Cornelia
A Forks- i erdő, mint mindig csöndes. Csak az állatok neszét lehet hallani. A madarak csiripelnek, mókusok ugrálnak a fákon, szarvasok legelésznek és élvezik a napsütést. Ami Forksba csak ritkán fordult elő.
A szarvasok hirtelen abba hagyták a legelést, majd felnéztek. Egy pillanatra megdermedtek, majd elszaladtak.
A fák közül egy vámpír jött elő. Egy lány. Cornelia Montez Fleur Delacour.
A haja hosszú, göndör, gesztenyebarna. A szeme, mint a folyékony arany. A bőre hófehér és sima. Szépsége sugárzó, mint minden vámpírnak, de valahogy mégis más. Egy egyszerű csőszáru farmernadrágot, spagetti pántos fekete toppot és hosszú szárú fekete csizmát viselt.
Cornelia egy pillanatra megállt, körülnézet, majd megérezte az illatát annak, aki miatt idejött. Elkezdet futni az illat irányába. Vámpírsebességének hála egy szempillantás alatt megtalálta az illat gazdáját. Edwardot.
Cullenék felfigyeltek Cornelia érkezésére. Csodálkozva nézték, hogy kilehet, hisz még soha életükbe nem látták. Edward szeme is kikerekedett a felismeréstől, de egy szót se tudott kinyögni.
- Mi az Mr. Cullen elvitte a cica a nyelvét?- kérdezte Cornelia fülig érő szájjal.
- Cornelia?! – Edward is elmosolyodott –Ezt el se hiszem, hát te?
- Gondoltam ideje lenne feléd tolni a képem – válaszolta Cornelia. Majd odalépet Edwardhoz és megölelte. Vigyorogva ölelkeztek, amíg Cullenék kíváncsian figyelték őket.
- Hihetetlen hogy már 82 év eltelt. – bontakozott ki Edward az ölelésből.
- Hát igen, ahhoz képest elég jól tartod magad. - mondta Cornelia kacarászva.
Edward is felnevettet. Ahogy abba hagyták a nevetést Edward észbe kapott.
- Cornelia, ők itt a családom. Esme, Alice, Rosalie, Carlisle, Emmett és Jasper- mutatta be egyesével a családtagjait Edward- Ő pedig itt Cornelia Montez Fleur Delacour.
- Csak simán Cornelia Montez. Jelenleg csak ennyit használok a nevemből –szólt közbe Cornelia- sziasztok.
- Szia. – mondták kórusba Cullenék.
- Szia – lépett előbbre Alice – és mi szél hozott erre?
- Alice – szolt rá Esme.
- Semmi baj. Végül is ti is tudhatok róla, hogy mért vagyok itt. Nos, a látogatásom célja elsősorban az, hogy, hallottam Edward itt van és gondoltam meglátogatom. Másodszor pedig az a hír járja, hogy Aro tervezz valamit, s egypárszor említették a Cullen nevet is.Hogy a kettő össze függ e azt nem tudom,de gondoltam inkább szólok – fejezte be mondandóját.
- Bella miatt? – szólalt meg Rosalie.
- Nem hinném, hogy Bella lenne az ok. – mondta Edward – mondtuk a Volturinak hogy 1 év múlva Bella vámpír lesz. És ők belelegyeztek, soha nem szegnék meg a szavukat. Ők is tudják, hogy ha kitudódna, abból botrány lenne.
- Egyetértek Edwarddal, ha Aro tervez is valamit az nem Bella miatt van – értett egyet Carlisle.
- Ezzel most ne is foglalkozzunk, ahogy Cornelia is mondta lehet, hogy csak pletyka. És amúgy –fordult Edward Corneliához – meddig tervezel maradni?
- Mi az, máris kidobsz? – kérdezte Cornelia.
- Tudod, hogy nem azért kérdeztem. – mosolygott Edward.
- 1-2 napra gondoltam – Edward csúnyán nézett Corneliára – vagy esetleg 1-2 hétre. De először is szállást kell valahol találnom.
- Ha gondolod, amíg itt vagy lakhatsz nálunk. Van egy üres szobánk, és szívesen látunk. Edward barátja a mi barátunk is – ajánlotta fel Carlisle.
- Hát…. köszönöm… de nem akarok zavarni.
- Cornelia ne vitatkozz. Szívesen látunk. Csak fogad el. –mondta Edward.
- Jó, jó, oké. Akkor elfogadom és köszönöm. – mondta mosolyogva.
- Nagyon szívesen. – mondta Carlisle. –mi úgyis befejeztük a vadászatot szóval akkor mehetünk is.
Mind egyetértően bólogattak, majd elindultak a Cullen ház felé.
Edward hallotta a gondolatokból, hogy első látásra mindenkinek szimpatikus Cornelia. És már alig várták, hogy többet megtudjanak róla. Ennek nagyon őrült. Bár jobban őrült volna, ha most az egyszer Cornelia gondolataiba is tudott volna olvasni. Aki most mosolyogva lépkedett Edward mellett.
Boldog volt, mert újra láthatta Edwardot, és kíváncsian várta, hogy mi fog történni ebbe a pár hétbe. Hisz nem is ő lenne, ha nem történne valami izgalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése