28. rész Menni vagy nem menni

Jacob és Cornelia Samék háza felé tartott.Félúton járhattak amikor Cornelia hirtelen megtorpant, elengedte a fiú kezét.
-Mi a baj?-fordult felé Jacob némi aggodalommal az arcán.
-Én nem mehetek oda-rázta meg a fejét-tudod indoknak jó volt, hogy kiszabaduljak a házból, de... mint mondtam nem mehetek oda.
-Még is miért nem ?
-Jake-sóhajtott-az előbb tudtad meg , hogy én vagyok Blodd Rippah. Most komolyan, képes lennél egy gyilkost elvinni a falkához?
-Cornelia-közelebb lépett hozzá, arcát két keze közé fogta-te nem vagy gyilkos.
-Ezt csak azért mondod mert nem ismered a múlt minden részletét-mondta szomorúan.
-Valamennyit elmeséltél.És igen abból amit mondtál tudom, hogy embereket öltél, tudom, hogy vámpírokat kínoztál. De ez a múlt, te most nem Blood Rippah vagy.
-De bármikor újra az lehetek-hangjából fájdalom csengett.-Ez már a lényem része.Ha valami olyasmi történik újra kikapcsolhatok, mert nekem ez a természetes.Bármennyire is fura ezt hallani, egyrészt  azt akarom, hogy ne történjen meg újra, de egyrészt viszont újra átszeretném élni, mert ismerem az előnyeit és a hátrányait is.
-Hát ezt tényleg fura volt hallani-ajkán halvány mosoly játszott.
-Jake-ütötte meg a vállát-ez nem vicces.
-Igen, tudom-vette komolyra-de hé én itt vagyok és segítek.Nem hagyom, hogy újra megtörténjen.Boldoggá teszlek minden lehetséges módon ahogy csak lehet.
-Istenem, ez annyira cuki volt-mosolyodott el-de a tények...
-A tény most az, hogy elmegyünk Samék házába és bemutatlak a falkának-vágott közbe.-A Blood Rippah részről meg nem kell tudniuk.Te is feletkezz meg róla most egy kis időre.
-Szóval hazudsz nekik? Miattam?
-Én nem nevezném hazugságnak, inkább csak nem említem meg azt a témát amit nem hoznak fellnek hívnám.És nem hinném, hogy bármelyikük is megkérdezné, hogy hé te vagy Blood Rippah?-egy pillanatra elgondolkodott.-Azt meg valahogy majd megoldom, hogy farkas alakban ne kutakodjanak a fejemben-mondta ki hangosan.
-Tessék?-kérdezte Cornelia csodálkozva.
-Ja semmi, semmi.Ne foglalkozz vele.Inkább menjünk, már várnak ránk-megfogta a kezét, egy gyors csókot lehet az ajkára majd Sam háza felé kezdte húzni.
Cornelia gondolkodott rajta, hogy megemlítse e Jacobnak, hogy elköltözik.De olyan boldognak látta a fiút, hogy nem akarta most elrontani a kedvét.Inkább úgy tett ahogy Jacob mondta, és egy kis időre megfeledkezett Blood Rippahról.

Bella ajtót nyitott ami előtt szerelme állt arcán ellenállhatatlan mosolyával.A lány rámosolygott majd kabátjánál fogva közelebb húzta Edwardot és megcsókolta.
-Késtél-suttogta még a fiú ajkaiba.
-Igen tudom.Sajnálom, de volt egy kis családi viszály.
-De minden rendben?-kérdezte rémült tekintettel.
-Persze, semmi baj.Ne is foglalkozz vele, inkább mennyünk be, ne várassuk meg a szülinapost-lépett be a lakásba, becsukta a bejárati ajtót majd Bellát követve belépett a nappaliba ahol Charlie ült a fotelben és őket nézte.
-Áá, szia Edward-köszöntötte Charile a szokásosnál kicsit kedvesebb hangnembe.
-Boldog születésnapot Charlie-köszönt mosolyogva, majd előbbre lépett és átadott neki egy piros borítékot.
-Igazán nem kellett volna-kezdte az ünnepelt.
-Apa, csak nyisd ki-szólt közbe Bella.
-Oké-adta meg magát-köszönöm-vettet még egy pillantást Edwardra majd kibontotta a borítékot és kivet belőle két repülőjegyet.-Két jegy Skóciába, váu. Nagyon köszönöm-halvány mosoly jelent meg arcán-hogy jött az ötlet?
-Skócia gyönyörű hely, tele érdekességekkel.Ráadásul horgászni is lehet ott.
-Az már igaz-Edwardra nézett-te voltál már ott?
Edward emlékeiből  a kérdés hallatán egy emlék jött elő.

