32.fejezet Készülődés a koncertre

Boldog Karácsonyt és Boldog Új évet!


3 nap telt el azóta, hogy Cornelia beleegyezett Alice ötletébe.Azóta Cornelia folyamatosan szervezkedik, telefonálgat, hogy 7 nap múlva minden tökéletesen készen álljon az első koncertjére Forksban.
Most is épp a táncosaival beszélt telefonon.Kényelmesen helyet foglalt a nappaliban a kanapén.Ölében egy halom papír, amin további nevek és telefonszámok szerepeltek.
Eközben Esme tevékenykedett a szobába, virágot öntözött, porolt és Aliccel beszélgetett aki segített neki a takarításban.
-Oké, akkor várlak titeket.Holnap találkozunk.Sziasztok-köszönt el, letette a telefont, majd a konyha irányába kapta a tekintettét ahonnan Carlisle és Edward épp bejöttek.
-Sziasztok-üdvözölte őket.Mosolyogva viszonozták a köszönést.
Esme amint észrevette őket letette a rongyot a kezéből, sietősen szerelméhez lépet majd egy gyengéd csókkal köszöntötte.
-Szia.Hogy, hogy ilyen korán itthon vagy?
-Hamarabb jött a váltás-mosolyogva átölelte a feleségét-haza fele pedig felszedtem Edwardot Belláéktól-nézett a fiúra.
-Jó neked tesó, hogy fuvarozzák a fenekedett.Nekünk úgy kellet el sétálni meg vissza a farkasokhoz-mondta Emmett miközben belépet a szobába, mögötte Rosalie és Jasper követte.
-Miért voltatok a farkasoknál?-kapta el tekintetét a papírokról Cornelia , Emmett arcát fürkészte.De helyette Jasper szólalt meg:
-Sammel beszéltünk a szerződésről.Most hogy Jacobbal együtt vagy tudnunk kellett, hogy nem e akarnak szigorítani  a szabályokon.
-Vagy esetleg engedni egy kicsit a pórázon-kottyantotta közbe Emmett.
-De ezt 2 napja már mondtuk.Sőt tegnap is meg lett említve, hogy ma átmegyünk.
-Persze, tényleg, bocsi-homlokát simogatta-mostanában szétszórt vagyok.
-Azt észrevettem-lépett be Lexi  a nappaliba.-Nyitva volt a hátsó ajtó-bökte oda Jaspernek miközben elhaladt mellette. Jasper Rosaliera nézet.
-Mi az?Ne rám néz.Te jöttél be utoljára-mondta szemrehányóan Rose.
-2 napja hívogatlak, de a telefonod vagy nem veszed fel vagy egyszerre hangpostára vált-folytatta Lexi miközben a kanapé elé sétált.-Gondoltam most már megnézem, hogy mi a helyzet.Valami baj van csak csak szimplán szarsz a pofámra.
-Lexi, sajnálom. Koncertet szervezek és teljesen belemerültem.Ne haragudj-bocsánatkérően elmosolyodott.-Miért kerestél?
-Gondoltam szólók, hogy el lett intézve, hogy 6 nap múlva bejussak a Volturihoz. Demetri egész jól megszervezte.Egyébként-bökőt felé-azért még haragszom, hogy nem avattál bele előbb, hogy a Volturinál lévő embered Demetri. Ahogy azért is, hogy tőle kellet megtudnom mi történt abba a két hétben amíg Volterába voltál.És  meg kell mondjam elégé meglepett mikor közölte velem, hogy lefeküdtél vele.De mondjuk megértem...-kacsintott rá.
-Tessék?-pattant fel Cornelia a kanapéról-el..el mondta?-nyögte ki. Lexi válaszolni akart de Alice meg előzte:
-Demetri  a ,,kémed" a Volturinál?-fordult felé.
-És dugtál vele?-tette fel a kérdést kuncogva Emmett. Cornelia egy gyilkos pillantást lövelt felé majd újra Lexire nézett.
-Kösz.Most egy hétig ezt fogom tőle hallgatni.
