14. fejezet

Feszült pillanatok

Carlisle a dolgozószobájában ült az asztalnál.Hátra dőlve székében gondolkodott. Azon kattogott az agya amit Cornelia mondott.
,,Az elmúlt 200 évet azt ártottad.Miattad vagyok ez.Az anyámnak is miattad kellett meghalni.Miattad nem száll le rólam Aro. Miattad olyan kurva szar az életem."
Újra és újra lejátszotta fejében a szavakat.
A nyaklánc amit Cornelia hozzá vágott a kezében volt és nézegette.Előtörtek az emlékek.
Amióta vámpír lettem azt hittem soha nem lehet saját gyerekem.És most itt van a lányom.A vér szerinti lányom aki teljes szívéből gyűlöl. Zsüliett mért nem mondta el?Ha tudom, hogy gyermeket vár tőlem sohase hagytam volna el-gondolta.
Kopogtattak az ajtón. Esme mosollyal az arcán benyitott.
-Szia. Hogy érzed magad?-nyitva hagyta az ajtót.Oda ment az asztalhoz és neki támaszkodott.
Carlisle zsebre vágta a nyakláncot.
-Nem tudom.Össze vagyok zavarodva. El se tudom mondani mennyire őrülők, hogy van egy lányom, de viszont nagyon fáj ha belegondolok, hogy mit kellet miattam átélnie.
-Ami Corneliával történt nem miattad van-Esme megérintette a kezét.
Carlisle szeméből csak a szomorúságot lehetett kiolvasni.
-De igen miattam van. Aro azért szállt rá mert  nekem akart ártani ezzel. Ezért kellett Aro szörnyűségeit átélnie.Ezért az én hibám-elgondolkozott- neked mi a véleményed erről?Hogy van egy lányom.Nem vagy dühős?
-Még is mért lennék? Ez az egész meglepett és nem tetszett ahogy Cornelia beszélt veled, de rád nem haragszom. Még jóval előttem ismerted meg Zsüliettet, és azt mondtad nem tudtad, hogy terhes-Carlisle bólintott- akkor mégis mért lennék dühős? Inkább őrülök, hogy van egy lányod.
-Aki megakar ölni.
-Hát..igen.De kitudja, lehet meggondolja magát.
Carlisle felsóhajtott majd felállt. Megkerülte az asztal és megállt.
-2 napja beszélgettünk az apjáról. Te nem láttad a gyűlőtett a szemében miközben beszélt róla.És ma.. ma szomorúságot, fájdalmat láttam a szemében én ..én nem hiszem..-hangja elcsuklott.
Esme odalépett hozzá és átölelte.
-Nem lesz semmi baj.Leültök megbeszélitek és meglátod minden a legnagyobb rendben lesz.
-Bár úgy lenne-mondta-köszönöm, hogy itt vagy nekem-szemébe nézett majd megcsókolta.
Ekkor Alice lépet be a szobába.
-Hé bocsi, hogy zavarok de Cornelia visszajött-Esme-ék Alicet figyelték- azt mondják nem akarnak balhét.
-Mondják?-kérdezte Esme.
-Igen. Cornelia 3 barátjával jött.Az egyik köztük Garrett.
-Garrett?-kérdezte Carlisle meglepődve. - Azt hiszem jobb ha most lemegyünk.
Esme és Carlisle kibontakoztak az ölelésből majd kézen fogva követték Alicet.

