amíg mi vadásztunk?-kérdezte tőle Lexi-nem tudod miről maradtál le. Persze azon kívül, hogy ettünk.Ez a hely csodálatos-áradozott.
-Tudom, hogy milyen, nagyjából már végig jártam-felelte Cornelia-de te mért is vagy ennyire lelkes?Emberi véren élsz, azt hittem ki nem állhatod az állatvért-állapította meg.
-Néha kell a változatosság-vonta meg a vállát.-De azért az a néha nem lesz olyan sokszor-mosolygott-szóval miért is nem vadásztál?
-Biztos nem akarta, hogy lássuk milyen rosszul csinálja-szólt közbe Emmett gúnyosan.

-Ebbe a beszélgetésbe inkább ne bonyolódjunk bele-válaszolta Cornelia majd felállt a földről.
-Én is ezt mondanám, ha béna lennék-cukkolta tovább.
-Fogd be-szólt rá, de közben tekintetével az erdőt pásztázta.
-Mert ha nem? Megint hisztizni fogsz?
-Emmett, elég- szólt rá Carlisle.
Emmett tovább folytatta volna de ekkor Cornelia hirtelen előtte termett és a szájára tapasztotta a kezét.
-Fogd be-ismételte suttogva. Emmett száját továbbra is befogva az erdőt kémlelte. Egyszer csak egy ág roppanás hallatszott. Most már a többiek is az erdő felé kapták tekintetüket.
-Lehet, hogy valamilyen állat-suttogta Edward.
-Ez nem állat, nem hallok szívverést-közölte vele Cornelia még mindig suttogva. Lassan levette a kezét Emmett szájáról majd lassú léptekkel elindult a hang felé.Egy pillanatra megtorpant,majd hirtelen befutott a fák közé. Cullenék hűlt helyét bámulták.Pár másodperccel később egy férfi vámpír repült ki a fák közül, hangos puffanással ért földet.
Cornelia is ki jött az erdőből, majd a férfi mellé érve lábát mellkasára nyomta.A férfinek fekete, rövid haja volt, vörös szemei és a Voluri testőrség  ruháját viselte.
-Aro tényleg ennyire hülye?-intézte a kérdést a férfihoz.-Ha annyira látni akar legyen annyi bátorsága, hogy ő maga jön ide.Nem pedig a patkányait küldi el.
A férfi nem méltatta válaszra, csak mérgesen meredt rá.
-Mi a neved?
Nem válaszolt.Erre Cornelia erősen belenyomta lábát a mellkasába.
-Azt kérdeztem  mi a neved?
-Jason-nyögte.
-Nos Jason. Ha már így összeaszott minket a sors. Tudsz esetleg valamit Aro tervéről? Vagy csak elküldött téged, hogy figyelj engem?
-Szóval Aro még mindig tervez valamit?-kérdezte Carlisle meglepődve.
-Igen.Az csak a terve egy része, hogy elmondta, hogy a lányod vagyok-Cornelia Carlislera nézett-Valamit nagyon tervezget, de sajnos a legutóbbi találkozásunkkor nem tudtam kideríteni, hogy mit.Nagyon elvoltam foglalva azzal, hogy megöljelek-az utolsó mondatott kicsit halkabban mondta.Akár mennyire is utálta ezt az egész helyzetet azért azt bánta, hogy úgy viselkedett.Sohasem szokott ennyire kiborulni.
Cornelia még mindig az apját nézte így Jason kihasználva a helyzetet megfogta Corneliának a lábát és a földre rántotta. Cornelia fölé mászott, behúzott neki egyet majd  torkánál fogva  a földre szorította.
Cullenék már megindultak volna, hogy segítsenek neki de Lexi leintette őket.
-Várjatok-mondta-Cornelia kell segítség?
-Boldogulok egyedül is.De azért kösz-válaszolta majd a nyakán lévő kézhez kapott.Lassan kezdte lefejteni a torkáról. Jason minden erejét bele adta, megfeszült de Cornelia csak egyre távolabb vitte nyakától a kezét.
-Ez tudod nagyon, nagy hiba volt-mondta Cornelia. Hangja higgadt volt, nem félt. Gonosz mosollyal nézte a férfit, kezével még a csuklóját fogta. Jason meglepődöttségében teljesen lefagyott. Corneliának több se kellet egy hirtelen mozdulattal lerántotta magáról.Fejét erősen beleverte a földbe, majd a legközelebbi fának  neki vágta.Torkánál fogva tartotta a fának.
-Tudod gondolkodtam rajta, hogy megkímélem az életedet de ezek után kétszer is meggondolom.Van egy két jó módszerem az ilyen faszfejek ellen.-köpte neki  a szavakat.
-Rohadj meg te ...-szavai elakadtak-te vagy az..tényleg te vagy az -Jason hangjában félelem csengett.
-Talált süllyedt-mondta széles mosollyal majd a földre dobta Jasont. A férfi kúszva hátrálni kezdett.
-Ha tudod, hogy ki vagyok azt is tudod, hogy mire vagyok képes.Ezért is ajánlom, hogy pontosan add át az üzenetemet Aronak. Mert ha meg tudom, hogy nem adtad át megkereslek és megöllek. Megérteted?-Jason vadul bólogatott.-Helyes.Mond meg neki, hogy ha még egyszer kémkedni mer utánam elmegyek hozzá és megölöm.És azt megígérhetem, hogy nem lesz gyors halála. Valószínűleg a többiek megpróbálnának megölni de nem érdekel.Lehet megdöglök de öt is magammal viszem-Corneliának bár hangja továbbra is  higgadt volt szeméből csak úgy sütött a harag.-Megjegyezted?
-Igen.Meg.-hadarta.
-Remek.Most pedig hord el magad de nagyon gyorsan.
Ahogy ezt Cornelia kimondta Jasonnek több se kellet, egy szempillantás alatt eltűnt.
Cornelia Cullenék felé fordult. Mindegyikük őt nézte.Tekintetükben a döbbentett, az elismerést lehetett felfedezni.Kivéve Lexiében. Ő már párszor látott ilyet, nagyon nem hatotta már meg.Az ő arcán csak egy elégedett vigyor látszott.
-Hogy értette, hogy te vagy az?-kérdezte tőle Emmett megtörve a  csöndet.
-Hát csak felismert.Emlékszel mondtam, hogy énekesnő vagyok-mondta gúnyos mosollyal.
-Na persze.És azért mert énekesnő vagy hirtelen  miért ijedt meg tőled?-faggatózott tovább.
-Fogalmam sincs miről beszélsz-húzta meg a vállát majd odalépette Lexi mellé.Egy ideig egymásra néztek barátnőjével.  Cornelia alig feltűnően megrázta a fejét majd az apjára nézett. Kíváncsiságot látott rajta, és egy kis félelmet, de azt csak nagyon halványan.
Lehet, hogy aggódott miattam, hogy esetleg bajom esik?-tette fel gondolatban magának a kérdést Cornelia. De el is hessegette a gondolatot, menni szerettet volna.Nem akarta, hogy  Cullenék  tovább kérdezősködjenek.
-Mennyünk.Hosszú nap volt-biccentett  a ház felé, majd elindult  volna  de ekkor Jacobot látta meg kilépni a fák közül.-Ezt nem hiszem el.
-Neked is szia-ment közelebb Jacob a kis csoporthoz. Cullenéknek és Lexinek köszönésképp csak biccentett.
-Jacob, elég nehéz volt a mai nap-kezdte-Bár már a múltkor elmondtad rólam a véleményed , de ha esetleg ha hozzá fűzni valód lenne,  inkább küld el levélben.Kösz-mondta majd elindult.Kiakarta kerülni Jacobot de ő elkapta a karját.
-Várj.Csak 5 percet adj kérlek-szemében nézett-kérlek-Cornelia némi habozás után biccentett.-Tudom, hogy múltkor búnkon viselkedtem.Nem kellet volna azokat mondanom.Sajnálom.De ha akarod és engeded jóvá teszem.
-Komolyan azt hiszed idejössz bocsánatot kérsz és minden jó lesz?Ez nem változtat a múlton-Cornelia mérges volt rá.Senkitől sem tűrte el, hogy úgy beszéljenek vele mint egy kapcaronggyal. De az, hogy  a fiú ide jött és bocsánatot kért olyn cukinak tartotta.
-Tudom, semmi nem változtat azon, hogy hülye voltam.
-Hát igen, nem is tudom, hogy egyáltalán, hogy gon....- kezdte Cornelia de Jacob csókjával belé fojtotta  a szót.Egy pillanatig Cornelia elgondolkodott, hogy képen vágja e de ehelyett vissza csókolt.A csók nem tartott sokáig de minden érzés benne volt.Szerelem, harag, megkönnyebbülés. Emmett mögöttük hangosan füttyentett egyet majd Jasperrel nevetni kezdett.
Jacob nehéz szívvel elhúzódott Corneliától.
-Gondold át-mondta majd kezét eleresztve hátra felé indult-Sammel beszéltem.Azt üzeni átjöhetsz a területünkre, persze a többi szabály az ugyan úgy érvényes-Jacob széles vigyort villantott rá.-Piros ház, nagy udvarral  tele autó alkatrészekkel.Nem tudod eltéveszteni-mondta végszóként majd eltűnt a fák között.