-Még jó hogy-hangosan felnevetett.
-Bocs.Nem tudtam, hogy ők nem tudják.
-Miért mit gondoltál egy cetlit hordok a fejemen amire ráírom, hogy kikkel dugtam?-vonta össze a szemöldökét.
-Nem is rossz ötlet-szólt újra közbe Emmett-bár én inkább a helyedben egy póló mellett döntenék, arra több név fér rá.
,,Ne foglalkozz vele és akkor abba hagyja. Nem érdemes miatta felhúzni magad"-gondolta miközben a szemét forgatta.
-Mindegy-mondta Lexinek miközben beletúrt a hajába.-A lényeg, hogy akkor ezek szerint sikerülhet  amit elterveztünk-Lexi bólintott.-Szuper.Majd a részleteket  megbeszéljük csak még gyorsan el kel intéznem egy hívást-elindult a konyha felé.De egy pillanatra megtorpant és újra Lexi felé fordult-azt mondtad, hogy 6 nap múlva, ezek szerint nem leszel itt 3-án?
-Nem tudom.Ott pár órával előbbre járnak, de ez sajnos  sok mindentől függ.De miért kérded?Úgy emlékszem nem szoktad ünnepelni a születésnapodat, vagy esetleg valami más miatt kérdezed?
-Igen is és nem is. Konkrétan nem lesz megünnepelve, csak tartok egy koncertet-mosolyogva Alicre pillantott, aki viszonozta a meleg mosolyt-Alice ötlete volt.
-Hát mindegy így jártam-Cornelia megint elindult a konyha felé de most Lexi szólt utána.-Cornelia. Tényleg segítesz neki?Kihozod onnan, hogy szabad lehessen?
-Igen, megígértem neki és nem fogom cserben hagyni-lassan vissza fordult-olyan messzire viszem Arotól amennyire csak lehet.De most már tényleg telefonálnom kell.
-Persze, csak még valami.Azt mondta adjak át egy üzenetet-sóhajtott.-Üdvözöl és ne aggódj. El lesz intézve minden, a jobb ügy érdekében.
Cornelia halványan elmosolyodott, szeme felcsillant az emlékek hatására majd megfordult és kiment  a konyhába.

-Rendben, oké. Mindjárt indulok is.Köszönöm viszlát-köszönt el majd kinyomta a telefont.
-El mész?-kérdezte a háta mögül Carlisle. Cornelia megfordul, neki dőlt a konyha pultnak.
-Igen, találkozok a polgár mesterrel a koncert miatt.
-Értem. Látom nagyon várod már a szülinapodat.
-Nem a szülinapomat várom-rázta meg a fejét-ha nem a koncertet .A szülinapomra nem is akarok gondolni, és ahogy már mondtam ti is felejtsétek el.
-Tényleg ennyire utálod?
-Most mondjam el újra amit 3 nappal ezelőtt mondtam?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem kell-mondta bánatosan.-Én megértem, hogy miért érzel ahogy érzel, de az akkor is már régen volt.Most már itt vagyunk, vagyok , nem hagyom hogy Aro továbbra is ártson neked.Tudom, tudom-emelte fel védekezően a kezét, mosolyogva-hagyjam ezt a családi maszlagot, meg ezt az apád vagyok féltelek és megvédelek szöveget mert ettől csak a falra tudnál mászni.
-Hát igen-nevettet-látom már egész jól kiismertél.
-Nem volt nehéz, hiszen folyton a tudtomra adod.
-Tudom és sajnálom-húzta el a száját-sajnos csökönyös, makacs, kicsit hisztis lány vagyok.
-Ez igaz.De az én csökönyös, makacs, hisztis lányom.
Cornelia szélesen elmosolyodott majd apjához lépet és átölelte. Carlisle viszonozta az ölelést.
-Nem hisztis, csak kicsit hisztis-nevetett bele az apja mellhasába.
-Tényleg, bocsánat-nevetett ő is.
-Kérdezhetek valamit?-kérdezte kicsit halkabban-persze nem mint ha számítana, és nem szoktam mások véleményére adni...