Cornelia a kanapén ült és maga elé bámult.Barátai körülötte álltak, féltek, hogy valami hülyeséget csinál.
Kicsit szédelgett még az alkoholtól de sajnos pár óra múlva elmúlik a hatása.Kivéve ha a beszélgetés után nem megy el és nem folytatja az ivászatot.Nem is rossz ötlet- gondolta majd elmosolyodott.
Lexi rémült tekintettel nézet rá.
-Ugye nem tervezel semmit?
Cornelia  leintette.
-Szóval megint jelenetet jöttél rendezni?-kérdezte Emmett gúnyosan.
-Na most állítsd le magad-köpte oda a szavakat Cornelia.
-Mert ha nem mi lesz?-kérdezte fenyegetően. Emmett eddig a szemközti falnál állt Rosalie mellett.De most egy két lépést tett előre.
Cornelia válaszként felállt és már indult volna, hogy neki ugorjon Emmettnek. De ekkor Alice jelent meg a szobába mögöttük Carlise-ékkal
Cornelia még látta, hogy Rosalie valamit Emmett fülébe súg, de amit észrevette, hogy Carlisle a szobába van az Emmett iránt érzett harangja elszállt és csak az apja iránt érzett dühre összpontosított.Tekintettét felé kapta.
Garrett megtörte a feszült pillanatot.
-Carlisle. Őrülök, hogy újra látlak-oda lépett hozzá majd kezet fogtak-Esme téged is jó újra látni-ölelte át. Esme boldogan viszonozta az ölelést.
-Én is örülők neked-mosolygott rá Carlisle-kár, hogy ilyen körülmények között kell újra találkoznunk.
-Nos, igen-Corneliára nézett.De ő továbbra is néma csendbe bámulta az apját-egy jó tanács.Légy türelmes. Cornelia jó fej,rendes lány.Igaz nagyon makacs, és néha kicsit hisztis.De szerintem jól kijönnétek.
-Hé, itt vagyok ám én is-nézett mérgesen Garrettre.
Garrett csak vigyorogva rákacsintott.
-Kösz Garrett-mondta Carlisle hálásan.
-Na jó, ahogy látom ha Cornelián múlik ebből a beszélgetésből nem lesz semmi-kezdett bele Lexi.-Először is, hogy ne tűnjek bunkónak, sziasztok Lexi vagyok.Ő itt mögöttem Chris, Garrettet meg már ismeritek-nyelt egyet-Corneliával elbeszélgettem.És megegyeztem vele, hogy nem fog kaszást játszani.Beleegyezett hogy itt marad és nem balhézik, ha persze megengeded neki, hogy maradjon.
Carlisle Corneliára nézet.
-Tényleg ezt akarod?
Cornelia a szemét forgatta.
-Ja,persze.Mért is ne.De most nem engem kérdeztek-mondta lekezelően.
-Benne vagyok.Addig marad itt ameddig csak akar-nézett újra Lexire.
-Remek-mosolygott rá.
-Hurrá-motyogta Cornelia.
-Ne legyél már ilyen.Inkább mosolyogj-lépett mellé Chris vigyorogva.
-Chris ha nem törlöd le a vigyort a képedről én törlöm le.
-Mindig ilyen?-kérdezte Jasper Christől. De helyette Cornelia válaszolt.
-Nem.Általában csak akkor vagyok hülye picsa ha szar a kedvem és iszok.Ha ehhez még hozzá jön, hogy megzavarják a gondolatmenetemet arról, hogy milyen szar az élet miközben a whiskeymet iszogatom akkor még bunkóbb szoktam lenni-mérgesen Lexire nézett.
-Mondanám, hogy sajnálom de nem szeretek hazudni-mondta Lexi mosolyogva.
Cornelia bemutatott neki.
-Cornelia esetleg beszélhetnénk 4 szemközt?-váltott témát Carlisle elengedte Esme kezét majd közelebb ment Corneliához. Pár lépésre előtte megállt.
-Ha nem gond inkább máskor.Ma sok dolog történt és neked is meg nekem is jobb ha nincs bennem semmi alkohol miközben beszélünk.Remélem megérted.
-Persze-válaszolt.Némi csalódás hangzott a hangjából.
Cornelia sóhajtott egyet majd kikerülte Carlislet óvatosan nehogy véletlenül is hozzá érjen.A bejárati ajtó felé vette az irányt.A kilincsen volt már a keze amikor megfordult.
-Még egy darabig a városba maradtok?-kérdezte Lexitől.
-Szerintem igen.Egy pár napig biztos.
Cornelia bólintott.
-Most mész és iszol tovább?-kérdezte Garrett.
-Hát először elgondolkodtam azon, hogy ott az a fa, felkötöm magam rá-rámutatott egy erdőszélén álló fára.-De aztán rájöttem, hogy úgyse jönne össze.
-Mért, mert leesett, hogy vámpír vagy?
-Nemmm-nyújtotta el a szót-rájöttem, hogy nincs kötelem-vonta meg a vállát.
Garrett, Lexi , Chris felkuncogtak.Még Cullenéknek is elmosolyodtak.
-Így maradt az, hogy csúnyán leiszom magam.Szóval majd jövők ha kiittam a bárt- intett egyet jobb kezével, majd kinyitotta az ajtót és kilépett a házból.Már hajnalodott, néhol már derengtek az első napsugarak.Bár nagy napsütés ma se lesz  elég felhős az ég mint mindig, állapította meg Cornelia majd futásnak eredt.


.