Cornelia megérintette a száját majd elmosolyodott.Maga mögött hallotta ahogy Alice örömében kicsiket sikítozik. Cornelia felé fordult.
-Istenem annyira cukik vagytok együtt-örömében tapsolt.
-Vigyázz vele.Észre sem veszed és már holnapra megrendezi az esküvőtöket-mondta Edward mosolyogva.
Cornelia kérdő pillantást lövellt felé.
-Hahaha, ez nem igaz-mondta Alice csípőre tett kézzel-nem tudom, mért baj ha őrülök annak, hogy boldogok?
-Semmi Alice, semmi-szólalt meg Rosalie szintén mosolyogva. A többiek is kuncogni kezdtek, végül még Alice is elmosolyodott.
Miközben elindultak haza Lexi Cornelia jobb oldalán menve megkérdezte:
-Miért is nem futsz egyszerre utána?
-Nem gondolod, hogy ilyen könnyen beadom a derekam?! Had várjon egy kicsit-mosolygott rá sejtelmesen Cornelia.

Aro szobájában ült egy széken.Nem rég levele érkezett és nem akarta fivérei előtt kinyitni. Vannak dolgok amikről jobb ha ők sem tudnak.
Aro kibontotta a levelet.Izgatottan várta, hogy vajon mit tartalmazhat. Elkezdte olvasni, szeme csak úgy falta a sorokat.

Aro!

Örömmel hallom, hogy összehoztad amit már olyan régóta terveztünk.Bár sajnos még az egésznek korán sincs vége azért örömmel tölt el  a tudat ha arra gondolok, hogy mit sikerült eddig elérnünk. Én is elintéztem  egy két dolgot, a többiről amiről beszéltünk sajnos még várnunk kell.De amint újabb híreim lesznek újra elküldöm hozzád a boszorkányomat. Addig is egy időre eltűnök. Ne keres.Te csak tartsd szemmel a történések menetét, és a következő találkozásunkig tartsd magad életben.

S.

Aro gonosz és egyben örömteli mosollyal az arcán hajtotta össze a levelet.
-Minden a terv szerint halad.

16. fejezet

Nem kell pótmama

Cornelia az egész estét  a szobájában töltötte. Gondolatait telefonja rezgése zavarta meg.Ránézett a telefonjára.Egy sms jött Lexitől.

Hello Durci.
Programot találtam neked ma délutánra :) Jasper mondta, hogy ma elmennek vadászni. Megbeszéltem vele, hogy te és én csatlakozunk hozzájuk. Nagyon ne utálj :)
Puszi.

Cornelia dühösen sóhajtott egyet, majd rápillantott az időre.
Hajnali 5 óra. Lexinek van pár órája amíg meg nem ölöm-gondolta Cornelia.
Telefonját letette az éjjeliszekrényre, majd felkelt az ágyából.A fürdő felé vette az irányt.