-Most akkor megkérdezed vagy játszod a leszarom az egész világot stílust?-húzódott el annyira, hogy még egymást öleljék de bele tudjon nézni lánya szemébe.
-Az előbb amit Lexi mondott-lesütötte a szemét-hogy én és Demetri. És..hogy-összevissza kezdett beszélni-gondolom sejteni lehet, hogy én,  Chris és Garrett mi...-kibontakozott az ölelésből, zavarában a füle mögé tűrt egy tincset-szóval, hogy én...ó bassza meg-hunyta le a szemét-rohadt nagy pofám van és én vagyok Blood Rippah, de ha az apámtól megakarom kérdezni, hogy nem tart e egy rohadt kurvának amiért az előbb említett személyekkel dugtam akkor persze zavarba jövök-hadarta el gyorsan majd az apjára nézett. Carlisle szája mosolyra volt húzódva, szeméből meglepőség és egyben megértés látszott.
-Remek-mondta ahogy észrevette apja mosolyát-és te még élvezed is a helyzetet.
-Nem dehogy is nem arról van szó-tagadásának ellenére hangosan felkacagott, nem bírta tovább visszatartani.
-Most meg még ki is nevetsz-próbálta mérgesen mondani de ahogy átgondolta magába, hogy az előbb mit is mondott, a mondat végét elkuncogta.
-Sajnálom, sajnálom-hagyta abba a nevetést bár még mindig mosolygott.-Sajnálom.De hogy a kérdésedre válaszoljak, nem nem tartalak kurvának.Miért is lenél az?Több mint 200 éves felnőt nő vagy azt csinálsz amit akarsz-vette komolyra.-Ugyan úgy a lányom vagy, és ugyan úgy szeretlek és nem nézlek le ha akár az életed során 100 szeretőd is volt.
-100 nem csak ők 3-an. Meg Richard de vele jártam is.De értem, hogy mire akarsz kilyukadni.És köszönöm.
-Mit?-csodálkozott el egy pillanatra.
-Hogy itt vagy nekem, hogy meghallgatsz, annak ellenére, hogy én hogy viselkedtem.  Az tuti egy normális családban az apa ha egy ilyen lánya lenne mint én  már rég elküldte volna a francba.
-Hát ezért jó, hogy mi nem vagyunk normális család-ismételte meg azokat a szavakat amiket pár napja még Esmenek mondott.Annyi különbséggel, hogy akkor bánatában mondta , most viszont kicsattant a boldogságtól.
-Az tuti-nevettet újra fel hangosan.-De most már tényleg mennem kell, a polgármester már vár rám.
-Persze, menny csak, nehogy késés miatt ne tarthasd meg a koncertet.
Még egyszer átölelték egymást majd Cornelia gyors átment még a táskájáért a nappaliba.
Magához vette a táskát majd mielőtt elindult volna megszólalt.
-Megvársz vagy esetleg eljössz velem?-intézte a kérdést Lexihez.
-Majd itt megvár.Kicsit szeretnék vele elbeszélgetni-lépett Lexi mellé Emmett miközben átölelte a vállát.
-Én is pont ezt akartam mondani-másik oldalára Japser lépett, gonosz mosoly villant meg az ajkán.
-Oké, rosszat sejtek-méregette a két fiút Cornelia.-Lexi Demetri mégis mennyi mindent mondott el rólunk?
-Hát úgy konkrétan mindent.Részletes beszámolót adott mindenről-nyögte kicsit kínosan.
-Mindenről?-szemei elkerekedtek.
-Ahaa-nyújtotta el a szót.
Cornelia újra a két srácra pillantott, először Emmettre majd Jasperre, majd ismét vissza Emmettre.
-Azt hiszem jobb lesz ha velem jössz.
-Igen én is így gondolom-húzódott el Emmett öleléséből majd Cornelia mellé lépet.
-Hé ez nem ér-hüledezett Emmett-elrontod a játékunkat.
-Játssz azzal amivel egy idős vagy-válaszolta majd Lexit maga után húzva kimentek a garázsba a kocsijához.