1929.
Cornelia és Edward a Moness-vízesés alján álltak a parton és csodálták a természetet.Edward hátulról ölelte szerelmét, fejét vállán pihentette.
-Egy ideje már itt élünk mégse tudok betelni Skócia látványaival.Egyszerűen gyönyörű, varázslatos.
-És romantikus-mondta Edward majd egy puszit nyomott Cornelia arcára.
-Igen az-Cornelia is mosolygott.-Ez a nap nem is lehetne ennél csodálatosabb-sóhajtotta.
-Szerintem lehet-kibontakozott az ölelésből majd a lány mellé lépet.
-Hogyan?
-Tudod elég meleg van ma, egy kicsit le kéne hűtened magad-mondta játékosan.
-Mi?-kérdezte de hamar észbe kapott-eszedbe ne jusson-vigyorgott.De amint kimondta Edward már bele is lökte  a vízbe. Corneliát elnyelte a víz, majd pár másodperc múlva felúszott a felszínre.
-Edward Cullen ezt még nagyon megfogod bánni-hangjában színlelt harag játszott.
Edward válaszkép csak megrázta a fejét és vigyorgott, kezét kinyújtotta, hogy Corneliát kihúzza. De amint a lány megfogta a kezét berántotta maga mellé a vízbe.Edward fejét megrázva jött elő a víz alól.Egymásra mosolyogtak majd Cornelia fröcskölni kezdte, amit aztán Edward is viszonzott. Így játszottak hangosan nevetgélve amíg Edward oda nem úszott Cornelia mellé és le nem fogta a kezét.
-Oké ezt megérdemeltem.
-Meg bizony-mondta még mindig fülig érő szájjal.
Mosolyogva egymás szemébe néztek.Edward egyik kezét kihúzta a vízből, gyengéden megérintette vele a lány arcát. Cornelia szabad keze felsiklott a fiú mellhasán majd végül átölelte vele a nyakát.
Fejük egyre közelebb került egymáshoz, míg végül ajkaikat csak egy két centi választotta el.Gyorsabban kezdték venni a levegőt, érezték egymás leheletét a bőrükön.
-Szeretlek-suttogta zihálva a szavakat Edward.
-Szeretlek-mondta rekedtes hangon Cornelia is majd megcsókolta.

-Edward?-zökkentette ki gondolat menetéből Bella.
-Bocsánat, egy pillanatra elkalandoztam-mentegetőzött-nem, nem voltam még Skóciába-hazudta.-Csak hallottam, hogy nagyon szép hely és gondoltam neked és Bellának jó kis kikapcsolódás lenne.
-Hát köszönöm még egyszer-mosolygott Charlie.Edward örült mosolyának, eddig nem sokszor élvezhette.
Charlie vissza tette a borítékba  a jegyeket.Majd felállt és a konyha felé vette az irányt.
-Együnk egy kis tortát.Edward te kérsz valamit inni?-hallatszott a kérdés a konyhából.
-Nem köszönöm.
-Várj apa mindjárt megyek és segítek-kiabált ki Bella majd Edward felé fordult-miért akarod, hogy elmenjek?-suttogta.
-Azért, hogy egy kicsit pihenhess és az apáddal legyél.
-Aha, szóval ennek nincs semmi köze ahhoz, hogy Aro tervez valamit Carlisle és Cornelia ellen?
-Már miért lenne?-kérdezte ártatlan arccal.
Bella egy darabig szúrós szemmel őt nézte majd úgy döntött egyenlőre hanyagolja ezt a témát és kiment apja után a konyhába.
Edward azt a pontot nézte ahol Bella állt, de már gondolatai nem azon jártak amit a lány mondott. Corneliával való emlék után bűntudat járta át amiért megzsarolta.Miközben elindult a többiekhez ki a konyhába elhatározta, hogy amint hazaér beszél vele és bocsánatot kér tőle.