Esme a nappaliban porolta a polcokat, öntözte a virágokat. A tegnapi nap eseményein gondolkodott. Eldöntőtte, hogy segít Corneliának és Carlislenek, hogy jobb legyen a kapcsolatuk.
-Szia-köszönt neki Cornelia-a többiek?
-Szia-fordult felé mosolyogva Esme.-Rosalie és Emmett a szobájukban.Edward Bellánál van. Jasper és Alice csavarognak valamerre.Az ap.... Carlisle pedig hamarosan végez a kórházban.
-Óó értem.Kösz.
Kínos csend telepedett rájuk. Esme zavarában tovább porolta a polcokat.
Cornelia lassan elindult felé.
-Segítsek esetleg?
-Nem kell köszi, már én is végeztem-mondta majd letette a portörlőt-szeretnél esetleg beszélgetni?
-Hát nem is tudom-tördelte a kezét.
-Cornelia-lépet közelebb hozzá-ha bármikor esetleg beszélgetni szeretnél velem, tanács kell vagy segítség én  itt vagyok.Edwardéknak is mindig itt vagyok ha kellek nekik-mosolygott rá kedvesen.-Ők is elmondhatják, hogy milyen jó anyjuk vagyok, mindig számíthatnak rám.
Cornelia egy pillanatra ledöbbent, majd  harag ült ki az arcára.
-Na álljunk meg egy pillanatra-kezét felemelte.- Elhiszem, hogy jó anya vagy és kösz a felajánlást, de nekem rohadtul nincs szükségem egy pótmamára.
-Tessék én nem azért...-kezdte Esme megilletődve de Cornelia félbe szakította.
-Nem persze, hogy nem.De azért most tisztáztuk. Lehet, hogy megtaláltam az apámat. De rohadtul nincs szükségem se  rá se rád.Nekem egy anyám volt és senki, ismétlem senki nem veheti át a helyét-mondta kicsit hangosabban.-Lehet, hogy Edwardék benyelik ezt a cuki pót anyuka szerepet de én köszönöm nem kérek belőle.
-Persze.Megértettem-válaszolta Esme bánatosan. Corneliát kikerülve elindult a konyha felé.
Cornelia kezdett lehiggadni.
A francba.Nem rajta kéne kitöltenem a haragomat.Semmi köze a múltamhoz, ezt most jól megcsináltam-gondolta bűntudatosan.
Kiment Esme után  a konyhába. Esme maga elé  nézve támaszkodott a konyhapulton.
-Esme, én sajnálom.Nem kelet volna felkapnom a vizet. Csak most ez nekem nehéz. Össze vagyok zavarodva, és tudom, hogy csak segíteni akarsz és ezt nagyra értékelem, de én nem vagyok olyan mint Edwardék-nagy levegőt vett.-Tudom, hogy nem úgy értetted, hogy akkor most én vagyok az új anyukád segítek amiben tudok.Csak én olyan hülye vagyok, hogy ahogy mondtad egyszerre felkaptam a vizet. Annyit szeretnék kérni, hogy ne kezelj úgy mint ha a gyereked lennék.Hanem kezelj úgy mint egy barátot.
Esme elmosolyodott, majd bólintott.Ekkor hallották, hogy egy kocsi áll be  a garázsba. Cornelia nagyot nyelt.
Hát ez a pillanat is eljött-gondolta majd a garázs felé vette az irányt.Miközben elhaladt Esme mellett megérintette a karját, vettet felé egy bocsánat kérő nézést és egy halvány mosolyt, majd tovább ment.
A garázsban Carlisle épp akkor állította le a motort mikor Cornelia kiért. Fekete Mercedese volt ami beleolvadt a garázs sötétségébe. Persze Corneliának nem volt gondja azzal, hogy ne lássa. Cornelia oda ment az autóhoz majd az oldalának vetette  a hátát.Kezét mellén keresztbe fonva várta, hogy Carlisle kiszálljon és végre túlessenek a beszélgetésen. Carlisle kiszállt majd mikor meglátta Corneliát elmosolyodott.
-Szia.
-Szia.Van esetleg valami dolgod? Mert arra gondoltam megejthetnék azt a beszélgetést.
-Persze.Ráérek, beszélhetünk.
-Féltem, hogy ezt mondod-nevetett fel kínosan. Carlisle elmosolyodott.Ő is neki dőlt az autójának.-Szóval....nos...oké ez nekem nem megy el kezdenéd-nézett rá könyörgően.
-Ez nekem is elég nehéz. De oké, kezdem én.Nem tudom mit szeretnél hallani, de én csak azt mondhatom amit eddig is.Sajnálom, sajnálom, hogy nem voltam melletted gyerekkorodban, sajnálom, hogy az a sok szörnyűség történt veled.De hidd el ha tudtam volna, hogy Zsüliett gyermeket vár vele maradtam volna.Így is nehéz döntést kellet meghoznom, ugyanis tiszta szívből szerettem.De mivel vámpír vagyok nem maradhattam vele.Nem akartam neki ártani, ezért elhagytam.Bár semmit sem értem vele, hisz miattam halt meg-Cornelia szemébe nézett.-Tudom biztos felmerült benned, hogy egyáltalán mért kezdtem vele járni vagy, hogy miért nem hagytam el előbb...de..egyszerűen úgy éreztem, hogy mellette újra élek.Ha megláttam mindig megmosolyogtatott.Megnyert a humorával, az őszinteségével, a kedvességével, a gyönyörű zöld szemeivel ami mindig csak úgy csillogott.
Cornelia itta Carlisle minden szavát.Maga elé képzelte édesanyát.A sok szép emléket amit átélt vele.
-Tőled örököltem a szemem színét.Vagyis aszem-mondta váratlanul-emberként kék színű volt a szemem.
-Igen, akkor ezt tőlem örökölhetted-lassan Cornelia arca felé nyúlt.Egy hajtincsét a kezébe vett.-De minden mást az anyádtól örököltél.Ezért is voltál nekem olyan ismerős amikor megláttalak az erdőben.De akkor nem is gondoltam volna, hogy közöd van Zsülietthez.
Egy ideig egymás szemében néztek. Carlisle  gondolataiban újra a régi Versailles-ben járt. Cornelia még egy darabig még őt nézte majd tekintettét elkapva megszólalt.
-Tudod hinni akarok neked, de egyszerűen nem megy.200 éve abban a hittben élek, hogy az apám rossz.És ha megtalálom megölöm.Ezért se megy, hogy egyik pillanatra a másikra megváltoztassam a döntésem.Egyszerűen nem megy, nem tudom elképzelni úgy az életem, hogy van egy apám, egy családom-a konyhába vezető ajtó felé intett.-Nem tudom azt, hogy kizárom a múltat felveszem a boldog kislány szerepet, apának hívlak és boldogan élünk míg meg nem halunk.Mert ha erre gondolok  előtörnek az emlékek, és csak arra tudok gondolni, hogy ártsak neked.
-Megértem.Tudom, hogy nehéz neked és nem is azt kérem, hogy most egyszerre megbocsáss, vagy hogy apának szólíts, vagy akár apaként tekints rám.Csak annyit kérek agy nekem egy esélyt.
-Ezek szerint ha úgy lenne elfogadnál? Elfogadnád, hogy a lányod vagyok? Nem küldenél el a francba?
-Cornelia, el se tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hogy van egy vér szerinti lányom.Nagyobb öröm nem is érhetett volna-mosolygott rá lelkesen.
Cornelia vissza mosolygott rá.
-Oké..Nos..Örülök, hogy beszéltünk.Ígérem gondolkodok rajta-fejezte be mondandóját majd ellökte magát a kocsitól.Mielőtt elindulhatott volna Carlisle elkapta a kezét.
-Várj-belenyúlt a zsebébe-ezt ne hagyd itt-mondta majd Cornelia kezébe tette a nyakláncát.
Cornelia mosolyogva nézte  a nyakláncot majd összecsukta a markát.
-Köszönöm- megszorította a kezét majd ravaszkás mosollyal elindult az ajtó felé.-De azért ne bízd el magad.Azt tudni kell rólam, hogy nagyon nem szoktam megváltoztatni  a döntéseimet-mondta majd maga után becsukva az ajtót bement a konyhába.
-Észben tartom-válaszolta Carlisle az üres szobának.