Cornelia már agy egy órája ott volt a farkasoknál és egész jól kijött velük.Az elején kicsit még izgatott volt ahogy a többiek is de mostanra már mindenki felengedett.Még Paul is aki az elején még gonosz szemekkel méregette.
Cornelia Emilyvel és Sammel beszélgettek éppen a konyhába, miközben Jacob és Seth kimentek szívni egy kis friss levegőt.
-Látod haver én mondtam, hogy jól döntesz ha a szívedre hallgatsz. Látszik rajtad, hogy a szerelem jót tesz neked.És nézd-bökött az ajtó felé Seth- a többiek is milyen jól kijönnek vele.Paul kicsit morgolódott, de hát mind a ketten tudjuk, hogy milyen-forgatta a szemét.
-Elhiheted Paul véleménye érdekel a legkevésbé-mosolygott Jacob-de amúgy én is örülök, hogy hallgattam rátok-mondta majd tekintettét elkapva  az ajtóról egy pillanatra elkomorodott.
-Hé , mi a baj?
-Semmi, hülyeség az egész, hagyjuk is.
-Jacob-lökte oldalba-na már.
-Mielőtt idejöttünk volna-adta meg magát-Corneliánál voltam a szobájában. És mi...csókolóztunk...meg ilyenek.
-Várj úgy érted, hogy ti?
-Mi ? Nem, nem  feküdtünk le.Edward ránk nyitott mielőtt bármi is történhetett volna.
-Óó akkor már értem mért vagy így lelombozva-vigyorgott Seth.
-Nem, szinte még őrülök is neki, hogy ránk tört.
-Ezt nem értem miért is örülsz te ennek?
-Nem tudom, még csak egy ideje járunk, és talán nekem ez túl gyors.
-Lehet, hogy nem is dugni akart, hanem csak...
-Jo oké Seth, légyszíves inkább ne részletezzük-ráncolta a homlokát.
-Rendben.De mi itt a probléma?Beszélj vele, szerintem megértő lesz.
-Ja de ez nem csak arról szól, hogy túl gyors.
-Akkor?
-Seth, még soha nem jártam senkivel.Szerinted?Még szűz vagyok-halkította le a hangját.
-Ezt valahogy sejtetem.De megismétlem, mi itt a probléma?Szerintem megtudod vele ezt beszélni, te mondtad, hogy nem harap-kuncogott.
-Igen, de ..... nem.Nem akarom, hogy Cornelia kinevessen.
-Még is miért nevetnélek ki?-jött a kérdés a hátuk mögül.
-Cornelia-fordult meg Jacob-te még is mióta állsz itt?
-Ebben a pillanatban jöttem ki.Szerettem volna veled beszélni.
-Micsoda véletlen-lépett oda Seth Corneliához-Jake is éppen beszélni szerettet volna veled.
-Seth, ne-mondta mérgesen. Seth egy ragyogó mosolyt vettet rá majd Corneliát és Jakobot magára hagyta.
-Nos, miről szerettél volna beszélni velem?-lépett hozzá közelebb Cornelia.
-ÖÖÖ-Jacob elvörösödött-nem lehetne, hogy inkább te kezd, az enyém még ráér.
-Rendben-mondta majd kifújta a levegőt-Jacob, én elmegyek.